Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-21 / 75. szám
1 *24 junius 21 * Komáromi Lapok« 3. Citísi. Kiutasított magyar tanítónő'. (6ere Mária bajes-farkaedi tanítónőt kiutasította a nyitrai zsupán.) Palkovich Viktor Interpellációja. — Saját tudósítónktól. — Komárom, junius 20. Oere Mária bajcs tartasd pusztai tanító nót 8rra az állására a hareegprimás 1914 már eins 20 án élethossziglan kiutvrzte. Tiz éve tanít békében, a tanítónő, aki állami fogadalmat tett, tót nyelvit nosztrifikációs vizsgát tett, de mivel Zentáa (Jugoszlávia) született, állásától ez évben elmozdították. Az ógyallai járási főnök ennek alapján az iskolában birt lakásából is kilakoltatta. Szóval elvették a kenyerét, el a lakását. Ez ellen jogorvoslattal élt dr. jKamrás József komáromi ügyvéd utján. Az ógyallai járási főnök a jogorvoslatot visszautasította és ezt a tanítónő jogi képviselője ismét megfelebbozte. Erre a nyitrai zsupán 20343—1924. sz. alatt a köztársaság területéről is kiutasította azzal a szellemes indokolással, hogy mivel nincs foglalkozása és lakása, ki kell utasítani. Szóval, akinek a kenyerét és lakását elveszik, az menjen amerre lát, Minden etsberies érzést arcúi üt ez a logika, mely damokratikuv államban ily formában nyilatkozik meg. A hirdetett állampolgári egyenlőséget is különös világításba helyezi. A tanítónő utóda szlovák tanító, már ki van nevezve utódául és a bajcs-farfcasdi érseki magyar tannyelvű iskolából szlovák iskola leBz. Ebben az ügyben Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő interpellációt intézett az iskohügyi és nemzetmüvelődési, valamint a szioven3zkói miniszterekhez. Az interpoláció szövege igy hangzik: Interpelláció az iskolaügyi és nemzetmüvelődési és a szlovénszkói teljhatalmú miniszter urakhoz. Gere Mária bajcs-farkasd pusztai (Nyitramegye) r. kát. tanítónő, akit a hercegprímás mint iskolafenntartó 1914 március 20-án jelenlegi állására végleges minőségben élethossziglan kinevezett, az előirt állami fogadalmat, & nosztrifikációs vizsgát kellő időben letette; ennek ellenére az iskolaügyi referátus állásától elmozdította, az ógyallai járási hivatal pedig arra hívta fel, hogy lakását 8 nap alatt hagyja el. Az ez ellen benyújtott jogorvoslatokat a járási főnök visszautasította. A további jogorvoslatnak az eredménye a zsupáni hivatal Az asztal körül a vidám cimborák elkonflűyodtak és fölizgatódtak. — Megmondta neki Bódi bácsi ? — kérdezte fojtott hangon a gyárigazgató. — Meg én ! így, ahogy most. — És ... megmentette ? — kérdezte Kékesi, a lapszerkesztő, kissé szarkasztikusán. Az öreg Berendy röstelkedve simított a haján. — Fenét mentettem! Lehet is a lányt megmenteni! Láttátok volna csak, hogy ripakodott rám! Az angyal! Miköze hozzá? Nem szégyenli magát, vén kiváncsi! Kihallgatni a szerelmesek suttogását! Menjen az öreganyókhoz! Azokra vigyázzon! Azoknak prédikáljon ! Még örültem, hogy ki nem r kaparta a két szememet, a kis boszorkány. És az a siheder . . . a csábitó . . . Hogy röhögött rám ! Méltatlankodva csóválgatta a fejét. De az asztaltársak sunyin, kárörvendően összemosolyogtak. Egy kicsit nevetségesnek látták Bódi bácsit az erkölcsrendészeti csősz szerepében. Majdnem örültek, hogy fölsült. Minek üti az orrát a más dolgába. Pláne olyanba, amihez nem ért. A szerelem a fiatalság dolga, nem az öregeké. Az ember, ha szerelmet lát, hunyja be a szemét. Bezzeg, mikor a magáét élvezte!... Most meg, mikor a másét kell irigyelnie ... • * Másnap délben a társaság megint együtt ült a Zöld papagály-ban, mint mindennap. A vidám cimborák tegnap óta alaposan fölkészültek a maliciózus csipkedésekre, amikkel Bódi bácsit föltüzeljék. Ravasz kérdéseket és furfangos célzásokat