Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-16 / 99. szám
Ii84 attfttBztofl lt •Komáromi Lapok« 3. oktal totftbb, — h&lasztii nélküli nekilendttléí, a kia csalódások, a kezdőt nehézségei között is kitartás kell. Á magyarság egységes lelki frontja, Melyhez a bármiként nevetett pártokban elhelyezkedő magyarok gyülekeztek, a a nemzeti gazdasági értékű munka frontjával nemcsak támadásokat tudunk visszaverni, hanem, amire épen agy szükségünk van: anyagi megwröködéattnket is munkáljuk. (». g ) II Mii iám iaiiáii Mint már több Ízben jeleztük, a Délizlovenszkói Villamossági Részvénytársaság Komárom székhellyel, a régi lőszergyár épületeinek átalakításával még a folyó évben nagy Állami támogatással megépíti hatalmas villanytelepét, mely nemcsak Komárom város szükségletét lesz képas ellátni, hanem a nagy környékét is. A tervezet szerint a villanytelep létesítésével egyidőben azonual megépíttetnének a Vezetékek a komáromi, udvardi ós párkányi járásokban s így a villanyvilágitás és villany erőátvitel előnyeiben a vidéki községek is részesülhetnek. A komáromi járás villsmositása tárgyában Novotny Richárd járási főnök folyó hó 10 én Komáromban, a járási hivatal nagytermében értekezletet tartóit s arra az összes érd kelt községek képviselőit meghívta, kik az értekezleten elég szép számban jelentek meg, ezzel is bizonyságot' téve arról, hogy a falu népe érdeklődéssel vau a villamosítás iránt, attól el nem zárkózik, sőt hajlandó a megfelelő anyagi áldozatokat is meghozni. Novotny Richárd járási főnök 3 órakor délután nyitotta meg az értekezletet, ismertette annak célját, rámutatott a villamosítás nagy nemzetgazdasági előnyeire, majd felkérte Ambrosz kormány főtanácsost a tárgy ismertetésére, aki kijelentette, hogy a komáromi járás fővezetéke Nsgymegyer költségig haladna s ebbe. a fővezetékbe kapcsolódnának be az érdekelt községek, míg Gfita község a Vezetéket Érsekújvárból kapná. A járás villamosításának keresztül vezetése azonban nagy befektetést kíván, mintegy két és félmillió koronát, minek előteremtéséről kell gondoskodni, ami úgy a községeknek, mint egyeseknek lesz a feladata. Már az értekezleten e célból a községek a következő összegeket sjánlották fel: Gúla 200.000 koronát, Nemesócsa 100 000 koronát, N»gymegyer 80 000 koronát, Csi-llóközaranyos 50.000 koronát, gát kellő adagokban ossza szét, szükség szerint Környezetében. így azután csakhamar sikerült legyőznie az asszonyok irigységét és féltékenységét, az aranyifjuság fékevesztett vágyait, a nyárspolgárok közömbösségét és a szeladonok Stratégia pontossággal elhelyezett csapdáit és farkasvermeit. Mindenki imádta és senki sem tudta, hogy miért: — aki nem akart elszigetelődni a fürdőélet természetes sodrától és nagyjelentőségüeknek látszó apró örömeitől, annak vele és körülötte kellett forognia, mint a bolygóknak a nap körül. így azután Csorvássy csakhamar észrevette,hogy teljesen egyedül maradt, senki sem törődik bele, keresztülnéznek rajta, nem veszik észre. Még csak a pletyka is elkerülte, mint Valami teljesen érdektelen alakot. Csorvássy észrevette, hogy ez a közöny még a pletykánál is rosszabb. Rosszul érezte magát, kedvetlen volt és ismét az elutazás gondolatával foglalkozott. Vilma életét pedig abból a távlatból, melyből ő szemlélte az eseményeket, felháborítónak találta. Meggyőződése volt, hogy minden férfi a szeretője. A reggelig tartó zeneszótól nem tudott aludni és fantáziája élénken működött, Oyülölte az asszonyt és úgy érezte, hogy a züllésnek ezen a lejtőjén mégis csak fel kellene tartóztatnia. Hiszen mégis csak a férje, élete társa volt. Sokszor ellenállhatatlan kényszerűség fogta el, hogy éjszaka kiugorjon ágyából, széket ragadjon és szétverje Vilma körül a léha társaságot, azután az asszonyt verje meg, mint egy rossz gyermeket és kézenfogva elvigye, — de hova, kihez? Mi köze neki az egészhez? Bolond gondolat. Csorvássy keserűen mosoly-Orsnjfaln 10.000 koronát, Ek*l 36 000 koronát, Ekeos 25 000 koronát, Tany 15.000 koronát és Izssp 10.000 koronát, ami már maga tekintélyes összeget jelent a ami bizonyára szaporodni fog a községek komoly elhatározása esetén s az egyeseknek a jegyzésével. Az értekezlet általában helyesléssel fogadta a villamosítás kérdését ■ ígéretet tett az eszme további terjesztésére s egyben az előkészítő bizottságba beválasztotta - Gúia község részérói Lövenstein Antal községi főjegyzőt, Szövő Kálmán kisbirtokost, Nagymegyer község részérói Nemes György községi főj-gyzőt, Vajda Samu községi jegyzőt, Angyal Autal gyógyszerészt; Nemeiócsa község részéröl Nagy Nándor földbirtokost, dr. Csorba István földbirtokost, Komjáthy István községi jegyzőt, Icczédy Kálmán községi elöljárót, Prágay József kisbirtokost; Ekei község részéről Nemes István községi jegyzőt; Orsujfaln község részéröl Rattkay Bála földbirtokost; Izsap község részéröl Hikisch Károly föld irtokost; Csallóközaranyos község részéről Farkas István községi elöljárót és még másokat a járás vezető egyéniségei közül. A megválasztott előkészítő bizottság feladata lesz most már a további teendők megtétele, a villamosítási eszme terjesztése, a részvényjegyzési felhívás kibocsátása, részvények gyűjtése. Már az értekezleten a hangfalból kivehető volt, hogy a villamosítás eszméje termékeny talajra talált, hogy a falu népe is, elvetve a régi maradiságot, az előrehaladás útjára lép s belátja azt, hogy ma már a falusi embernek is modernül kell berendezkednie, hogy felvehesse a versenyt a mai korral, a mai kornak követelményeivel. A tervek készen Állanak, most már csupán a járás nagy közönségének áldozatkészségén múlik annak tető alá hozatala. Az értekezletnek Novotny Richárd járási főnök zárószavai vetettek véget, aki az értekezletet 5 órakor bezárta. A szegényekháza udvarán. Irta Feleki Sándor. * Bús, csöndes alkony. Vén platán alatt Gubbasztanak, mint fáradt madarak. Ülnek sorjában a kopott pádon, Bénán, félig siketen, meg vakon. Ráncos az arc, ráncosak a kezek. Fakó szemükben egy könycsepp rezeg. gott és kínjában és álmatlanságában párnáit gyűrte, gyömöszölte. Néha azon vette észre magát, hogy valami megmagyarázhatatlan érzés gyötri, mely több az erkölcsi érzéknél, a jóságnál é3 a nemességnél, meiy egy elkárhozásban levő lélek megmentésére befolyásolja az igazakat. De hiszen ő sohasem volt jó, nem tartozott az igazak és példás életűek közé. Féltékenység? — ezt a gondolatot hamar elriasztotta magától. Vilma szebb és kívánatosabb volt, mint valaha, de nem az ő számára. A közömbösségnek és nemtörődömségnek az a matematikailag kiszámított, céltudatos hadjárata, mellyel Vilma nyilvánvalóan meg akarta szégyenileni, megtörni és megőrölni, fúrta és faragta, bosszantotta, idegesítette és elkeserítette. Ez a viselkedés már nem passzív, hanem egyenesen kihívó, támadó és titkos célokat szolgáló. Végre mégis csak a férje voltam, — gondolta magában újra és újra. Megállapodott magában, hogy különös érzései, melyek teljesen feldúlták lelkének egyensúlyát, ebben foglalhatók össze: Vilma támad. Hidegségét és lenéző közömbösségét egyenesen az ő önérzetének, büszkeségének és férfiméltóságának szegezi. Szépségét gyilkos tűzzel lobogtatja feléje, némán, hangtalanul ismételve ezerszer és ezerszer: mindenkinek szabad prédája vagyok, csak neked nem. Nyilvánvaló, hogy Vilma átlátszó viselkedésében számítás, taktika gonoszság és főképp kihívó célzatosság rejtőzik. Csorvássy végleg elhatározta, hogy elutazik. De hogy ne látszék gyávának, hogy Vilma győzelme ne legyen teljes, hogy romlottságát és esztelenségét szemébe vágja, előbb beszélnie kell vele. Még egyszer és utoljára. Szól egy üreg: Azt hittem, nem lehet, Hogy a város tart majd el engemet. Enyém volt egykor minden lány szive. Nem is tudom, hogy’ kerültem ide ? A másik mond: Egyém volt négy határ, Röpített engem négy pej, szép határ. A harmadik: Ültem nagy hivatalba, Hajlongtak én előttem jobbra balra. Egy fonnyadt anyó sir a padsoron: A balkiráiynő voltam egykoron. Mindenki bámult: Ez az arc, e termet 1 Ki meglátott, nekem vallott szerelmet. A vén platán a bús meséket hallja, Úgy volt, úgy volt! Bólintgat mind & galyja. Pedig, pedig a múltnak múdez álmát E fakó házban szőtték, kitalálták. Mind csak mese, mit mond egyik a másnak, Hogy öt a többinél kütümbnek lássa. Mese a vagyon, szépség és határ, Nem volt egy sem más, csak sorsvert madár Nem voltak bizony sohse egyebek, Csak árva, szürke, szegény verebek. Egy élten át küzködtek sírva, fázva, Aztán itt bújtak meg e szürke házba. S ha egyszer majd lelkűk felszáll az égbe, Az Úr bizonnyal nem neheztel érte. Hisz e mese volt az egyetlen fény, Szomorú éltük borús esteién. Mesélgetik sok éve egyre azt, S végűi maguk is azt hiszik : igaz. Hazugság az, hogy a sátán rossz lélek, csak éhes lélek. Jókai Mór. — A komáromi ref. egyházmegyéből. A komáromi református egyh&zm gye főszámvevő»zéke folyó hó 14 én, a Kollégium tanácstermében Csiba Imre egyházmegyei tanácsbiró elnöklete mellett ülést tartott. A főszám vevőszék ülésén j-len voltak Oyalókay László esperes és Tóth Kálmán tiszteletű, esperes is. Az egyházmegyéhez tartozó egyházközségek 1923. évi zárószí madásaira vonatkozó elnöki jelentést, valamint a referensek jelentéseit a főszámvevőszék tudomásai vette és kimondotta, hogy a szám-dások egyöntetű elkészítésének Csorvássyt ez ez elhatározás megnyugtatta. Elaltatta háborgó indulatait. Jókedvű volt. Fütyörészett. Azután nyugtalanság fogta el, mint vihar előtt a tenger madarait. Nem képzelődés, nem ostobaság-e az egész? Hazament és becsomagolt. Azután az börönd tetejére ülve, várt. Eloltotta a villanyt. A parkvendéglőböl felhallatszott a cigányzene. Pitymallott már és a tó fölött olyan volt az ég, mint egy lila sátorponyva. III. Vilma meglepetésében és rémületében szinte a padlóhoz szegzetten állott, mint egy szárnyaszegett veréb. Csorvássy abban a pillanatban ugrott be a szobájába a sötét folyosózugból, mikor magára akarta zárni az ajtót. Csorvássy remegett az indulattól és úgy érezte, mintha minden, hetek óta magába fojtott és leláncolt szenvedélye, mint fékevesztett, tomboló vihar törne ki belőle. Hangosan lihegett és homlokára hideg verilék ült. Az asszony előbb tért magához és félelmében, vagy gyermekes, játékos kedvében kíváncsian villogtak méiykék szemei. Két válla fehéren csillogott a sötétségben. Csorvássy felemelte izmos öklét, mintha sújtani akarna vele. Egy hatalmas lépéssel az asszony mellett termett. Két széles karjával oly könnyedén átölelte, mint a repkény egy vékony rózsatőt. Azután magához szorította, vad és kemény indulatban. — Mncska, — suttogta boldog és mindenen uralkodó, férfias gyengédséggel és a mámortól ittasan behunyta a szemét. 1
