Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-05-22 / 62. szám

HfigyvMi5t5áite évMiran* 62« Him. Csütörtöki 1924* május 22» kohAhohi latok ■$:* O I.* I T JL KAI JL» Al IP. Eltüzelést ár értékben* Helyben 58 v’ilákro p«*ls8 szétklhüssei: ggáü éTre 88 I, félédre 10 Kf »©gyedéire IS I» Külföldül 160 ££. Egye* sör«t S3 fillér. rmumrrc—, rtriT-w— » —rr...——a flzolasz szerződés. Komárom, — május 21. Benes külügyminiszternek római útjá­hoz különböző kombinációkat fűztek és úgy a politikai körökben, mint a sajtóban nagy fontosságot tulajdonítottak Mussolini­val folytatott tárgyalásainak. Amint a szűk­szavú hivatalos és félhivatalos jelentések­ből kitűnik, a tanácskozások eredménnyel végződtek, mert Olaszország és Csehszlo­vákia között egy szerződés jött létre, mely a két államnak barátságos együttműkö­dését alapozta meg. A szerződés a béke­­szerződések szellemének megfelelő békét kivan biztosítani Középeurópában és arra irányul, hogy a jelenlegi egyensúly meg­­óvassék és a béke fenntartassék. A hírek, melyek Benes római útját megelőzték, arról szóltak, hogy a külügy­miniszter minden törekvése arra irányul, hogy Olaszországgal is olyan szerződést létesítsen, mint amilyent nemrégiben Fran­ciaországgal kötött, mely katonai tekintet­ben is a legszorosabb együttműködést biztosítja a két állam részére. Hogy a francia szerződés nem szolgálja a békét, azt legjobban igazolja az az idegesség, mely ezt a megállapodást Angolországban fogadta. Az Olaszországgal létrejött meg­egyezés a hírek és Banes nyilatkozata szerint egészen más természetű,, azonban bizonyos pikantériával hat, bogy Cseh­szlovákia annak a nagyhatalomnak is kész lekötni magát, amely legfőbb pátronusával meglehetősen feszült viszonyba került a Földközi tenger hegemóniájáért folytatott versenyben. Benes külügyminiszter egyik legutóbbi nyilatkozatában mentegetni is akarja a csehszlovák köztársaságot, melyről azt állitja, hogy teljes érdektelenséget ta­núsít az Olaszország és Franciaország által esetleg kötendő megállapodások iránt és azt hiszi, hogy viszont Olaszországot sem érdekelheti a francia - csehszlovák külön szerződés, amelyet a német kérdés kény­szerűéit ki. Ezzel azonban ellentétben van az olasz—csehszlovák szerződés egyik pontja, mely szerint a felek már most közös eljárásban egyeznek meg, ha Középeuró­pában nehézségek támadnának. Bármeny­nyire is homályosnak látszik ez a megál­lapodás, aki a diplomácia nyelvén olvasni tud, az megérti, hogy mire céloz ez a pontja a szerződésnek. Régi igazság, amit Bismarck mondott, hogy szerződéseket nem szoktak szerelemből kötni az államok egymással s bármilyen burkoltan szöre­­gezzék is meg a szerződések pontozatait, nem lehet azoknak kizáróan barátságos jel­leget tulajdonítani. Bizony az olasz—cseh­szlovák szerződés is arra fog szolgálni, hogy szükség esetében a két állam kato-ALAPÍTOTTA: TUSA JANOS. f&nKluRütS; UftÁL A!OU «I*. Szerkesztő; BARANYAY JÓZSEF ár. gserfce»itö*ég és kisdöhi Ystsl: Nádor-s. 2S,, hová Hgy * lap szellemi részét illető közlemények, mist a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kúldandií Kéziratokat nem adnnk vissza. Msgieltmik Makiul háromszor: keó*®i csütörtökön ős szpátfon nailag is támogassa, egymást. Ezt pedig tudjuk, hogy mit jelent. Csehszlovákia rendkívül mozgékony külügyminisztere a szövetségek és külön szerződések egész sorát kötötte meg az utóbbi időben. Ezek a szerződések oly sok oldalon kötik a köztársaságot, hogy félve kell arra gondolnunk, mi lesz velünk, ha netalán valamiféle komoly veszedelem keletkeznék Európában, mert akkor a sok szerződésből folyó kötelezettségeket telje­síteni is kell. Képes iesze-e erre a köz­társaság s meg fogja-e érni a rettenetes áldozatot, melyet szerződésszerűen hozni kell a kritikus pillanatban ? A szerződések mind a béke biztosítására szolgálnak, de , szomorú dolog, ha az öt évvel létesített i békeszerződéseket lépten-nyomon alá kell j támasztani uj szerződésekkel. Ez csak azt í mutatja, hogy azok a szerződések, melyeket \ Versaitlesben, Trianonban, Saint Ger- ' mainen layben és egyéb helyeken aláírtak ? és aláírattak, igen gyönge bázison nyugsza- I nak és korántsem szolgálják azt a célt, j melyet szolgálniok kellene. A lehetetlen ! feltételekkel megalkotott békeszerződé­sek tarthatatlanságát bizonyítják az álla- j mok külön szerződései, melyek a réseket ! akarják eltüntetni, holott annál sokkal j eredményesebb és radikálisabb mód is \ volna arra, hogy az igazi békét megte- | remtsék. Az idő kényszerítő ereje meg fogja hozni a szerződések revízióját, ami a tel­jes konszolidáció alapjait fogja megvetni. A városi költségvetés. Komárom, — május 21. Komárom város költségvetése kerül legkö­zelebb a pénzügyi bizottság tárgyalása alá, amely, alig hisszük, hogy többre menne vele, mint a városi tanács. Á pénzügyi bizottságnak kellene szak- ! szerűen megbirkóznia a költségvetés tételeivel és ! a három milliós költségvetést oly mértékben | redukálni, hogy a mutatkozó közel 300,000 K \ költségvetési hiány megszűnjön. A városi számvevőség ugyan nem indít- \ ványozza a- póíadó felemslését, sőt a költség- l vetés javulásáról számol be, mert a hiány j negyedmillióval kevesebb, mint a múlt évben I voíi, de a most jelentkező hiányra nézve pozi I tiv fedezetet kijelölni nem képes. A várható államsegély, amelyről az őszön I fognak csak tárgyalni, erre a költségvetési évre jj már aligha fog fedezetül szolgálni még abban j az esetben sem, ha azt a város csakugyan meg is kapná. Mivel mi ismerjük a kormány­nak a szlovenszhói városokkal szemben tanú­sított szükkeblüségét, erre az államsegélyre nem merjük felépíteni a város költségvetését. De optimisztikusnak találjuk a költség­vetésben a községi pótadónak az előirányzását is azért, mivel a állami adóalap csökkent, a közadók befizetése nehezebben megy, mert a kereseti viszonyok nem javultak, hanem ellen­kezőleg, romlottak. Ez a reménység tehát könnyen megcsalhatja a város vezetőségét. Másrészt hiányzik a költségvetésből a j város tőketartozásának a törlesztése, holott | tudnunk kell, hogy a városnak több olyan sürgős természetű tartozása van, amelyet to­vább prolongálni nem lehet. Itt van a fel­mondott negyedmilliós gyámpénztári kölcsön, amelynek fedezetéről még az idén kell gon­doskodni, mivel az állam ezt per útján hajtja be a városon, holott ebben az összegben azok­nak az árváknak a pénze is benne van, akik magyar állampolgárokká váltak s akiket bizo­nyosan nem csehszlovák valutában fognak ki­elégíteni. Attól a kormánytól várni nagyobb állami támogatást, mely a város szorult hely­zetében nem ad fizetési halasztást, ehhez legalább is vérmes optimizmusra van szükség. A költségvetés kiadási tételeinek reduk­ciója, mérséklése abból a szempontból aggályos, mivel már a költségvetési évűek a derekán vagyunk. A személyzet apasztása is kétes értékű, mivel azokat további elbocsátások ese­tén is el kell látni nyugdíjjal. Pyen körülmé­nyek közt a költségvetés kiadási tételeinek bármily címen való emelése teljesen reményte­len, sőt kizárt dolognak látszik. A kiadások apasztása csakis a dologiaknál lehetséges, de az is csak kisebb mértékben. A bevételek fo­kozására úgyszólván semmi kilátás. A helyzet tehát igen komoly és abból kiutat találni igen nehéz. A pénzügyi bizottság feladata lesz, hogy ebbe a kérdésbe belevi­lágítson. Áz illetőségi frontról. (Mű mond Wlassics Gyula, a magyar közigaz­gatási bíróság elnöke e kérdésről? — A Prager Presse leközli Wlassics véleményét a prágai közigazgatási bíróság döntéséről.) A közigazgatási bíróság ismert döntése újból a hontalanná levés veszélyével fenyegeti j Sziovenszkó lakosságának egy jelentékeny ré- 1 szét. Hatalmas jogi vita fejlődött ki a kérdés I körül, amelyben még kormánypárti politikus is, mint Dérer Iván dr. leszögezte, hogy a közigazgatási döntés sérelmes, a törvény hely­telen értelmezéséből s a gyakorlat mm isme­réséből származik. A döatés újabb veszedelmet jelent a magyar nemzeti kisebbségre s a köz­­igazgatási hatóságok már sietve hozzá íj kezd­tek a döntésen alapuló uj gyakorlat alkalma­zásához. A külföldön sem ismeretien sz a mód, ahogyan Csehszlovákiában az állampolgárság ügyében eljárnak s hovatovább a külföld is elitéiőleg figyeli a tömeges jogfosztás azon rendszerét, amely itt divatozik. Természetesen elsősorban Magyarországon kelt kínos hatást ez a gyakorlat, amely egyáltalán nem alkalmas a két állam közti béiós atmoszféra megterem­tésére, amelyről pedig a két állam vezetőférfiai annyiszor és olyas buzgalommal nyilatkoznak. A Kómába utazó B u«s a kis ántánt kibővíté­séről ábrándozik s Magyarországot is csatla­kozásra invitálj i, a magyar kormány is állan­dóan keresi az alkalmat a békés megegyezésre, — ugyanakkor Csehszlovákiában a magyar polgárok tízezreit teszik földönfutókká. A magyarországi közvélemény érthetően elkese­redett, mikor egyidőben értesül arról, hogy Jugoszláviában elveszik a magyarság politikai szervezkedési szabadságát, mináiunk pedig még exiszteneiális lehetőségétől is megfosztják azo­kat a magyarokat, akiket évtizedes, becsülettel végzett polgári munka köt lakóhelyükhöz. Említettük annak idején, hogy Komárom városának volt polgármestere, majd kormány­­biztosa F. Szabó Géza, amint értesült a prágai napilapokból az illetőségi ügy ismert magyará­zásáról, nyomban felszólalt a magyar nemzet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom