Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-05 / 68. szám

1 «WMltttflk évMyn, 6sll5pl5k, 1924. Jhiiím 8. 0K ■SBCSSSSI KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. £!Hzrté«l ir ra*h-aslowák értéfclMai Msiybaa és vidékrs jattal szitkaidéulI: S$tH érre 80 1, fél érre 40 K, aegyedérre 88 K« Kttlfflldöa 160 K& Egy«» nsám árat 80 fmér. Komárom, — junius 4. A déli vasút wiedeni pályaudvarán lö­véstől találva rogyott össze Seipel dr., Ausztria kancellárja. A merénylő egy gyári segédmunkás, aki bizonyára vak eszköze annak az ádáz politikai izgatásnak, mely a kancellár ellen sajtóban, gyűlésekben és a baloldali munkás szervezetekben meg­indult. Seipel nevéhez Ausztria talpraállitása fűződik. Amiről azt hitték, hogy nem kö­­vetkezhetik be, Ausztria lerongyolódott pénze és tekintélye az utóbbi két év alatt határozottan a javulás útjára tért. A szo­ciáldemokrata-kommunista kormányok és ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő; GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARÄKYAY JÓZSEF dr. egyezés és a kiegyenlítés békés politikájá­nak kellett következnie Seipel kancellárral, Seipel pap és a politikai gyűlöletet nem ismeri azért sem, mert a keresztény vi­lágnézet ezt kizárja A revolver leterithette Seipelt, de ki meri tagadni azt, hogy a világ rokonszenve ma mégis feléje fordul és nem a felé az oldal felé, ahonnan a lövés eldördült. Sőt politikai hatásában ez a merénylet Seipel pártjának megerősödésére fog vezetni. A kancellár sebe felé fordult a békét kívánó emberiség őszinte részvéte, amely az em­beriség túlnyomó többségét jelenti. A lövés a konszolidációt találta, melyet a kancel­lár hozott és megvalósítani is tudott. A revolverrel a konszolidáció ellenségei cé­loztak, akiknek éltető eleme a zavaros, kancellárok három évig kísérleteztek a lázbeteg Ausztria gyógyításával, de bizony ezek a kísérletezések csak a kuruzslással voltak egyértéküek. A mostani kancellár volt az, aki pon­tos diagnózist állapított meg a betegségről és ismerve annak genezisét, összetételét, fokozatosan igyekezett megszüntetni a baj kórokozóit, amelyeket a szervezetből kikü­szöbölve, a gyógyulás folyamatának szük­ségképpen be kellett következnie. Seipel a keresztény világnézetet képviselte nyíl­tan és bátran a felekezetietlen, sőt felekezet­­ellenes szociáldemokráciával szemben. A megtartott választásokon a fehér és vöröä internacionálé ütköztek meg és az előbbi kapott többséget. A parlamenti és a par­lamenten kívüli politikai harcok minden államban megvannak és a világnézetek kü­­lömbözősége eredményei gyanánt a töme­gek megnyerése érdekében folynak. Ha egy politikai gondolatot vagy álláspontot egy markáns politikai egyéniség képvisel, a küzdelem folyhat személy ellen is an­nak megbuktatására és a hatalomtól való megfosztására, de csak alkotmányos esz­közökkel. A revolver, a kézigránát és a pokol­gép a politikai harcoknak nem lehet esz­köze. De a revolverig igen hosszú az ut. Mennyit kellett a merénylő munkásnak olvasnia a „csuhás“ kancellárról, mily sok piszkot és rágalmat hallania politikai gyű­léseken, mig addig az elhatározásig ért el, hogy a revolvert megtölti és vele lesbe áll a délivasut perronján. A politikai versenyben a vörös inter­nacionálé maradt Seipellel szemben alul, aki Ausztriát szanálta, külföldi szövetségeit megkötötte és kimélyitette s rokonszen­­vet keltett az iránt a sok szenvedést átélt kis állam iránt. Ezt Bauerék képtelenek voltak megcsinálni, mert közvetlen szom­szédaikkal sem tudtak megegyezni. A vö­rös Ausztria sem Olaszország, sem Bajor­ország, sem Magyarország közvéleményét nem nyerte meg a maga részére. A raeg­a kavarodás, a forradalom. — Szlovenszkó autonómiáját szükséges­nek tartja Scotus Viator is, aki azt állítja, hogy a köztársaság jövője, boldogsága Sdo­­venszkó autonómiájától ífigg és azt valami­lyen kompromisszum alakjában meg kell való­sítani. A szlávok angol barátja, aki mint publicista, könyveket és cikkeket irt a csehek és szlovákok »fölszabadítása“ érdekében, Szlo* venszkóban tett utazásában arról győződött meg, hogy az általa olyan ideálisan elgondolt fölszabadulás korántsem következett be a — szlovákok részére azzal, bogy a magasabb knltorfokon álló cseh testvérek kebelükre ölel­ték őket. Cikkében ismerteti a Szlovenszkó ban uralkodó politikai helyzetet, a centralista irány­zatot, mely az ál am kormányzásában minden téren megnyilatkozik s am-ly Szlovenszkót nem juttatja semmi szerephez, ellenben füg­getlenségét és szabadságát nem biztosítja. Scotus Viator fontosnak tartja Szlovenszkó autonómiájának megadását, mert ettől függ az egész köztársaság fejlődésének lehetősége. Az angol fő-fő protektornak kényszerű nyilatko­zata aligha fogja hu ghatni a köztársaság hiva­talos kormányköreit, amelyekben Scotus Viator* ról, bár tisztelettel, de azárt csak mint előkelő idegenről szoktak az utóbbi időben megemlé­kezni. «= Uj választások szele fúj Prága felől. Megbízható forrásból eredő hir szerint Svebia miniszterelnök ngy nyilatkozott, hogy neki semmi kifogása nincs az uj választások ellen. A miniszterelnök szerint Préseknek előbb vagy utóbb, de sikerülni fog egy nj pártot alakítani, amely a koalíció egységét, illetve a koalíciós többséget súlyos krízis elé áili ja. Syehla, a maga részéről — állitóan a felhozott oknál fogva a választások mielőbbi kiírását tartja célszerűnek. A miniszterelnöknek, — ha igaz e hir — nyolc hónap kellett ahhoz, hogy rá­jöjjön az nj választások elkerülhetetlen szük­ségességére, igaz, hogy más inditóokok kész­tették nyilatkozatának megtételére, lényegében azonban az teljésen mindegy, mert a fő az, hogy a többségét régen elveszített koalíció lépjen vissza az ország kormányzásától, ame­lyet elég huzamos ideig intézett minden parla­mentáris elv ellenére. A kormány elnökének nyilatkozatát mindazonáltal nagy óvatossággal kell minden nemzeti kisebbségnek fogadnia. = Magyarország és a klsantant. Ismét olyan hirt röpítettek világgá, amely szerint a kisantantnak legközelebbi ülésén arról lesz szó, hogy Magyarország belép a szövetségbe. Sseikeiztóaég éi kiadóhivatal: Nádar-a. 29., hová ngy a lap azellemi részét illeti közlemények, mim a hirdetőiek, elöfizetéai é* hirdetési dijak stb. küldeniik Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik ketnkint Uneeezec kedd®! csütörtökön is szentek! Állítólag Banes dr.-nak volna ez az óhaja, aki így látja biztosítottnak a középanrópai hely­zetet. Érdekes, hogy az egész világ a kisan­­tant szétbomlásáról beszél, amit Romániának Oroszországhoz való viszonya fog minden va­lószínűség szerint eldönteni és ilyen körűimé* nyék között alig tndnók elképzelni, hogy Ma­gyarországgal akarják megtámogatni ezt az utódállamok által létrehozott hatalmi csopor­tosulást. A földbirtokreform. Előző számunkban jeleztük, hogy közölni fogjuk az Országos Magyar Kisgazda Földmives és Kisiparos párt vasárnap Komáromban megtar­tott körzeti választmányi ülésén ifj. Koczor Gyula ügyvezető elnök által beterjesztett hatá­rozati javaslatot, amelyet többek között az alábbi szavakkal vezetett be az előadó: Fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat és védekeznünk kell a földbirtobreform eddigi végrehajtási módja ellen, mely Délszlovenszkó­­ban a felosztott birtokokon levő alkalmazot­takat, magyar földmivelő testvéreinket, azok elbocsájtásával kenyerüktől megfosztva és úgy ezeket, mint a vidék igénylőit a földosztásból kizárja és földet csak telepeseknek juttat. Ta­­nuságtételre hívom fel Délszlovenszkó, de kfl­­lönősen Csallóköz jelenlevő kiküldötteit: bizo­nyítsák, kapott-e az őslakos magyarság földet a Margit, Töröm, Rakottyás, ZsemléJces Qadőc, Millenium puszták és még több más birtok fel­osztásával, nem-e mind telepesek lettek a bir­tokosok? A válasz ugyebár, csak állításaim feltétlen helyeslése lehet. Mi, akik a köztársaság törvényei szerint az államnak egyenjogú polgárti vagyunk, a békeszerződés teremtette helyzetet elismerve, a köztársaságért munkálkodunk, annak fenn­tartásához mindenbtn, — ahogy hivatalos he­lyeken elismerik — minden más nemzetiségű lakossal egyenlően, sőt fokozott mértékben hozzájárulunk, joggal megkövetelhetjük, hogy a földbirtokreform végrehajtásánál ne mellőz­zék népünket, hanem a felosztásra kerülő föl­deket adják nekik, hiszen századokon kérész, tül ezen élt, ezen munkálkodott s ma nem tudja már földrajzi elhelyezkedésénél fogva sem másutt megkeresni kenyerét és mellőzve, biztos tönkremenősre, elpusztulásra lenne Ítélve. Az elmondottak alapján bátorkodom ha­tározati javaslatomat előterjeszteni, annak el­fogadását kérni, azzal a megbízatással, hogy az részletes megokolással a köztársasági elnök urnák, valamint a miniszterelnök és földműve­lésügyi miniszter uraknak megküldessék. Határozati javaslat. 1. Tiltakozunk a földbirtokreform törvény jelenlegi nemzeti és politikai célokat szolgáló végrehajtási módja ellen, mely a földosztás helyén lakó földigénylöket teljesen mellőzi és csak a telepítéseket szolgálja, amivel a hely­beli lakosságot megélhetési lehetőségétől meg­fosztja és fennmaradásának és jövő fejlődé­sének lehetőségét kizárja. 2. Követeljük a földbirtokreform igazsá­gos végrehajtását és ezen célból a földbirtok­reform törvénynek az alábbiak alapján való megváltoztatását. 3. Igényléseknél elsősorban helybeliek veendők figyelembe. 4. Más vidék igénylőinek figyelembe vé­tele esetén a földkiosztás csakis az illető község, illetve járás földműveseinek nemzeti­ségi számaránya alapján történhetik. 5. A földhivatal mint intéző hatalom meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom