Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-21 / 101. szám
»£«m&romi liánok* 1SÄ4. augusztus 21. 2. oldal. együttműködés lehetőségeit a szövetkezett jártjaink körén kívül állé többi őslakos pártokkal w. Ezek & pártok is ma már szintén tisztában vannak ázz&l, hogy a kormány koalíció bomlásunkra tör, hogy a kormány koalíció Szlovenszkót és Easzka-Krajnát egészen hatalma alá keritrfe a legvégső határokig érvényesíteni akarja minden vonatkozásban megnyilvánuló gyarmatpolitikáját. — Mit vár az Intéző Bizottság működésétől ? — Mivel a gyors cselekvés lehetősége a pillanatnyi politikai konjnnktarák kihasználását teszi lehetővé, meg vagyok arról győződve, hogy a jövőben eredményesebben fogunk szembeazállhatni a koalíciós kormányzat megsemmisítésünkre törő tendenciájával. Szent-Ivány József; — Volt-e előzetesen tudomása Képviselő urnák a szövetkezett pártok ezen akciójáról és helyeslésével találkozik-e ez? — Az akcióról tudtam és azt teljes mértékben helyeslem. — Micsoda okok hívták életre ezen mozgalom kezdeményezését ? — A rimaszombati pártvezetőaégi ülésen tartott bSiZédsmben is kifejtettem azt, hogy föltétlenül szükség van komoly, egységes vezetékre. Politikánk csakis így szolgálhatja népünk érdekeit eredményesen. Kiért dolgoztam már 1920 bau a Közös BlzotUág megteremtése érdüében. Helyzetünk azóta, az egységes vezetés felé való első lépés óta nem változott. A kormány politikája változatlanul éles, folytonos támadásoknak vagyunk részéről kitéve a ezeket a támadásokat csak úgy leszünk képesek visszaverni, ha minden tekintetben alaposan felkészülünk. — Mit tart Képviselő ur az akció jövőjéről ? — Áe akciónak jövője esak akkor van, ha erős kézzel és elhatározással visszük azt kérész- HU az első betűtől az utolsóig. M, Dl iepMtiM! Irta: Ivánfy Géza. Fetrogalli Oszkár dr.-nak lapunk legutolsó számában megjelent vezető cikke örvendetes és egyben tanulságos tényekről ad hirt & szlovén*zkói magyarságnak. Mikor még á gondolat & magyar pártok egységes' frontjáról, á vajúdás stádiumában volt, a Komáromi Lapok már hónapokkal ezelőtt indította meg cikksorozatát a politika küidöporoudjára felvonult magyar pártok egységes szervezetéről. Annak idején a magyar politika vezérkara még nem látta eljöttnek az időt arra, hogy az egység megteremtésére célzó mozgalom a sajtó utján, jöjjön köztudomásra, de beláthatta és egyben megállapíthatta, hogy az itt élő magyarság várva várja a közös sors közös intézésének gyakorlati megvalósitátát. A szó legteljesebb értelmében a helyzet megérett arra, hogy a felelősség és következmények tudatával elhangozzék a jelszó, most már visszavonhatatlanul, esetleges személyes apró ellentétek kockáztatásával is, hogy a magyarság sorsa intézését nem lehet, de nem is szabad pártelnevezések különböző formája miatt barátságos, vagy barátságtalan osztozkodással kezelni. A közös vezérlőbizottság tagjainak, az egész magyarság által örömmel és lelkesedéssel fogadott felhívása, amelyre a bizottság aagyrésze már is helyeslő választ adott, megjelöli a módot, hogyan kapcsolódjék össze & magyar pártok vózetöinek táborkara, arra a ■fcgfy kérdésre azonban, amely pedig százezrek lelkében mardos s feleletre vár, választ eddig aem adott. Ez a kérdés pedig az : ha vezető politikusaink teljesen megegyeztek, vagy megegyezni fognak, mert, hiszen ez kell, hogy •éljük legyen, ha már egységes vezetés irányítja a különböző pártokat, miért kell a keresztényszociálista-, á kisgazda-, a jog-, az óslakósok-, zsidók- s még nem tudom hány párt nevei alatt szavazó egyébként csak a magyarság lelki kohéziója által, a közös sors csapásai, a kormány élnemzetlenitő politikája miatt láthatatlanul is egybeforrott magyarság tömegeinek, a vezérek hadseregének külön zászlók alá állni és a most már nyíltan, bátran és Mívesen fegaétettan hangoztatott egység dacára is & neveikben és törekvésüket ja!