Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-17 / 8. szám

8. **&

0«0t5rt5k| 1924. Jaguár 17«

SléfSwíási ár sseiz-'saSíwAk áiiékb«* t Mílyösc ki vidékre mini ízétkHidésiBl: ílgÁSffl étre 88 f, félévre 40 S, ze*yedévre SS X» XftlföldSz 160 Ki.

m%ám ára i 8© fillér*

Két napig tartott

a hires, nevezetes belgrádi konferencia, melyen a kisantant mindenható képviselői tanácskoztak. A konferencia alkalmából a Balkán jugoszláv fővárosa ünnepi szint öltött, a vendégek tiszletére udvari bál volt és hogy a világ kellőképen tájékoztatva legyen a konferencia eseményeiről, a világlapok munkatársait is meghívták Belgrádba. Külsőségekben tehát nem volt hiány, azonban a tárgyalás nem állt egyenes arányban azzal a reklámmal, mely a konferenciát megelőzte.

A kiadott kommünikék és miniszteri nyilatkozatok a leghomályosabban voltak megszerkesztve és csak a napok múltával megjelent különböző újsághírek után lehet megközelítően világos képet alkotni arról, hogy mit is végzett a három külügyminiszter. A tanácskozás legfontosabb tárgyát kétségkívül a francia—csehszlovák szövetség és Oroszország elismerésének kérdése képezte, de nagy horderővel birt a magyar kölcsön ügye is, melyet a londoni konferenciára elő kellett készíteni.

Azt meg lehet állapítani, hogy a két első kérdésben nem végeztek érdemlegeset. A francia szövetséget nem sikerült kibővíteni olyképen, hogy akár Jugoszlávia, akár Románia hasonló szerződés megkötésére mert volna gondolni. Angolország és Olaszország idejében történt közbelépése Benesnek erre irányuló törekvését meghiúsította. Ezt azonban a világért sem vallják be, hanem akként állítják be Jugoszláviának és Romániának viszonyát Franciaországhoz, hogy ezen államoknak nincsen szükségük uj szövetséget kötni Franciaországgal, mert ezt a szövetséget már a világháború előtt megkötötték és az mind a mai napig folytonosan és teljes érvényben fönnáll.

A mi Oroszország elismerését illeti, Benes dr. e kérdésben sem tudott eredményt elérni. Ha van valami, ami a kisantant államainak érdekösszeütközését élesen megvilágítja — pedig számtalan ilyen ellentét van közöttük — akkor a Szovjetoroszország elismerésének kérdése kétségtelenül az. Románia hallani sem akar az elismerésről, amit a bes3z;arábiai kérdés teljesen indokolttá is tesz, Jugoszlávia pedig szintén idegenkedik Oroszország elismerésétől. Hogy vájjon a kisantant e két állama ebben a kérdésben meddig tarthatja meg elutasító álláspontját, nemsokára ki fog tűnni, ha majd Párisban teljesen komollyá és megéretté válik a kérdés, mert nem lehet kétségünk aziránt, hogy Franciaország meg tudja a módját találni annak, hogy az elismeréstől még egyelőre húzódozó két balkánALAPITOTTA: TUBA JÁNOS.

f&»z®rk*sst8: GAÍL GYULA dr

Szerkesztő: KRItAKYAY JÓZSEF dr.

SzerkeiztSiég é» kiadóhivatal: Nádor-a 28 , hová úgy a lap izellemi rétiét illető közlemények, — a hirdetések, előfizetési ét hirdetési dijak stb. kflldentófe Kéziratokat nem adunk vissza,

Hesjelsoik hetsnkinl hársssszsr: csStörtSköo ís szamtots

állam úgy cselekedjék, mint a nagy Protektor akarja. Épen azért nem szabad olyan nagy súlyt fektetni a belgrádi konferenciának erre vonatkozó határozatára.

A magyar kölcsön kérdésében azonban természetesen újra egyek lettek a kisantant államai, mint ahogyan minden oly kérdésben, mely Magyarországot érinti, mindig egymásra találnak. A magyar kölcsönre nézve Benes úgy nyilatkozott: általános óhaj, hogy a magyar kölcsönnel legnagyobb figyelemmel foglalkozva, a konferencia ezt a kérdést kedvező értelemben oldja meg. Hogy ennek az óhajnak mimódon felelnek meg a legjobban, iga«olja egy belgrádi kormánylapnak híradása, mely szerint ismét uj föltételeket talállak arra nézve, hogy a magyar kölcsönt megakadályozzák, esetleg el is gáncsolják. Uj határkiigazitások, a kölcsönnek mindennemű fegyverkezés kizárásával való felhasználása, a Habsburgoknak a magyar trónra való igényüknek teljes megszüntetése, a Szent István koronájának integritásáról való lemondás az újabb követelések, melyeket Benes, mint a kisantant meghatalmazottja Londonban fog előterjeszteni. Valóban szerencse, hogy Angolország és Olaszország a magyar kölcsön kérdésében teljesen Magyarország mellett van, mert különben a kis akarnokoknak még sikerülhetne a kölcsön megakadályozása.

