Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-21 / 75. szám
1924 jgnius 21. „Komáromi Lapok. 7. oldal. kötött, (öt bekullogtak az udvarokra is. A fala lakói kedveskedve szaladtak hozzájuk aeg-megcirógatták még a leopárdot is, — akár a Paradicsomban. Egyébként ezek a félelem nélkül való emberek magák is majdnem olyanok, mint az állatok; csúf gyermekeik inkább majmok, mint emberi lények. — Tagore az ázsiai foradalom élén. Rabindranath Tagore az ázsiai forradalmi mozgalmak élére állott. Beszédet tartott a japán diákok előtt, melyben kijelentette, hogy »ideje, bogy Ázsia öntudatra ébredjen.« A mozgalom vezetésére bizottságot alakítottak és a mozgalmat Kínára is kiterjesztették. — Az útleveleket franciéul is ki kell állítani. A soven közigazgatási hatóságoknak kör- 1 rendelettel ad utasítást a belügyminisztérium arra vonatkozóan, hogy az útleveleket nemcsak cseh, hanem francia nyelven is állítsák ki, mivel a nagyvilágban utazó közönség adja meg az árát egyes hivatalnok túlságos hazafiasságának. A körrendelethez egy igen praktikns kis cäeh—francia szótár is van csatolva, amelyben a franciául j nem beszélő, útlevelet kiállító hivatalnok könnyű szerrel eligazodhatik s megtalálja benne az útlevélben leggyakrabban előforduló szavakat. — Elszólás. A lump férjet reggel számadásra vonja az asszony. — Te megint késön jöttél haza az éjjel... — Én?... Már mint én ?... Da édesem... i — Csak Semmi hazugság 1 Hallottam, ; hogy korán reggel valami recsegett az előszobában. Mintha meghasadt volna valami. Mi j volt az? — Az ? ... Nem tudom. Talán a hajnal hasadt. Feltilágositások: Fiirdőigazgatóságnal. Gsúzköszvény / elismert első gyógy heyle.! 241 Ha nem utazhat, •használjon j házi kúrát az ■ „iszappal4 IRODALOM. Csokonai, mint regényhős. — Csat hó Kálmánnak legújabb regéye: „Földiekkel játszó égi tünemény“. — Egy regény, amely Komáromban játszódik. Kevés magyar költö személye és élete szolgált annyiszor tárgyul költőnek, szépirónak, mint a Csokonaié. A korai halálára felhangzott sok sirató verset nem számítva és a nevéhez tapadt adomákat is mellőzve, hány meg hány költő vette lantjára Petőfitől Adyig és Tóth Árpádig, hány meg hány színműíró vitte színpadra Szigligeti Edétől Oláh Gáborig és Homonnai Albertig. Az elbeszélő irodalomba is rég bevonuit az ő sáppadt arca és bozontos feje ; éppen a halálának százados évfordulójára Pékár Gyula foglalta bele egy Komáromban játszó novellába. A sirató és magasztaló versek, szinpadi és elbeszélő müvek hosszú sorában bizony kevés a maradandó beesü, legnagyobb részük alkalomra készült s az alkalom múltával értékük is nagyon elhalványult. Csokonai most mint regényhős áll elénk, olyan regényben, amelyet szerzője odaadó szeretettel és beható tanulmánnyal irt, amely nem alkalomra készült és amely — teljes a meggyőződésünk — sok alkalmat túl fog élni, és értékét hosszú ideig ragyogt&tni fogja. Csokonai életének két szakasza vonzotta leginkább a költőket és írókat : a kollégiummal való Összeütközése és Lilla iránti szerelme. Számos író, fökép szinmüiró e két szakaszt össze is fogta, holott e kettő között nincs semmi tárgyi kapocs ; a Csokonai drámáknak legtöbbször ez az össze nem forrasztható két cselekvéuy a megölő betűje. Caathó Kálmán kikerülte ezt a veszedelmet; nem foglalkozik a debreceni C okonaival, őt a dunántúli, jobban mondva a komáromi Csokonai érd kli, akihez a kollégiumi múltja csak néha jár el kísérteni. Csatbó az elbeszélés középpontjába Csokonai és Lilla szerelmét teszi, amelyhez, mint íőjselekvényhez, köuuyen csatlakoznak Ciokonai dunánfcnli életének, jobban mondva vándorlásainak kisebb nagyobb epizódjai, a bic-kei tartózkodás, a komáromi nemesi felkelés. a k“8zthjJyi kirándulás. C3athó regénye tehát szerelmi regény és mint i yennek, érdekessége, jósága fökép a szivélet