Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-12 / 70-71. szám
é. oldal »Komáromi Lapok« tán került a járási bizottság elé. Fodor főszolgabíró, mint előadó, azt javasolja, hogy a szociális ügyosztály maradjon meg, de annak ellátását a meglevő tisztviselők is elvégzik. Amikor a város nehéz anyagi gondokkal küzd és tisztviselőket bocsátanak el, igazán furcsa dolog, hogy éppen akkor létesítenek uj állásokat. Mészáros Károly bizottsági tag az ügyosztály felállítását nagyzási hóbortnak tartja és indítványozza, hogy az ügyosztály felállítása is felesleges. Anélkül is elvégzi az ezzel kapcsolatos teendőket a város jelenlegi tisztviselőkara. Megjegyzi még, hogy igen furcsának tartja, hogy a városi közgyűléseket rendesen este és éjjel tartják, d. u. 5-kor kezdik és a tisztviselőket hivatalos órán túl is igénybe veszik, sokszor a késő éjjeli órákban is. Ez méltánytalanság. A gyűlés Mészáros indítványát, hogy a külön szociális ügyosztály felállítása is felesleges, elfogadta. A város a második városbirónak is fizetést szavazott meg. Fellebbezés utján a járásibizottsághoz került az ügy amely a II. városbiró fizetését nem hagyta jóvá. Guta község azon határozatát, hogy a vadászati haszonbért 10 ezerről 5 ezerK-ra leszállítja, a járási bizottság megsemmisíti. Majd több kisebb ügy letárgyalása után a gyűlés véget ért. IpiiostaiiuiÉ) 111. Pünkösd vasárnapján nagyszámban egybegyült közönség jelenlétében nyílt meg a Komáromi Ipartestület elöljáróságának a helybeli tanoncok munkáiból álló kiállítása. A közönség i körében ott láttuk úgy a kereskedelem mint az : ipar, valamint a társegyesületek, iskolák és ; hatóságok képviselőit. Boldoghy Gyula ipartestületi elnök kö- ; szönetét fejezte ki a közönségnek azért a meleg érdeklődésért, amellyel a kiállítást részesítette. Az a tény, hogy a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara is képviseltette magát, bizonyságot tesz arról, hogy a komáromi iparosság minden, az iparfejlesztését célzó törekvése a felsőbb fórumok részéről is megértésre és méltánylásra talált. Az ifjú iparossághoz azzal a kívánsággal fordul, hogy munkakedvéi a jövőre is őrizze meg. Ivánfy Géza iparhatósági biztos különösen dicséretesnek tartja a kiállítás rendezését s annak sikerét fontosnak tartjuk éppen ma, midőn a háborút követő felkavaró utópisztikus ideák éppen a munkaszeretetét ölték es ölik ki a fiatal iparosgeneráció leikéből. Örvendetesen tesz tanúságot az a kiállítás arról, hogy a kéz és szellem, a munka és értelmi erő, a szorgalom, a kitartás eleven mozgatói a haladásnak, s ezeket semmiféle uj, az emberi természettel nem egyező, osztályt, foglalkozást egymással szembeállító és szembeuszitó rendszerek pótolni nem tudják. A háború nagy anyagi pusztításai után a társadalomnak az ifjúságot viszsza kell vezetni a munka megbecsüléséhez; az iparostársadalom régi kipróbált munkája, társadalmi értéke, megbecsültetése buzdító példaképpen álljon az ifjúság előtt, akiknek szorgalmát, munkáját a sok száz látogató érdeklődése is méltón jutalmazza meg. A munkán felépülő társadalom az ifjú generáció munkásságában fog uj erőhöz jutni. Lislca János kerületi iparkamarai titkár a Pozsonyi Kamara nevében és képviseletében üdvözölte a kiállítás rendezőségét. Különös örömére szolgál, hogy megjelenhetett Komáromban, melynek iparossága iránt a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik. Végig lebilincselő, terjedelmes előadásban fejtegette a kisipar fellendítésének kérdését, az ipari munka problémáját. Valóságos iparpolitikai tanulmány számba megy, a kérdést éles megfigyeléssel, tartalmas és értékes megállapításokkal teljes beszédje, amelynek alapgondolatát az alkotta, hogy a kisiparosságot az önállóság megszerzéséhez és megtartásához kell segíteni. A kisiparosság a legértékesebb része a ma legjobban próbára tett középosztálynak. Önálló és gazdaságilag egészséges középosztály fenntartása és továbbfejlesztése egyike azon problémáknak, amelyet