Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-22 / 10. szám
ttgyvMiftltlfli Moly 10. SS*M> KiM, IVS4. SS, KOMABOHI POLITIK A I LAP. Eléftzetésl ár «MÍMsla*ák »tltiM»! Heiybes is vkSikra pasit) szétkUdássel: Stój» ítto 69 K, féléyra 40 S, aegyedérre SO K. Külföldöm 100 Ki. Egye* lián áras 8® fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYaY JÓZSEF dr. SxnrltexxtCiég és kiadóhivatal: Nádor-t 29., hová ugf a lap ixellemi réxxét illeti köilenaiayek, a|g a hirdetések, eldflxetési és hirdetési dijak stb. kflldendil Kéziratokat nem adónk rissxa. Iigjilnik Mill háromszor: W°\ csStörtíkes is szsekti i nkiiilÉg tényleg elérte Komáromban tetőpontját. Itt vagyunk a tét közepén és a munkásnak nincsen betevő falatja, nincsen tü zelője, nincsen becsületes ruhája, gyermekeit nem tudja iskolába járatni. Miért? Mert a nyáron csak hat hétig dolgozott és közben elvétve dolgozhatott egy-két napot, most pedig tétlenül kell ülnie a sarokban, várni a jó szerencsét és a munkaalkalmat. Rettenetes elgondolni ezt és ennek következményeit. Valamit mégis csak kellene tenni, hiszen itt nem egy két emberről, hanem ezrekről van szó. A munkásságon nem a munkanélküli segélylyel lehet és kell segíteni, mert ez csak félmegoldás, de munkával, közmunkával. Erre pedig egyedül és kizárólag csak az állam képes és hivatott. A munkanélküli segély 1922-ben októberben, 1923 ban januárban kezdődött, 1924-ben még eddig nincsen róla szó. Nem tudjuk mire vélni ezt a késedelmet, melyik hivatalban sülyedhetett el az az akta, amely ezt az ügyet tárgyalta. A népjóléti minisztérium nevezetes arról, hogy valóságos ólomlábakon jár, most is késik, pedig ezrek és ezrek várják a döntését. A döntésben aligha lesz köszönet. Hír szerint az ipari foglalkozások közül az építő ipari munkások csak négy heti segélyt fognak kapni, szóval egy kis borravalót, vagy alamizsnát, mintha az év tizenegy hónapjában dolgoznának. A legtöbb iparág körében beszüntetik a segélyezést, mintha az összes iparágak valami nagyszerű lendületbe jöttek volna. Szomorú kép ez a demokratikus köztársaságból, amelynek területén nem tud munkaalkalmat szerezni a magyar munkás. De a magyar vidékekre ide telepitik az idegeneket. így fest az állampolgári egyenlőség. Mindezt jól tudják a munkásvezérek is, de azért majd megszakadnak a kormány szekere tologatásában. Holott ezeket látva, arra a meggyőződésre kellene jutniok, hogy a kormány nem teljesítvén a munkássággal szemben kötelességét, a kormány ne számítson a munkásság támogatására. Azonban az elvek nem azért vannak, hegy azokat megtartsák. Az elvek arra valók, hogy azokat, ' ha nem tetszenek, vagy kényelmetlenek, a szögre akasszák. A munkásság tanulhatna a munkanélküli segély ügyéből s a kormánynak vele szétnbbn tanúsított jóindulatából, amely eddig is csak be nem tartott Ígérgetésekből állott. ArTa jó a munkásság, hogy politikai célokra kikaazaálják, ‘ de arra, hogy rettenetes helyzetén segítsenek, a kormánynak nincsen gondja. Szomorú valóság ez, amit a nyomorgó munkanélküli munkásság megjegyezhet magának. = Összehívják a kepviseiőházat. A karácsony ciöit «-Jnapolt n oizetgy ülést, prágai Ixpofc szerint, február 20 á>a hívják egybe. Ugyanezen időbtn tartja első ülését a szenátus is. = „Szorgos, mozgékony emberke.11 B n«s dr. külügyminiszter mo Londonban tartózkodik, hol részivesz a magyar köic ön tárgyalásán. Hírek szerint a külügyminiszter Londonban egy e eh-szlovák szerkődé* létrehozásán fáradozik, melyet olyan formában szeretne megkötni Angolersz&ggal, mim azt Franciaországgal tette. Azonban ez a dolog nem m gy olyan simán, mert angol politikai körökben nincsenek megelégedve a csehszlovák francia szövetséggel, mellyel B-nes Fraueiiország hegemóniáját segíti elő Európában. Benes tárgyalt M cdonald Ramsayval a jövö angol kormány pramt rjével, aki előtt jól értesd t forrásból eredő kirak szerint kijelentette, hogy a jóvátétel kérdésében helyesli az angol álláspontot. Abból az alkalomból, hogy Benes Londouban tárgyal, Lloyd Georg ujságeikkb n mond véleményt a francia kormány agresszív magatartásáról és arról a viszonyról, amelyben vele a többi államok« így Csehszlovákia is állanak. Eif jti, hogy milyen veszélyeket rejt macában a Franciaországgal kötött szerződés é- Csehszlovákia helyzetét fejtegetve, B nes külügyminiszterről ezt Írja: Benes szorgos, mozgékony emberke, aki keraztül-kassul utazik Ea ópábau, hogy — Gilbert frázisával éljünk — kis megbízatásokat végezzen el a francia miniszterek részére. Szembeállítja azonban Lloyd George a cseh népit külügyminiszterével és azt mondja: a cseh nép józan és nem fogja kockáztatni elért vívmányait a francia német konfliktusban. A Times szintén foglalkozik a csehszlovák külügyminiszterrel és kijelenti, hogy illeték-* helyen nincsenek teljesen megelég-dve B nesnek a francia szerződésről adott felvilágosításával. A lap szerint a francia-csehszlovák szövetség komoly Aggodalmat keltett Angolországban és ha katonai konvencióról nincs* is szó, kedvezőtlen jel az, hogy Csehszlovákia jónak látja az intim viszonyt az antant egyik tagjával. Szóval Benes szorgoskodása és tulbiugalma nem mindig hozza meg a kívánt sikert. = Lengyelország ós a kUantant. A kisantanthoz tartozónak mondják Lengyelországot is, de a szövetség üléseiről és konferenciáiról rendszerint hiányzik Lengyelország képviselője. A belgrádi konferencián sem jelene mag a lengyel külügyminiszter, de más lengyel képviselő sem. Ennek a viselkedésnek okát Lengyelországban agy magyarázzák, hogy Lengyelországnak külpolitikai érdekei nem azonosak a kisantantéival. Lengyelországnak különösen Csehszlovákiával van oka arra, hogy más irányt változtasson, A Javorina kérdés mellett fökép azért nines meg a csehszlovák köztársasággal a szorosabb viszony, mert L agyelország Csehszlovákiát russzofilnek tartja, amelynek külügyminisztere Oroszország elismerés a érdekében interveniál. Lengyelországnak Oroszországhoz való viszonya feszült, és Így lehetetlenné teszi részére azt, hogy olyan hatalmi csoporttal kerüljön szorosabb viszonyba, mely az ő ellensége .politikai helyzetének Európában leendü megerősítésén fáradozik. =* Kisebbségi blokk terve. ki erdélyi németnél koréban alakalt ki egy nagyszabású felfogás, amely nem sokat vár a Népszövetséghez fordulástól, hanem egészen uj alapokra kívánja fekteti i a kisebbségek politikáját. Ennek a felfogásnak a hírei az összes kisebbségek egyöttmű ödésének a jelszavát tűrték zászlóra s nagyon nyomós érveket tudnak alapgondolata mellett felsorakoztatni. A javasolt politikát HoHiager Péter, a bánsági arab uépiözöaség végrehajtó bizottságának tagja, volt képviselőjelölt fejti ki a »Schwäbische Volkspresse« ben. Hollinger mindenekelőtt ismerteti a svábok sérelmeit s kijelenti, hogy az egyetlen helyes at a kisebbségek blokkjának megalakítása. Hangsalyozza, hogy a tapasztalatok azt matatják, nem lehet sok eredményt várni attól, ha a kisebbsé gek a Népszövetséghez furdalnak panaszaikkal* majd igy folytatja: — Igazán nem marad a kisebbségek számára más at, mint az, melyet annakidején Vajda-Vojvoda, Popin, Juriga, Koroseo Magyarországon s a nemzetiségi vezérek a régi Ausztriába i követtek. Nem akarjak elárulni hazánkat, de az Ossz* kisebbségek politikai organizációs erejére támaszkodva kell a törvényhozásban létbarcankat inegvivnuak. Közben egyáltalában nem kell a határokon tálra kacsintani, a belföldöd is elég erősek vágynak — ha mindnyájan igy akarjuk — hogy biztosítsuk a békeszerződésekben és az alkotmányban lefektetett kisebbségi é3 nivelláló polgári jogok betartását. Nem kell félnünk, hogy irredentistáknak neveznek, h a németek mellett a magyarokkal, szerbekkel, zsidókkal, ruténekkel, oroszokkal, bolgárokkal és törökökkel közösen törekszünk teljesített állampolgári kötelességeink fejében & politikai jogokra! A jugoszláviai németek példájára való hivatkozás ntán kiemeli a cikkíró, hogy a kormány szervei egyik kisebbséget a másik ellen fogják kijátszani, majd a következő szavakkal fejezi ba cikkét: — Mint kisebbség, csak egy paktumot köthetünk: a nemzeti kisebbségek blokkjának paktumát. Anglia és Franciaország a világháború alatt, mint hűséges fegyvertára*k, küzdöttek egymás mellett és a közép urópai hatalmakon aratott győzelem után együtt ülték Versaillesben az ünnepi tort. A békeszerződések megalkotásánál szintén karöltve jártak el és Németország, Ausztria és Magyarország ég ezek szövetséges társai felett kegyetlen ítéletet mondtak. A világot akarták megszabadítani hasonló katasztrófától, mint a világháború volt és azt gondolták, hogy a kőzépeurópai ellenfelek országainak szét darabolásával, hihetetlen menynyiségü reparációs költségek kivetésével és uj államok teremtésével el fogják hárítani azokat a lehetőségeket, melyek újabb háborúhoz vezethetnek. Odaállították bűnbaknak Németországot és szövetségeseit és ezeknek megbüntetését elkerülhetetlen szükségnek tartották. A békeszerződéseket megalkották és hozzá fogtak azok végrehajtásához. Ennél az akciónál azonban kü'önbözö felfogások kezdek érvényre jutni. Franciaország mohó étvággyal fogott a szerződésekben biztosított jogainak könyörtelen érvényesítéséhez és dacára annak, hogy szövetséges társai ellenkező nézetet vallottak, a franeiák végre is saját szakállukra fogtak hozzá a szerződések végrehajtásához. A német jóvátétel teljesíthetetlen föltételeinek érvéuyesitése önálló akcióra indította Poiacarét és igy született meg a Ruhr kérdés, amely Németországot a teljes szétrombolát veszedelmével fenyegeti. Hosszú türelmi próba után Anglia is megmozdult és az angol közvélemény hangosan követelte, hogy Franciaországot fel kell
