Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-23 / 102. szám
a. old«]. »Komáromi Juapoft« 1924. aagaaztaa i3 a magyar és szlovák ellenzéki pártok között. A néppárt hivatalos lapjának a magyar politikával foglalkozó cikkei azonban a vallási kér* déa előtérbe hozásával a magyarság sorait akarják megbontani. A vallás elsőrangú erkölcsi érték és minden nemes emberi érték megőrzésének egyik leghathatósabb eszköze, azonbau politikai eszközként való felhaszná* lása nem helyes és ha ezzel a kérdéssel a magyarság sorait kívánják megbontani, erre csakis a minél teljesebb egységbe való összeolvadás lehet a megfelelő válaszunk. 3. Remélem, hogy e mozgalom meg fogja hozni a magyar nép jövőjének biztosítását agy gazdasági, mint politikai és kulturális téren. Hasonló értelemben nyilatkozott még Korláth Endre dr., Törköly József dr., ifj. Kocsor Gyula és Wirth Gyula. „Kevés a jegyző/4 (A Slovensky Vyehod följajdul, de asért egyre bocsátják el a magyar jegyzőket.) A »Slovensky Vyehod* írja, hogy Szlovenszkón igen nagy a hiány a községi és körjegyzőkben. Mintegy négyszáz jegyzőre volna szükség; e helyek betöltésére még soká kell várni, mivel a turócszentmártoni és besztercebányai jegyzői tanfolyamok nem működnek. így kesereg a »Slovensky Vyehod«, de azt már nem írja meg, hogy mi a jegyző hiánynak az oka. Nem azért nem irja meg, mintha nem tudná, hanem mert ezt mégis csak kellemetlen bevallani. A Komáromi Lapoknak alig van száma, amelyben ne volna szó egy-két elbocsátott, nyugdíjba küldött jegyzőről, régi kipróbált erőről, akiket az összeomlás zűrzavaros idejében zsupáni, miniszteri mézes-mázos szóval marasztaltak, Ígértek nekik örökös kenyeret, busás nyugdijat, hogy csak maradjanak meg az állásukban, ne menjenek át a túlsó oldalra. És maradtak, mert a magyar testvéreiknek véltek azzal szolgálni, ha maradnak. Legalább az itt élő magyarok a községházán az auyanyelvükön, magyarul intézhetik el ügyesbajos dolgaikat, hiszen másként, mint magyarul úgy se tudunk. És maradtak, mert tudták, hogyha leteszik a tollat és elhagyják a hivatalukat, a zűrzavarok borzalmai még több könnyet és vért követeltek volna az amúgy is eleget vérzett, könynyezett emberiségtől. A neurasztóniás embertömegek még jobban fejüket vesztették volna, ha látják, hogy a nehéz helyzetükben itthagyja őket a falu esze, a falu vezetője, a jegyző. És ilt maradtak és ezzel soha meg Etem hálálható érdemeket szereztek a konszolidációnak. Micsoda föiferdulás lett votna minden községben, ha a rombolásra fölnszitott, s a frontról hazatérő katonák a jegyző nélkül maradt falvakban féknólkül tehették volna azt, amit akartak volna. És mennyire nehéz lett volna az uj állam alakulatnak a békés mederbe téríteni a fékevesztett szenvedélyeket, ha a falvak vezetők, jegyzők nélkül maradnak ? A sokszor megirt, a sokszor emlegetett kifacsart citromok, a kötelességét megtett és menesztett mór legszomorubb példáját a hirtelen, máról holnapra elbocsátott szlovenszkói magyar jegyzőkben látjuk. Most már nincs reájuk szükség. Nekünk, itt élá magyaroknak ugyan még továbbra is szükségünk volna rájuk, mert a községházán továbbra is magyar szót akarnánk hallatni és hallani. Az ügyes bajos dolgaikat magyarlakta föld népe csak magyarul tudja előadni és olyan előtt, aki már Összeforrott a községgel és ismeri annak öregjét, fiatalját, minden baját, ügyét, vétkét. Dehát mivel most már csak nekünk, itt élő magyaroknak van a régi, kipróbált, a fala bajait igazán ismerő jegyzőkre szükségünk és a kormánynak már egyáltalában nincs, hát hogy még ezzel is sújtsanak bennünket, hát persze hogy elküldik a régi jegyzőket. Az újaknak hosszú évek kellenek, hogy a községet, annak lakóit, a község ügyes-bajos dolgait, annak érdekeit megismerjék. Évek kellenek, ha szeretettel, megértéssel jön közibénk. de hány jön ide közénk szeretette], megértéssel ? Szeretnénk erre megnyugtató választ kapni, de az innen is, onnan is felfeketéllő példa azt matatja, hogy nem egyszer a magyargyülölettől túlfűtött kormány vak eszközei az újak, akik kérlelhetetlenül végrehajtanak mindeat, akár fáj az a magyarságnak, akár nem. Tisztelet a kivételnek és nagyon megnyugtató volua, ha ezeknek a tiszteletet érdemlő kivételeknek a száma megszaporodnék. A régiek feje fölött azonban ott csüng a Damokles kardja, de már nagyon sokra lesújtott egészen és halálos sebeket ejtett rajta. A zsnpáni, a miniszteri biztatások, ígérgetések szappanbuborékok voltak, a megígért örökös kenyér helyett örökös nyomort és koldusbotot kaptak. Megkapták a nagy paksaméta írást, amelyből kiböngószhették a szomorú valóságot, hogy máról holnapra elvan boosájtra és holnaputáura pedig kotródjék ki minden ija-fijával, minden cókmókjával a jegyzői lakásából, mert már ak_ hivták életre a mozgalom kezduményezéaét? 3. Micsoda eredményeket vár az Intéző Bizottság működésétől? Ssilassy Béla: 1. Az akció kezdeményezésében résztvettem, a körlevelet éu is aláírtam s igy az akcióval teljes mértékben azonosítom magam. 2. Az erők tökéletes egyesítése régi törekvésünk volt s az általános politikai helyzet aktuális eseményei csak siettették a mozgalom megindulását. 3. Régi meggyőződésem az, hogy a magyar nép érdekeit eredményesen csakis pártjaink szoros együttműködésével szolgálhatjuk s igy az Intéző Bizottság vezetése mellett pártjaink munkájától az eddigieknél jelentékenyebb és népünk nemzeti, gazdasági és knltnrális jövőjét hathatósabban biztosító eredményeket várok. Egry Ferenc: 1. Igen, tadtam róla s azt helyeslem is. 2. Pártjaink egységes politikai vezetését Ruszinszkóban mi már régebben keresztülvittük. Ez nálunk be is vált és iskolapéldája lehet az utódállamokbeli magyarság politikája számára. Egységes föllépéssel nagyobb erőt és tekintélyt képviselünk, mintha egymásközt is megosztva külön nt&kon járnánk. Meggyőződésem az, hogy a szlovenszkói és rnszinszkói magyarság egységes föllépése le fogja tompítani az ellene irányuló támadások élét. Az egységes front közelebb fog juttatni céljainkhoz és ép ennek fölismerése sürgeti mindnyájunk előtt az egységes front teljes kiépítését. A magyar népben nyoma sincs a felekezeti, az osztály- vagy éppenséggel a faji ellenszenvnek, természetes ösztönével érzi, hogy csakis az őslakosok összefogásával biztosíthatjuk az emberséges jövőt. 