mindenkinek szivén kell viselni. Meggyőződése szerint a középosztályhoz tartozó iparosság a termelésnek nemcsak szükséges formája, hanem áldásos és pótolhatatlan alkatrésze az egész gazdasági életnek. Lényegesnek tartja, hogy az ifjú tanonc már a szülői házban vésse be leikébe az igazi kötelességtudást, az iskolákban és további pályáján pedig a szükséges szaktudást kell megszereznie. Megállapíthatja, hogy a középosztály felemelésének legfőbb ellenségei csak a rosszal nevelt munkások és mesterek nagy száma, de meg van győződve arról is, hogy a lelkileg és erkölcsileg derék mesterek és munkások ezekkel szemben megvédik existenciájuk hajóját a gazdasági háború támadásaival szemben is. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az Iparoskör dalárdája adott elő még jó betanulással egy dalt, amelynek elhangzása után a közönség megszemlélte a kiállított tárgyakat és mindenütt a legnagyobb elismerés hangjaival nyilatkozott a tanoncok kiállításáról. Mi csak a legnagyobb dicsérettel és elismeréssel emlékezhetünk meg a testület elöljáróságának valamint és elsősorban a kiállító tanoncok mestereinek áldozatkészségéről, amelylyel lehetővé tették a tanoncoknak, hogy tárgyakat készíthessenek. Viszont nem hallgathatjuk el, hogy a kiállítás anyagának elsőrendüsége mellett számbelileg többet várhattunk volna. Betudható ez egyrészt a mai nehéz kereseti viszonyoknak, de annak is, hogy az ifjúságot komoly törekvő munkájától nem egészséges befolyások térítik el. A pünkösd két napján át szüntelen telve volt a testület kiállítási terme s ez a meleg, szokatlanul nagy érdeklődés is buzditólag fog hatni az ifjú tanoncok jövőbeli munkásságára. Több kiállított tárgy hamaros vevőre is talált. A kiállításon különösen meglepte a közönséget a szakrajz kiállítás, amely az iparostanonciskola tanítói karának fáradhatatlan ügyszeretetét dicséri, A vasiparból legnagyobb szám- I ban szereplő Ipovitz és Ivánfi cég gépműhelyé- j bői láttunk precíz munkálatokat, hasonlóan < Dosztál Gyula műhelyéből kiállított tárgyak is j elismerésre érdemesek. Vida István, Galgóczy ! Mátyás, Kemenszky József, Szabó István, Né- ; meth Béla asztalos iparos mesterek, Lenhardt Mihály szijgyártómester, Blumenstein Hermann j kovácsmester, Virágh Vince hentesmester, Tö \ rök András mülakatos mester, Bindernlts József j műasztalos, Visky István hajóácsmester (kis j sportcsónak, díszes dereglye), ifj. Édes József, j Lukovics József csizmazia, Háber Lajos, Maiics \ Gyula, Nagy János cipészmesterek, Pongrácz Sándor tanítványai szakrajzaikkal elismerésre ! méltóan mutatkoztak be. Általában az összes kiállító tanoncok bi- j zonyságát szolgáltatták mestereik szaktudásának. Az Ipartestület elöljárósága 1924 junius 15-én, vasárnap fogja a tanoncok között ünnepi ülés keretében a dijakat kiosztani. Gyilkosság Kamocsán. (A falu eaiiilc qarázda lakosa leszúrta a segédjegyzöt) | — Saját tudósítónktól. — Kamocsa községben pünkösd másodnapján tűzoltó mulatságot tartottak, mely a másnapi reggeli órákban véres bicskázással fejeződött be. A gyilkosság áldozata a község közszeretetben álló segédjegyzóje, Kosa Kálmán, aki a falu egyik rovott múltú, duhaj természetű emberét rendre akarta utasítani, mire a legény hasbaszurta és azután még a hátába is több helyen beleszurt. A szerencsétlenül járt segédjegyzőt a komáromi Emberszeretst közkőrházba szállították, ahol megoperálták. Ifj. Fethes Sándor állandóan erőszakoskodott társaival, nem rettenve meg a bicska ismételt használatától sem és garázda verekedése miatt már egy Ízben büntetve i* volt, de az sem javított rajta, mert amikor kiszabadult és faluiába hazament, újra a régi izgága, duhajkodó és fcicskás ember lett. A községnek békességes érzületéről ismeretes népe irtózattal gondolt a minden rosszra képes emberre, de nem tudott ellene semmit sem tenni. A pünkösd másodünnepén megtartott tűzoltó mulatságon ifj. Petbes Sándor is megjelent és szokása szerint