Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-05 / 3. szám
i ?‘«í4 jamiár 5 „Koiaíiromi Lapok* 7. o; cifti telén levelet nem írok és nem iratok a másiknak, se a kritikusnak, hogy hogyan mer a másikról is Írni, amikor csak az enyémről szabad, én imádom az én csillagomat és ebben a veszett nagy szerelemben eszembe se jut — intelligens embernek szerelem nélkül se jut eszébe —, hogy a drága Dulcinea milyen vallásu, mert ha velem egy hiten van, akkor lobog csak igazán a szerelmem, és ha más valiásu, akkor a kontratáborba szegődöm. Sajnos, Komáromban egyesek elkövették ezeket az Ízléstelenségeket és a színfalak szinészdiferenciái, irigységei, meglevő vagy képzelt mellőztetések ódiuma lelépett a színpadról és a közönség soraiban is helyet foglalt és dühöngött pró és kontra a magyar színészet, a magyar kultúra nagy szomorúságára és a magyar kultúra ellenes irányzat kaján örömére. Úgy a helyi sajtó, mint a komáromi közönség pártatlan része minden lehetőt elkövetett a magyar színészet támogatása érdekében. Egyesek akciói akár pró és akár kontra, a se jobbra se balra nem hajlítható közönség, dicséretes kitartása mellett hajótörést szenvedtek és pár szépséghibát leszámítva, sok hasonló sziniszezont kivánunk úgy a magyar színészetnek, mint a komáromi közönségnek, amely határozottan jól mulatott és kellemesen szórakozott. Hogy a komáromi közönségnek is csak az üres, semmit mondó operettek tetszenek és „A bor“, a „Hamlet“, „A kis lord“, a „Kaméliás hölgy“ és a többi komolyabb darabok üres házak mellett mentek, ez már a mai kor hibáiban keresendő és a folytonos operett műsorért a magyar színészet nem Ítélendő el, mert hiszen ő kísérletezett a komoly műfajokkal, de sajnos, ennek a közönség Ízlése megjavító kísérletezéseknek üres ház, üres kassza, fires gyomor volt a jutalma, a közönség mai ízlése kényszeríti a magyar színészetet (mint a világ összes színészetét sajnos) hogy a koturnusról lelépjen és csörgősipkában bukfencet hányjon a színpadon. Mi aztán nem is szinikritikát irtunk éppen e miatt, hanem csak színházi referádát. Mi csak azt irtuk: a közönségnek nagyon tetszett, a közönség tombolt, ujrázott és kacagott. Mi sajnos ujságirók és a magyar színészet sokkal gyengébbek vagyunk, hogy a közönség romlott Ízlését megjavítsuk, azét a közönségét, amely tombolt, tapsolt akkor is, amikor az ő kedvence hegyeseket köpött a színpadon. Ez már benne van a korban, a XX. század romlottságában. Most pedig a jövő krónikása számára fölsoroljuk a most lezárult szezonban előadott darabok cimeit: Hazudik a muzsikaszó (operett). Az aranyember (dráma). Bűn és bűnhödés (dráma), Az aranymadár (operett]. Az elnökné őnagysága (bohózat). Sztambul rózsája (operett). A fekete gyémántok (dráma). A hamburgi menyasszony (operett). R U. R. (utópisztikus dráma). A gólem (operett). Kékszakáll 8 ik felesége (bohózat). Levendula (operett). Taifun (dráma). Marinka, a táncosnő (operett). A vasgyáros (dráma). A kék mazúr (operett). Rózsika lelkem (operett). A tüzek (dráma). Offenbach (operett) Az a huncut kéményseprő (gyermekelőadás) Az ördög (vigjáték). Gül Baba (operett). A szerencsetánc (operett). Az ember tragédiája. A kis kadét (operett). A bor (népszínmű). A kis grizett (operett). Az ártatlan Don Juan (vigjáték). Az asszony verve jó (népszínmű), Névtelen asszony (dráma). Bernát bácsi (vigjáték). Lili bárónő (operett). Bajadér (operett). Hamlet (dráma) A kaméliás hölgy (dráma). Sulamith (operett). Az ezred apja (vigjáték). A kis lord (életkép). Hollandi menyecske (operett). Hüvelyk Matyi (gyermekelőadás). Hattyulovag (operett). Szép asszony kocsisa (operett). Kabaréelőadás. A három grácia (operett). A fenti mösor fényes bizonyitéka annak, hogy a társulat a műsor felét a komolyabb műfajoknak engedte át és csak a fele volt operett. Az operettek is jórészt a világvárosok színpadjainak népszerű darabjai közül valók. Tehát 60 napon át 80 előadást tartottak, ebből 20 délutáni, 60 pedig esti előadás. Bemutattak összesen 44 színdarabot, ebből dráma volt 11, vigjáték 9, népszinmű 2, operett 22 Az operett előadások telt, a drámai előadások pedig üres házak előtt folytak le. M8ÍH6«ÍÉT Könnyek. Irta Batilides Barna Bpe*t. (Folyt) (Bepillantás régebbekbe.) Mielőtt tovább mennék, kénytelen vagyok régi fájdalmakat is kiásni a feledés girj&bó!, sírni a halottak és az elvonultak könnyével is a mindig-fájásokafc. Nem akarok nagyon messze menni, nem akarok utalni arra a sok páratlanul kiűzött magyar tehetségre, akik kénytelenek idegen földön, idegen elismerésben élni és alkotni. Csak egy pár navet akarok megemlíteni azok közül, akik prototípusai voltak a „magyar Messiásoknak“. Munkácsy, Paál László, Zichy Mihály, Szinnyey Merse Pál, Gyárfás Jenő, Vágó Pál stb. stb. Ady Eadre (öt azért említem elsősorban is, bár nem tartozik szorosan a témámhoz, mert magában hordta rt egész nagy magyar tragédiát) és sokan, sokan! A magyar kálváriát végigcsináltak és végigcsínáiók hosszú sorával találkoznánk igy. Vágó Pál, aki tele van magyar szmt eszmékkel, aki nagy történelmi kompozíciók megteremtésére született, a müncheni és párisi elismerések után hazajön, hogy itt felajánlja nagy tehetségét a magyar földnek, azonban az a sok gáncsoskodás, pártatlanság rákényszeríti ezt az erőt, hogy kis rajzokkal bíbelődjön és dolgozzon a mindennapi kenyérért! Éi még most is az öreg ur. Elvonult nemesi kúriájára, hogy ott minden ambíciót feledve éljen a kertjének és gyógyítsa a hegedhetetlen sebeket, szülővárosában, Jászapátin. Gyárfásnak a sorsa nagyon rokon Vágó Páléval, ő is elment közülünk, h. gy magának önmagában fájva legyen intő szózata a magyar pártatlanságnak. Kénytelen leszek alább hivatkozni egyesekre, mint olyanokra, akik fontosak a magyar művészetben nem csak mint művészek, hanem, mint ifjúságot kimondottan nevelő mesterek. 1846 ig a magyar tehetségeink kénytelenek külföldön, különösen Bácsben tanulni. Nálunk ugyanis művészképzéstől ebben az időben szó sincs. 1780—1850-ig a bécsi akadémia nívója még csak közepesnek sem mondható, úgy, hogy nem sokat jelent művészetünkben és a legjobb akarattal sem lehet fontos jelentőséget tanúsítani neki. 1846 ban a Velencéből idesz&rmazott Giacono Marastoni megalakítja az ahö „művész iskolát“ József nádor segítségével a Nagyhid utcában. Az iskola el ő növendékei: Zichy, Lotz, Palinsy, Újházi Ferenc. A növ-ndékt k száma évröl-évre több, mind->nn»k dacára a publikum abszolút nemtörődömséggel nézi a megindított művészi törekvéseket. Htáb-> Sehediusz Ltjos és Kubinyi fáradozása, 1859-ben Marasztóni megbetegszik, az iskola csődbe jut. Maraszióai egész vagyonát bebölte az isi-óla fentartás&ba, de nem segíthetett már, a bútorait és minden ingóságát „ideiglenesen“ elárverezik, hogy a befolyt összegből egy „művész akadémiát“ létesítsenek. Ez azonban csak 1883-ban lett keresztfUvive. Ez időben nagy mi vészeink külföldi öl nézik a magyar knltnr vaj adást és onnan fáradságot nem ismerő akarással dolgoznak egy „Képzőművészeti Társaság“ alapítását. (Zichy, Munkácsy.) E nagy emberek rövid kivonatolt élet-írásit közlöm egy-két fontosabb motívummal : Zichy: 1827-ben született Zalán. Első mestere a még kis diák Zichynek Marastoni Budapesten. 15 éves korában Bécsbe került, hogy a jogot tanulja, de minden családi ellen- I zés dacára festő akar lenni. Növendéke lesz Iaz akadémiácak. Valdmüll-r a mestere. 1847-ben kerül Oroszországba, 1859*b§n udvari festője lett II. Sándor cárnak. Innen irt levélben utasítja vissza itthoni pajtásainak hasalj hivó levelét, melyben, mint agilis embert kérik, hogy jöjjön haza a „Képzőművészeti Társaságmegalakítása miatt, azzal, tio. y nem hagyhatja ott az orosz huso3fazekat, felcserélve azt egy 1 bizonytalan magyar száraz k uyérrel, kockára jj téve munkaié hótő-égét.) 1874 ben szakit II. \ Sándor Cárral és Párisba utazik tauitványával, \ Miss Märyval, hol mindennapos vengége a már \ nagy tisztességben és üuut peltségb m éiö Mun: kácsynak. 1883 ben III. Sándor cár udvarába I hívja és ott is marad haláláig. Munkácsy: 1844-ben született Munkácson, I családi neve Lieb Mihály. Apja Lieb L ó Mihály « kincstári sóti*zt 1850 ben meghalt. Gyamja i R-ők István Békéscsabára viezi. 1865 btu lesz i asztalosinas Láogi mesternél, Ké.'ö»b Aradra | k*rtil. Nagy ambícióval rajzolgit. Első oktatója Fischer rajzmester, Később Szamosy mellett dolgozgat, aki művésznek szánta. 1963 ban Szamosy ajánlóit véltél felküldte Budapestre Hirsányi Pálhoz, a képzőművészeti társaság akkori igazgatójához. A nemzeti múzeumban megismsrkedik Szigetyvel, aki felvezeti Harkányihoz, itt bemutatja a „r -gélő hon\ védet". Hsrsányinak tetszik a muuka, Than | Mór átfesti igy kerül kiállításra. 1865 ban visszaérkezik Pestre. 1866 ban nagy beteg, majd szemevilágát félti. 1866 végén utazik Münchenbe. Wagner Sándornál tanul. Nagy hatá sál van reá Rembrandt. Állandó támogatói Telepy (kinek érd mai korszakosak), Ligetivel, kik magukévá tették Maakácsy sorsát. 1868 ban megy először Páritsba. Nagy hatással van reá a düsseldorfi iskola. 1868 ban utazik Düs-eldorfba. Rajongott Knaujsért, kinek hatása végigkíséri művészetén, E ső nagy sikerét a „ íralomház“ című kompozióvtii aratja, i f miv-i aranyérmet nyeri 1870 ben. 1906-ban | halt meg tragikus halállal Dobliunben. Parisba sok magyar művész kereste fel, kik rajongással emle étik iegnasyobb erőnk J nevét. Tanítványai: Vágó Pál, Révész, Kar- I lovszky stb. Megnyílt az állandó müvásór januári kirakata. I I " A JESZ0 álandó mű vásárának második j fázisa, a januári kirakat tegnr.p óta áll ismét ; a nyílt utca véleményével — bírálatával szemj ben. Egy pár hót múlva erről is kikristályozódik majd egy átlag vélemény amelyből úgy a JESZO mint a közönség levonhatja & tanulságot. Mert esak akkor eredményes ez a kis vállalkozás, ha a zárszámadásban legnagyobb tételként szerepe! a művészi érték fejlődése. A d« c mberi kirakat állandóan nagy nézőközönséget vonzott. Megértő és semle~es, jóindulata és rosszmája, müértö és parlagi, kulturált és csiszolatlan, kicsi és nagy, ilyen és olyan állt sűrűn egymás mellett, nézve a \ kirakatot. A szószabad^őg és a vélemények i szabad nyilvánítása eri-dményezte aztán azt, hogy témák vetődtek f i amikről sajnos manapság oly ritkáu e-ik szó és amiknek meg- I vitatása oly mérhetetlen haszonnal jár. Nem vita tárgya az. ha pld. ahogy tényleg hallottuk Louhardt György „első puska; lövés“ című képét oly sz mpontból kritizáljuk I mintha az emlékezetes komáromi hiddttörést j akarná ábrázo'ni. N m lehet hozzászólói, vagy tusokat kellene magyarázni az oly ferde véleményhez, m-ly szerint Z hmann Lujza párnái nem használhatók, m*rt hisz’ a mézeskalács szív (ükre belevág az arcomba, ha rdfekszem. P.-né F stthy Edith „az ördög nagymi maja* nevű babája pedig azért elhibázott, mert az esetleg vattában, üvegbúra alatt ne-
