Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-03-29 / 39. szám

4 «HkL > C 1524. mámra 29. eldugva élnek, ritkán fordulnék meg ax utcán és «miatt azt lek át ne hinni, hegy »agyon ke­vesen vannak, pedig dehogy. Ktlöaben is ha valaki agglegénynek ma­­rád meg, az még nem azt jelenti, hogy azért eezi az agglegénység keserű kenyerét, mert nem jatett neki leány, mert minden zsák meg­találhatná a foltját, ha akarná, de vannak olyan nyakas zsákok, akik nem akarják ma­gukat megfoltoztatni. Barnám cirkusz se tudott ritkasággyftjte­­ményébeu olyan férfit mutogatni, aki azért nem nősült meg, mert mindenki kikosarazta. Abban már jérészt igaza van kedves Is­meretlen, hogy sok tekintetben a férfiak az okai annak, hegy a nők olyan kivágott ruhá­ban járnak és nagyon is kicsomagolva táncol­nak és hogy a táncról szt hiszik, hogy az a népmesék forrasztó fűve és a tánc alatt össze kell forrni a táncosával. A romlett kor azonban a legtöbb bűnös, amely unettá, blazirttá és fáddá tette a fér­fiakat, akiknek már'ingerlő, izgató injekciók kellenek, hogy reagáljanak a nőkre. Ilyen éter injekció a mai női ruházkodás, táncolás, visel­kedés és társalgási modor. Erről, a nőkkel szemben manapság meg­engedett modorról külön fejezetet lehetne imi, de itt csak annyit, hogy — tisztelet a kivétel­nek — sok úri növel olyan tónusban, olyan témáról lehet nyíltan beszélni, hogy az én fiatal koromban, ezelőtt négyezer évvel, ha a legutolsó ntszéli csárdában úgy beszéltünk velna, hát onnét nyomban kidobáltak volna bennünket. Ds hát mit tehet a mai kor leánya, asszonya, kénytelen az árral haladni és úgy viselkedni, ahogyan a romlott lelkű férfiaknak tetszenek. Habár lehetne ezen másképpen is segíteni, ha a világ összes női, mamái és gar­dedámjai összeállnának és a régi öltözékekhez, táncokhoz és modorhoz térnének vissza. Ds kát: könnyű a Katát táncba ugratni és köny­­syebb ez a meghódolási mód a férfiak romlott l Ízlése előtt, mert olyan Kata, akin hét lakat ; van, már agylátszik csak a kabaré dalokban van. Van azonban a mai kor nőinek viselke dásében, ruházkodásában, táncában egy igen nagy elszámitás, egy rettenetes nagy gikszer. , A férfiaknak tetszik a mai ruházkodása ' nő, saivesen táncolnak, flörtölnek vele és ( fénylő szemmel majd fölfalják a váll, hát, ujj ; és mellnélküli ruhákból kilátszó karokat és váltakat. Hiszen azt nyíltan szemlélhetik. Meny- j nyivel nehezebb volt nekünk ezelőtt négyezer évvel ilyen karokat és vállakat látni. A fürdő­kabinok deszkáin a csomókat kellett kiütni, a hasadékokat bővíteni, vagy fúróval lyukat fúrni, hogy a szomszéd női kabinba átleskelödhesse­­nek az imposztor ifjak és kilessék a hófehér karokat. Jupiterre mondom, hogy ezek a ka­binba leskeiődők kevesebbik láttak, mint a mostani bálokon, mrrt hálózni lehet olyan de­­koltált ruhában, de fürdeni, a vizbemenni őrültség volna, hiszen halálra fáznának a vízben olyan hiányos öltözetben. Szóval a mai férfi szívesen flörtöl, bo­londozik, mókázik a mai modern kor szabá­lyai .szerint viselkedő nővel, de nem veszi el szívesen feleségül és ha jóba is van egy mo­dern lánnyal, vár a^ra & balekra, aki elveszi és arra vár, hogy majd asszony korában njra advarolhat a nőnek. Itt tehát a gikszer. A mai lányok azt hiszik, hogy a viselkedésűk a karjaikba ker­getik a férfiakat, s ez valószínű is, de ezt a kölcsönös karjaikba való kergetóst nem előzi meg az anyakönyvvezetőnél a házasságkötés. Pedig a cél ugy e a férjhezmenés? isti--. És ettől a céltól mérföldekkel eltávolíta­nak minden nagyon kivágott rnha, táneközbeni összeforródások és hasonló jók. Hogy vannak kivételek és a modern vi­selkedésű lányok közül is férjhszmennek, ezek csak megerősítik a szabályt. És higgye el nekem kedves Ismeretlen, hogy a tánccal, ki­vágott ruhával és könnyű viselkedéssel meg­szerzett f'rjjel kötött házasság boldogsága na­gyon is ingatag talajra épült. A házasság boldogságának titka abban rejlik, hogy a nő bírjon annyi ötlettel, kedvességgel, hogy nap­ról napra lebilincselje a férjét, aki, mint min­den férfi szereti a változatosságot. Az ügyes teleség mindig más és más lelki tulajdonságát matatja be a férjének, nem lesz unalmas, sab­lonos és még a szerelmébe is tnd valami új­donság ist önteni időnként és élte végéig mégis rejtély marad a férje szemében, ami még jobban szítja, tüzeli férje szerelmi láng­ját iránta. De tnd-e az a nő sok nj lelki és testi »ubjdenságot, rejtélyt, sejtést és sokol­dalúságot tartogatni a férje számára, aki lány­korában a tüldekoltált ruhájával a teste, a sikamlós, csibész és jasszizü modorával pedig a lelke mesztelenségét már többé kevésbbé föl­tárta és hozzá nem is csak a leendő férje elétt, hanem mindazok előtt, akik körülötte éltek és megfordultak. íme ezek a kivételek is milyen sivár házaséletet vívnak ki magáknak. Bár a mai romlott korba akaratán kívül belecsöppent modern leány szótárában csak annyi áll: férj­­hezmenni minden áron, ha boldog, ha boldog­talan leszek is, ha a boldogságot nem találom meg a férjem oldalán, majd kárpótolom magam, akkor már szabadabb leszek, csak az a fő, hogy férjhexmeaj^k. Ilyen moral insanity, erkölcsi téboly szedi áldozatait a mai modern leányok sorai közül. Ezek a kivételek csak megerősítik a szabályt, hogy szolid viselkedésű lányok mégis csak jobban férjhez mennek, mert az okosan gondolkodó férfi a (álmodéra leányra asfc gon­dolja, amit az alföldi legény mond a esipőjét nagyon riszáló leányra, hogy Szeretőnek szeretnélek, Feleséggé nem tennélek ! Szóval maguk szolidan öltözködő, táncoló és viselkedő leányok, akiket mi nagyon tisz­telünk, sose irigyeljék az altra modern lányok kétes dicsőségét. Szives üdvözlettel Faun. Ha mindened már elveszett... Április 6-ám jivé vasárnap leez a nyitramegyei választás. J. keresztényezoeialieta párt felírnám. A megsemmisített nyitramegyei válasz­tást meglepetésszerűen 1924: április 6, fevő vasárnapra irta ki a nyitrai zanpán. A választásból folyótag minden keresztényszeeialista helyi szervezetnek a kővetkezőket ajánljak figyelmébe: Az előző választás szomorü tapasztalatai alapján minden községi szervezet elnöke a választás napján még reggeli 8 ára előtt minden helyiségbe, ahol a szavazás folyik, hét bizalmi párttagot lehetőleg írásbeli meg­bízással küldjön ki, akik a választás menetét, a szavazók személyazonosságát és a szava­zatok összeszámlálását ellmörizzék. Ha a csendőrség, vagy az elöljáróság’ ebben megakadályozná őket, hivatkozzanak a törvény 43 § ára, mely ezt a jogot minden pártnak biztosítja. A keresztényszeeialista párt listája a régi 3-as számot viseli és a lista a régi, mert a válasz­tást csak megismétlik. Figyelmeztetjük a párthoz tartozó híve­inket, hogy a nyitrai zsupán azt a kívánsá­gunkat, hogy a szavazó lap három nyelven,, szlovákul, magyarul, németül legyen nyomtatva és így a három nemzethez tartozó keresztény­szocialista párt tagozódása felismerhető legyen, nem teljesítette és önkényesen csak szlovák nyelven nyomtatta ki. Ez meg ne tévessze magyar vá­lasztójukat, mert akaratunk ellenére történt. Á keresztényszoeialista párt oz önren­delkezési jog alapján áll és megalkuvás nélkül küzd kisebbségi jogainkért. —----------- --.................