Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-01 / 27. szám
„Komáromi kapokmärcias 1. menő módon biztosítja. Mggyarországnak oly jelentékteb Bűi ki-vés nemzetisége maradt, hogy valóban kévés gondot okoz neki ez a kérdés, de mindazonáltal erra a helyes álláspontra helyezkedik, hogy lehetővé kell tenni a nemzeti kisebbségeknek a saját anyanyelvűim való oktatást és anyanyelvűknek hivatalos eljárásban való használatát. A Magyarországon lakó nemzetisége* hosszú százado* óta élnek békességben a magyarokkal, már öveik is beszélték a magyar nyelvet és alig található köztük olyan, aki ne sajátította volna el azt. Az utódállamok nemzetiségei csak öt éve vannak idegtn népek hegemóniája alatt, tehát évezredes jogokat érintenek akkor, ha ezeknek •Inemzetietleuitósére törekednek. Mégis az utódállamokban ez a munka folyik s ha csak a Csehszlovák köztársaságot tekintjük is, számtalan kiáltó példát taiáiunk erre. A rövidlátó politika mindent megragad arra, hogy az itt élő nemzeti kisebb-égek nemzeti mivoltukból erőszakosan kivetkőztessenek. Közel öt millió német és magyar kisebbséget csatoltak a köztársasághoz, alakosságnak több o int harmadrészét képezi ez a két kisebbség és vannak vakmerő nacionalisták, akik azt hiszik, hogy az einemzetietlenitós politikájával céit fognak érni. Nagy csalódás fogja érni ezeket, mert eggyel nem számoltak. Nem szein-iit k ugyanis azzal, hogy egy magasabb kultúrájú népet nem tehet sem meaterkedessel, sem erőszaúal nemzeti jellegétől megfosztani, különösen nem akkor, amidőn békeszerződések és törvények védelmezik őket. A kisebbségi jogoknak elismerése ós a gyakorlatban való érvényesítése elé lehet ideig* óráig mesterséges akadályokat gördíteni, végrehajtásokat lehet huzni-halasztani, de azokat elkonfiskálni nem lehet. A húrt e-;ak addig lehet feszíteni, inig elszakad, de aki ilyen munkára vállalkozik, annak szauio.nia keli a következményekkel is, melyek a jogaiban megsértett nemzetiségek elkeseredéséből származhatnak. Az utódállamok — és hogy itthon maradjunk: Csehszlovákia vezető politikusai is tanulhatnak a kis Magyarországtól ebben a tekintetben, amely dacára a sok sok rágalomnak, melyben elvakult szomszédaitól részesült és ma is részesül, — a legmeszszebbmenőleg biztosítja elenyésző csekély számú nemzetiségeinek jogait is. Az okosság, a belátás és a megértés is amellett szól, de nemzetiségek konglomarátumából összeállított államok érdeke is megköveteli, hogy a kisebbségek védelme és jogai nemcsak papiroson, da a valóságban is meglegyenek! mi A liáni iiíi Misii Ilii ise estitörtökön, február hó 28 áu d. e. 10 érakor folyt le & vármegyeház nagytemébeu. A közigazgatási élet történetében fontos mozzanatot, jelentő gyűlésen a bizottsági tagok teljes száminál jelentek meg a jól fűtött ia* remhen, ahol külön asztala volt az «község* uek, a bizottsági tagoknak, a jegyzökönyvvaaetönek és a sajtó képviselőinek. Sióval a fontos gyűlés külső képe ia visszatükrözte a terem kényelmes elrendezésével az ünnepélyes aktust. Az első gyűlésen a raégyei központ képviseletében űr. Marsik zaupáai helyett»» jelent mag, aki rövid beszédben először szlovákul, majd magyarul üdrösli ft bizottságot. M<ad“á állampolgárnak — mondotta — kötél saégei vannak sz állammal szemben. Eíek a kötélen s£gek sokkal nagyobbak a közélét férfid számára, s a bizottság tagjai is a közéi«-; emberei. Kívánja, hogy a bizottság tigjd politikamentesen eredményesen dolgozzanak a járás kulturális és gazdasági előbüre vitelében. A bizottság elnökségé részéről ellungsoft beszédek, felszólalások először .szlovákul történtek, amelyeket Fodor szoigatiró fordított le magyara. Novotny Richard járási főnök, a bizottság elnöke megnyitja a gyűlést és felhívja a bizottsági tagokat, hogy a szlovák anyanyelvűik szlovákul, a magyar anyanyelvűk magyarul tegyék la a fogadalmat, amelyet Markovid E l« bizottsági tag szlovákul, a többiek magyarul tettek le. A