Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-07-08 / 82. szám
9«gyvci5t6dik évfolyam» 82« »Am. Kedd« 1924. Julius 8« POLITIKA I LAP. Biftztiíat ír «aah»<inctovAk éi'WkÍHit t fttkytaai é% v'úím* fmtti! «fttfclMöml: d&H» éwre 80 K, féíérre 40 I, negfeáévre 20 K» KSlfOldSs 160 K& Egy«* íssmm ára t 80 fillér. n,riTinBijii?M~iiiininjiiiir~~~~~~i—rp~TTnrír m ii t--" : ■■'1 —— Mániái a váioií. Komárom, — július 7. Ismételve előfordult már a képviselőtestület kommunista oldalán, hogy a katholikus vallást, tehát a város legnépesebb vallásfelekezetét gúny tárgyává tették és nyilvánosan gyalázták. Erre a város fennállása óta nem volt példa. A kommunizmusnak kellett elkövetkeznie, hogy ezt megérjük. A kommunista agitációnak ez az eszköze már nem ismeretlen előttünk s ez a marxi világelmélet egyik eredménye, mely lélekkel, hittel nem törődve, csak a testiségre helyezi a súlyt és a munkát csak arra tartja hivatottnak, hogy annak a révén jó megélhetéshez és földi szórakozásokhoz jusson a kommunista halandó. Vallás, hit teljesen fölösleges fogalmak, mert az élet munkában és élvezetekben rnerüi ki, a földhöz tapad és onnan felemelkedni fölösleges. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁMOS. Főszerkessstő; GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYÁT JÓZSEF ár. képviselői még sem hivatoltak. Mi például a kőmives és ács iparról csak úgy vitatkozhatnánk, ha ahhoz értenénk. A képviselőtestületnek erre a mellékvágányra átsiklania nern volna szabad. A városi közgyűléseken soha ilyen hang és modor nem kapott még lábra és ennek eldurvulásáért nem csak a kommunista párt felelős, amelynek egyik vezető tagja a neki tett szemrehányásra azt nyilatkoztatta ki, hogy »valahol csak ki kell tombolni magunkat«, — de felelős az is, aki a tanácskozást vezeti és a tanácskozás rendjét biztosítani hivatott. Ha a közgyűlés termébe olyan hallgatóság jár, amely nem tudja és nem ismeri a tárgyalási rend és ildomosság követelményét, amely hallgatást parancsol számára é3 a tárgyalás menetébe állandóan beleavatkozik, közbeszól, sérteget, terrorizál, ezt a hallgatóságot is meg kell fékezni. Ez lehet kellemetlen kötelesség, de akinek kötelessége, az végezze el kötelességét. Természetes, hogy az ilyen felfogású embernek a vallás magánügy. Itt azonban az agitáció még nem áll meg, hanem támad. Támadja a vallásfelekezeteket és a vele különösen ellentétes katholikus vallást, mely az anyag hiábavalóságát hirdeti és erkölcsi célokat jelöl meg követésül a hívők részére. Ez a világnézet volt eddig a társadalmak alapja, ezt az alapot akarják kirúgni helyéből a kommunisták és a vallásgyalázással akarják diszkredilálni a katholikus vallást. A vallás mindenkinek lelkiismereti kérdése és meggyőződésének belső ügye, Minden támadást ebből a nézőponlból kell megítélni. Mi azt is megértjük, hogy vannak sokan, akik az államot az egyháztól el akarják választani. De értsék meg azok, akik ezt akarják, hogy ezt sokkal többen ellenzik, mint akik kívánják. A tömegeknek a vallás életszükséglet és a kommunisták próbálják meg, hogy pártjukban rendezzenek titkos szavazást: helyeslik e a vallásgyalázást, vagy helyteienitik-e? Mi az eredmény felől tisztában vagyunk. A másik szempont, amelyből ez a kérdés elbírálás alá kerül: van-e helye a valláselleni kirohanásoknak a város képviselőtestületében? Mindenkinek a legérzékenyebb pontja a vallási ügye és meggyőződését e ponton megsérteni nem engedi. Nincsen helye durva támadásoknak egy vallás ellen sem ott, ahol minden féle felekezetű emberek ülnek nem abból a célból, hogy hitvitát hallgassanak meg, hanem hogy a város közügyéit a lakosságra nézve legjobb módon intézzék. Nagyon tiszteljük az ács és kőmives ipart és nagyrabecsüljük, de arra, hogy liturgiái vitákat rendezze*?, annak munkás ; = Fiissy Kálmán a ref teológiai fakul í tásról. Füssy Kálmán, az Országos Magy r \ Kisgazda, Földmi vés és Kisiparospárt érdemes j képviselője a napokban tartalmas cikkben nyi| laikozott a pozsoayi egyetemen fölállítani tér- I vezett ref. teológiai fakultásról. A cikk a Prágái i Magyar Hírlap júius 2 iki számában vezető* helyen jeleut meg és képviselőszerzője elitéli a j kormánynak azt az intézkedését, hogy a magyar reformátusok számára más egyház részére fölállítandó fakultáson akarja a lelkészeket képezni. De pénzügyi tekintetben sem tartja kivihetőnek ; a tervet, mely csak arra szolgál, hogy a feleke• zeti békességet megbontsa. Hivatkozik a Szlo; venszkóban élő népek vallásos meggyőződésére, í amely ellen nem szabad bűnös kézzel törni és ; nem szabad a nép leikéből a hitet kiirtani, \ mert az az állam alapjait is megingathatja. » Gye« gyükéi nyrtaíása. A városi képviselőtestület csütörtöki közj gyűlésén nem eléggé érthető vihart idézett elő ! a város polgári blokkjának szavazása, amely| lyel a kommunista párt részéről beterjesztett ■ és a vérszegény, gyengén táp'ált serdülő ifjuj ság nyaralt&tását célzó 50 000 korona kiadási 1 tétellel szereplő javaslatát elvetette. Igen könnyű é.s különösen propaganda célokra hálásan,kiaknázható anyagul szolgált az j indítvány elvetése, mert oly színbe tüntethette > fel a város közterheit vi-elő lakosságának | egyetemes érdekét képviselő polgári bizottsági 1 tagok elhatározását, mintha az antiszociális jj volna, aminthogy antiszociális tendenciát belemagyarázni mindjárt a közgyűlésen sem mulasztott el a minden kérdést csak szociális szemmd néző kommunista párt. A legtávolabb áll tőlünk, hogy rossz néven vegyünk oly javaslatot, amely a tagadhatatlanul nyomorúságosán táplált, vézna gyermekek felerősítésére céloz és ajánl a kérdés megoldásához praktikus eszközöket. Es ezúttal le kell szögeznünk, hogy minden szociális j&vitó munka, amelyet a város szükségesnek látott és anyagi erejével arányban állónak tartott, épen Sxerkeiatővég éa kiadóhivatal: Nádor-u- 28-, hová úgy a lap izellemi résiét illető közlemények, «iái a hirdetések, előfizető« él hirdetéii dijak itb. kfildentiSt Kéziratokat nem adónk vinza. MegiM hetenkiot háromszor: ketfn csfllörtiköB is snatatig a polgári osztály kebelétől indáit ki és soha ne felejtse el azt az u. n. munkásság pártja, (ourt végre nem esik az a munkás, aki & kommunista párt tagja), hogy mindannak a szociális jótékonyságnak anyagi részét kizárólag az „antiszociális“ polgárság teremtette elő és takarította meg. A munkanélküliség folytán előállott nyomor az egyik oldalon, az á Iám mindegyre emelkedő szükségletei oly fokozott terheket raktak a polgárság vállára, amelyeket már el nem bir, s hogy szociális tevékenységében anyagi erejének fogyatékossága restriDgálásokra kényszeritette, ennek okát nem a subjektiv szociális érzelem hiányában kell keresni és magtaláltnak vélni s hiresztelni, jelszavakul felhasználni. A kommunista párt igen is tudatában van annak, hogy nem a városi politika, hanem a kormány navyhatalmi politikája, bizalmatlansága s a kormány szekerét toló soviniszták gyülölség hadjárata, a kormánypénzen nevelt emigráns sajtó, a propagacna kancelláriák, külföldi sfíjtó propagandák és hasonló „demokratikus“ iutézmények szippantották fel és szippantják ma is fel azokat az anyagi eszközöket, amelyeket egészséges gazdasági, ipar és kereskedelmi politika kiépítésére és átmenetileg a nyomor enyhítésére kellett volna és kellene fordítani. Ha objektiv nézi a kommunista párt a kérdést, amelyből igazságtalan következtetést vezet le a po gárság ellen, lehetetlen, hogy el ne ismerje, hogy a nyaraltatás ügyét a leg. rosszabb időben vetette fel, s megoldásánál nem vette számításba, hogy a város közönsége elé az adósságok egekig nyúló hegyei ágaskodnak. Mégis, még ebben a nagy pénztelenségben is, úgy vélem, volna megoldás a gyenge gyermekek Dyaraltatására és p. dig az a mód, amelyet a polgári pártok javasoltak: küldjünk felhívást a falvak lakosságához, ki s hány gyermeket fogadna el egy hónapra, akár kettőre is. Ehhez pedig felesleges, szerintem a város költségvetését, amely négyszázezer feorouánál jóval nagyobb deficittel zárul, megterhelni, helyette alkalmasabb lenne, ha a város jótékonysági egyesületei, mindenik a maga ismeretsége, összeköttetése utján hívná fel a falvak lakosait a gyermekek elfogadására. M rt végre is Tátra nélkül is elegendő szórakozást, üdülést nyernek azok a gyermekek, akikre maga az idegen, uj környezet is jótékony hatással lehet. A tömeges gyermeknyaraltatás legalább 8—10 kísérő ellátását és munkájának díjazását követelné, erre pedig a város lakossága képtelen. A gazdaságokat ért károk s a rengeteg adó a falusi lakosságot is visszavetette a háború előtti évek siralmas helyzetébe, vérmes reményeket ott sem igen táplálhatunk, különösen akkor, amikor éppen legégetőbb s a falusi embert egzisztenciájában érintő földreform kérdésben a mostohagyermek sorsára van kárhoztatva. Es még egyet: a soviniszta cseh pártok járószalagjára fogott Csánki-féle propaganda nagy rokonszenvet nem ébreszthetett abban a magyarságban, amelyre fenti megoldásban számítani lehetne, hasonlóan a falusi kommuuLta szervezetek csak a gyülölséget, széthúzást terjesztették a falu népe között. Ilyen, egymásellen uszított hangulatban csakis a polgári gondolkozás találhat utat a falu népének leikéhez, amely ha megkérgesedett a szociális kívánságokkal szemben, abban bűne csak a gyülölség hirdetésének, a minden szorgalom, takarékosság, munka gyümölcse
