Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-05-08 / 56. szám

It94. mdjró 8.

»Komáromi Lapok«

3. +kl&Jf,

nyék. A felelős magyar kormány nem tekintette . ai illetőséget fontosabb kérdésnek s csak az 1870. évben kerül a sor a köztörvényhatóságok és a községek rendezéséről szóló törvény megalkotására; a javaslatot Rajner Pál ma- j gyár belügyminiszter 1870 ápr. 27-én nyújtotta be a képviselőháznak. Ez lett az 1871. évi XVIII. t. c., mely először kodifikálta az illetőséget. A javaslat elég szükmarkúan két szakaszban végzett az anyaggal, hiszen a megokolás szerint „nem bir az illetőség kérdése legkisebb jelentőséggel sem a polgári és politikai jogok gyakorlására, de amennyiben- a törvényjavaslat kimondja, hogy minden község gondoskodni köteles saját munka-tehetetlen szegényeiről, szükséges szabatosan meghatá- \ rozni, hogy a honpolgár melyik községhez tar- : tozik s amennyiben ilyen ellátásra szorul, az ellátás költségei melyik község által viselendő!?.“

Tehát az illetőségi jog rendezésére az első . lökést a közsegélyezés ügye adta meg. A kép- j viselőház osztályainak előadóiból alakult köz- ' ponti bizottság a törvényjavaslat két illetőségi : szakaszát még 8-al toldja meg (6—20 §). De az 1871 XVIII. t. c. a gyakorlati élet követel- ; ményeinek nem felelt meg és igy alig néhány évig volt életben.

Tisza Kálmán belügyminiszter 1875. ok- ! tóber 30-án benyújtja az uj községi törvény- \ javaslatot. A törvény megokolásában kifejti a i régi törvény hiányait: \

„Nem tartom kielégítőnek a törvény azon \ intézkedését, mely szerint a település, — bármily [ hosszú időtartamra is terjedjen az, — az előbbi j községi köteléket csak akkor honija fel, ha a j települt azon község kötelékébe, amelybe áttcle- • pedett} forma szerint fel is vételeit“

A törvényhozó még világosabban fejezi ki akaratát a következőkben:

„Nézetem szerint az igazság és méltó- ; nyosság követelményeinek az általam javasolt • azon intézkedés felel meg leginkább, mely sze- ! rint azon honpolgár, ki az uj községben négy évig folytonosan lakott s annak községi terheihez járult, amennyiben ellene a törvény szerint kifogások nem érvényesíttettek és azon községben, amelyből áttelepült, a községi közterhekhez ezen idő alatt folytonosan hozzá nem járult, az uj község kötelékébe tartozónak s az előbbi községi kötelékből kilépettnek tekintetik. Hogy a törvényjavaslat 6 §-a ezen intézkedése által különösen a gyakrabban költözködő egyének községi illetőségének megállapítása tetemesen megkönnyebbittetik, bővebb magyarázatra nem szorul.*

Világosan domborítja ki ez a törvényhozó akaratát, mely az illetőség megszerzésének megkönnyítése és a községi kötelékbe való kötelező felvétel ballasztjától való tehermentesítése. így jött létre az 1876. évi V. t-c, amelynek 6. §-a szabályozza az önjogu illetőségszerzést ipso facto, lakás és adózás által, anélkül, hogy a községi kötelékbe való felvétellel kapcsolná azt össze. Tehát az illetőség automatikus utón, kvalifikált lakással már 1876 óta megszerezhető volt Magyarországon.

Még világosabban fejti azt ki a következő (1886. évi XXII. t-c.) községi törvény megokolása. Az 1876. V. t-c. csak 10 évig volt életben és felváltotta azt a részben még ma is érvényes 1886 XXII. t c. A községek egy része panaszkodott az automatikus illetőség szerzés ellen, mely soha községi kötelékbe való felvétellel egybekötve nem volt, de a törvényhozás ennek ellenére is fenfartotla az illetőségszerzésnek automatikus módját s igy azt 1876 óta bárki megszerezhette hallgatólag, anélkül, hogy azt kérnie kellett volna, ha négy évig egy helyben lakott és a községi teihekhez járult. A magyar bitói gyakorlat és a jogszokás egy évi községi természetű adózást is elegendőnek tartott az illetőség megszerzéséhez négy évi lakás mellett.

A törvényhozó ismételten megnyilvánitott akarata tehát kétségtelenné teszi azt, hogy a magyar törvényhozás az illetőség megszerzését illetőleg mindenkor a jogkiterjesztés álláspontját foglalta el.

