Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-08-30 / 105. szám

4. oldal. »Komáromi 1924. ao«wn#os M>. tossak tartja a közgyűlés, hogy az egyhá­zak kábelében iljüsági egyesületek alakit­­tassanik éa e tekintetben a presbitériumoktól vár hssznos minkét. Az énekkarok szervezé­sé: öl és a tartott vallésos esték számának emel­kedéséről örömmel értesült a közgyűlés éa kü­lön köszönettel adóiott Nehézy Károly marcel­­házn lelkésznek hrsznoa munkájáért. Örömöt fe­jezi ki a közgyűlés afelett, hegy az elesett hősük­nek emléktáblákat állítanak föl, hogy a hívek ál­dozatkészen támogatják egyházukat és hogy a vallásoktatás terén az egyházmegye tanítósága, különösen az öregebb tanítóikor lelkes buzgó­­ságg&l fáradozik. Olvastatott ezután a tanügyi bizottság­nak jelentése, melynek kapcsán foglalkozott a közgyűlés Kovács Alajos ntgyedi ig. tanítónak, tanítóegyesület! elnöknek tanterv javaslatával, amelyet az egyházmegye elfogadott. A Kovács Alajos és Oiztényi József taniték által megirt valiásoktatási tankönyveket a közgyűlés a tan­ügyi bizottság javaslatához képset egy bíráló bizottságnak adta ki, amelynek jelentése után az elnökség intézkedni fog a tankönyvek elfo­gadása, illetve megállapodás szerinti végrehaj­tásáról. A lelkészértekezletről fölvett jegyző­könyvet Tóth Zsigmond értekezleti jngyző előterjesztésében a közgyűlés tudomásul vette, mely után a számvevőszéki jelentést terjesz­tették elő az egyház számadásairól. A köz­pénztár zárszámadásánál Mórocz Mihály lel­kész tanácabiró éleshangu és személyes élű kifogásokat tett az egyházlátogatás és a gyű­­léstartás rovatok alatti kiadási tételekre. Indu­latos hangú és sértő megjegyzésére Gálffy Géza egyházmegyei pénztáros és Tóth Kálmán tb. esperes sdtak felvilágosítást, sőt Gálffy Géza a reá nézva különösen sérelmes felszóla­lás következtében a pénztárosi tisztet az egy­házmegye rendelkezésére bocsátotta. Soós Ká­roly mint egyházmegyei számvevő erélyesen utasította vissza Mórocz támadását, aki ismé­telt felszólalásával még jobban fokozta az iz­galmat. A sajnálatos incidensnek végre is az elnökló esperes erélyes közbelépése vetett vé­get, aki Móroezot rendreutasitotta és tőle a szót megvonta. Egyben pedig ilismeréssel adózott Gálffy Gézának, ki 15 év óta a legteljesebb bizalom mellett tölti be az egyházmegyei pénz­tárosi tisztet és kért8 öt, hogy lemondását vonja vissza. A lelkészgyámoldai és nyugdijintézeti számadások tudomásul vétele után az egyház­megye elrendelte az egyházkei ületi képviselők választására a szavazást és Tóth Kálmán vb. esperes elnöklete mellett egy szavazatiédö bizottságot küldött H, a szavazás tartamára az ellök tíz percre felfüggesztette az ülést. A szünet lejártával áttért a közgyűlés az egyes gyülekez tek által beküldött ügyek tár­gyalására, majd Tóth Kálmán választóbizott­sági elnök terjesztette elő az egyházkei ületi képviselő választás eredményét, mely szerint az egyházmegye az 1925—27. évre egyházke­­tűk ti rendes képviselőknek m* gválasztotta Csiba Imre, Soós Károly, Boross Kálmán, Sán­dor B8d5 lelkészeket és Fülöp Zdgtnond, Ke* nessey Kálmán dr., Kiss Jenő dr. éa Nagy Nándor világi tanácsbirákat, póttagokul Ricz Elemér, Tóth Kálmán, Fekete Sándor, Beke Kálmán lelkészeket és Gyalókay Miklós, Schmidt Imre, Zsindely Ferenc és Forray Béla világi­akat választotta meg. A délután 3 órakor folytatott közgyűlé­sen az egyházak különböző kérvényeit tár­gyalta az egyházmegye, köztük a hetényi lel­kész ügyét, kinek visszakonositás iránti kér­vényét a napokban terjesztik föl a legilleté­kesebb helyre. Csak a döntés után fog az egyházmegye elnöksége ez ügyben megfelelő intézkedéseket tenni. A közgyűlés végén Gyalókay László es­peres meleg szavakkal köszönte msg az elő­adók buzgalmát, a megjelentek kitartó érdek­lődését és az Ég áldását kérve a végzett mun­kád, az ülést öt óra tájban bezárta. Gyermek- és Népkonyha a téli hónapokban. A városi szociális bizottság folyó hó 28-án tartott ülésében a tanács határozata értelmében foglalkozott a népkonyha felállításának kérdé­sével. A város képviselő testületé a