ö i Htjaikban legalább külsőleg nem egyformán operáié pártok kézét! magoszlaniök. Laszámitva a szociáldemokrata és kom* mániáig, valamint részben a súdóneazsti pártokat, a magyarságnak az a része, amely a kimondottan magyar jellegű pártok zászlaja alá állott, absolute neta mérlegelte az egyes magyar pártok írott és vallott programjának pontjait, legfeljebb a kisgazda pártéban roméit felfedezhetni bizony 03 osztály érdeket védő célzást, szavazott, mert megbízható tüiön-vizen magyarok nevei kerültek a választási listákra, Petrogalli Oizkár dr. cikke kifejezetten arra hívja föl a magyarságot, hogy Körmendi Ékes Lajos és Szilassy Bélával együtt, a felelősségükre megindított mozgalomra véleményét nyilvánítsa. Szerintem épp n az előbb hivatkozott magyar lelki egység kérdésében a nagy tömegék biztosra vett jóváhagyó éa helyeslő véleményére számítottak iukáb >, mint a vezérlöbizottság minden tagjára, ab óvó ama meggyöződéiükaek adtak kifejezést, hogy az egység megteremtésére nem a politikai vezetőegyéniségek, hanem a magyarság szavazó tömegei lelkében kisarjadt egység akarásának csak szóra, jelre van szüksége. A jelszó elhangzott éí a magyarság — hallható ez mindenütt — most már egységet is akar, nemcsak fegyverbarátságot nem szerződéses, kompromiszszurnos megegyezéseket, amelyek mögött mindig ott settenkedik, mint ünneprontó: az „élvünk f«nntartásau. Elvek f nntbrtása m#lletí a legkéayelmítiebb olyan politikát folytatni, amely az Égnek gyújtott öt szál gyertya in«llé Ötödiknek az ördögnek is éget egyet. Ha raegakarjnk vetni lábunkat a Csehszlovák állam földjén, am'íly nyílt program mögött nemzeti kultúránk fenntartása, emelése, fajnak szellemi m-gt rösödése mellett anyagi előre juttatásunk egyformán elfér és ha teljesen összeroppanni nem akarunk, elodázhatatlanul sürgős, akkor ez a lábmegvetés csak u»y i hitségos, ha mind a két lábunkkal egy alapon állunk, ha mind a két szemünkkel egy célra figyelünk Ha a magyar tömegeket kérdik meg, minden bizalmunkkal sorsunkat intéző vezéreink csak egy feleletre számíthatnak: magyaroknak egy táborban, egy zászló alatt a helyük. M Donát (leiÉzpnili Imiim. Fájdalmasan étin tette a cser «.eszusap* tot szeretett parancsnokának kiutasítása. Szívós Donát csak tavaly, szeptemberben vette át a parancsnokságot s rövid egy év alatt felejthetetlen emlékeket szerzett nemcsak a csapat tagjainak, hanem a cserkészek szüleinek is. Még mindenki emlékszik a farsang egyik legjobban sikerült mulatságára, a diákbálra s a szülök a rendezett fogadtatással nyilvánvaló tanúságot tettek, hogy teljes tudatában vannak, hogy mit kaptak gyermekeik a tátrai nagytáborozásval. Ezt a fáradhatatlan munkásságot a csapat őszinte ragaszkodással és szeretettel viszonozta s éppen az tette fájdalmassá a bucsuzást. Hétfőn, 13-án este gyülekeztek össze a Komáromban tartózkodó cserkészek teljes egyenruhában, kulturpHotai otthouukbau. Kikészítették ajándékukat is, egy chiua-ezüst dohányzókészletet, melynek tábláján a C3* rkészliliom és a parancsnok monogrammja volt bevésve, alatta ezzel a felírással: „Emlékül és szeretető jeléül a komáromi „Jókai" cserkészcsapat“. Fél hétkor hármas küldöttség ment a parancsnokhoz, hogy áthivja az otthonba, ahol két sorba felállva, tisztelegve fogadta a csapat. A búcsúztatót ifj. Mohácsy János rajparancsnok mondta. Megköszönte azt a nagy szeretetet, amelynek tüze a csapat minden tagjának szivét lángra gyújtotta, a sok odaadó munkát, fáradságot, amellyel közelebb vitte őket ahhoz a szent célhoz, melynek csúcsán diadalmas fényben ragyogva áll a liliom, azt a nemes, önzetlen példát, melyből kitartást, erőt meríthet sok-sok cserkjéizlélek éá a csapat nevében ígéretet tett, hogy az az eredmény, az a nemes ideál fogja vezetni tovább is munkájukat, amelyet az ö