tartogattak készletben, hogy az utcai afférén legalább egy hétig kérődzhessenek. Várták, hogy Berendy Boldizsár buskomor emlékekkel terhelten, mint a lesújtott bűnös áll meg előttük, vagy csüggedten ül az 20343/J92 sz. határozata, amely Gere Máriát a köztársaság területéről kiutasította. Indokolásul a zsupán azt hozza fe1, hogy a nevezett tanítónő engedély és foglalkozás nélkül tartózkodik itt, miért is ki kellett utasítani. Azt kérdezzük a miniszter úrtól: 1. Megegyező eljárásnak tartja-e a joggal, törvénnyel és a humanizmussal azt, hogy egy magyar tanítónőt, aki kötelességét példásan teljesítette, az ískolaügyi hatóság először megfoszt az állásától, majd a közigazgatási hatóság az erre egyedül jogosult bíróság mellőzésével megfoszt a lakásától, végül a zsupán csak azért, mert az illető jogorvoslathoz mert folyamodni, helyt nem álló ürügy alatt a köztársaság területéről kiutasít. 2 Gare Mária állására élethossziglan volt kinevezve az iskolafeutartó által és ettől csak fegyelmi utón volt elmozdítható. Fegyelmi eljárás mellőzésével a tanügyi állami főhatóság fosztotta míg állásától, lakásától pedig a közigazgatás jog é3 törvény ellenére. A zsupán ezekre az okokra hivatkozik, mint a kiutasítás okaira, amelyek kétségtelenül a tauitónö hibáján kivüi következtek be. Hajlandó e tehát a miniszter ur ezen intézkedéseket megsemmi siteni, mivel G?re Máriának bejelentett lakása és rendes foglalkozása van, ami után megélhetése biztosított, az államnak terhére nincsen és itt munkájából kíván megélni. 3. Hajlaudó-a intézkedni, hogy ilyen esetekben kiutasítások meg ne ismétlődjenek, mert ez ellenkezik a nemzetközi magállapodásokkal, a humanizmussal és esen kívül a kultúra egyetemes érdekeinek is lebecsülése és flagrán3 sérelme. A választói névjegyzék Akik a .,fekete könyv“-be kerülnek. Tömeges kihagyások a névjegyzékből. — Saját tudósítónktól. — Komárom, junius 21, A választói névjegyzékek összeállítása után hire ment, hogy a névjegyzékekből, sokan kimaradtak a város régi polgárai közül. A pártok exponensei ennek a dolognak utána néztek és megállapították, hogy ez megfelel a valóságnak. Több száz választó maradt ki a névjegyzékekből azon a címen, hogy nincsen rendben az állampolgársága. A városházán a városj tanács és képviselőtestület által megállapított illetőségi határozatokat, — felsőbb utasításra — Jávor Janő asztalhoz. Eiámultak. Boldizsár ur fütyörészve, j vidáman, régi mosolygó kedvében állított be. j Sőt hangosan nevetett a baráti köszöntésre, : amivel fogadták. És maga alá rántva a nád- j széket, be se várté a gúnyos faggatást. — Hű, gyerekek ! — kiálltotta majdnem j hencegő dicsekvéssel. — Ez aztán a bolond j kis história! És milyen kedves! Ahogy tegnap j hazaérek, hogy megvigasztaljam szegény fele- ? ségemet, hát kit találok ott! Böskét, fiaim. A l kis unokámat. — Hát megjött? — Persze, hogy megjött. Az állomáson f nem ismertük meg, elkerültük egymást. Nem | is csodálom. Hogy megnőtt! Hogy megszépült! j Micsoda leány! Az aztán igazi Berendy, annyit | mondhatok. A javából, fiaim, a javából! De | ez még mind kismiska ! Hanem, hogy még í ráadásul ő volt az az .. . igen, az az angyal, í akivel az az . .. afférem történt, az utcán. Na- | hát! Hallottatok ilyet? Mintha csak megérez- 1 tem volna. Hogy az unokám Hogy az én kis 1 Böském 1 De meg is dicsértem érte! Össze is csókolgattam. Hogy olyan igazi Berendy! Aki nem hagyja a maga jussát, még a nagyapjának se! Aki még nem is asszony, máris kardos menyecske: megvédi a maga . . . — Csábítóját 1... — vágott közbe epésen a gyárigazgató. Bódi bácsi vérbenforgó szemmel meredt rá. — Csábitó ?... Kicsoda ? A vőlegénye volt, a Berci. Az is vele jött. Elhozta bemutatni. Egy