Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-01 / 1. szám

4, oldal. « Komaromi Lapon-1824. január 1. * hogy az európai hatalmak kozott bizonyos el­tolódások észlelhetők. A nagy garral megbont­­hatatlaanak hirdetett nagy antant csak a leg­nagyobb erőfeszítések árán tudta egységét megtartani, de az utóbbi időkben mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy a szövetségesek között a békeszerződések végrehajtása tekintetében nincs meg a teljes egyértelműség s a nagyhatalmak egyes kardinális kérdésekben nem képesek egységes álláspontra jutni. Franciaország erő­szakos politikája, mely a Ruhr vidék megszál­lásával szinte visszataszító módon jutott kifeje­zésre, Angolország részéről nem talált támo-Íatásra és e kérdésben vele egy nézeten van Olaszország is, mely Európa békéjének fenn­tartása érdekében szintén nem követheti Fran­ciaországot nagyon is lejtőre jutott politikájában. Franciaország azonban el van határozva arra, hogy akaratát keresztül viszi s mivel helyzetét megerősíteni törekszik, oly hatalomhoz fordul támogatásért, amelyre az érdekek közösségénél fogva bizton számíthat. Szövetségeket nem szoktak pusztán sze­relemből kötni, ezt megmondta már Bismark is, és bizonyos, hogy a francia-csehszlovák külön szövetséget sem azért csinálták, hogy amikor annak szükségét és idejét látják, teljes , mértékben ne érvényesítsék is. Ami a szövetség rendeltetését illeti: a kiszivárgott hírek szerint a békeszerződések újabb megerősítése és a „békepolitiká“-nak végrehajtása volna a legfőbb célja, ami más szóval azt jelenti, hogy annak a politikának érvényesítése, melyet Franciaország az európai béke érdekében eddig is inaugurált. Természe­tes, hogy ennek a politikának tengelyében az a gondolat válik vezetővé, hogy a két hatalom katonailag is szoros nekszust teremt egymás­sal, ami a véd és dacszövetséget sem zárja ki fogalmi köréből. Hogy a szövetség éle Németország ellen irányul, azt felesleges külön is megállapítani és hogy Magyarországot is közelről érinti, azt a két szerződő félnek ismert és elfoglalt kül-Eolitikai álláspontja eléggé megvilágítja. A lohenzollerneknek Németországba, a Habs­burgoknak Magyarországba való visszatérése ellen való állásfoglalás, a két hatalom érde­keinek védelméből folyik és igy e kérdésekben is külön kötelezettségeket tartalmaz az uj szer­ződés. Persze a csehszlovák államra nézve sem i lehet közömbös az, hogy a szerződés milyen kötelezettségeket ró reá, azonban egyelőre még időbe fog kerülni, mig azt a köztársaság népe a maga nyers valóságában meg fogja tudni. Azt azonban sejteni lehet, hogy az adott viszo­nyok között reánk súlyos kötelezettségek fog­nak háramlani. De ha már igy áll a dolog, bátran fel­vethető a kérdés, hogy van-e szüksége Cseh­szlovákiának arra, hogy az eddigi szerződések után még külön is megerősítse azt a viszonyt, mely közte és legfőbb protektora között eddig fennállott. Az bizonyos, mert hisz történelmi tény, hogy Csehszlovákia Franciaországnak kö­szönheti elsősorban létét; a köztársaság el is kötelezte magát ezért Franciaországnak, mely valóban a leghűbb vazallusát találta meg a csehszlovák köztársaságban. A hála azonban nem lehet oly határtalan, hogy annak még ak­kor is meg kellene nyilvánulnia, ha az az állam érdekeinek legsúlyosabb kockáztatásával jár. A szóban levő szövetség megkötésénél tehát nem szabad érzelmi momentumok után indulni, ha­nem csak az előrelátás és rideg megfontolás után lehet milliók sorsát érintő kérdésekben határozni. Ha az európai politikai helyzetet vizsgál­juk, akkor tisztán kell látnunk azt, hogy Fran­ciaország az ő makacs politikájával már-már teljesen izolálta magát, jól tudja ezt Poincaré is és azért néz szövetségesek után. Hogy vá­lasztása Csehszlovákiára esett, ez a köztársa­ságra nézve nem mondható szerencsésnek, mert a háromszor akkora hatalom igen könnyen ki­­zsákmányolója lehet a hozzája szegődött kisebb hatalomnak. Az a politika, melyet Franciaor­szág a „béke fentartása“ érdekében üz, a leg­­önzöbb politika és Németország katasztrófájá­nak egyenes előidézője. Ez elszigetelt helyzetbe juttatta Franciaországot s már csak ez a súlyos körülmény is arra kell, hogy intse, különösen a nemzetiségek konglemerátumából álló cseh­szlovák köztársaságot, hogy más orientációt keressen és ott találja meg szövetségesét« ahol abbéké igazi védelmezői vannak. De odakötni limilliliilliii'lülii..... a köztársaság sorsát a legagresszivebb hata­loméhoz, a rövidlátásnak és meggondolatlan­ságnak olyan példája, melynek statuálására semmi szükség. A köztársaság jól fölfogott érdeke egyenesen ellentmond az ilyen szövet­kezésnek, melyből csak súlyos kockázatok ha­ramiának az ifjú államra. SORSJEGYEK az első húzásra már kaphatók. Ára: egy egész . . Kcs. 52 — nyolcad . . . Kcs. 6'50 Rendelje meg azonnal: Gaspíerik & Bohác bankházában. A cd. ősz taiysorsjáték elárnsi'ó hHye Bratislava, Városházi, Apponyi ház. — T«l*fon szám: 1920. — magyar püspökség felállítása. — Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő karássonyi szózata. — Palkovich Viktor gútai esperesplébáaos, nemzetgyűlési képviselő cikket irt a »Népakarat« karácsonyi számába, amelyben a mintegy 300.000- nyi csallóközi magyarság számára pozsonyi, komáromi vagy érsekujvári püspökség felállítását követeli. Palkovich cikkének gondolatmenete az, hogy kiszivárgott annak a tervnek a hire, misze­rint a kormány ezt a területet háromfelé szeretné szakítani és a nagyszombati vikáriátust a nyitrai, besztercei és rozsnyói, esotleg a Nagyszombat­ban alapítandó szlovák püspökség között fel­osztania. A terv átlátszó. Ugyanaz, amit a kormány a aagyzsupa rendszerrel céloz: a magyarság szétforgácsolása és beékelóse a nagyobb tömegű szlovákság közé. Ha most három szlovák sze­minárium fogja nevelni a papságot, akkor a magyarság sorsa meg van pecsételve, akkor csakugyan teljesedésbe megy a cseh óhajtás, hogy itt 10 év múlva nem lehet magyar szót hailani. A döntés joga a pápáé. Ha a pápa csak a csehek ^hajtását fogja nallani, egyoldalú in­formáció alapján tárgyilagos ítéletet nem hoz­hat. Ezért keli kérelmezni és deputációzni. Ha meg­hallgatta a pápa a szlovákság kérését éz adott nekik saját nemzetükből nem is egy, de három főpásztort, adjouinekünk is a mi vérünkből való püspököt, aki minket megértsen, elnyomatásunk­ban vigasztaljon, legyen fejünk, aki körül gyüje­­kezüuk. Azt mondják, hogy a Szentszék nem szervezi az egyházakat nemzeti alapon, mert az Egyház nemzetközi. Jól van, hát n8 kérjünk magyar püspökséget. Kérjünk a magyarság szá­mára egy pozsonyi, komáromi vagy érsekujvári püspökséget, aszerint, amint a székhely meg fog állapíttatni, Éppen mivel az egyház nemzet­közi, tartozik minden nemzet számára főpász­torról gondoskodni. Gondoskodjék hát az itteni magyarokról is. Többen vagyunk 300000 né!, megérdemel ennyi nép egy főpásstort. Bemutató előadás készül Komáromban. — Dr. I Szijj Ferenc dicséretet nyert népszínműve. — Nemrég elsőnek adtunk hirt arról a ben- I nünket és közönségünket is közelről érintő eseményről, hogy a Kisgazda-, Földműves és I Kisiparospárt kulturális osztálya által hirdetett népszínmű-pályázaton első helyen dicséretet : nyert pályamű szerzője, lapunk munkatársa, dr. j Szijj Ferenc, kinek tollából többször közöltünk í nemcsak cikkeket, hanem itt-ott tárcákat is. Most nemcsak arról kell hirt adnunk, hogy \ a színtársulat január 3-án, csütörtökön bucsu­­f előadásul szinrehozza a megdicsért színdarabot < és ezzel színházlátogató közönségünket egy I nálunk ritkaságszámba menő, igazi bemutató­­; előadás, valódi premier érdekességéhez juttatja, s hanem mivel alkalmunk volt a színdarabot, í melynek színházi próbái már javában folynak, j kéziratban olvasni, föl kell hívnunk a közönség í figyelmét és érdeklődését a darabra, miat ; határozottan irodalmi színvonalon álló színműre, ' mely a pályabírók dicséretét jogosultam vívta ki. . Szerző falusi történetnek nevezi darabját | mely tényleg a magyar falu légköréből ad egy eleven életképet a világháború előtti időből. Alakjai a magyar faluból ismert emberek, akik­­j zamatos magyar nyelven beszélnek és egysze-Írüen, a maguk módján élik le azt a darab éle­tet, ami a darab cselekményét adja. Ilyen egy­szerű, népies a darab cselekménye is. Rosta Pál jómódú falusi gazda családi életébe pillantunk be at első felvonás elején. Sándor, a Rosta-familia öregebbik fia, levelet irt az öccsének, Lajosnak, aki a huszároknál szolgái a városbaa. A levél készen van és Sándor azt akarja, hogy Írja alá azt az éppen hazatérő öreg Rosta Pál is is. Hanem az apa makacs, régies gondolkozásu ember, aki meg­haragudott a kisebbik fiára, mert azt hallotta róla, hogy az ott a városban, ahol katonásko­dik, beleszeretett valami ismeretlen leányba, aki még hozzá szegény is, mert cseléd minő­ségben szolgál, holott a szülők úgy tervezik, hogy Lajos fiuk az átellenben lakó módos asztalosmester leányát, Ádám Erzsit vegye fele­ségül. Mig ezt meghányják-vetik Sándorral, hazajön Lajos, aki végleg kiszabadult a katona­ságtól. A már-már kitörő viszályt az öregebbik fiú és az öreg Rosta névnapjára betoppanó vendégek akadályozzák meg, akik között a rég nem látott és szép hajadonná fejlődött Ádám Erzsi annyira megtetszik a könnyen hevülő Lajosnak, hogy elfeledkezik Julisról és anyja rábeszélésére már már kedvet kap arra, hogy meghajoljon a szülői akarat előtt. Legalább ezt jelzi az, hogy csárdást huzat a cigánnyal és derékon kapja az éppen előle menekülni akaró Erzsit. Ezzel a tánccal fejeződik be az első fel­vonás, melynek kissé lassú megindulása után a második leivonás mozgalmasabb és változa­tosabb jeleneteiben Julis megjelenésével emel­kedik a cselekmény az apa és fiú erős össze­ütközéséig, hogy aztán a harmadik felvonásban békés kiegyenlítéshez vezessen, de ezeknek részleteit nem mondjuk el a bemutató előtt, nehogy az érdeklődést csökkentsük. Csak annyit áruinuk el, hogy az egyéb­ként fehér darab második és harmadik felvo­násában több kedves és mulattató epizód van, amelyek nemcsak hálás szerepeknek lógnak beválni, hanem a közönség tetszését is bízvást elnyerik. Így különösen kiemelkedik az arató­­koszorút vivő nép második megjelenése, mely­nek központjában Bimbó Laci, egy részeg parasztlegény mókázik, dalol és táncol partne­rével, az eszelős Eszterrel. A bemutató előadás szereposztása már maga biztosítéka a jó előadásnak. Földessy igazgató az öreg Rosta Pál makacs, régies gondolkozásu alakját fogja megszemélyesíteni. Érzelmes, de ravasz feleségét Sándor Aranka alakítja. Lajos nótakedvelő, fiatal huszár szere­pét Oláh Gyula, mig Sándort, a család komo­lyabb legényfiát Reményi játsza. Ádám Erzsi szintén dalos szerepe Fenyő Irmára vár, mig Julis, a címszerep Zöldi Elza drámai erejében fog érvényre jutni. Bimbó Laci alakja Faludi ; Kálmánban bizonyosan a legkitűnőbb megalko­tójára talál, nemkülönben Eszter, Parányi Pi­roska kezében. A tanító szerepében Békefi és j a kisbiró alakjában Weszely szintén erős tárna­­' szai lesznek a bemutató sikerének. Hisszük, hogy közönségünk a színtársu­latnak azt az előzékeny figyelmét, hogy bucsu- i zóul helyi szerző uj darabját mutatja be, azzal fogja viszonozni, hogy az utolsó előadáson tel­­; jesen meg fogja tölteni a színháztermet, amely | érdeklődésre jogosan számit nemcsak a szin­­társnlat, amely ezúttal azt mutatja be, miként í tud uj szerepeket kreálni, — hanem maga a I színdarab is, amely a biráló bizottság Ítélete | után itt teszi meg az első lépést az igazi bíráló, * a közönség eié. VÍZUMOT nüevelek», mindenféle utlevélügyet, kt- és bevi­teli engedélyek megszerzését, közbenjáróé, Mvilágesitásokat és fordításokat megbízatása, gyor­sas és a legolcsóbban istáé el a .Passteile des Zeatralausaclrasses Mr jü­dische Staden te nffirsorge Prag V., Maieiova IS. UL IS. (üsslőtt : lilfmreta der jftd. HochsehtH« au dér Slovaks!). Ötben járási díj vknmeakist: 1» KA Levelezés: magyar, adatét, «lórik, esek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom