Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-14 / 72. szám
9. oldal. »Komáromi Ltapofe» 1*24. jiíftías Í4. 1924. jun. 14-én és 15-én szombaton és vasárnap V&rosi Mozgo színház. rARIM CIRKUSZ Előadások délután 8 5, 7 és 9 érakor. NAGY ^ SZENZÁCIÓS BRAMA. sorsa és jövője. A népszerű képviselő lendületes és tartalmas beszéde igen mély hatással volt a jelenvoltakra. Sulkevszky Jenő dr. Ipolysági pártigazgaté a földbirtok reformot ismertette igen sikerült beszédben, Hegedűs Balázs osztálytitkár pedig a magyarság megtévesztésére alakított pártokat és azok veszedelmét leplezte le a hallgatóság nagy figyelme mellett. — Magyarország rekonstrukciója. A magyar kölcsön iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a külföldi pénzpiacokon. A kölesön jegysósét a londoni, a párisi pénzkörökben, valamint a svájci piacokon igen szép eredménnyel essközőlték és minden remény meg van arra, hogy Magyarország rekonstrukciója sikerrel jár. A legutóbbi hirek szerint a kölcsön legnagyobb részét Anglia jegyezte le, rajta kívül Svájc, Olaszország, Franciaország és Hollandia tőkés csoportjai vettek részt a kölcsönjegysésben. = ZAszloszsntelés Ziélyben. Lélekemelő ünnepség folyt le június 9 én, pünkösd hétfőn Zsély községben, hol az országos magyar kisgazda, földmives és kisiparospárt kékkői járásbeli szervezetei avattak föl nj zászlójukat. Az ünnepélyen ezrekre menő közönség jelent meg a délnégrádi és délkelethonti magyarság köréből, amely maradandó, szép emlékekkel lett gazdagabb a zászlóavatáson szerzett benyomások folytán. A hatalmas ünnepi menet Podluzsány pasztáról indult ki és 40 lovas handéristával az élén beláthatatlan hosszú kocsi sorokban vonult a zsélyi templom előtti nagy térségre, ahol több mint háromezer főnyi lelkes magyar helyezkedett el. A fehérruhás kosaorusleányoktól körül vett gyönyörű zöld selyem zászlót Sörös Béla, a losonci református egyház kiváló lelkésze avatta föl gyönyörű beszéddel, ki megáldotta a szép jelvényt, melyet azután Kiss Simon József vett át hűséges megőrzés végett. BenJcö Béla párttitkár és Veret Auna szavalatai után Baltgh Viktorné zászlóanya megkoszorúzta a zászlót, amit a zászlószögek be verése követett. A záazlóavatás: ünnep befejezése után az ünneplő gyülekezet népgyüléssé alakult át, amelyen & párt illusitris vezérei Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő, Törköly József dr. orsz. ügyvezető elnök, Balogh Viktor járási elnök és Kristóf Sándor főtitkár mondtak beszédeket. Füssy Kálmán beszámoló beszédében utalt az államalakulásra, a forradalmi törvényhozás munkájára s azok eredményeként a Szlovenszkóban élő magyarság sérelmes helyzetére. Ismertette mindazokat az égető problémákat, amelyek mostanában foglalkoztatják a politikai életet és a melyek a magyar népet is közelebbről érintik. Óvta hallgatóit azoktól a félrevezetésektől, amelyekkel mostanában a kormány szekerét toló pártok ügynökei zaklatják a magyar népet és hivatkozott a megyei kisgazda és kisiparos társadalom magyar öntudatára és erőteljes példákkal igazolta az összetartás, az együttműködés szükségességét. A népszerű képviselő minden szavát helyeslés és lelkes éljenzés kisérte. Utána Törköly József dr. orsz. ügyv. elnök, Balogh Viktor és Kristóf Sándor mondottak nagy hatása beszédet. JiARTMG&VOGElí BODEMBACHS. * Külföldi propaganda