—...•--•-■•=3 »Ha mindened már elveszett És nincs, akit sieresg.« JÍT zengi ezt egy régi bárd, »Vigaszt borban keress!« Ragaddmeg pajtás apohárt, Oritsd ki gyorsan azt, Későn nyer csak vigaszta- Aki időt szalaszt. [lást, Voltál valaha boldog is Te árva bús gyerek. Szivedben a múlt főisajog S szemedből könny pereg. Ne kérődzél a múltakon, A végzet mostoha: Ami már egyszer sírba szállt Nem tér vissza soha. Ragadd hát bátran apohárt, Igyál nagy áldomást, Ha tudtál lenni boldog is, Vedd el most a csapást. Ma porba sújtva fekszel itt, Lendülj csak egy nagyot — S Fortúna újra felemel, Hőbb bár elhagyott. S bár nem jő vissza, ami Annál is jobb lehet, [múlt,. Mit a jövendő fátyola Előtted rejteget. Ha elveszett is mindened. Sírig tart a remény, S akad még lény, akitsze- E földnek kerekén. [resa Igyál, egyél, daleli, remélj, S ne rettegj bármi vár! Adjon erőt és szárnyakat A gondüző pohár. Komáromi Koioz. Ií s a Kultúrpalotában 1924. már­cius 30-án d. u. kivételesen , öt órai kezdettel a következő műsorral: I. WEISZ KORNÉLIA: Endrődi Sándor és költészete. II. JELENEK MANCI szaval. (Eadrödi: Pacsirta.) III. CSIKÓS JÓZSEF és GREGOSITS IRÉN pár jelenete. (Endrődi: Szép Ilona) IY. RAUSCHER FERENC szavalata. (Endrődi: Haids.) V. Dr. ALAPY GYULA: Rákosi Yiktorról. E gazdag műsora előadásra belépődíj nine«, csak kis dásai fedezésére kér tetszés szerinti adományt minden látogatótól A JÓKAI EGYESÜLET. HÍREK. Alommemyasszoay. Lila égboltos, csedás ország a Nap leányának birodalma. Zenélő fák vannak a kertekbe ültetve, rajtuk a legszebb hanga, piros, kék és ar&nytolló madarak énekel­nek. Gyönyörű tündérp&lotákban laknak a napsugarak, Solelis népe. A birodalom közepén emelkedik a királyi vár; érődéi rózsabokrok, falai folyondár, vsdszőlö és futórózsa; termii mind megannyi virágos­kert, teteje a boltozatos ég, levegője szegfű-, rózsa- és liliomillat. Solelis, a világ legszebb tüudérlánya, nefelejts kere­­veten alszik, takarója örökzöld és párnája férfibüség. Egy augusztusi alkonyon egy erős kéz döngette meg a birodalom kapuját. Az őrtálló Sagárka ijedt hangon tudakolta a vendág nevét, megijedt szegényke, mert félálmából verte fel. — Az Álom követe vagyok, a jóté­kony Álomé, akit annyira szeretnek az emberek. Azért jötte®, hogy királynődnek átadjam uram üzenetét. Sagárka most már nem habozott, ha­nem szélesen kitárta & követ előtt & ka­put, mert az Álom Solelis szövetségese volt, * A 1 övetet a királyi vár legsztbb ter­mében fogadták. Solelis a trónon ölt, kö­rülvéve udvárbölgyeitö), kik közül úgy kivált szépségével, mint a rózsa & mák­virágok közül, Fenséges alakját hermelin­­palást takarta, ajka piros volt, mint a korall, szeme fekete, mint az éjszaka és haja szinarany. Arcán meglátszott, hogy kiváncsi az üzenetre. És szólt a követ: — Felséges királykisasszony, Solelis 1 Az én aram, királyom, az Álom, legmé­lyebb hódolatát küldi általam és mert Té­ged talált legméltóbbnak, hogy Álomország királynői trónusát elfoglald, imo hódolat­teljesen fehér kezed elnyeréséért esiderik. Solelis tudta, miért küld hozzá köve­tet az Álom s erre a kérdésre el volt ké­szülve. Halvány arcát most mégis rózsa­színű pir lepte el, mint mikor a hajnal dereng s igy felelt: — Mondd meg felséges szomszédom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom