Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-15 / 33. szám
X ófdái. »Komáromi Lapok« 192*. március 15. az « »• Komáromi levelek. hangos szőréi azt kiabálja, hogy ime férfiak, TJj csillag köeeledik a föld fdé, harminceter 1 bilémétcres sebességgel. 'Két' csillagász, az egyik Rómában, « másik Arinozában megállapították, hogy az Andromedacsillag, amelyet kozmiiUshödölel kört!, ffiásoépercankint harmincezer kilóméteres tebeaeéggel kAzelédik a fold felé. Az Andromeda «gyike azoknak a csillagoknak. amelyekről a modern asztronómia kiderítette, hogy so* «állag' «ák a komplexuma, ez ért látszik főldüakről óriási és megmerhetetleu ködiötnegnok. Süpker csillagász volt az első, aki reödkfVtfii szorgalommal kezdte az Andromedat 1 tatrolmányozai. Először is kiszámította és bébiéónyitótta, hogy ennek a csillagnak a tömi g» eéhányszor nagyobb, mint az az hr, amelyben a mi egész naprendszerük mozog. Kifejezést adott annak a gyanújának is. hogy ez a ködtöflSeg naprendszerünkhöz közeledni fog, ezt a gyanúját azonban a tudományos eszközön, hiányában bebizonyítani nem tadta. Modern csillagásza' inknak, egy olasznak és egy amerikainak mód iákban reit Siepker gyanúját a valósághoz közelebb vinni és kiszámítani azt a gyorsaságot, amellyel ez sz óriási csillagtömb, az Andromeda kis fö dünk felé másodpercenként közeledik. A harmincezer kilóméteres gyorsaság, amely földi viszonyainkat véve számításba, óriási és élgondolhatatan sebesség, azonban ha figyelembe vesszük naprendszerünkön kivüleső világegyetem méreteit, valóságos csigalassusag. ügy az amerikai, mint az olasz csillagász megállapították «gybehaDgzóan, hogy összeütközéstől az Andromeda es a naprendszer között nem keli tartani, mert sok millió év atán érheti csak el a csillag' világnak ez a mamutja földünkét és naprendszerünket. ! VÍZUMOT uttevelekre, mindenféle uUevélügyet, ki- é* beviteli engedélyek megszerzését, közbenjárást, felvilágosításokat éa fordításokat megbízhatóan, gyorsan és a legolcsóbban intéz el a .Passteile dea Zentralaosachuaaea fSr jüdische Stndentenffirsorge Prag V., Mal*lova IS. m. 32. (Ezelőtt: HilÍBverein der jüd. Hochschüler ana der Slovakei). Közbenjárási dij viznmonkint: 16 Kő. Levelezés: magyar, német, szlovák, cseh. tekintve a mai nagy pénzhiányt mag a nagynéném fölöttébb szerény angyali körülményeit igazán szóra sem érdemes. (A „potom" kifejezést főképpen azért használom, hogy az irredentizmus vádja ne érjen.) De most jön még csak a hadd el hadd: a személyleírás. Friczi néninek, valahányszor aludni tér, elő kell mu- j tatni személyleirását. És ezt egyszer Bieliztzben ] szerezheti be, reggel pedig (Lengyelországba j szólón) Mährisch-Ostrauban. Igazán nem vet* S hetsz túlzást a szememre, nyájas olvasóm, ha ! azt állítom, hogy a nénikéin élete teljesen tőnkre van téve. Mert hát hogyan utazzék szegény feje naponta háromszor is Rieliztbe, háromszor pedig Mährisch-Ostrauba ? Friczi néni e kétségbeejtő helyzetében (csodák csodája, hogy meg bírta, mert hiszen a lába már az útlevél megszerzésében félig elkopott), addig járt az urak nyakára, hogy utóbb maguk is raegsokaiták, (már pedig igazán angyali türelemmel vannak megáldva) és nem azért, hogy nyakukról vaiahára lerázzák, hanem tisztán szánalomból huzamosabb időre szóló vízummal látták el. Friczi néninek immár hat, hiteles aláírással ellátott fényképet kell „leadni" naponta, (hadd élhessenek a szegény fényképészek is ebben a rettenetes munkanélküliségben), egyébként teljesen szabadon járhat-kelhet, akár a ketrecbe zárt dühöngő oroszlán. Csak akkor