Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-13 / 32. szám
Ilt4. március 18. Komáromi Lapok” 8. tidal Medek Anna. Irta Papp Viktor. lfadak Anna, aki Komáromban most szombaton vendégszerepelni fog, a budapesti Operahál legszorgalmasabb és legaaegbizhatóbb tagjai közül való. A »nagy girdáhox tartozik«. A reper toir mű rései színvonala szemp intjábót ma tál n ••akisem hiányoznék annyira, mintha öt nélkülözni volnánk kénytelenek. Művészeténél csak a szerénysége nagyobb. Sohasem beszéltet magáról, nem primudounáskodik, csendben do'goxik, zenakutarán* fejlesztésén és nagyobbá tételén. Sserepei beszelnek, hegy a tökéletes jelzővel ékesiiketók. Szakisom képselhat el zeneileg és színészi eg ideálisabb Pillangókisasszony t, stílusosabb Elzát, szolidabb Erzsébetet és szerelmesebb Aidát. Hí a legkülönbét fokezoi lehetne, mindezek közül is Cső •soszánt, kelet törékeny virágát és Erzsébetet, a germán történelem legendás szerelmesét jelölnénk művészete e úczpoutjial. Gróf Apponyi Albert, Liszt és Wagner barátja mondta volt róla: Medek Anni Erzsébetje (Tannhűaser) minden Erzsébetek közt a legjobb, akiket láttam és hallattam. Kimagaslóbb szerepei mellett a'öbbieknak la meg kell adnunk az á t dános elismerést. Tizenötével operaénekesnél pályafutása alatt olyan fellépése talán sohasem vöt, amelyben alapos ktfogásolniralókat lehetett volna találni. Ez az érdem annál nagyobb mert színi iskolába sohasem járt, s mindent önmagától kellett megtannlnia. I yenre esak elsőrendű színjátszó talentum képes. Medek Anna 1885 október 1 ód, Buds* pesten született. Éde-atyja Medek Vi ce, jónevfi építőmester volt. A csilad morvaorszagi szár masáéi. Édesatyja zenekedvelő volt s apai déd apj* O ne tízben regens ch< ri. Édesanyját Nameoeek Marianak hívták. Jól zongorázott. Tinákét gyermekük közül Anna sorrendben a tisenegyedik. Nyolcéves korában kezdték zongorára taníttatni, de a kisleány »utálta« hangszerét. Annál inkább szeretett énekelni. Mindig énekeit, ahogy a családban mondt&z, »még álmában is«. Aztiu az énekszövegek mellé szinészkedett is. »Die Komödiantin« volt a neve. A vendégek •lűtt a kisleánynak énekelgetnie keltett s a szü lök ilyenkor büszkélkedtek a »kis e^alogánoyai«. Érdekes, hogy a felsőbb leányiskolában az énekből kettest kapott, mert a karénekórára aem járt el. Nem szerette a karének lé-.t, Mibő énektanárnője Maleozkyné volt, aki négy évig tanította. Majd Parisban Lorrain énéktanártól vett leckéket. A neves basszista kontrsaltet akart a leánykából képezni a szopránját a mélyítéssel majdnem tönkretette. Paris után újra Maiee/kynéhoz kertt't. Növei dékkorában háromszor is éneke’t próbát az Operkházban. mig végre 1908 január 11 én Elzában (Lobt-ngrin) lépett fel mint vendég. Ugyanazon év február 22 én pedig Sentát (Bolygó hollandi) énekelte Sikere volt s évi nyoicezer korona fizetéssel szerződtették. Mint szerződött tag 1908 október 18 án énekelt először (a Mesteréílnokokban Évát.) Legjobb es legnagyobb szerepeinek hossza sora : Margit (FuU-i), Mendelssohn : Loreiey-ja, Valentin (Hngonottak). V .na* (Tannhäu^er), Er ssébet (TannhAnser), Elza (Lohengrin) Si g inde (Vaiktr). C-ocsoszáu (Pi ango kisasszony) Tosca, Mimi (Bohémélet). Angelika nővér, Vioianta, Amália (Álarcosbál), Mirtoc'e (Holt szemek), Leonóra (Trubadúr) Mara (Braßkovic-. György) Piroaka (Toldi), Izabella (György barát) Egyikben kiíogástaiansbb, mint a másikban. Ezek mellett komoly művészi érdeme, hogy Budapesten tizenöt év óta csaknem minden oratórium szoprán partiját ő énekelte. Baehkantátékat, a Janos és Máté passiót, Makkabensi ludast, Mozart, Brahms rekviemjét, Beethoven Missa solemoisét, a Kilencediket stb Eszményi tökéletességű oratórium-énekesnő. A tiszta, nemes stilus maga. Kü fö dön is sok dicsősséget szerzett a magyar művészetnek. 1916 oao Berlinben Elzát, Sentát ea Évát igen na^y sikerrel énekelte. Vendégszerepeit a béc i Tónk üustler Orchester hangversenyein, a ham urgi fiharmónikusokná!. Hangversenyezett Osteudtben, Konstantinápolyban. Mindenki emlékszik ma is, hogy a Lisztcentenuáriumkor előadott Szent Erzsébet legen dijában, milyen tündöklő Erzsébet volt. Medek Anna hangja — közkeletűen szólva — a legszebbek közül való. Tiszta, fényes, hajlékony és meleg. Kiegyenlitett és kitűnően isko lázott, Iakább lírai, mint drámai szoprán. Terjed íme: a kis c-töl a kétvonalas d. A szövegmondása hibátlan. Franciául, olaszai és németül is énekel. E nberi kva'itá-ai is érdekesek. Melegszívű kolléga. Len i telligens asszony. Z .nemű vészed és irodalmi tudása jelentős. Hirom éve özvegy A férje, Merkler Andor zenekritikns, zeneéletüua kiváló egyénisége volt. Kislányuk: Évike. Művészeti érdemei elismerésed! 1923 májasától a budapesti Opera örönös tágjává nevezték ki. WiilM Éliás a Ka terp.lólábán. 1924 Ä márc. 1< án vasárnap, _ w délit án 6 őrsi kezdette w A a következő műsorral: A A I. Ábrányi Emilről, m t»rt|«:dr Szijj Ferenc. ® II. Ábrányi veraek. TM A Szávaija: Ruzicska J. £ m III, Gárdonyi Gésáról m ^ Tartja : dr. Bognár Cecil TM ® IV Gárdonyi vesek. w a Szavalja; DomaIzabella a ^ Az előadás körüib lü! egy ^ W óra hosszáig fog tartani. V _____ A gazdag müaoru előadásra ______ Belépődíj ninca, d tetszés sserioti adományokat kér a látogatóktól kidásaínb f-d-végére a Jókai Egyesület. A rokkant huszár. (Előadták a Komáromi Ipámkor műkedvelői 1924 március 8-án és 9-én) A mait század egyik legnagyobb eseménye volt irodalmunknak, kötészetünknek nemzeti sz-llemben való njjászülrté-e. Fölél, dnek a nemzeti hasyományok. A nép felé terelődik a figyelem. A negyvenes évek nagy irodalmi fellendülésében mrgsiületik a népszínmű Minden nemzet irodalmának az illető nép lelkét kell visszatükröztetnie. A sajátos magyar lélek ezer szépségében nyilatkozik meg népszinn fiveinkben. Nagy kár, hogy ez a k< dves írod»Imi műfaj ma már szinte kiveszőben van. Pedig különösen most van rá szükség, hogy szinte féltékeny gondd 1 őrizzük kincseinket. Igazán elismeréssel vagyunk a komáromi Iparoskör ked yeamükedvélöineb, akik a magyar irodalomnak est az ér>ékes, kedves alkotását fel. leve nitették. A „Rokkant huszár" meséje igen egyszerű. D < a darab ízig vérig magyar. Megjelenik elő!tünk a magyar fala a m»ga jellegzetes alakjaival. Magyar nóta csendül magyar szivekből A hős* i mind ig z, jó emberek, akiknek mind-n szavuk, minden tettük becsüle'es lelkűktől tanúskodik. Az írója, Szen'pétery Zdgmond, a híres szi ész a nemzet n»pszá mosat közül közül való volt. So szór játszott népszínművekben és e műfaj iránti szeretet íratta meg Vele a „Rokkant huszárt“. Az előadás igen jó volt A szereplők közül elsó-orhan k- II m e-mlitetüok Simon Bözsit és Hegyi Lajost. Simon Bözsikét sokszor láttuk mar színpadon Mindnyájunk emlékezetében v n még a Gyurkovics lányok bájos Radványi tábornoknéja. Mind-n szeriében kiválót nyújt. £ két estén is a rokkant huszár kedvese szerepében kedvesen, sok-sok átérzéssel játszott és éaekeit. Ami szeretet, hfi-<ég, szivjóság, kedvesség a magyar leány szivében van, mind elénk tárta. A címszerepet Hegyi Lajos, ez a nagyon tehetséges, kedves, régi műkedvelőnk alakította. Az ö kedv-e Gyuri huszárja igazán a szivünkhöz nőtt. Vele kacagott éB könnyezett a közönség egész este. Meg kell dicsérnünk Fehér Mancit és Szabó Linust. Mindketten átérezték a szerepüket, a fiatalság minden bájával, üd*s8égével árasztották el a