Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-11 / 110. szám

II». ltt99VMi9t§4ik ItltlrtBki 1914» szeptember II, KOMAROMI LAPOK POL I rr 2 S£ .A.. 2 1.j A P. 2****~j? •rusmiF* Stölegtilsl ér e*a&»®sSoiriftSt ériéfefe«* s JMyfeea'ét «Méfcrs jeesS«« ssétkiü&Sese!: tSe év** 80 E, Céíóvr« 40 X, segye4évre SS 1. KSIföláS* ISO Kt. Így«« szánt áira 5 §® H!lér. ALÄPITOTTÄ: TUBA JÁM0S. Fte«ktsatő; GAÄL GYULA d? Szerkesztő; BARANYAT JÓZSEF ár. A miniszter itt járt... Komárom, — sztpt. lö. A miniszter, akit a sajátszerű cseh­szlovák alkotmány, mely a népfenség el­vén épül fel, mégis teljhatalmú címmel illet, itt járt korunkban. Rövid kis pará­déra jött, egy hajó vizrebocsájtására. Azelőtti idökban évente nyolc-tiz hajó szaladt ki a hajógyárból a Dunára, nem csak uszályok, de nagy és hatalmas fo­lyami gőzösök, miniszter nélkül tették meg első útjukat. Ám, ha miniszter jön körünkbe, örülhetünk, mert megragadhat­juk az alkalmat, hogy bajainkat elölte feltárjuk, arait leírunk szép memorandu­mokban évente többször, s amit évente többször eltemetnek a minisztériumok fe­neketlen papírkosaraiba. A miniszter, a teljhatalmú, megér­kezett és mint demokratikus miniszterhez illik, meghallgatta a kerületi főnök, a rend­őrfőnök, csendőrfőnöknck jelentését és azután az ünnepség programját ledarálva, kocsira ült kíséretével és körülkocsizta Komáromot, megnézte sebtiben a kikötő helyét, a dohánybeváltót, az épülő villa­mos művet, azután hajóra szállt és uta­zott vissza székhelyére. És a nép, melyről alkotmánylevelünk azt írja, hogy az minden hatalom forrása, hol maradt? Hol maradt a város képvi­selete, a gazdasági érdekképviseletek, a munkásszervezetek ? Ki volt az idő mérve, ezekre nem került a sor, de a város bí­rája azért módját tudta ejteni, hogy né­hány memorandumot átnyújtson a telj­hatalmú urnák, aki azokat átnyújtotta titkárának, éppen úgy, mint az ancien régim miniszterei szokták. A nép kívánságai, a nép panaszai, a nép jajjai ma nem fontosak. Mindenki panaszkodik és a kormány ez iránt már érzéketlen. Mi hiába memorandumozzuk azt, hogy a városnak el kell pusztulnia gazdasági elzártságában. A munkásság hiába harsogja, hogy adjanak munkaal­kalmakat, a kiirt közmunkákat kezdjék meg; ugyanezt hasztalan kéri az ipar- és kereskedelmi testület kérvényeiben a leg­mélyebb tisztelettel. A határváros sorsa, úgy látszik, meg van pecsételve. Hivatalait, amelyek for­galmának alapjait alkották, elviszik, kato­naságot, amelyből kevés a haszon, helyez­nek ide bőven, meg fináncot, csendőrt és rendőrt egész zászlóaljra valót. De állami munkát helybeli iparos nem kap, állami szállításhoz helyi kereskedő nem jut, a munkás meg várja a jő3zerencsét, hogy itt majd kikötő épül, amelyben egyik munkásvezér látnoki szemekkel ezernyi sürgő-forgó munkásnak dolgos-zajos rajait vélte felfedezni ezelőtt három évvel. Saj­nos, ezek a rajok ott állnak némán, tét­lenül a kikötő mellett. A miniszter ur, aki itt járt, Szlo­­venszkó déli magyar határvárosának nem tudott szentelni egy órát. Tudjuk, hogy az ő teljhatalma távolról sem terjed odáig, hogy mindezeken segíthetne. De mi, ma­gyarok, olyan naivul becsületes nép va­gyunk, hogy egy jó szónak is örvendünk, ha az őszintén hangzik felénk. Nem tud­juk, hogy a teljhatalmú miniszternek volt-e felhatalmazása ezek elmondására. = Miniszterek visszalépje a kormányból-Azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek & kormány rekonstrukciójára vonatkozólag el­terjedtek a sajtóban, egyes cseh lapok azt írják, hogy a személyi változások keresztül vitele küszöbön áll. E lapok szerint Bsehyne, Bscka, Novák és Hibrman miniszterek vissza­­lépésa bofejízett dolog. A távozó miniszterek hslyéba az ilktő párt j dőli ki az nj minisztert, ami a kormánybon a régi összetételt biztosí­tani fogja. Különben pedig mind« úgy mirad, amint addig volt, a lntalmat támogitó koalí­ciós pártok példás „»gyatéítésben“ állanak a kormány mögött. = Appenyi a kisebbségi kérdésről a Isszsrelésről. Apponyi Albert gróf, a magyar delegáció vazetöje, szsplembM* 9-én nagy be­szédet mondott a népszövetség genfi ülésén, A kisebbségről szólva kifejtette, hogy a béke­szerződés négy millió magyart szakított el Ma­gyarországtól, ezeknek legalább kultúrájukat kell biztosítani. A népszövetség nem kezeli kielégít®..