Magyarország ellen. Egyik olvasónk, akinek Amerikában élő rokona levelet küldött itteni övéihez, csatolt egy felhívást, amely élénken világit b«Je & Magyarország ellen folyó külföldi propagandába. Ezt a propagandát a m&gyarorszagi szoe, dem. párt irányítja. A legnagyobb és legszemérmetlenebb hazugságokat adnak be a külföldön dolgozó magyar munkásnak, hogy meggyiiöitessék vele hazáját, ahová most visszatérnek azok & szökevények, akik a kommunizmus bukása után a megkínzott nép haragja elől bőrüket külföldön érezték biztonságban. Az amerikai felhívás szürke, hamuszinft papiroson van nyomtatva, vörös keretben; a felniváson hat ezétfolyt vércsepp látszik és címszava is hatalmas vörös belükkel nyomtatva igy kezdődik: Vércseppekkel írták meg Horthy-Magyarország utolsó négy esztendejének történetét. Vérrel — a szegény nép vérével — van átitatva Zalaegerszeg, Hajmáskér s a többi internáló táborok környéke. Nincs se hossza, se vóge azoknak a vért lázitó borzalmaknak, melyeket a Horthy uralom, e négy esztendő alatt elkövetett. Testvéreitek ezrei szenvednek még mindig a magyarországi börtönökben. Sokról lerohadt a ruha. Ezrek küzdenek az éhség marcangoló gyötrelmeivel. Családjuk, feleségeik, gyermekeik uem segíthetnek rajtuk, mert maguk ii nélkülöznek. Az dfogottak — a fehér terror biráinak, ügyészeinek, friss áldozatra éhes bandája előtt — jogi segély nélkül állanak. Magyar Testvérek 1 Halljátok a magyarországi börtönökből felsikoitó keserű jajszót ? Halljátok a sikolyt, mely felszakad rab testvéreitek aszott ajkáról, amikor a Horthypribék beledöfi szuronyát vékony karjaikba? Ne feledjétek, hogy akiket börtönbe dobtak, akiket internáltak, akik a fehér terror kazamatáiban sínylődnek, akiknek emigrálni kellett, azok Ti ertetek is harcoltak é« szen-Lengyel ötlet. Irta : RÁKOSI VIKTOR. Krakóra, a lengyelek legrégibb nemzeti fővárosára tiszta, fagyos téli szürkület borult. A Jagellók királyi dinasztiájáról elnevezett ódon székesegyház tornyában hatot ütött az óra és minden ember a város közepe, a Ring felé sietett, mert ez az időpont az uriosztály számára „az esti, utcai flirt és korzózás idejét jelentette. Akármilyen hideg volt is, mindenki •tt volt és mutogatta magát Aki megfázott, U a ragyogó kávéházakba menekült, melyek ilyenkor zsúfolásig tele voltak. A Ring egy négyszögletes nagy sétatér ▼olt, melynek oldalait modern középületek, vagy a főnemesség régi palotái szegélyezték. Egyik oldalát a lengyel nemzeti színház foglalta el, mely százötven év óta, tehát a len-Efelség legsötétebb korszakaiban is törhetetnöl innen fuvolázta, vagy harsogta szét a legédesebb és a legszebb szláv nyelvű vígjátékait és drámáit. Tehát a drámának és vígjátéknak volt szentelve. Amilyen ócska volt kívülről, olyan uj, modern és szemkápráztató volt belülről. A koldusbotra taszított rabnemset ifjú művészetét ezen a helyen hermelinnel díszített aranybölcsőben ringatták. Ezzel akarták napról-napra megmutatni az ellenségnek, hogy pénzük van és ha szükséges, majd lesz fegyverre is. Amint a toronyóra elverte a hatot, a színház homlokzatán egyszerre kigyulladtak a hatalmas elektromos ivlámpák, jelezve, hogy a müvészház is megmozdult és megkezdi esti életét. Nagy nap volt a mai, egy hírneves lengyel költő uj drámájának volt az első előadása és a jegyeket már napokkal előbb