Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-03-08 / 30. szám

„Komáromi Lapok*

í9"4: mir.ciif •;

lartu Mg »X ér fordalót? Bt miv*l a Jókii eeatenn áriam Ugye xniyira a nyilvánosság, ai j •géea társadalom elé tartosik, hogy azt bobé \ •zabad egy egyesület falai kézé szárítani, mia- t résit állandóan f latinén, a közt adat előterében ’ kell tartani, »nnélfegva cél zertcak gondolom \ ax ügyet a «ajtó terére vinni, kedd szóljon j hozzá mindenki, akinek terve, gendelata van j a «zázéves évfordulóra, hidd áldozzon ennek 1 a nagy emléknek, Jókai emlékének mindenki, aki érzi, bogy adós valamivel Jékai szellemi , nagyságának.

A legszebb, legméltóbb, legmonnmentáülább emléknek, annak, hogy Komárom egyik kézterén Jókai szolra hirdesse a szülőváros kegyeletét, a mostani viszonyok között lt-küzd* kötetlen akadályai vannak. A sok akadály között legnagyobb ez anyagi ok. A szobor ma- ; nspság ely horribilis költséget igényel, amit közadakozásból előteremteni leb-teilen és ha 1 már ma eeyiUt volna is a szükséges pénz, akkor is alig lenne a szobor elkészíthet6 és felállítható a hátralevő idd alatt. Ezt tehát tovább is a jövö feladatai közé kell soroznánk, jobb időkre kell halasztanunk. A többi ok is e mellett szól.

Ha Jókainak nincs itt szobra, nines itt ; a sírja, mib*-z kapcsoljuk az ünnep külső jelen- ■ Bégéit? Szülőháza nem áll fent a régi a!«kj£- ‘ ban, a helyén épült ház — rosszul bár — de meg van jelölve, valamint az a báz is, melynek elődjében neveik* d*U. De itt van a kolle- ' giam, ahol miül gyermk tanait, itt v»n a szi- 1 geti k> rt, ahol ábrándozó ifjúságának legszebb napjait töltötte, ahol legjot b»n szerelőit tartózkodni s ahol az ihlet először telepedett to la hegyére, hogy aztán ne is hagyja el soha. Ezek nincsenek tnegj^lölv^ Jókaira vonatkozó * mléktáblával. Jtt van szüleinek sírja, itt van & ] templom, melyben áhiatos gyermáklejke föl- j bmaiimdett «* «^reo-eknek urához." Erekhez a helyekhez kell” kapcsolnunk megi-mlékezésünk , Ünnepi jeleneteit.

Ezért foglaltam be a Jókai egyesületben előterjesztett programmtervezetbe, melynek több j pontjai a díszközgyűlés tárgysorozatába föl Veendő emlékbeszéd, a pály»nyertes óda elő- j adása, az egylet számára készítendő Jókai ! szobor vagy arckép leKpl- zése atb. lehetnek, a i Szigeti Jókai kert és a Ko legium megjelölését. ,

Fölvetettem a Jókai-relikviák összeg}üj \ télének s az egybegyülő emléktárgyakból al- = kalmi kiállítás rendezésének gondolatát. A \ relikviák alatt természetesen nencsak a szó- j rosti n Jókai Mór személyéhez fűződőket kell j értenünk, hanem ha van valami, ami az ö \ műveihez, alakjaihoz kapcsolódik, azt is. Kéz- \ irat, levél, valamely művének első kiadása, , régi újság, melyben róla van szó, éppoly fon- ] tos és érdekes lehet, mint esetleg Domonkos Jánosra, az aranyemberre vagy a tengersz-mü hölgyre emlékeztető bármily dolog.

Nem maradhat el a eentenoarinm keretéből egy vagy több szinielöadás rendezése asm, melynek tárgya Jókainak valamelyik színmüve vagy több színművének egy-egy jelfinatA lehatna

A Jókai Egyesület több rendbeli pályázatot is fog hirdetni, ódára, életrajzra vagy Jókait méltató próz»i műre, esetleg színműre is, azonkívül emlékalbumot fog ez alkalomra kiadni.

Mindezek beilleszthetők és a mostani nehéz viszonyok közt is megvalósíthatók a tervezett emlékünnep programjába. A Jókai egyesület igazgató-tanácsa által kiküldött húsz tagú bizottságnak, melynek élén dr. Erdélyi Pál egyet tanár, a Jókai-egylet társelnöke áll, lesz feladata a felvetett tervek részletes kidolgozása és előkészítése. De a bizottság működése is csak ügy lesz eredményes, ha a közvélemény is foglalkozik a százéves évforduló közeledtével és lelkileg is felkészül arra, hegy a Jókai centennárium neesak a magyartág, a magyar irodalom és kultúra ünnepe, hanem ezzel együtt különösen Komárom minden magyar lakosának lelkében visszhangzó Örömttunape legyen.________________________

Az Adriai biztositó társulat

komáromi főögynöksége egy, a biztosítás Összes ágazataiban jártas, megbízható 107

kültisztviselőt keres.

MŰVÉSZET.

Művészet és kritika.

Irta: Andrázsy Gyula gróf.

(Folyt, éa vég«.)

A művészet, ki-padbaiatlan bája állasdó, a mindenféle kisugárzó jótékony, nemesitő ha tása éppen sokoldalúságában van, a mely a természet térvényeinek egyenes következménye.

A művészet örökösen változó, módosuló tényezők egymásra hatásából ered, ezért szükségszerűiig sokoldalú A természet a végtelen és véges, az érthetetlen, a misztika« és a megmagyarázható, a kézzelfogható, a víg és a tragikns, a nagyszerű és a barátságos csodás kev-réke, a színek és formák, az élettelen merevség és a mozgó élet és lelki kifejezés, az érdekes és megkapó jelenségek olyan tömkelegé, a mely egyrészt maga a belső fejlődés, emelkedés és visszaesés, az örökös mozgás, küzdelem és versengés törvényeinek van alávetve, másrészt a fény és árny tttudéri játékának hatása al&tt minden p>rcb«*n más és más benyomást keli, más és más érzést gerj-szt. Még a változatlan tárgy is, az srehitektonikus épület is egészen eltérő aesthetiksi hatást kelt, aszerint, a mint a hajnali napsugár, a déli nap, vagy az alkony pompájában tfiodöklik. Olaud Monet a roueni katedrálisról egy egész képsorozatot rxjzolt, r melynek mindegyike más és más, amelynek mind gyike küön!eges művészi koncepció, mert mindegyikében más a világítás Ez a kimondhatatlan kincsesbányája a benyomásoknak nem eay tudományosan elkészített gépben tükröződik vissza a maga objektiv valóságában, hanem az emberi lélekben, a melynek fő jellemvonása, hogy hasonlít ugyan embertársaiéhoz, de mindig más, mint a többi, egyéni. Minden ember egy unikum, egy magában álló csoda. A művészet végtelen sokféle, mert az a hatás szüli, a melyet a külső csoda a bel Ő csodára, a természet az emberi lélekre gyakorol, a melyet az örökösen változó világ a mindig módosuló kór szellemének s ahhoz simuló kü ö fele nemzeti géniasok tudásának, hangulatának, idegr**nds?í rónék befolyása alatt kialakuló, minden mástól eltérő individualitásra gyakorol. A művészet megrögzítése, m -|gÁllítása eme küzdelem a természet ellen. Eiért eredménytelen. S megvallom, hogy ezt nagy szerencsének is tartom. A görög művészet áll ta’án legközelebb a tökélyhez. De milyen baj lett volna, milyen veszteség az emberiség számára, ha Perikies óta folyton csak álló, ü>6 és gugoló Vénuszokat, vagy Apollókat csinálnának művészeink, azzal a különbséggel, hogy a testbsjlás egy kicsit nagyobb volna, vagy kisebb, hogy a nysk, a fej, a láb vonalai valamivel más szöget alkotnának, mint Athénban.Milyen kimondhatatlan veszteség volna, ha a középkor primitiv, naiv, de rajongó, belsőségéé, vallásos meleg érzése nem tette volna érdekessé a csúnyát, a betegest, a soványságot is, ha a keresztény fantázia nem alkotja a gotkikus styl üst, az ég felé törő szögletes, csúcsíves kőerdei vei, ha elmarad a renaissance, a testi szépség, a forma és rajztökély, ezen sxingazdag uj kiadása és felvirágzása, ha nem élvezhetnék a barokkot, a cifra dekorációk korát, a tulesapongó fantázia és a tökéletesebb rajz e keverékét, ha hollandi fesztészet nem tanítana a mindennapi élet, lakás intimitásainak érdekességeire és megvilágításuk játszi bájára, ha modern művészet nem magyarázza meg a laikusnak, hogy milyen reudkivüli művészi ereje van a legegyszerűbb darab természetnek: a nap fényével, a felhők csodás világával, a párás levegővel.

MilyeD szomorú volua, ha nem hihetnék, hogy a művészet még újat is fog alkotni, még uj irányban is fog fejlődni. Ami megáll, az hanyatlik. Mozgás és fejlődés nélkül nincsen élet.

Mindezekből önként következik, hogy én a művészi szabadság hiva vagyok. Igaz, hogy sok művészi alkotás nem éri meg a vásznat, azt a festéket, azt a márványt, a melyet igénybe vesz. De azért még sincsen nagyobb hiba, mint a művészi türelmetlenség, a művészi zsarnokság. Sokkal több kárt csinálunk, ha elnyomunk, elfojtunk egy életerős csirát, mintha rövid életű tévelygéseket eltűrünk, a nélkül, begy bunkóval és erőszakkal szójjeltörnénk. Óvatosságra int, hogy a bírói szerepet csakis a többség viheti, a többség pedig művésziden

és tehetségtelen. A többség mindig borzassténak találj«, a mit meg n-m szokott, m'»d nt meg akar kövezni, n mi eltér a sablontól. Leplsxkitja att, a ki más oltáron áldoz, *f«t % miit éli mert Bagyjii. A többsén a mnz-umnk* ban is essk a Biedekerben két kereszttel meg. jelölt remekművek előtt áll m*g; igsni ihletet érezni essk az igy elismert, kiemelt műremek előtt mer. A többség ms elítéli azt, a iritOI való eltérést holnap már masa Is bűnös őrület, nek nevezné. A többség abbéi a fajt éhé' való a mely még tegnap tapsolt annak a kritika«.“' nak, a ki a francia impreaszienMákról irta, hogy kiállításuk épp a olyan nagy sie. renesétlenség, mint amiiy-n volt az op^ra 19. égéae, a ki őket a bolondokhoz hasonlította a kik kavicsokat gyémántoknak tartanak a ki azt mondta, hogy a közönség hahoták kijött nézi az impresszionista kiáliitá-t, ö könnyek között s a ki ma a mod *rn->k ell-n forda', m>rt ők a lenézett impresszionistáktól Mni-ttóU Cl*ude Manettól magukat emmancipái'ák. A többség abból a fajiéból való, a mely Milet csakn-m ében hagyta ha’ni és halál» után a mikor divatba jött, műveit őrülten fiz«u«.j mely az első impr-sszionista kiállításra küldött 70 képből csak 10000 frank értékűt v«tt m«r most p dig, a mióta esek a művek a múzeumokba kerültek, -ulyos aranyat ad értük. A töobség mameluk lelkek azou alfájából való, a mely ösziate m-ggvő/ödAsböt mindig a halalommal tart és kiállhar*tl*n f csegón-k, feltűnési vágyban szenvedő, veszélyei forradtímárnak tartja azt, a ki újat »kér.

Di azért túlzásba se eg»ü>k. Na lássunk minden eget ostromló titánb a, mind n vleszauiasitottb n félreértett gmit. N < v-ezit»flk ni bátorságunkat az újat ítélni a?ért. mert «okán nevetségessé váltak »zok közül, akik a múltban a szokatlant osto ózták.

N« felej sük, hogy sok, nagy garral féllépő reformer értéktelen volt és lesz minden bizonryal. Ingyen azért a bírálat erő», bátor, szókimondó, csak ne légy n türelmetlen, egy. oldalú. L-gy-n nevelő, jtvité, nem p-dig gyilkos, irtó. A politikábaa a bírálatnak kémé1 nyebbnek kell lennie, mert ha puhaságból, félelemből, abból az érzésből, hogy ne legyünk kellemetlenek, győzni bátyjuk azt sz irányt, a melyet veszélyesnek tartunk, akkor a nemzet életét kockáztatjuk. A művészetben a téves irány ideig-óráig tartó népszerű égé n»m jár ilyen veszéllyel. A kritika ne üldözze az újat a mait iránt való pietásból, vagy azért, merk uj Ne törjöu pálcát olyan kísérlet fölött sem, amelyben hiba van, »m** y a kezdet nehézségeivel küzd, ha van benn:* quali'ás és őszinte becsületes művészi akarat, komoly mnnka. Na felejtsük, hogy a haladás utj* a tévelygés útja, de & munkáé, a szorgalomé, a komoly törekvésé.

Tagadhatatlan, hogy igen sokszor nehéz a mérsékletet megtartani. A mod rn műrészét nem egy uj hitása inkább a forradalmi szellem kifolyása, inkább bstegségi tünet, mint ó-zinte ösztön meguyilványulása. N-m is említve a teljesen érthetetlen, zagyva dadaizmnst ét kubizmust, ilyen példán) az expresszionizame, amely a művészi múlttal is taíula razát akar csinálni, hogy a f^lferdáláat és az anarchiát előkészítse és ezért egé-zeu más célt tűz ki, mint amelyet eddig a művészet követett. Az eddigi művészek mind a természet színeinek és formáinak visszaadásával foglalkoztak, egyik nagyobb realizmussal, a másik nagyobb költői vénával stilizálva, az egyik többet vitt bele saját fantáziájából, saját érzéséből, a másik kevesebbet, de az alapja minden művészetnek a természet volt, az expressionisták eszel szakítottak. Egy csapásra detronizálják Praxita« lest, Bsllinit, Rafaelt, L«onardot, Giorgonet, Vskquezt, Rembrandot, Rubenst, Rojnoldsot, Milletet, Corot és Munkáeayt.

Nagy aratás 1 Egy thézissel, egy mondattal, számtalan dicsfénnyel környezett fejet dobhatnak a porba. Egy sofizmával összetörhetik a mait nymbnszát, felszabadíthatják a jövőt és előkészíthetik a lelkek forradalmát. Az expresszionisták szerint a művésznek kizárólag saját érzésévsl szabad törődnie és kizárólag azokat, nem pedig a természetet kell ábrázolni. Az expresszionisták a külső térnéazetet, a valóságot semmibe sem veszik, a formákat, a rajzot teljesen kiküsiöbölik a művészet köréból, esak a színeket használják fole, ds ism a tsrmésastnsk, a valóságnak kifejt*