Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-05-03 / 54. szám

a szövetséges főhatalmakkal Saint-Germain-en- Laye-ban 1919. évi szeptember hó 10.-én kötött szerződés bevezető sorai szerint abból a eélöól, mert „Csehszlovákország intézményeit a szabadság és igazságosság elveivel összhangba akarván hozni és ez iránt mindazon országok lakosainak, melyekben átvette a szuverénitást, biztos zálogát óhajtván adni,“ az 1. fejezet 3, cikkében Csehszlovákország elválalta, hogy ipso fakto és minden formalitás nélkül csehszlovák állampolgároknak ismeri el azokat a német, osztrák és magyar állampolgárokat, kiknek azon a napon, amelyen a jelen szerződés hatályba lép, a körülmények szerint, lakóhelyük, vagy illetőségük van azon a területen, amely a Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal kötött egyéb szerződések szerint Csehszlovákországnak része, vagy ennek részéül fog elismertetni.“

E megáilapodást a szerződés 1. fejezet 1. cikke oly alaptörvénynek jelentette ki, amellyel semmiféle törvény, rendelet, vagy hivatalos intézkedés nem lesz ellentmondásban és semmiféle törvény, rendelet, vagy hatósági intézkedés, mely ezen haíározmánnyal ellentétben állana, nem lesz hatályos.

A Csehszlovák törvénytárba 1921. évi 508. szám alatt beiktatott és jelenleg is érvényben lévő e szerződés, mint a Csehszlovák köztársaság által lakosainak nyújtott „biztos zálog“ alapján teljes bizalommal kérjük a Köztársasági Elnök Urat, méllóztassék oda hatni, hogy a köztársaság lakosainak illetőségi és ezen nyugvó állampolgársági jogviszonya az említett nemzetközi szerződés idézett 3. cikkében lefektetett alaptörvény jellegű rendelkezéseknek megfelelően a szerződésben kinyilvánított jogegyenlőség és igazság követelményei szerint mielőbb közmegnyugvásra szabályoztassék.

Ebben az irányban történő sürgős intézkedés céljából e feliratunkat tiszteletteljes kérésünk mellett a Belügyminiszter Úrhoz is felterjesztjük azzal, hogy e kérdésnek az említett nemzetközi szerződés szerint való rendezése által Szlovenszkó (Ruszinszkó) őslakosságának tétessék lehetővé, hogy túlnyomó nagy része ne legyen hontalan a saját hazájában s ne kelljen koldus, avagy vándorbotot venni a kezébe azon a földön, ahol született, vagy legalább is évtizedeken át élt és ahol meghalni is akar.

« KORYTNICA gyógyfürdő 3S g és klimatikus gyógyhely ima

850 m. a tenger felett. Természete« szénsavas és glaubersós források és vizgyógyintézet.

Szív-, ühredény-, gyomor-, máj- és idegbajosok számára. Diétás konyha.

Váradl igazgató tátrai gyermekotthona ez érben itt helyeztetett el. — 6— lő éves gyermekek kiséret nélkül pausálárban havi 1103 Ké-ért vétetnek fel. Felnőtt fürdő- Venáégek telj ss penziója napi 40 Kő-tól.

Május—júniusban 35 Ki.-------A hires

»XORYTiSICtI Z30FIA« víz újból forgalomba került.

tonai nautili el a nagpokaklselsígekei?

(Egy 700 éves jubileumról.)

Most van hatszáz éve, hogy II. Gé ;a magyar király az Erdélyben letelepült szászok jogait, királyi okirattal, az arany szabadságlevéllel elismerte és megerősítette. Ez az okirat a szászokra nézve éppoly jelentőségű volt, mint a Magna Charta az angol nemességre, vagy az Arany holla & magyar nemességre nézve: fthpköve több évszázados fejlődésnek. Az érdekes okirat huszonegy pontból áll, meghatározza a sz&szoklakta fö'd terjedelmét, biztosítja az e területen lakó szászoknak az autonómiát, melynél fogva e népet, mely maga választja bíráit és papjait, & Nagyszebenben székelő és a királytól kinevezett gróf alá rendeli és csak neki van ítélkezési joga fölöttük saját szokásaik alapján. A továbbiakban megszabja az okirat, hogy a száz székek mennyi adót és mennyi katonát tartoznak a királynak adói. Azután kijelöli a szabadságievét, mely erdőkre és vizekre ad haszonélvezeti jogot nekik, biztosítja azt a jogot, hogy sót vámmentesen vigyenek be területükre, vásárokra az egész ország területén vám fizetése nélkül mehetnek.