A kisantant egyébként sok fontos kérdést vitatott meg, de az eredmény ezekiől nem ismeretes. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a belgrádi konferencia újra bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a kisantant államai között nem minden kérdésben van megegyezés, amit az államok különböző érdekei magyaráznak meg és amelyek soha sem lesznek arra alkalmasak, hogy a három utódállam teljesen összeforrjon. Ez magyarázza meg azt is, hogy Benes és társainak minden félévben konferenciára kell összejönni, hogy az aktuális politikai kérdésekben megegyezést létesítsenek. A kisantant hivatalosai szeretik döntő tényezőként odaállítani az utódállamok allianceját, pedig épen az a körülmény, hogy minduntalan tanácskoznak kell, igazolja a szövetség természetellenességét, melyet csakis a nyugtalan lelkiismeret és a félelem hozott össze, egy igazságtalanul megcsonkitott és kirabolt, legyengült országgal szemben. Minden más kérdés az érdekellentétek egész seregét halmozta fel ebben a szövetségben, mely hiába konferenciázik, hasztalan tanácskozik, mert úgy kell neki cselekednie, ahogyan azt a nagy protektorok kívánják: a nagy antant államai, melyeknek létüket köszönhetik.

= A parlament munkarendje. Még uem

tudni a februárban tartandó parlamenti ülésszak határid jének biztos dátumát, de m^r prágai politikai körök a tavaszi ülésszak mnn. kartmdjéről is beszélnek. Hir szerint az ülésszakon fogják eliatézni a szlovenszkói és ruszinszkói legelők használatáról szóló törvényt és az épitőmozgalomról szóló törvényt. Lehetséges hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak tárgya|^ga’ a késő tavaszig fog elhúzódni. Programra kerül talán a mezőgazdasági biztosítás kérdése is továbbá a betevők védelméről, a hádinzgoráról’ a szlovenszkói és rusziDSzkói ip&rrendészetrfl! a bányászati döntőbíróságokról szóló javaslat is. Nincs megállapítva, hogy a földbirtok hivatal* és a bíráskodás reorganizálásáról, valamint & hadikölcsönről szóló törvényjavaslatok mikor kerülnek tárgyalásra.

= Bases a francia szövetségről. Egyik

olasz vilagtap a „Corriera dada S^ra“ tudósitóji beszélt, B nes küi ügy miniszterrel a francia szövetségről. Banes azzal okolta napga franera* csehszlovák szövetséget, hogy Cs h«ziovákia nigyon kriti us helyzetben vau, mert ellenségek veszik körül, A tudósitó azon magjegyzg. aére, hogy 6esn Németország, Sf-rn Magyarország támadására sokáig usm kell gondolnia, a külügyminiszter azt válaszolta, hogy Magyarországtól n^m fél. A veszélyt az állandó alarm, ban, iatrikákban és machinációkban látja. Még' győződébe, hogy idővel mindent megunnak, közvetlen veszély nem fenyegeti Csehszlovákiát.’ Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy itt is, ott is vannak belondságok elkövetésére hajlandó egyének. Ezeknek fókentartására szükséges az előre való gondoskodás.

— A kis antant követelése Magyarországtól. A bálgrJi „Weme* szeriéi a kisantant a kővetkező feltételek mellett hajlandó a m gyár kölcsönhöz hozzájárulni: Magyarország köteles elismerni a békeszerződések által megállapított határokat és köteles hozzájárulni a kisantant állal követelt határtiigazitásokkoz. A 250 millió aranykorona köiesöDből semmit sem szabad fegyverkezésre fordítani. A Habsbarg dinasztiának sohasem szabad a toagyar trónra kerülni. Románia még azt követeli, hogy Magyarország mondjon le Szent István koronájának integritásáról és erre vonatkozóan szüntessen be Erdélyben minden propagandát. Ugyanazt kívánja Jugoszlávia a Vajdaságra vonatkozóan.

I «Hall dini ült

megyebizottsági tagjai szükségét erezték annak, hogy mielőtt a zsupánok egybehívják a megyei bizottságokat, egy közös értekezletre gyűljenek egybe, hogy megbeszéljék azokat a teendőket, melyek a szövetkezett ellenzék megyei képviselőire, mint a választó közönség bizalmának letéteményeseire várnak.

A megyei választások régen lezajlottak, a választások a nyitramegyei kivételével jogerőre emelkedtek, a törvény rendelkezése szerint már régen esedékes lett volna a megyei bizottságok összehívása, azonban ebben az irányban egyetlen egy nagyzsupán részéről sem történt semmiféle lépés, mintha meg se választották volna a megyei bizottságokat, a megyei közigazgatás minden ellenőrzés nélkül akként és ngy döcög tovább, amint a zsupán urak akarják.

Ótátrafüreden folyt le a tanácskozás, melyen Petrogalli Oszkár dr. zólyommegyei bizottsági tag, a szövetkezett ellenzék központi igazgatója, az értekezlet elnöke matatott reá azokra