Az 1886. évi XXII. t c. megokolásában az akkori belügyminiszter ezeket mondja az automatikus illetöségszerzésről .„Az 1876 V. t-c. 6 §-ának eddigi alkalmazása a gyakorlatban jó hatásúnak bizonyult, az illetőségnek ez utón hallgatólag módon elnyerhetéséről szóló törvényi rendelkezést továbbra

is fentartandónak és amennyiben arra nézve, j vájjon a 4 évi megadóztatás csak bejelentő települlnek számit-e vagy másnak is, kétely merülvén fel, az ezen kételyt eloszlató záradékot felveendőnek ajánlom.u

Tisza Kálmán belügyminiszter miniszterelnök a megokolást 1886 november 21-én nyújtotta be a képviselőházhoz, amely az 1886: XXII. 10 §-ában, az 1876. évi V. t. 6. §-át szóról-szóra átvette:

1876. V. t.-c. 6. §.

Aki azon községből, melynek kötelékében volt, más községbe telepedik át, ez által a régi községi kötelékből még nem lép ki; ha azonban az uj községben négy évig folytonosan lakik, ennek községi terheiben járui s a község, melybe áttelepült, ellene az 5. §. a) és b) pontjaiban megállapított kifogásokat ezen idő alatt nem érvényesíti, ezen község kötelékébe tartozónak s az előbbi község kötelékéből kilépettnek tekintetik, kivóvén, ha azon községben, melyből áttelepült, a községi terhekben ezen idő alatt is folytonosan hozzájárult.

1886. XXII. t-c. 10. §.

Aki azon községből, melynek kötelékében volt, más községbe költözik át, ez által a régi községi kötelékből még nem lép ki ; lia azonban az uj községben négy évig folytonosan lakik, annak községi terheihez járul és ezen község ellene a 9. §. a), b), c) pontjaiban megállapított kifogásokat ezen idő alatt nem érvényesíti, ezen község kötelékébe tartozónak s az előbbi községi kötelékből kilépettnek tekintetik még azon esetlen is, ha települési szándékát be nem jelentette; kivérén, ha azon községben, amelyből átköltözött, a községi terhekkez ezen idő alatt is folytonosan hozzájárult, vagy ha ily hozzájárulás nélkül is 5 maga előbbi községi illetőségét ugyanezen község beleegyezése mellett jentartani akarja.

A két törvény azonos megokolása vitán felül helyezi az automatikus illelőségszerzés módját és feltételeit, de egyúttal a törvényhozó akaratát is, mely a törvény magyarázatánál, a bírói gyakorlatban legelső sorban veendő figyelembe.

| Závody Albin |

1852—1924.

A régi Komáromvórmegye közéletének ismét nagy gyásza van: Závody Albin nyug. törvényszéki elnök, kúriai bíró, koltsi földbirtokos hunyt el hosszas szenvedés után májas 4-éu.

Závody Albin munkáséletének csak utolsó szakaszát töltötte szülömegyéjében, korábban a bírói pályán működött. Időnként azonban megjelent itteni birtokán, ahol szabadságát is rendesen töltötte s a kapcsolatot Komáromvármegyéve), miut annak bizottsági tagja mindenkor fentartotts.

Kisherkályon Ács mellett született 1852- ben id. Závody Aibin földbirtokos és Bozzay Emma szülök!ő1, akik fiukat gondos nevelésben részesítették. Az ifja Závody Albin gimnáziumi tanulmányait Komáromban és Esztergomban végezte, hol édesatyja 1867-ben Esztergommegye máscdalispánja és igy a megyei törvényszék elnöke lett.

Jogi tanulmányait 1871—1874. években Budapesten folytatta és ugyanott ügyvédi vizsgát is tött. Utána Budspesten ügyvédkedett egyideig, majd édesepja nyomdokait követve, aki a pesti ítélőtábla, majd a kúria lírája lett, 5 is igazságügyi szolgálatba lépett és Szekszárdim törvényszéki bíró lett. Itt is alapított családot, első felesége egy Festetits grófnő volt, aki fiatalon elhunyt és ekkor vette nőül mostani feleségét és özvegyét Bonyhádi Pt rezei Erzsébetet.

A kiváló képességű jogász szép kariért futott meg. 1898 btn a király a rózsahegyi törvényszék elnökévé nevezte ki, ahol bét évet töltött, majd 1905. év végén a nagykanizsai lörvősyszék élére került, ugyanakkor kapta a kúriai tírói címet is, itt nütödött 1915, évig, amikor nyugalomba vonult.

A nyugalom éveit koltai birtokán töltötte élénk részt vett a közéletben is. A Jókai Egyesületnek egyik társelnöke volt. A délceg és szép megjelenésű öreg urat Komáromban gyakran lehetett látni. Még a múlt évben is, — pedig súlyos gyomorrák operáción esett túl, — vadászott és előszeretettel kocsizott. Állapota ez év elején ismét rosszra foidult és segíteni tulyos táján már nem lehetett. Május 4-én befejezte szerettei körében életét.