járási főnök a bizottságnak hivatalból kijelölendő tagjain! Soltész és Fodor t-zolgsbirák&t nevezte ki, akik a bizottságnak szavazattal Hró tagjai. Jtgyíőkönyv hitelesítésre a bizottsági tagok maguk közül Markovié* Edét és Mészáros Károlyt jelölték ki. Majd Novetuy Richárd járási főnök, bizottsági elnök programwb széde következett, amelyben aUpos készültségre valló történelmi visszapillantást vetett a magyar és az osztrák közigazgatási, megyei élet múltjára. A megye államosítása és a megye önkormányzatának meghagyása, kibővítésének hívei állandó küzdelmet folytattak a magyar parlamentáris életben. Gróf Andiássy Gyula, Tisza Kálmán ós István, gróf Apponyi Albert ott keresték azt a módot, hogy miképpen lehat megvonni a ha* erővel meg- kellett éreznem, hogy itt egy olyan tehetség bontakozik ki, amelynek a legnagyobbak között van a helye . . . A művésznő kedves-kérleiőn bujt a kritikus mellé. — Ne, ezt talán ne ! Kérkedésnek vennék a barátaink . . . Istenem, ebből pedig már kiöregedtünk mind a ketten ! Már nem teremhet számunkra uj babérokat, ismeretlen gyönyöröket ez az izzó pálya ... minek kérkedni azzal, amit megszereztünk . . . ami a miénk ! — Halljuk, halljuk ! — verődtek tapsra a kezek. tárt u állam és a feőíigazpíás között. Eonek folyománya volt a bíráskodás elvét*!* 5 vármogyéklői, majd a közigazgatási bit óság felállítása. A most alakult járási bizottság csirái a magyar közijrazgatáib- n is b mi vannak. A járá-i bizottság intézmény« azt célozza, hogy a polgárok a járások gavdasitt, kulturális, szociális rauikájá'An is ré ztv h. «•« n. B is;z d1 végAu iféret-4 t-sz a járási főnök, hagy p r a ! j u , a örvények és rendeletek köretei kő: őr, a j ár A* javára fog munkálkodni. Végűt j-.v »ólja, h<> y * köztársasági elnököt az aló ülés tti aímaval távirat b n üdvözli j ék. A bizottság r pro ír m ;h. ssédtt tudomásul veszi és a köz ár*« sági eíaö* Üdvözlésébe* hozzájárni. Dr. Mohácsy J-aos b’>.<4t*á$i tsg válaszol a % aJh.. «**•*? b-v édrkre. Komárom vármegye mcgssIM. átlókor a* utolsó varm gyei közgyűlés n n«»i jmolt az a .*:? ‘«ura feladat, hogy a búcsúbeszéd tC -mondj . Mos viszont & járási bitón ág e;sőttíéjcu ttd öa;ik egymást. A járási főnök szs «ith ' arra, hogy a járás ; ul .u áli -, ä*a; d a i, z c . i» •• lőtttadv ábau pártatUnní, po ítik r üsn n h törvények- és rrndekt-k. megszab1* a on kit jt?it műn * ás* ságiban a bizo-ís gi tagi*ír tata.'g tni fogják. E.ismeri, ho-y lírán főnők helyset® **« o a szinmagyar területen ok ol u h z bb. Mivel a j&rás főnők óv a aj iBfcézwéay, » járási' bizottság programmj.iban un. v u kulturális törekvés is, ei várjak óíe, h >gy tiszte -tb m tartja Mindazokat a jogo* .t= íö v*-av krt és road leteket, »netyek a m*gy r rpebhgéget megilletik, védik és iá*Bo árják Amikor a já a»i bizottság a magyar kis obségs jogait védi, eszel még n m lépett a p.>li'i*a tőréire, hisz u e jogok törvényekben yök ívdzuek. Míuc volt m*gy ebi 4«v.sági ta*?, erősen hiszi, hogy a gazdasági, aai-uraii , szociális munkába 1 m«g fogják egymáab érteni, mint előbb is megériottek. M»jd válaszol a zsapául helyettes év a Járási főnők üdvözlő ezav∈. A bizottsági tagok n pí rjának meg-MJapltására kerülvén a sor, d . Mohácsy János íuditváuyára kimottdotfák, hos-y a helybeliek sí mmi uapidijat se kapjanak, a vidékiek ellenben esetenként 50 K-t .»zäuiitu&tuak fei. A tárgyíorozat utokó pontja volt, hogy a járási bizottság határozatait mik open tegyék közhírré, a hivatalos kp arján, vagy a közsé üres volt a szoba. A nagybácsi vonatja tíz felé érkezett meg. Emma — itt a művésznőre mosolygott a kritikus — a második föivonás között csak úgy kifestve, jelmezben — valami egészen apróka szerepet játszott — átugrott hozzám a redakcióba, a szeme rám sugárzott: — Mit fog most tenni ? — Hogy mit V — szóltam egészen nyugodtan és biztosan a dologban. — lit maradok ! Engem ettől a kis szobától, ettől a mesterségtől el nem