vezetése alatt ismertek meg. A beszéd végeztével átadta az ajándékot s pár pillanatnyi halálos csend után megszólalt a parancsnok. Fojtott hangon beszélt, néha néha elcsuklott a szava: elbúcsúzol!; figyelmeztette a fiukat kötelességükre, becsületük megőrzőiére; figyelmeztette, hogy továbbra is rendületlenül kitartsanak, megmaradjanak az eszményi «serkészideál mellett, hogyha &z élet utjain valaha ismét hisz kerülnek, nyugodtan mondhassák szemébe: „Megtettük, amit ránk bizlát!" Beszédét ezzel fejezte be: „Utolsó szavam az hozzátok, ami Krisztusé roll tanítványaihoz: élményén széles e világba, hirdessétek az én igéimet, én pedg veletek maradok lélekben életem végéig! Isten veletek fiuk! Jé Munkát 1 A nagy teremben olyan csend volt, hogy temetőben képzelte magát az ember. Némán állt ott a harmincöt cserkész, lehajtott fejjel, zokogva. A parancsnok sorba járt, mindenkire! külön kezet fogott és sirt, ö is űrt. Egy hosszú év lelkes, kitartó munkáját siratták meg, sem is megsiratták, de elsiratták. ‘ * * ' * * Másnap negyed nyolckor újra gyülekeztek a fink, hiitaim&s virágcsoki okkal kezükben. Megérkezett a csapat kék-fehér őszirózsa csokra is, kék fehér selyemszalaggal átkötve és a borostyánból készült, fehér szalagos liliom, ezzel a felirattal a szalagon: „1924 augusztus 19. Örökké magőmiük távozó parancsnokunk emlékét 1“ A fél nyolckor megérkező bérkocsit virágba öltöztették 8 mikor lakásáról lejött a parancsnok, a tisztelgő cserkészek sorfala közt ment a kocsijáig Megindult a menet. A kocsi két oldalán Lhajtotf fejjel a fink, elöl a zöld zászló reményhtrdető szine. Vájjon miben reménykedtek ? A csapat három tagja átkisérte Magyarországra is, segíteni a vizsgáialnái és a felszállásnál. Az induló vonatról utolsó szava az volt: „Figyelmeztessétek a csapatot kötelességére r Kivitte az összes virágot! Legizikségiisei Mai a poisoDjl M. Ktogiras lisMti. 1. Az eddig be new jelenteit résztvevők jelentessenek azonnal postafordulásával a plébániai hivataluk utján az Euch, Kongresszus Központi irodájánál (Pozsony, Rózsa«ntca 6.) S pedig jelenteni kell: mennyien, mikor s melyik állomáson szállnak fel, mert csak agy lehet a megfelelő vasúti kocsiról gondoskodni. 2. Legitimációk az Euch. Kongresszusra szintén a plébániai hivatalok utján kaphatók. Mindegyik legitimációra kell okmánybélyeg. Es pedig III. osztályra 50 filléres, II. osztályra 1 koronás. Úgyszintén ki-ki sajátkezűig irja alá a legitimációt. Lehetőleg a plébánia hivatalban az átvételnél. 3. Ezzel a legitimációval minden résztvevő csak fél jegyet fizet az összes személyvonatokon Szlovenszkón ide s vissza. A gyorsvonatokra füljegy kedvezményt csak azok kapnak, akiknek útja hosszabb 150 kilométernél. 4. Egyesületek lehetőleg hozzanak maguknak zászlót. S minden községnek legyen táblája, amely jelölné, hogy a résztvevők melyik községből valók. 5. Ennivaló itt is lesz ugyan kapható, de azért okosan teszi, aki valamit hoz magával is. 6. Részletes program volt már ugyan a lapokban ismételten közölve. De lesz még közölve a napi sajtóban még annál részletesebb is. Ajánlatos azt azután az újságból kivágni, a résztvevőknek magukkal vinni. De kapható lesz a program Pozsonyban is az állomáson, s mindenütt. 7. Azokban a részletesen kidolgozott programokban lesz megjelölve minden egyesületnek s községnek a helye is, mikor s hol áll az ünnepélyek alatt stb. 8. De a rendőrség és az Euch. Kongresszus rendezői is mindenkinek megadják a szükséges útbaigazítást, aki hozzájuk fordul. 9. A nagyobb és fontosabb pozsonyi templomok szombatról-vasárnapra (23—24 ang.) éjszakán nyitva vannak. Este 10-től van Szentségkitótel s imádás, s éjféltől egész reggelig sz. misék. 10. A jelentkező papoknak meg lesz jelölve hol és mikor misézhetnek. Kérjük a főt. papságot, hogy hozzon magával superpelidumot (haringos).