színpadot. Nagyon jó volt a tábornok szerepében Németh Lajos. Az eó&dás sikerében méltán osztoznak a tábornok fhinak szerepében Németh Gzala és Schauer Andor. Igazán pompás alakítás vol? V-leb a Antal kisbirója Vázsonyi J. öregbírója ó« Bírtál Gyula kántora. A kisebb 8Z*r-p«kb n Tó<h B, Törők I., Jaofeuhr M., Biricsk&i I , Horváth B., Vilki F., Török E, Méry L tttatek ki. Öiömm-i hallgattuk a szép magyar dalokat. A z nekiséretet nagyon stílusosan Lezzenszky L«j >8 látta e<. A r nd zés fáradságos nagy munkájáért Kvatek F -r.nc az Iparot-kör lelkes ügyv. elnökét illeti meg minden dicséret. As 6 áldozatos, fár*d<ágo? munkájának volt az ered ménye a minden tekintetben fényesen sikerült ► lóftdás. Kívánjuk tiszta szírből, h>gy az Iparoskör továbbra is őrizze és ápolja netaes tradícióit, mnlyek működésében eddig vezették. Az előadást e hó 23 án és 25 én közkívánatra újra megismétlik as Iparoskor Nádor-utcai helyiségében. — h. I. — II zenei ivek esztétikai Mse. Albrecht Sándor és Németh Istvin müveitek Komáromban. — A Jókai Egyesület szabadoktatási előadása. — A rendes időponttól eltéröleg, szombaton dé’után rend-zte a Jókai Egy^sü et hetedik szabadoktatási előadását a Kultúrpalota termében, amely a szokatlan napra is teljesen megtelt zenekedvelő közönséggel. Annak a jele ez, bogy Komáromban főleg a Jókai Egyesület céltudatos munkája megteremtette a aenei élet alapjait. A közönség ezt teljesen méltányolja es minden zenei előadáson nagy számmal j-lenik meg. Albrecht Sándor, a pozsonyi dóm karnagya, a nev.s zeneszerző és kiváló dirigens ezt az előadását a pozsonyi Toldy Körben tartotta meg ered-til-g a mait év decemberében j és a Jókai egyesület felkérése folytán ismételte ! m»g Komáromban. A kitűnő előadó a zenei müvek szerkezetét ismertette hallgatóival, a motívumot és a dallamét, amelyekből a leg| egyszerűbb zenei müvek épülnek fel. A szonáta és dalforma elemeit és az egyes nagy zeneköltők szerkesztési módszerét tárgyalta szellő: mos és a hallgatóságot teljesen lebiiinaselö elő! adásban. Mjd áttért a nagyobb zenei műfajoknak: a szimfóniának és az agynevezett szimfóniái 1 költemények ismertetésére, kiemelvén, hogy ezekn- k megkomponálása nemcsak köbéi gondolatokat, de t* chnikai tudást és számítási munkát is kiván és a nagy szerzők mesterművei rendkívüli fárasztó szellemi munkának er.dményej ■ *'■ Ezután a zenei stílusokat ismertette és hang ulyózta, bogy az úgynevezett modern z-ne, az a'onális zene nem jeb-nt forradalmat, hanem a történeti fejlődésnek egy fokát jelenti. A modern zeneh z csak a régi zene lelkiismeretes tanulmányozása után lehet eljutni. Rövid és plasztikus áttekintést nynjtott 1 az egyes nemzetek modern zeneköltői iskoláiról, igy foglalkozott a németekkel, franciákkal, olaszokká1 és oroszokkal, mindegyiknek egy-egy jellegzetes müvére hivatkozva. A magyar modern zene úttörője Bartók Béla előtt meghajtotta az elismerés zászlaját és lelkes szavakkal emlékezett meg róla. Az előadásnak különös érdekességet adott annak zenei illusztrálása. Erre a feladatra Németh István, a pozsonyi városi zeneiskola nagytehetségü fiatal tanára, Bartók Béla tanítványa vállalkozott és ezt fényesen oldotta meg, Az előadott zenei müveket teljes jellemző erővel és fölényes tndással játszotta a közönség tüntető meleg tapsai között. Albrecht Sándor kitűnő előadását, mely egy órai időt vett igénybe, a közönség feszült figyelemmel hallgatta és annak az igazán élvezetes, szép perceket szerzett. A közönség megérdemelt, meleg ünneplésben részesítette a kiváló karnagyot és zeneszerzőt, ki a tüntető tapsokra zongorához ült és „Humoreszkek* e. szerz-ménye eljátszásával köszönte meg a közönség figyelmét.