kell külön engedélyt beszereznie Varsóból, midőn a kertbe készül abba a'bizonyos magánzárkába, ahová a király is gyalogjár. Ám ezt, szerencsére, könnyen megkaphatja. De hegy mit csinál szegény feje •fyankor, midőn nagyon sürgős a dolga, arról mélyért hallgat a krónika. Nem azért, mintha wem tudná, de mert nem illik elmondani. Kedves ismeretlen; bár kedves levele alá irt egy jóhangzásu nevet, de azért szentül hiszem hogy nam az sz igazi névé, tehát jogosan használhatom a Kedves ismeretlen megszólítást. tb hát lássuk a levelet: Kedves Faun 1 Múltkor olvastam a „Komároaai L npok^ban, hogy Amerikában milyen édes, jó szokás van minden szökőévben. Akkor ugyanis a láoyok kérik meg & férfiakat, Kedves öreg Fann, maga ahány ezer éves már, ezt a jó szokást nálunk is divatba hozhatta volna már eddig. Pádig lássa, ebből a boldogságból magának is jutna, mert Lmerek egy csinos lányt aki a sok közül a hatezer éves Faunt kérné meg először. (Ejnye kedves ismeretlen, hát csak ennyire ismer maga engem, a hatezeréves Faunt, hogy ilyesmiknek 6a bedülök. Sokkal job» szerettem volna, ha azt írja, hogy maga azonb n öreg Faun na ijedjen meg, maga az ördögnek se kell. Sokszor ez nem is olyan borzasztó és higyj ) el nekem, sok házas férfi szeretné, ha a leánykéréskor ő se kellett volna az ördögnek ne. De lássak tovább a levelet:) No meg engem és sok más lányt is boldoggá tenne az a jó szokás, ha mi kérhetnék meg a férfiakat, hangyán nem kapnánk kosarát. Da remélem, a férfiakban lenne annyi lovagiasság, hogy nem utasítanák vissza a feléjük nyújtott hófehér és dolgos kacsókat? Ám ne gondolja kedves Faun, hogy akkor csak a szép férfiakat kérnék meg... Soh’se képzeljék zt azok a csinos urak, mert a komoly lányok nem a szépséget nézik, hanem a műveltséget és a jellemet. Pl. én egy kevésbbé szép, de müveit és jallemes fiatalemberbe vagyok halálosan szerelmes. Egy cusinom is, a legjobb barátnőm is szinte olyanba szerelmes. Azt hiszem, ha ezeket az arakat szé- , pen megkérnénk, hogy legyenek a mi dédel- \ getett férjeink, nem utasítanának vissza bennünket. De igy mihaszna, hiszen ök még csak nem is sejtik . . . Higyje el kedves Fann, ha a legény- j kérés itt is divatba jönne, sok fiatalembert \ boldoggá tennének a lányok, akik eddig csak álmodták a boldogságot. Milyen boldogság volna, ha a mostani szökőévben az álmodott boldogság valóra válna 1... Oh, ha az lehetne, akkor talán még én is boldog lennék... Sok üdvözlettel R. Eddig a levél. A csúnya, a kevésbbé szép férfiak is vigasztalást találnak a maga levelében. Da ők már régebben megvig&sztalódtak. Megvigasztalta őket egy száraz tudomány: a statisztika, amely leleplezi a rideg valóságot, hogy sokkal több leány jön a rózsabokorban a világra, mint fin. Egy férfira 10—15 nő esik. így tehát ha minden lány férjhez akar menni, akkor a csúnya férfiakra is több esnék a kelleténél. Es minden komáromi bálon tapasztalható. Mindig sokkal több a táncosnő, mint a táncos. A lányoknak aztán csak egy kis töredéke táncol. Nem hiába mondta a múltkor ezy elkeseredett komáromi leány: — Ha jól akar malátái a lány Komáromban, akkor a bál előtt pár fiatalembert hívjanak meg néhányszor vacsorára. Etessék, itassák agyon őket, azok aztán majd kötelességből táncolnak a bálon a házikisasszonnya). Hegy a nem szép férfiak is megtudják hódítani a nőket, az olyan érdekes téma, hogy arról külön levelet érdemes írni. Most lássuk csak k. levelének a főtételét, hogy miért nem a lányok kérik meg a férfiakat, ha férjhez akarnak menni és az én többezer éves tapasztalatomat és különböző zsírral és hájjal kikent fannságemat kéri segítségül, hogy ezt a jó (?) szokást minél előbb itt is megvalósítsák. Hát kedves ismeretlen, ön nagyon téved, ha azt hiszi, hogy itt még nincs az szokásban, hogy a lányok kérik meg a férfiakat. Oh de mennyire megvan! Hiszen az öltözködésük, a viselkedésük a tán« alatt, a korzón, a strandon és mindenkel vegyetek el,‘férjhez akarok menni.>A báliruhák» a strandon használt toalettek, a térdig 'érő sroknya alul kikandi (fáié (helyesebben kikiabáló) selyemharLnyás bokák, lábikrák és térdek,'« nyak, ujj, váll, hát és mellnélküH báli ruhákból kivit la nó karok, nyakak, hátak és egyebek a legzajosabb vásári lármát is tnlharsogvá kiabálják, hogy itt vagyok, amennyire lehetséges: kicsomagolva és kimatatva minden előnyeimet, hát vegyetek már el, a léiketekre nem igen tudok hatni ti blazirt, unott lelkű férfiak, ;fcát az érzékeitekre apellálok, bóduljatok el és ebbem a mámoros hangalatban kérjétek meg a kezemet. És áz a tánc, az a boston, azasimmy és a jává! Micsoda ösazesimn ásob, összetapadások, összefonódások, összehigyózások, hogy sokszor igazán késsel kellene az összetapsdó párokat szétksparní egymástól. Kedves ismeretlen. Mi pár ezer évvel ezelőtt ilyen összeö(étkezést, örszeforrást csak a fiumei gyorsvonat elkülönített, jól lefüggönyözött fülkéjében menünk elkövetni a hites feleségünkkel, mikor a nászutunkból visszajöttünk, szóval pár hetes mézeshét után. A nássnt kezdetén ilyen összeforrást szégyealtünk volna elkövetni. A mai modern korban így p reoyi ismeretség után a bálban bemutatóit férfiúnak joga vau a nagy nyilvánosság előtt összefonódni a simmy, a boszton és a jó Isten tudja milyen stepp őrre alatt. A mai modsrakorjleányának egész lénye, viselkedése, modora, tánca, sétája, strandozása' a szemezése sajnos már régen behozta az amerikai szököévi szokást, hogy a nők kérik meg a férfiakat. A megkérés azonbíq olyan rikító, kiabáló, érzéki és visszatetsző, hogy éppen az ellenkezőjét érik el vele a lányok, a férfiak visszarettennek a házasságtól és « felkinálkoz&sra épen nem reagálnak. Tehát kedves Ismeretien inkább azért imádkozzék, hogy jöjjön vissza az a boldog idő, amikor a férfiak kérték meg a leányokat, j Higyje el nekem, hogy sokkal több leány menne férjhez. Amit levelem elején kellett volna leszögeznem, azt most irom ide, hogy a modern táncotok összetapadásánál, a tnldekoltált ruháknál és hasonló megrovandó dolgoknál mindig odaértendö, hogy tisztelet a kivételnek. Ha ilyen tiszteletreméltó kivételek nem voiiának, akkor sírni lehetne a világ modernsége felett Szentül hiszem, hogy maguk, kedves Ismeretlen ezek közé a kivétetek közé tartoznak. Szives üdvözlettel Faun. Csillogó, raggogó emlékezet... Csillogó, ragyogó emlékezet S tavaszi napsugár hová vezet? Zöld dombok tövében, rétek ölén, Kertek közt rózsára bukkanok én. Rózsaszál, rózsaszál ismerlek-é, Honnan jösz, honnan jösz kis jövevény ? Felséges két szemed s járásod, — óh Ajkadon csendül és zendül a szó. Hollófürt fejeden, isteni lény, Boldogan játszik a tavaszi fény. Hajnali harmatban csók tengerén Tejrózsa arcod hadd fürdessem én! Te régi, te drága hű ideál Két hű szív végre csak összetalál. Húsz évvel ezelőtt nem mondtam el, Mit rejt e bánatos férfikebel. Hadd törjön most ki, mint Etnán a láng: „Lánykám a jó Isten tekint ma ránk, Tudd meg, hogy végtelen szeretlek én, Rózsam»!, rózsaszál légy az enyém!" Erre a kis pajkos kacagva szól." „Bácsi, e vallomás anyámnak szól, Anyámat ismerte húsz év előtt S mondta is, mily sokszor untatta öt." Kemárem Xébet.