3. Az egységes föllépés közös erőkifejtést, tökéletes megértéit, a közös célok céltudatosabb közös munkálását és az ellenünk áskálódók elhallgattatását fogja eredményezni. Füssy Kálmán: 1. Tudomással birtam az akcióról s azt mindenben helyeseltem is. 2. A magyar nép között járok állandóan és tadom, hogy általános az a kívánság, hogy széthúzás helyett vallás- és osztálykülönbség nélkül minden magyar erét összefogjunk, mintán minden széthúzás csak a magyarság erejét gyengíti. A szlovák néppárt ellenzéki fellépése a parlamentben azt a hitet keltette bennem, hogy belátható időn belül közeledés jön létre Robinson-iskola. Irta: Kiss Jenő Sándor. Az amerikai milliárdos, mint önök is tudják, cipőtisztításon kezdte. Tehát, mikor a milliárdok megvoltak, nem a gazdag embert becsülte, hanem a selfmédmen férfit s ezért fiából is ilyet akart faragni. Mikor közölte tervét Péntek tanár úrral, akit a kisfiú: John, természetesen nem ismert, a professzor ellenvetésekkel állt elő. — Napoleon nem adhatott a világnak még egy Napóleont s Bismarck utódja — Herbert volt. A nagyagyvelők után következnek a kisagyvelők, ön vagyonszerzési munkájában annyi energiát koncentrált, hogy ezt fiának meg kell sinyleni. Ne akarja, hogy fia külön alapítsa meg szerencséjét, mikor már Maga elvégezte helyette is. Burn, az apa, nem tágított és tizenkét éves fiát földkörüli útra küldte pompás jakiján. Az előre megállapított terv szerint a déli égőv egy lakatlan szigetén egy láda hasznos Robinson kellékkel együtt a kisfiút partra tették s a kapitány nyersen adta tudtul határozatának nyomós indító okát: — Ha az édes papájának kedves a maga élete, bizonyára nem fog sajnálni egymillió dollár váltságdíjat. Ha pedig nem . .. hát Istenem, sorsára bizzuk. A többit önök már tudják De Foe Dániel könyvéből, mely nem hiába szerepelt a modern pedagógia tegezében, mert a kisfiú szakavatottsággal beleélte magát a Robinson életbe. Selfmédmen ember lett a szigeten, akárcsak az édesapja vagy mint maga Robinson. A semmiből csinált kultúrát a puszta szigeten. Azaz dehogy is a semmiből, egy egész kis ország, szűz, ember nemtaposta őshumusza dobta felé buja, szinte rothadó gazdagságát, hogy a kisfiú dúskáljon benne apró kezével. A szágó, a banán, datolya és kókuszdió minden csábiból. Tenger és csermely tömve színes halakkal s a gidák és szárnyasok rajt-rajból szakítva, lepnek el minden talpalatnyi területet s szelidek, nem futnak el az ember elől, mert az állat csak akkor fél az ember-fenevadtól, ha már megismerte. Bizony nagy életmüvészet lett volna ezen a szigeten éhenhalni. A kis fohn, a kényszer hatása alatt, De Foe professzor ur tanterve szerint kultúrát csinált a szigeten. Házat ábdált s a ház körül mintafarm létesült, nem egészen szakavatottsággal és nem valami gyorsan, de hisz időben éppen olyan gazdag volt, mint a természet áldásaiban. Gazda és rabszolga volt egyszemélyben s igy a tőkés és proletár nem panaszkodott egymásra. Ha elfáradt vagy megunta az ácsolást, felüdült a kertészkedésben vagy fosztogatni ment az őserdőbe. Ha pedig a munka nyomasztó egyformasága megbénította energiáit, kifeküdt a tengerpartra s tunya álmodozással hagyta múlni az időt. A sziget másik oldalán a sziklás hegytetőn valami bagolyvárféle omladékban élt a másik Robinson, Péntek tanár ur, aki teleszkópján vizsgálva, a távolból követte a kis John lépteit, hogy szükség esetén, mint deus ex machina megjelenjen és segítségére legyen a tenger foglyának. De három év leforgása alatt nem kellett a tanár urnák ismeretlenségéből kivetkőzni s ! becsületes lélekkel üzenhette Burnnek, hogy > fia a selfmédmen iskola alsófoku osztályait si-Modern és olcsó TELEFON SZÁM 160. Viszontelárusitók és magánosok legolcsóbb bevásárló helye. Kívánatra árjegyzéket“ küldök.