Eleö házasságából született Elemér fia, aki Budapesten a belügyminisztériumban osztálytanácsos, második házasságából Albin íia, aki a komáromi pénzügyigazgatósAgnál működött, mint fogalmazó, 1919 ben pedig megyei szolgálatba lépvén át, most Komárom-Esztergom egyesült vármegyék másodfőjegyzöje és három leánya.

Temetése Holtán ment végbe az egész környék osztatlan részvéte mellett s az ottani családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

— Iskolalátogatás. Vydra József országos

rajzoktatási szakfelügyelő látogatta meg kedden a főgimnáziumot és tekintette meg a rajztanitást s a látottak felett teljes elismerésének adott kifejezést. A szakfelügyelő megtekintette a komáromi múzeumot is, ahol a keramikai csoport nyerte meg különös tetszését, amely téren Yydra elsőrangú szakember.

— Házasság. Kürthy Benő felsőgelléri földbirtokos és neje a boldog szülök közé tartozik, mert, ami kevés szülőnek adatott meg, egymásután érik meg gyermekeik boldog fészekrakását . Csak nemrég irtunk a Kürthy családban lefolyt lakodalomról, most újólag él pedig két házasságról írhatunk. Szombaton, május hó 3-án József fink esküdött örök hűséget a nagykeszii ref. templomban ttzv. Csorba Károlyné kiskeszii földbirtokosnö Erzsiké leányának. Ma csütörtökön pedig újra mennyegző van Kürthy Benöóknél és Mariska leányuk kőt kázasságot Széllé Gézával, gelléri tanítóval a felsögelléri ref. templomban d. «. 4 órakor. Az esketési szertartást Gtálffy Géza gelléri rtf lelkész végzi.

— Uj mérnök. Miklós Pál, Milch Dezső köztiszteletben álló tekintélyes fakereskedő poll* gárlársunk kiváló képzettségű fia, a brünni néűiifet műegyetemen a napokban kitűnő eredménnyel tette le a géptan-szakvizsgát és mérnöki oklevelet nyert.

— A Raf. ifjúsági Egyesületből. A Komáromi Református Ifjúsági Egyesület folyó hó 6 án a Kollégiumban levő helyiségében Gáál Gju'a dr. elLöklete mellett választmányi ülést tartott. Az ülésen Vörös Béla egyesületi pénztáros előterjesztette az 1923. évi zárószámadá« sokat és vagyonmérleget, amelyet a választmány a maga részéről elfogadott és jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjeszt. Az évi rendes közgyűlés határidejét 1924. május 25-ére, délelőtt fél 11 órára tűzte ki a választmány. A közgyűlés tárgysorozata : 1. Elnöki megnyitó. 2. Elnöki jelentés az 1923. évről. 3. Az 1923. évi zárószámadások előterjesztése, jóváhagyása és a fel* mentvény megadása. 4. Az 1924. évi költségvetés megállapítása. 5. A választmány megalakítása. Az ülés végén a választmány tagjai az elnökkel az élén, rendkívül meleg elismeréssel adóztak az egyesület nagyérdemű másodelnökének, Vargha Sándor ref. lelkésznek, aki áz egyesületben húsz év óta tölti be vezető tisztét. Két évtizedes odaadó, áldozatkész, önzetlen munkásságával az egyesületet a fejlődés és felvirágoz« tatás olyan magas fokára emelte, amely a valláserkölcsi alapon álló, kulturális tevékenységet kifejtő egyesületnek a magyar társadalom részéről elismert tekintélyt biztosított. Az egyesületnek erkölcsi és vagyoni megerősödésében elévülhetetlen, maradandó érdemei vannak Vargha Sándor lelkésznek, kinek fényes eredményű, kitartó munkálkodása örök hálára kötelezte az egyesület választmányát és minden tagját. A választmány ennek a hálájának adott közvetlen meleg hangon kifejezést, amidőn a kiváló másodelnököt arra kérte, hegy nagy tudását, fényéé tehetségét és nemescélu irányitóképességét továbbra is állítsa az egyesület szolgálatába éa a választmány egyhangú lelkesedéssel fejezte ki iránta mélységes tiszteletét, ragaszkodó szeretőtét, nagyrabecsülését és őt legteljesebb bizalmáról és készséges támogatásáról biztosította. A választmányi ülés ebben a fölemelő hangulatban ért véget.

— Megszűnt a nyomdászsztrájk Budapesten. A nyomdászok és munkaadók vasárnap délben megegyeztek egymással. A megegyezés értelmében a munkások azonnal megkezdték a munkát. A belügyminiszter a lapbetiltásról szóló I rendeletet visszavonta és a hétfő reggeli lapok - már mind megjelentek.