A Krönst ä lter Zeitung külön cikkben méltatja a szabadságlevél fontosságát; ünneplése a körülmények miatt nem lehetséges, de annál inkább kell, hogy ráutaljon a szabadságlevélben biztosított jogokra és ama kijelentésre, hogy: unna sit popu'uil Ezt a romániai német ségnek sikerült is elérnie. A szászság hálával és kegyelettel adózik a nap emlékének, mikor az aranyszabadságleyelet kiadták. Az arany szabadságiéi él. Él alapelveiban, melyeket írásba foglal és él a népben, mely egész fejlődését reá alspith&tla.

Ét, hogy bizonyítsa: a nép >k hálásak minden impériumnak, mely szabadságukat és jogaikat, népi együvétartozásukat biztosítja és tiszteletben tartja.

Egységes politikai front

Irta : Dr. Kamrás József ügyvéd.

A Komáromi Lapok előzó számaiban e cim alatt közlemények jelentek meg, amelyekben egyrészt a komáromi keresztésyszociálista párt, másrészt a komáromi magyar kisgazda j és kisiparos párt vezető tagjai részéről taglalva ! lett a szlovenszkói magyar nemzeti kisebbség j politikai egységes frontjának kérdése g a köz- 1 leményekből leBZÜródö állásfoglalásként az ál- j lapítható meg, hogy a közlemény írói a ma- ] gyarság politikai egységes frontjának raegte- í remtését célirányosnak és szükségesnek látnák. ‘

A magyar jogpárt komáromi osztálya a j politikai egységes front megteremtésének szűk- \ séges voltát hangoztató eme megnyilatkozáso kát szó nélkül hagyni nemkivánja, msrt ezek- ‘ böl saját politikai útiránya helyes voltának I igazolását olvashatja ki, amely kezdettől fogva j az volt, hogy a békeszerződések által a cseh- ] szlovák köztársaság keretébe ntalt magyarság, : mint nemzeti kisebbségnek vallási és társadalml állapot szerinti politikai tagozódása bűa a magyarság létérdekei ellen, mert csak az egységes politikai párt keretei köré sorakozott magyarság egyetemének vállvetett munkája képes biztosítani a szlovenszkói magyarságnak azt a súlyt és tekintélyt, amely azt számánál, társadalmi és kulturális fejlettségénél fogva joggal megilleti.

Ez a tántorithatlan meggyőződés irányi tóttá a komáromi magyarság cselekvését akkor, amidőn az 1920. év elején megalakította a szlovenszkói magyarságnak egyetemes pártját, a magyar nemzeti pártot. Sajnos, e párt rövid életű voií. A hatalom parancsszava meg fosztotta életétől az újszülöttet, kitől a szloveaszkói magyarság nemzeti kisebbségi életének megváltását várta. Az első nemzetgyűlési választásoknál a szlovenszkói magyarság több pártra tagozódva vett részt politikai jogainak gyakorlásában s beigazolta a latin közmondás helyes voltát: „Si duo faciunt idem, non est idem“, magyarul: „Ha ketten teszik ugyanazt, az nem ugyanaz".

A választások után a komáromi magyarság megkísérelte, hogy ha már a szlovenszkói magyarság egységes politikai frontját megteremteni nem lehetett, legalább a magyarság egységes kulturális frontját teremtse meg & szlovenszkói magyar népszövetség, utóbb a szlovenszkói magyarok szövetsége kulturális egyesület keretei között. Sajnos, az egységes kulturális front megteremtésére irányuló törekvés épen úgy szemben találta magával a hatalom tiltó parancsszavát, mint a hogyan ez az egységes politikai front megalkotására irányuló törekvésnél történt.

így következett ba a szlovenszkói magyarság mai helyzete. A hatalom elérte célját I s a magyarság úgy politikai, mint kulturális 1 tekintetben részekre tsgoződottan napról-napra politikai és ku'tnrális erejében gyöngülve nem képes érvényre juttatni az élethez való s az alkotmánytörvényekben és nemzetközi szerző dósakban biztosított nemzeti kisebbségi kulturális, gazdasági és politikai jogait.

Ezzel szemben, ha & szlovenszkói magyarság el akarja kerülni teljes legyengttlését és az ennek következményét képező megsem misülését, nine* más kivezető út, mint a szlovenszkói magyarságnak váll vetett mnnkára, egységes frontba, egységes pártkeretek közé sorakoztatása, helyesebben sorakozása.

Az egységes politikai frontot ugyanis mesterségesen megcsinálni nana lehet, ennek í önmagától kell csinálódni és nem egyesek által

csináltatni. Az egyes egyének szerepe e kérdésnél csupán annak megállapítására szorítkozható, hogy a szlovenszkói magyarságban, vagy legalább annak t* nyomó többségében meg vannak-e a lelki előfeltételei az egységes politikai tábor megteremtésének. Ha ez kétséget kizáróan megállapítható, akkor azonnal meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hegy a lelkekben élé e meggyőződés kailß irányítás mellett megteremtse az egységes magyar frontot.

Ha azonban az említett lelki előfeltételek kellő mérvben még ki nem fejlődtek, akker meg kell várni, mig ez előfeltételek önmagáktól adódnak, mert a magyarság lelkében gyökerező általános meggyőződés nélkül kezdeményezett bármiféle cselekvés a magyarság helyzetét csak súlyosbíthatná,

ügy vagyunk ezzel a kérdéssel, mint a gyümölcs leszedésével. Ha idő előtt szakítjuk le fájáról, éretlen, nem használható, ha elkésve szikltjuk le, a ti’érettség miatt nem less maradandó.

Jókai Mór.

Halálának huszadik évfordulójára,.

Virágfskasztó május volt. A Svábhegyen már lombosodtak a fák, tavaszi szellő cirógatta a virágokat, a rózsafák már felébredtek téli álmukból. Szerették volna köszönted a jóságos kertészt. Elakarták neki mondani, mit álmodtak a hosszú téli éjszakán. A jó kertész akkor már ott feküdt a Nemzeti Maz?»m lép csöcsarnokábsn, holtan, kiterítve. Ábrándos kék szeme le volt hunyva, az arc* sápadt volt, a mesélő ajka néma és halottas ágya körül egy nemzet zokogott.

Húsz éve ennek. Faj halottat töltögetni. Ü3 Jókai Mór nem halt meg. Óit él a magyarság szivében. A költő ii azt mondja: „Na» bal meg az, ki mi liókra költi dúl élte kincsét, ámbár napja múl; Ínnem lerázván ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul, mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik. Hozzá tekint fel az utód erénye, óhajt, remél, hisz és imádkozik.“

Gyújtsunk ma halottas mécsest kegyeietes szívvel a Kerepesi úti temető esendes kis sirhalmán.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején Magyarország nagy parlag volt. Főáraink idegenben voltak, a hétszilvafás nemesi kúriákban meg, Pató Pálok éltek a mának. Tudomány, irodalom, művészet nem érdekelte őket. Legfeljebb a megyei gyűléseken védték az ősi THpartitumot. Minden ágy veit mint századokkal azelőtt. Nyugaton, világforrad&lmak, véres háborúk közt megszületett az uj világ. A dala besüvöltött a mi határainkon is. Végre akadtak akik megértették. A Kazinczyak, Széchenyiek. Először csak irodalmi és társadalmi téren indul meg a megújhodás. Érdekes, hogy egyideig a költöi miveknek csak a tárgya, szelleme magyar, a forma, miata, Ízlés idegen, francia, német. Ü3 a negyvenes évekb n, nagy költők a magyar nép költészetét emelik irodalmivá. Petőfi, Arany és Jókai műveiben, mint „természeti erő“ tőr fel a magyar népiélek mélységeiből az igazi nemzeti költészet.

Jókai Mór teremtette meg a magyar elbeszélő prózát. Addig nem volt igazi magyar regény. Hiszen még 1772-ben Mészáros Ignác Kartigámján lelkesedtek, németből fordított ponyvaregényeket olvastak. Pedig olvasótábor lett volna. Milyen lelkesedés köszöntötte Dagonics András Etelkáját, Jósika, Dsgré regényeit!

Jókai megírta csodálatos szép munkáiban ; a magyarnemzet történetét Legszebb regényeit az elnyomatás id-»j én irta. Oda ült a lázbeteg halállal vívódó nemzet betegágyához és mesélt . neki A je’en szomorúságában a mait dicsőségéről. A képzelet szines mese szárnyán elvitte I rég letűnt időkbe. Beszélt a pogányokról, a ; török világról, Erdély aranykoráról, a Zrínyiig Tőkölyek, Rákócziak szabadságharcáról. Log. I értékesebbek azok a regényei, melyekben a ’ XIX század első évtizedeit, a nagy reformkorszakot és a szabadságharc küzdelmeit örS kitette meg. Az Eppour si muove, Egy magyar nábob, Mire megvénülünk, Kárpáthy Zoltán, Politikai divatok, Csataképek, A bő-