hű rajzától függ. S valóban, én abban látom Cs&thó legtöbb érdemét, hogy ezt » tzirelmi tönenetet, amelyet irodalom-tudósok annyiszor ismertettek és amelyet novella- és \ drámaírók annyiszor feldolgoztak, oly termé- I szeteseD, oly valószínűen adja elő, hogy az el- S beszólás végén szinte kedvünk vau f eiki<&ni: j Igen, ez igy történhetett, máskép nem is tör- j ténhetett 1 Igen természetesnek és valószínűnek tartjuk, hogy Csokonai, akinek költői képzelete az egek magasságáig csapkodott, szivével egy ogyszerü polgári leány felé fordult. A huszonnégy éves ifjú szerelem után vágyakozott, nem í azért, hogy családot alapítson, még kevósbbé, j hogy csöndes polgári foglalkozásra adja ma- j gát, hanem, mert vigasztalást keresett kollé- • giumi szenvedéseire, egyik-másik irodalmi csa- j iódásaira és főkép, mert múzsára volt szűk- j sége, akiről édes-keserű dalokat zenghessen, j akit a költészet fénysugaraival övezhessen kő- j rül. A regény Csokonaija — s azt hisszük, a : valóságé is olyan volt — szerelmes, mert sze* i relm-s akar lenni, mert szerelmi vallomások- ; ban kíván ömLngeni, mert remény és kétség j között óhajt hánykolódni, mert az ég felé sóhajtozni, ábrándok szárnyain szállási oly jól esik lestének-lelkének, kivált, lu mindezen érzéseit lelki világának mindezen változásait szép szerelmes levelekbe s még azoknál is szebb sz-relmi költeményekbe öntheti. Még valószerübbé válik a regény Ciokonaija azzal, hogy legszerelmesebb korában nem feletkezik meg irodalmi pályájáról, könyvnyemtatókkal alkudozik, mécésásokat keres, költői és hírlapírói terveivel és terveinek megvalósítására fordítandó segítség kérésével kopogtat hol személyesen, hol levelek utján Esterházy hercegnél, a Koháry, Festetich, Széchenyi grófoknál. A szerelemben égő és dicsőségre sóvárgó Csokonainak u jellemvonásait, a tetteit oly szerencséién vegyíti a regényíró, hogy könnyen elhisszük neki, hogy Csokonai tulajdonkép költői terveinek a hiábavaló kergetésével szalasztotta el szereimét, engedte kezeiből kisiklani a Lilla kezét. Nekem még jobban tetszik a Lilla rajza, még valószorübbnek látom Lilla alakját. Csathó ; Kálmánnak igen is elhisszük, hogy Vajda Juliánná, ez a kisvárosi levegőben, józan polgári körben nevelkedett szép es vagyonos fiatal leány nemcsak elfogadja a nem nagyon hóditó külsejű Csokonainak szóba, levelekbe, dalokba foglalt szerelmi vallomását, hanem a költő lángjától maga is tüzet fog; azt is elhisszük, hogy nemcsak a szerelmi dalok múzsájaként akar tündökölni, hanem kész volna a maga sorsát a Ciokonai jövőjéhez kötni, csak volna Csokonainak komoly jövője, csak megfogadná Csokonai az ő Júliájának szerelemtől és okosságtól egyaránt sugalt tanácsait és a költészet mellett nézne már — Lila szavaival élve — valami haszonhajtó foglakozás után. A regény Lillája an&yi gyöngédséget, annyi megértést, oly határozottságot tannsit az ő sohasem eléggé komoly költője iránt és mellett, hogy egyáltalán nem veszti el rokensZenvüuket, mikor szüleinek ellenzése, egy derék, jóravaló kérő fellépése, szomszédasszonyok pletykája, de főkép Csokonainak komolytalansága, akarathiánya következtében a szerelmesek elszakadnak egymástól. Elszakadnak, az egyik, hogy & költészet magasságából ismét a főidre szálljon, Lillából újra Vajda Juliánná leányasszony váljék, a másik, hogy Tihanynak riadó leányával versenyt jajgasson és sírjon elpusztult reményén és hogy tovább kergesse & földiekkel játszó égi tüneményt, amely ezentúl már nem a szerelmi boldogságnak, hanem csupán & költői dicsőségnek a reményét jelenti neki. Csathó müve azonban nemeiak szerelmi, hanem irodalomtörténeti regény is és mint ilyen nem méltatlan utódja a Jókai „Még is mozog a földjé^-nek. A szerző rendkívüli gonddal rajzolja a kor irodalmi viszonyait, hü és megbízható tükörben mutatja