mozdíthat száz nagybácsi, meg ezer hold főid se! En szeretem a mesterségemet . . . A kritikus odahajolt a művésznő füléhez. — Csacsi! . . Fogadom, hogy az volt a legelső és legszebb szerepe . . mert igaz volt! A művésznő megadón mosolygott. A kritikus kihörpintette a teáját, az arca kigyult, mikor beszélni kezdett: — Hát úgy történt barátaim, hogy ez a ragyogó asszony sem fürdött ám egész életében abban a babértengerben, amelyik most itt i zajlik körülötte ebben a nyugtalan városban .. . ; valamikor bizony ő is ott ette a kezdés szürke, S nehéz kenyerét egy kis vidéki zugban, ahol én afféle kezdő újságíróként koptattam egy sötét kis redakció öreg Íróasztalát. Egy napon erélyes cimzésü levelet kaptam, Már ismertem az írást. A nagybátyám irt. Persze megint dörgő, parancsoló hangon. Valahogy efféleképen : „No, de most már elég öcskös a skriblerkedésből, miféle mesterség az ? Én pedig tudod, hogy apád helyett apád vagyok, hát csak annyit mondok, hogy punktum, elég a tollrágásbóí, a népbolonditásból, holnap este ott leszek, addigra szedd a sátorfádat, oszt búcsút veszünk a hitványkodástól. .. vár itthon a föld, az ekeszárva, a munka !u — Képzelhetitek, micsoda érzéssel ültem ott a redakcióbán másnap este, mikor már Emma itt közbeiegyintett: — Bolondokat beszél maga! Gazdag, vagyona van . .. örüljön, hogy ez a sorsa ... ne láncolja ide magát ehhez a bizonytalan pályához . . . — Emma! — ragadtam meg a kezét. ■— Hát maga is igy beszél ? Hát nem hisz abban, hogy mindannak, amit mi csinálunk, ereje, értéke van, ha mi ketten nagyon, nagyon akarjuk ? A szeme lázasan rámcsiliant, sohasem fogom elfeledni a.tekintetét és azt mondta: Igaza van! Magának . . . újságírónak kell maradnia, épen úgy, ahogy én arra esküdtem, hogy színésznő leszek I Igaz, Emma, igy volt ? A művésznő szőke hajkoronája megmozdult az ernyős lámpa rózsásszinü félhomályában. Emma visszaosont a színházhoz, a harmadik felvonásra, én pedig most már szinte fölényesen, nyugodtan vártam a sorsomat. A nagybácsi tiz óra után tiz perccel — ennyi kellett, mig az ember kocsival beért a tízórás vonattól i a városba — csakugyan betoppant a redakcióba. Meg se csókolt, én viszont makacs tiszteletlenségemben föl sem álltam az asztaltól, csak zörögtem a tollszárammal hanyagul, szemtelenöl. ■ Még fütyörésztem is hozzá egy váleert az ope-A legnagyobb szerep. Irta: Illy János. Az ünneplés zajgó, lármás tengeréből az -est hőse, a hires színikritikus mámoros fejjel, .pihenésre vágyón menekült el éjfélülán életének nyugodalmas szigetére, a művésznő meghitt, puha otthonába, ahol néhány barátja társaságában a sistergő szamovár mellett visszaosonhatott néhány órácskára a múlthoz, amelyet megtagadni, elfelejteni a mai zajosan ünneplő este után sem tudott. — Tulajdonképen nagyon furcsa is az, ha az ember egy munkában eltöltött hosszú élet után egyszerre igy belecsöppen egy ilyen szép estébe, ahol minden kimondott szó őt sugározza . . . Talán meg sem érdemiem ezt... Még egyszer nagyon köszönöm nektek barátaim, mert tudom, hogy ti voltatok, akik talán kissé kaján módon számon tartottátok, hogy megöregedtem és íme, már a negyvenedik évet taposom a toliforgatás mesterségében .. . Köszönöm barátaim! Könnyes szemmel újra megrázta a barátai kezét. A művésznő selyem japán-pongyolájában, mint egy kinyílt, sugárzó nagy virág állt a kis asztalka mellett a frakkokból kivillanó fehér plasztroook között. Finom, kecses ujjai között szinte légiesen mozdultak meg az altwien-teáscsészék, mikor a forró, párolgó tea aranypatakja beléjük csurgott.- A kritikus tekintete bársonyos-melegen pihent meg a művésznőn. — Nem is hiszitek barátaim, hogy én tulajdonképen ennek a ragyogó asszonynak köszönhetem, hogy újságíró lettem 1 VJ talán maga sem emlékszik már rá, vagy nem tartotta érdemesnek, hogy megjegyezze azt az estét, amelyen először kábitott el színjátszó tehetségének varázsával, amelyen ellenállhatatlan