folyó évre szóló költségvetésben 100000 K-t szavazott mag szaciális jóléti intézményekre, amelyből a tanács 50000 K-t a Népkonyha felállítására szánt. A szociális bizottság elhatározta, hegy a helybeli jótékonysági egyesületek bnvenásával kívánja a fontos intézmény szervezésének kér­dését megoldani, mert tudatában van annak, hogy a régi komáromi charitativ egyesületek a szegénysegélyezés terén gazdag tapasztala­tokkal rendelkeznek s a Népkonyha kérdésében is hathatós támogatásuk az ügy érdekében kí­vánatos. A bizottság a gyermekkonyha ügyét is, amely eddig külön nyert elintézést a Komá­romi Népjóléti Központ által egybe kapcsolni óhajtja a Népkonyha ügyével, amely törekvésé­ben az a remény segíti, hogy az egységes vezetés úgy a Gyermek-, mint Népkonyha javára fog szolgálni. Tervbe van véve legalább 300 gyermek és 200 szegény sorsú ebéddel ellátása akként, hogy a munkában állók az élelemért az előállí­tás költségeit megfizessék. Emlékezhetünk arra, hogy a volt Népkonyha számtalnn kis keresetű embertársainknak tette lehetővé, hogy olcsó pénzért Ízletes ételt kapjon, ugyanezt kívánja a most felállítandó Népkonyha is tenni: a tel­jesen keresetnélkülieknek ingyen ebédet, a ke­resőknek pedig kereseti viszonyaihoz mérten olcsó táplálkozásra módot adni. Á legközelebb összeülő értekezletre a bizottság meghívja a jótékonysági egyesületek vezetőit is, hogy tájé­kozódást szerezzen arról, hogy az egyes egye­sületek gondozottaik közül hánynak kívánnak ingyenes vagy mérsékelt árú ebédet biztosítani s a közös gyűjtési akcióra őket felkérje. Fog­lalkozott a bizottság a koldulás megszünteté­sének kérdésével is s ebben is közmegelégedést keltő határozattal fog a képviselőtestület elé fordulni. Örömmel értesülünk a városi képviselő­­testület bizottságának a köznyomor enyhítésére irányuló akciójáról, amely a tél nyomorában kíván a teljesen keresetnélkülieken segíteni, de ugyanekkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nyomor nemcsak ott van ahol a szem látja, hanem a régi jól kereső kispolgár­ság között is s azok teherbírásával a város elöljáróságának számolnia kell. Szívesen állott és áll ez a város segítségére mindenkor nyo­morgó lakóinak, viszont megköveteli azt is, hogy a szociális gondoskodás terhét a mai ke­reseti viszonyaihoz mérten rakja polgárai vállára. Sok megtakarítható tízezrek, sőt száz­ezrek lesznek törlendők a város abnormális magas számokba ugró költségvetésében, hogy a szociális népjóléti intézményekhez kellő anya­giak biztosíthatók legyenek. A Népkonyhát szívesen fogadhatja a város lakossága, mert ezt nem csak a munkanélkü­lieknek szánja, hanem a kisjövedelmű lakos­ságnak is, amely olcsó és ízletes ebédet fog onnan beszerezni. A Népkonyhán ugyanis nemcsak étkezni lehet, hanem az ételt haza is lehet vitetni, amit megfelelő jegyekkel fognak lehetővé tenni. Nagyon kívánatos, hogy az összes jótékonysági egyesületek közösen mun­kálkodjanak a Népkonyha felállításán, mert a téli nyomor valamennyiünket érintő kegyetlen kérdésében csakis az egész társadalom együttes, megértő működése tud eredményeset alkotni. A bírósági hirdetmények nyelve. Az igazságügy miniszter megsemmisítette a po­­zsonyi tábla elnöke rendeletét. — Saját tudósítónktól. — Komárom, 1924. aug. 30. A Komáromi Lapok emlékezett meg első­nek a pozsonyi ítélőtábla elnökének a nyelv­törvénybe ütköző sérelmes rendelkezéséről, aki megtiltotta a bírósági hirdetményeknek magyar nyelvű lapokban való közlését. Ebben az ügyben Palkovich Viktor nem­­zétgyülési képviselő interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez az iránt, van-e tu­domása arról, hogy a pozsonyi Ítélőtábla el­nöke a hatáskörébe tartozó magyar nyelvterü­leteken működő bíróságokhoz rend-Jett t inté­zett, amellyel megtiltotta a bírósági hirdetmé­nyeknek magyar lapokban, magyar nyelven való 1. özlését. Dolansky igazságügyminiszter eme interpellációra a kővetkező választ adta : „A bratislavai ítélőtábla elnökségének 1923 november 28 án kelt Prez. VIII. A. 166—24. számú és az interpelláció által kifogásolt ren­deletében a bírósági hirdetményeknek magyar nyelven való birlspi közzététele az internet­­inaié állításával ellenkezői«* meg nem tütaiott, A rendelet az 1»0*. évi XLI. t. • 11. parag­­rafiaára támaszkodva elrendeli agyas, hogy az 1IS1. évi LX. t.