elkapkodták. A szinrekerülő dráma „A viborgi csonkatorony* címet viselte. Meglehetősen banális mozidráma cim, de ennek a darabnak az Írója még ezt a luxust is megengedhette magának. Mert ez a szerző nem volt más, mint Rassovszky Valér, a gyorsan nagy hirre kapott ifjú lengyel költő, akinek ez még csak a negyedik darabja volt és a közönség máris bálványozta, mert érezte, hogy a lengyel irodalom egyik ragyogó csillagával van dolga. Hát hogyne ígérkezett volna nagszerünek az est, mikor Lengyelország legelső drámai művészét és talán legelső drámaíróját együtt kaphatják és élvezhetik! A nagy drámai művész, a lengyel közönség kedvence, aki a mai darabban is a főszerepet játszotta, Szembrich Kázmér, e pillanatban egyedül ült pazar elsgánciával berendezett színházi öltözőjében és mély gondolatokba elmerülve, mozdulatlanul meredt maga elé. A darabon és a szerepén gondolkozott. Hirneve ugyan meg volt már alapítva és bukástól nem félt, de mégis nagyon izgatott volt, mert érezte hogy közepes sikerrel nem eléged hetik meg. Nem, neki diadal kell, olyan, hogy előadás után elmondhassa, hogy egy lépcsőfokkal ismét közelebb jutott ahhoz a magaslathoz, melyen a lengyel művészet legnagyobbjai ragyogtak. Sorba vette a dráma nagy jeleneteit, néha magában mormogta a szöveget, majd heves gesztásokkal föl s alá kezdett szaladgálni tágas öltözőjében. Végre dühösen ledobta magát egy karosszékbe s ezt morogta : — Eh, ostoba vagyok, hogy előre fárasztóm magamat. Nem lehet mindent előre matematikai pontossággal megállapítani, a kollő pillanatban mindig tudtam, hogy mit hogyan kell mondani. A tekintate egy kis asztalra esett, melyen egy gyönyörű kis velencei tükör állott. Mikor az arcát festette, mindig ez elé a tükör elé ült és úgy sminkelte ki magát, A tükör két oldalán két arckép volt, a jobboldalon egy férfi, a baloldalon pedig egy csinos asszonynak a képe. Ez a művésznek legjobb barátja volt, a gyorsan hirre kapott fiatal és tehetséges építőmester, Marianszky Oktáv. A nő arckép az építész feleségét ábrázolta. Szembrichnek egyszerre eszébe jutott, hogy Marianszky mint mindig, tegnap is ott volt a dráma főpróbáján, de aztán eltávozott, anélkül, hogy barátját fölkereste volna és csak annyit üzent neki, hogy táviratilag egy fontos ügyben vidékre hivták, de másnap a premieren itt lesz. Szembrich összeráncolta a homlokát. Ez jelent valamit, még pedig rosszat. Marianszkynak vagy a dráma, vagy az ő játéka ellen van kifogása és pedig olyan erős kifogása, hogy nem is mer vele előhozakodni. Nagy változásokat úgy sem lehet már az utolsó nap tenni . .. Marianszky Oktáv tehát fél. . . Marianszky nem tartja biztosnak a sikert... eh, mit, sikert, a diadalt I És Marianszkynak igaza van, mert sohasnm szokott csalódni. Borotvaélességü itéletképessége van. Barátai, különösen Szembrich Kázmér, akihez a legforróbb baráti viszony fűzte, sokszor biztatták, hogy lépjen az irodalot hivatásos kritikusai közé, de Marianszky ezt mindig visszautasította. Azt mondta : Lehet, hogy szépen és irodalmilag tudom magam kifejezni élőszóval, de amint tollat veszek a kezembe, hogy gondolataimat leírjam, az a papiroson hülyeséggé laposodik szét. Szembrichnek valóságos mesterévé lett, megesett néha, hogy együtt dolgozták ki a művésznek valamelyik szerepét és a művész többnyire alárendelte magát barátja