« a kisebbségek védelmét. A gyakor­latban a népszövetség kevés hatalmi körrel bír és emellett ö főtételénél fogva politikailag is megkötött. A kissbbségak sérelmeit a kisebb­ségek képviselőinek kellene a tanácsban elő­adni. A kisebbségek védelme érdekében úgy­szólván semmi sem történt, sürgősen szüksé­ges, bogy a kisebbségi szerződéseket a többi nemzetközi szírződésskhiz hasonló szigorúság­gal kezeljék. A leszerelés problémájáról szólva Siarkesztőgég és kiadóhivatal; Náúar-s 26., bori agy a lap aiellemi részét illető közlemények, a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak sth. küldeni:» Kéziratokat nem adunk vissza. Higjiluij! Mnkiii fáriBszif: Mfoi csitfirtekSn h m\ azt mondotta, hogy a legyőzött államok lesze­relése a békeszerződések értelmében kifejezet­ten az általános leszerelésnek volt előfeltétele. Magyarországot lefegyvarezték, tehát jogiban van követelni, hogy az üanepies ígéreteket tart­sák be. A mai helyzet elvisel hitetlen, mert lehetet­len, hogy amig Magyarország tiljss-n fegyverté­len, körülö ta a többi államok áliig felfegyverkez­nek. Nemcsak a békeszerződések, d < a népszövet­ség'egyezségokmánya is kívánja, hogy a leszere­lés sován az ö iszes államok egyenlő elbánásban részesüljenek. A népszövetségi egyezmény nyol­cadik cikke mm enged img államok közötti m*gktilöaböztetést, ezen az alapon kell végre­hajtani valamennyi állam egyforma leszerelését. A nemzetek közötti testvéri szellem lehetetlen, mig kétféle jog van él egyes államok kivételes bánásmódban részesülnek. A legfontosabb a döntőbíróság magvalósítása. Yégül biztosította a nemzetek képviselőit, bogy a magyaroknak semmi olyan céljak ninc3, amely ellentétben állana a békecélokkal, a népek ideális törek­vésével és az emberiség gondolatvilágával. A hadikölcsön beváltása. Komárom, — szept, 10, Hosszn tanácskozások és többszörös ígér­getések után végre a iépviselőbáz elé került, a hadikölcsön törvényjavaslat, am ily az osztrák és magyar hadikölcsöanel bíró lakosság ez­­irányu kielégítését van hivatva elintézni. Hogy ez a „kielégítés“ még csak a tisztességes .kár­pótlás“ fogalmát sem fedi, azt a javaslat min­den rendelkezése kegyetlen módon igazolja. A had’kölcsön tulajdonosok keserű csalódással fogadhatják a kormány ezen javaslatát, mely több száz millió értéket semmint meg, ha kö­telező törvény lesz belőle. Az első hadikölcsöntörvény igazságtalan­ságait tetézi ez a most előterjesztett javaslat, m ly csak azoknak a htdiköicsönét hajlandó honorálni, akik legfeljebb 25000 K vagyonnal rendelkeznek és ezt az év végéig hatósági bizonyítvánnyal igazolják. He ezeknek 100000 K nál több értékű hadikölcsönük nincsen, akkor ezeket 3 százalékos járadókkötvénnyel becseréli az állam olyképan, hogy 100 K névértékért 75 K névértékű pipirost ad. A vagyon állagának meg­határozását az 1920. évi vagyondázsma vallomá­sok alapján fogjak eszközölni. A járadékkötvény 1925, január 1 tőt kamatozni fog. Aki a pénz­ügyi kormány ezen ajánlatát nem fogadja el, az a hidikölcsöa papírjaival ezentúl hiába vár jobb megoldásra. Maguk a kormánylapok is azt Írják, hogy ez az utolsó alkalom arra, hogy a hadikölcsön tulajdonosok papírjaikat kicseréljék, a kormány több intézkedést ebben a kérdésben tenni nem fog 8 ha valaki ezt elmulasztja, akkor több alkalma nem lesz a közönségnek arra, hogy hadi kölcsönét beválthassa. Nsm tekintve azt, hogy a kormány lapok ezen nagyon is hangos Modern és olcsó TELEFON SZÁM 160. VajdaXNitra Állandó' kiállítás köl­es belföldi bútorok­ban : Legmodernebb stylos Díjtalan megtekinthető' i

Next

/
Oldalképek
Tartalom