be a XVIII. század végének magyar szellemi életét. E végre — úgy látjuk — komolyan tanulmányozta a Csokonaira vonatkozó gazdag irodalmat és még azt a legújabb anyagot is felhasználta, a rneiyet a fltrsányi- és Gulyás féle Csokonaikiadás öt kötete tárt fel. Még pedig szerencsés kézzel használta fel. Olt látjuk Csokonait a falud pap- és tanító lakokban, amelyekben leginkább tréfás, sőt dévaj versei tették népszerűvé, ott a vármegyei urak körében a komáromi nemesi fölkelés gyűlésén, ahol az ősi magyar vitézség dicsőítésével, a Mária Terézia korabeli nemesi fölkelés magasztalásával szerez migáuak elismerést és pártfogást, ott látjuk a főúri kastélyok kapuján kopogtatni, a máiy<-knek hatalmas arait ódáival, szerelmi dalaival, főkép műfordításaival igyekszik mecénásokul megnyerni, ott látjat az idegen származású és irodilmilag érzéketlen könyvnyomtatókkai és könyvárusokkal vesződni, végül olt látják a műkedvelő poéták és biv*tlnn verse.ős társaságában, akiknek Ciokotláiért való rajongásába belejátszik a maguk érvényesülésének a hiú vágya. E gondos és hü korrajz sohasem válik szárazzá, tuiákossá, annál kevésbé, mert a korrajz keretében annyi kedves, jóizü és mindenesetre valószerüen eleven alakot léptet föl a szerző, hogy a regénynek korrajzi fejezeteit szintoly érdeklődéssel olvassuk, mint a szerelmi történet derűs és borús fordulatait. Ezek közül az eíevan, egyéb iránt történeti alakok közül elég megemlítenünk Kovács Sámuelt, a bicskei rektort, akinél Ciokonai mindig baráti menedéket talált, Weinmüller Bálintot, Csokonainak komáromi tipográfusát, Bédiné Fábián Juliannát, a komáromi poéta asszonyt, aki a fökötőhimzést és versfaragást oly ügyesen egyesítette és aki oly szívesen párosította volna össze Csokonait, az ő imádott költőjét fiatal névtársával, Vajda Juliannával. Mindezek valószerü, élő alakok, akiket nem azért fogadunk ei élőkül, mert irodalomtörténeti adatok tanúskodnak mellettük, hanem, ; mert a szerző lehelt beléjük életet. Általában I Csathónak erős oldala a valószerüség, de azt I hisszük, egy ponton nagyon is meghódolt a | valószorüség elvének. Azt hisszük, hogy Caoj ken&it kelleténél és talán a valóságnál is má; morkedvelőbbnek, korhelyebbnek tünteti föl, ; Csathó ezzel mintha igazolni akarná Ady j Endre felfogását, aki Csokonaival nemcsak a j költészet, hanem a mámor révén is rokonságot tart, aki Csokonaiban látja a maga igazi ősét. Ctathó ujjait Csokonainak ilyen irányú rajzában mintha Ady keze vezette volna. Nem méltatlan kéz, de azért mi jobb szerettük volna, ha Csathó ujjai nem lettek volna oly hajlékonyak a rajznak erre a részére. De még a korhelykedő, a mámorba merülő Csokonaiu is annyi kedvességet önt el Csathó, hogy az mindvégig megmarad a regény méltó hősének. A regény pedig ezzel az esetleges túlzásával és stílusának némely pongyolaságával is messze kimagaslik a Csokonaival foglalkozó elbeszélő és szinpadi müvek közül; lélekrsjz, korfestés, valószínűség, sót humer szempontjából is Csathó legjobb müvei mellé sorakozik. Bízvást elmondhatjuk, hogy ez a regény Csathó irodalmi hírnevét végkép összeforrasztotta Ciokonai költői dicsőségével; ez & költői szép sor: „Földiekkel játszó égi tünemény« nemesak a Csokonai, hanem a Csathó emlékét is híven fogja őrizni. Debrecen 1924. junius h&va. Kardos Albert. (*) Regény Verdiről. »Verdi, Roman der Oper« címmel, Franz Werfel, a prágai származású, s német irodalomban oly jelentős hírnévre jutott író a bécsi Paul Zsolnay kiadónál egy aj vaskos kötetet jelentetett meg, amely Verdinek, az olasz komponistának vívódásait, harcát az érvényesülésért adja. A mindvégig lebilincselő hatású, nagy irodalmi értékű regény érdekes hátterét Velencze adja meg és reminiscencák az akkor ott élő Richard Wagnerre, — akinek alakja a regény néhány fejezetében felmagaslik.