kicsit hetyke gyerek. De jól áll neki, hogy hetyke. Az a fő. Aztán meg. . . Büszkén feszitette ki a mellét s a herendi kúriával örökölt gőgös páthosszal szavalta: — Aztán az igazi Berendy-leányt nem is lehet elcsábítani. Mert az maga csábit. Amilyen szép. Amilyen igazi. Mint az én kis unokám 1 főjegyző sorba megvétózza és a járási hivata ezeket s határozatokat rendre megsemmisíti. Azok, akik illetőségi bizonyítványt kértek és a kérelmeiket nem teljesítette & város, az állami főjegyző utasítására belekerülnek a , fekete" könyvbe. Ezt a könyvet a városi rendőrség vezeti és ebben vannak azok nyilvántartva, akiknek illetősége és állampolgársága nincsen rendiben. Aki ebben a könyvben benne vau, az & választói névjegyzékből törölve lesz. Sok törlést végeztetett a járási hivatal is, amely még az özönvíz előtti illetőségekben is állandóan kételkedik. Olyan polgároknak semmisítették meg illetőségét, akik azt ezelőtt 30—40 évvel szerezték meg. Ezeket egész naivul arra hívja fel, hogy j „illetékes külügyi képviseleti hatóságánál“ > váltson útlevelet és ezzel a rendőrségnél jej lentkezzék tartózkodási engedélyért. Naivitás f ilyen határozatokat hozni, mert aki 30—40 j éve távol van születési helyétől, az ott clvesz: tette már illetőségét, olt illetőségi fcizonyit| váuyt nem kaphit, következésképpen utle! velet sem. Sem a magyar, sem a román, sem I s SHS követség ilyen útleveleket nem ad \ ki, mart már ismerik a csehszlovák közigaz\ gatási hatóságok azon törekvését, hogy a mail gyár állampolgároktól szabadulni igyekszik. Már pedig a békeszerződésnek nem csak i előnyeit kell vállalni, hanem tehertételeit is.- Ha miuket azoknak tartanak, úgy tessék ben- I nünket vállalni, mert ez a föld a mienk volt és a mi megkérdeztstésünk nélkül lettünk ellj csatolva, a mi állampolgárságunkat korábban | senki kétségba nem vonta. Az állampolgárságuktól megfosztani száu\ dékolfc magyar anyanyelvű állampolgárok ér\ dskében minden jogorvoslási lépést kimerítenek l a magyar pártok. Üzenet a szétszórt magyarsághoz.* Olvedi Lászlónak küldöm. Felhők közül jön most, ki ez Írást irta Örömét ki régen szittya dacba sírta S magyar bajok között őszül most a fürtje, De ébredésre hiv riadozó kürtje. Es most szittya honból ölelésre készen Küldi borús lelkét lágy üzenetképen, Összefonódottan minden széppel, jóval Bajban-összetartó bus, magyar valóval. Magyarosan szólva, hogy ne értsék félre, A magyarért pezseg minden kis csepp vére, Ha bár a sötét köd döbbenetét takar, De a döbbenetben megáll mint egy magyar. Testvériélek által azt üzenem messze: Bús magyar testvérim, nem vagyunk még [veszve. De e dacos fajnak legdacosabbjából Mellett kifeszitve verődjön egy tábor. És míg nyelv-zenénknek zsongó hang-akkordja Üzeneteinket egymáshoz elhordja: Addig várainkról nem dől le a bástya S harc-lankadó kedvünk senki meg nem látja ... Felhők közül intek üdvözletét, irva, Kedvünk, erőnk, legyen szittya dacba sírva S magyar bajok között ha őszül is fürtünk, De csak elaludni ne engedjen kürtünk, ___________ Mészáros József. * Mészáros József, egy egyszerű negyedi földmives ember, aki meglepő ügyesen és hozzáértően kezeli a lantot, mint a fenti verséből is ki-ki csillan. Szerzőnek most adja ki összegyűjtött verseit »Véreimnek« cim alatt a Kisgazda és Kisiparospárt komáromi központja Az ízléses kiállítású verskötet lapunk nyomdájában készül, ZSOLDOS TANINTÉZET a legjobban készít elő magánvizsgákra. BUDAPEST, VII., DOHÁNY-UTCA 84. Telefon : J. 124—47. ALGEBRA és GEOMETRIA a középiskolák teljes tananyaga egyszerű nyelvezettel, bő magyarázatokkal megrendelhető. ÖSSZEFOGLALÓ TANKÖNYV a középiskola négy alsó osztályának tananyaga két kötetben megrendelhető. 15S