izgágáskodott, rendetlenkedett. Az ottani Rácz testvérek előtt már az éjszaka folyamán kijelentette, hogy .ma még meghal valaki/ és úgy látszik, hogy ezt az elhatározását akarta megvalósítani, amikor a reggeli órákban a segédjegyzőnek bicskával nekirontott. Kósa Kálmán segédj<*gyzö á kinyitott zsebkéssel htdouáetó embernek két karját lefogta és hogy ártalmatlanná tegye, íöldreteritette s ott hagyta. Pár pillanat malira Pethes utána rontott és a közeledtére feléje fordult Kósának hasába szúrt* kését oly erővel, hogy a megsebzett segédjegyzöaek a belei kifordultak. Bhután még a vállába két Bzűrást tett az áldozatnak, majd a j gyző Becsének esett, aki bátyjának segítségére akart menni s őt is több helyen megáiért*. A megsznrkált segédjegyzönek még vo't annyi ereje, hogy édesanyja lakására hazaménj«u, ahol égyba fektették öcscsével együtt. Namiokára, a Gáláról hivott körorvos a sebesülteket megvizsgálta és & szükséges kötésekkel ellátta s azonnal rendelkesett, hogy Kósa Kálmánt beszállítsák a komáromi közkórházba, A szerencsétlenül járt segédjegyzőt még kedden délelőtt behozták Komáromba, ahol megoperálták és kezelés alá vélték. A súlyosan megsérült eszméleténél van s bár ál;apota gén su’yos, de nem reménytelen. Öccsét ma, szerdán szántották be a kórházba. Mindkettőjük iránt nagy részvét nyilvánul meg. A gyilkos a tett elkövetése után jelentkezett a kamocsai csendőrségen. .. im. joaina 18. A talány. Ismertem sok asszonyt, aki jóban-rosszban Sohasem szarvazta fel a férjurát, Van sok olyan nő is, kinek éles nyelve Elől a csábitó futva retirált. Akad olyan is tán, aki élte árán Sem tudná hűségét elfelejteni, — — Ámde olyan nőcske egy sincs a világon, Ki a hízelgő szót meg nem szívleli. Gyönyörű fajtája — teremtés csodája, A nő lénye maga valódi talány. Néha csak egy kézcsók, pár virágszál és bók, Egy meleg pillantás szivéhez talál. Ha nem szívlel téged, úgy fiam kár érted, Nincs oly hatalom, hogy meghallgatna ő. Senki úgy gyűlölni, senki úgy szeretni, S úgy szivén sebezni nem tud, mint a no. Komáromi Koboz. — Tanulók kiállítása. Pünkösd első ünnepén nyitották mag a helybeli iskolák tanúlóioak kiállítását a községi polgári fiúiskolában. A megnyitás ünnepélyén megjelent nagyszámú közönség jelenlétében Jezsó Márton tanfeiügyelö mondotta & megnyitó beszédet. Gzéh István polg. fiúiskolái igazgató mint házigazda, a megjelent vendégeket é$ tanítótestületeket üdvözölte, Kamrás József dr. iskolaszék! elnök pedig költői szárnyalása beszádbjna kiállítást, mint a tavasz ünnepét méltatta és az ifjúság, a tavasz láttára kitörő örömének adott lelkes szavakban kifejezést. A megnyitó beszédek után megtekintették a kiállítást, melyet a polgári fiúiskola négy termében helyeztek el. A földszinten levő tornateremben, illetve annak előcsarnokában állították ki a községi elemi és a kath. elemi iskolák, valamint az állami siketnéma iskola és a csehszlovák elemi iskola tanulóinak munkáit. A hatalmas nagy tornateremben van a községi és kath. elemi iskolák kiállítása, mely a tanulók által készített sikerült rajzoknak, agyag és slöjdmunkáknak, kézimunkáknak, iskolai dolgozatoknak gazdagságáról tanúskodik. Különösen a szép kézimunkák és agyagmunkák keltenek föliünést és dicséretét hirdetik az oktató tanítók kiválóságánsk, a tanulók szorgalmának, ügyességének és tehetségének. Az előcsarnokban nagy elismeréssel találkozik az állami siketnéma iskola csoportja, melyben az agyagmnnkák, pompás famnnkák és rajzok igen fáradságos és odaadó oktatói muuka szép eredményei, amelyek a legnagyobb dicséretet érdemlik meg. Ugyanitt van a csehszlovák állami elemi iskola kiállítása ii. Az emeleti nagyteremben és mellékhelyiségében a polgári iskolák növendékeinek kiállításában gyönyörködhetett a szemlélő. A polgári leányiskola rajzkiállitása a legsikerültebb része az egész kiállításnak, amelyben igazi talentumok munkái is találhatók. Magas nívón áll a kézimunka kiállítás, melynek minden egyes darabja