-c. által elrendelt hirdet­mények a kizáréiag államnyelven megjelenő lapokban tehetők közzé, ezzel t zenben a nyelv­­törvény 2, paragrafusa utolsó bekezdésének rendelkezéseit nem érintette. A pozsonyi Ítélő­tábla elnöksége a bíróságokat az idézett 19Ü8 LXI. t. c. 19. paragrafusának rendelkezéseire figyelmeztetve, azon a véleményen volt, hogy ezen rendelkezés a nyelvtőrvény által hatály­talanított nyelvi rendelkezésnek nem tekint­hető. Jóllehet eme nézet védelmére számos nyomatékos ok hozható föl, mégis — tekin­tettel a nyelvtőrvény 9. paragrofásának tág hatálytalanig záradékára — o nézetet nem osztom s ez okból a pozsonyi ítélőtábla el­nökségét a reudJet visszavonására utasítom.* Komáromi leyelek, A. csallóközi Aor­tyogók rómiette címet lehetett volna adni annak a borzalmas hangszörnyütetnek, amelyet egyszer uameiak Csallóköz, hanem a világ 4 legnagyobb hortyo­­gója elkövetett. Az eset pár éve történt és & végén patt&o majd ki, hogy miért térünk rá erre a dologra, amelyet különb*n még eddig nem örökítettek meg amugysem, hát illő doiog, hogy irjnnk róla. Pár évvel előbb történt, hogy Osiosó köz­ség határában egy vidám társaság vadászott, A vadászat kirándulással volt egybökötve, vagyis oyanok is résztvettek a társaságban, akik nem annyira a vadászat izgalmaiért, ha­nem az azt befejező nyulpörköit és jó borocska kedvéért rándultak ki. Kiút a szabid ég alatt, a dunai töltés mellett, szabad tűzön, ágra akasztott bográcsban főzték a nyu'pörköltet, amelyet a férfi szakácsiad vészét szabályai szerint borral eresztettek fel. S»áz szónak is egy a vége, jó kú murit csaptak a Nimró­dok és társaik. Ejyszer aztán a sok-sok bor elálmositotta őket, pihenésre vágytak. A ne­héz testsúlynak nem sok hajlandóságot matat­tak, hogy a faluba begyalogoijsnak, hát négyen szállást kértek a közeli gátőrháznál, a többi bekutyegolt a faluba. A gátörházba került négy kövér Nimrcd a világ légióit lmetesebb hortyogója volt, akikkel egy szobában aludni annyit jelentett, hogy egy cseppet se aludni, akik rendesen a saját hortyogá^uk rettenetül zajától föl szoktak riadni a legmélyebb álmuk­ból is. Ha a hortyogó ember hortyog, amikor nyugodtan alszik, hát mennyire horíyog, ha erősen be vau borozva és boros fővel aiszik el. E négy távhortyogó p dig ugyancsak be volt borozva. Lefeküdtek, nyomban elaludtak és elkezdtek hortyogni. Az ablak nyitva és a pokoli hortyogás rettenetes quartettje kihal­­latszik a szobából. A gátőr öt éber komondora nyomban felüti a f jét és vészjóslón figyelnek. A hortyogók úgy hortyognak, mintha pont abban a pillanatban megfulladnának. Az okos kutyák is erre számítanak, nem érdemes föl­verni a házigazdát, hiszen egy perc alatt úgyis megriadnak, hiszen most hördültek utolsót. Da a fulladást hiába várja az őt ko­mondor, mert alig, hogy úgy ha: latszik, hogy most már az egyik megfulladt, abban a nyom­ban föléled a másik és újra kezdi a fuldokló hortyogást. Az öt komondor összenéz, össze­szagol és összevakkant és megállapodnak, hogy ennek fele se tréfa. Az egyik elkezd vonítani, hosszasan, elnyújtva, messzuhangzón. Erre a másik is és így tovább. Az öt komondor vé­szes vonítása áthalatszik a Duna túlsó olda­lára, aztán a némái, csicsói halászok, pászto­rok gunyhójáig. Az ott levő kutyák is voai­­tanak keservesen. A vonítás tovább adódik. A csiciói, füssi, némái kutyák vészteljes voní­tása, a közbe eső pásztor, juhász, csőszkutyák odább adásával eljut a Csilizfc őzbe, emerre Tanyra, Ócsára, Bogyára, Gellérre, Ekeire, Aranyosra, Újfalura. A kuty&vonitás mindig veszedelmet jelent, tüzet, vizet, földrengést vagy égi háborút. A vonítás az alvókat föl­rázta álmaikból, magukra hányják a ruháikat, az utcára rohannak, egyik másik kaszát, kapát kap a kezébe — Cncsó felől jön a veszede­lem — mondogatják a megrémült emberek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom