Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-05 / 3. szám
3. óid-1. «Kemároroí Lapok« 1934. január 5. ráért otthon akartak aludni. A szuronyoa be kisérés a katonaság intézkedése volt. Ét ezzel ▼égé. A megértésnek ima egy érdekes virága. Az hkol&i kormányzat megengedte, hogy Petőfi centenáriumát a magyar iskolákban megöljék, de kikötötte, hogy a beszédet és a programot be ke 1 matatni. B z&lom az öai erényben. Mitől fél a kormány: a Talpra magyartól? Irredentától? Megfélemlített és a h&ta'omnak teljesen kiszolgáltatott tani ósá Ságunktól igazán nem kellene tartania. A magyar kisebbségre sértó é- megalázó a föltevés, hogy Petőfit, a m tgyar nép költőjét és a hazája szhbad^ágán k vértanúját, a napi politika szolgálatába akarná állítani. Mi eredményeinket oltárra állítjuk és n m váltjak be a po lithai konjunktúra olcsó devizáira. Szögezzük la, hogy a rendőrségi „arzenál* és egyéb pu-kák ügyében történt Mar töztatások és nagy irredenta leb plezés erőfeszítéseiből megszületett a nevetséges kis egérke. A letartóztatott ártatlan embereket szabad láb: a helyezték és ellenük a bűnvádi eljárást beszüntették. Ne fedjük el, hogy azok a cseh lapok, am-lyek fölfödözték a Komáromba kül dőlt Bajorországból származó municiós vagonokat, erről az arzenálról is annyit írtak, hogy azt az igazságü^yminiüzter i< készpénznek vette és a nemzetgyűlésen a rendiörvény megokolásául egész komolyan f-lhozta a komáromi f gyverr&ktárt is. Tudjuk, hogy a Komáromban megtartott Otven házkutatás talán két puskát eredményezett és egy csomó tiszti kardot. És két fakardot, amelyet valamelyik elkeseredett magyar egyik éjjel az állami rendőrség kapujába támasztott A komáromi nacionalista postás „slo vensky prosim“ felirata is a magyar képviselő levélboritékján érdekes adalék a kormány meg értés-lélektanához. Politizáló posta és vasat C8akagysn n-m volna kívánatos sem ránk, sem az állomra nézve; és igazán vannak előbbre való, fontosabb dolgok is, mint a helynevek feszegetése és Komárom ősi nevének, melyet sem a törvény, sem a törvényerejű kormányrendelet meg nem változtatott, unos nnialan való átkomárnózása. Főntebbb kitértünk a katonaság egy tányéré, m lyben a katonaság bizonyára csak a spanyolfal szerepét játszotta, midőn éjjel békés polgárokat szállított le a vonatról és kisért a városba, mint lázadó bansztt ötteket. A katonaság egy ünnepéről emlékezünk meg: A 12. gyalogezred ötéves jubileumáról, melyen résztvettek a polgári hatóságok is. Az ünnep a katonaságé volt, nem zavarta meg senki, sőt mondom, képviselve volt benne a polgári elem is; ennek ellenére az illammdőrség betiltotta azou vasárnapon a polgári lakosság összes mnlatságait, még a sport mérkőzéseket is. Miért? Kérdi a nyájas olvasó. Egy kormányintézkedés a cseh és szlovák lapok sürgetésére elrend li, hogy a külfödi művészek csak a minisztérium írásbeli engedélyével léphetnek fel hangversenyeken, színházakban. Igazán nem szükséges nagyobb találékonyság ahhoz, hogy megállapíthassuk ennek a magyar kultúra elleni tendenciáját. Ha valami, agy a művészet igazán nemzetközi; azelőtt a hegedűművész a hóna alá fogta a h^dttjét és járta vele a világot útlevél és miniszt-ri engedély nélkül. A magyar művész most engedélyt kér előbb, amelyet a minisztériumban a miniszteri tanács intéz el és ez mind n bét hétben tart tanácskozást. Da ez még nem elég; a művész bizonyítvánnyal produkálni köteles azt is, hogy csakugyan művész. Ezt pedig az Lkolaügyi főhatóság állítja ki. így védekezik ifjú államunk a külföldi művészek elhn. Fordítsunk egyet a kai ddoszkopon is más képet mutat. Eobeu az évbeu olvastunk egy pénzbünt tésröl, amely valakit két és fél millióra marasztalt el be nem szolgáltatott gnbona miatt. Ezek a fantasztikus számok eszünkbe juttatják a keleti népek büntetéseit, ahol delikvenseket száz esztendei gályarabságra vagy kétszáz évi börtönre Ítélték el. Föl n« mt-ujüak Törökországba, csak maradjnnk II. József koránál h-lyben, ahol szintén ötven és százévre ítélték el a gyilkosokat; igy van ez a két és félmilliós pénzbírságokkal is, lehetetlen számok és igy a komolyság rovására megy az említésük is. Mert nem lehet behajtani közigazgitási utoQ, ezért dobra ütni föl det, szobát, lovat, talán mégis ellenkeznék némileg a demokrácia tanításaival. A kiutasítások ügye is sokáig izgatta a közvéleményt. Ugyebár ártatlan emberek bünhődésa olyan cselekményekért, amelyeket nem ök kövei t-k el, mindez valami középkori mázzal vonja be az intézkedést. A kiutasítottak ügyeit még máig sem intézték el, egyesek csakhamar visszajöhettek, egyesek mai napig sem kaptak erre engedélyt, ami ismét a demokrácia rovására megy. Az orvosok eltiltása az orvosi gyakorlattól, a nosztrifikációs vizsgát tett tanítók felfüggesztése állásuktól szintén a múlt esztendő sérelem koszorújához tartozik. Eleget meghánytuk-vetettük ennek politikai, kulturális és humanitárius vonatkozásait. Tadjuk, hogy ez is a magyar kultúra elleni retorzió. Di vájjon miért? Miárt maradjon a magyar analfabéta? és örült, ha az életben is beváltották a hozzájuk fűzött reménységeket. Mint a természetrajz professzora, szerette is a természetet, az erdőt (amelyből Komáromban édes-kevésvjutott neki osztályrészül), a vizet, a Dunát, hol vitorlás vascsónakjával vígan szelte a habokat és a Balatont, a magyar vizek fejedelmét. Itt nőtt fel, Tihanyban született, ismerte annak minden kövét, a hegyekhez, a berkekhez, a partokhoz fűződő mondákat és a régi tihanyi magyar végház történetét a tőrök hódoltság idejéből. Vakációi a Balaton mellett, Tihanyban teltek el. Komárom város életében élénk részt vett. Az a nemzedék, mely társaságát alkotta, már nem él, csak hírmondói vannak már a városban. Akkor gondtalan, vig napok múltak egymás után. Jólét és jó kedély ömölt el a városon, a társas élet, a barátság verőfényes napja sütött fölötte. A bencés tanári kar résztvett a társadalmi mozgalmakban, a közélet minden munkájában. Hevesi Bernát is résztvett az iparos társadalom minden munkájában. Utóda lesz Reznyák Albert tanárnak az iparostanonciskolai bizottság elnöki székében, melyre 1895 ben választották meg. Ezt a tisztét csak két éven át viselte. Működő tagja lesz a Komáromi Dalegyesületnek, mely 1902-ben elnökhelyettessé választja. Kevés év múlva, 1906-ban a Dalegyesület elnöki székében egyik kiváló elődének, Vértesi Leandernek nyomdokába lép. Sajnos, a program, amelyet maga elé tűzött, kivitelre már nem kerülhet, mert rendi elöljárósága Pápára helyezi. Hevesi szívvel és lélekkel csüngött a Dalárdán, mely teljesen a szivéhez nőtt. Anyagi ügyei és művészi teljesitményei E< a Magyar faj súlyos hátrány a, 4a egyszersmind annak a szab d és demokratikus köztársaságnak sem dicsősége, melyben ez a faj ma él. Az állampolgárság és illetőség terén észlelt zaklatások mind megannyi biiouyiték arra, hogy a megértés még messze vau a kormány részéről. ▲ kormány hangoztatja, hogy a magyar földmires lojális, adóját megfizeti, a köztársaság legjobb katonája: de ennek a következményeit nem vonja le. Adós marad. Itt a rend ellen nem vét senki és mégis rendtörvényt alkottak. A propágácsná kancelláriát is felállították, több detektivjéről ugyan kiderült, hogy korábban betöréssel és más ilyenfajta sporttal foglalkoztak; must a szlovákok p naszsodnak elleni, nem a magyarok. Itt nem megy a propágácsná üzlet. A törvényeket, rendietek t betartjuk, adót fizetünk, katonát adunk. Résiünkről eleget teltünk mindennek, amire kötetesek vagyunk az állam iránti lojalitásból. Sem a köirend, sem a közcsend tőlünk csorbát nem szenved; az egyetlen eset az izsaiakkal való rendőr attak, itt történt ugyan, de ennek ciak egy tanulsága lehet: az, hogy szép szóval, szelíden többre lehet menni, mint gumicsőkkel. A megértés, sajnos, ez a fehér holló, még nem szállt ide közénk, pedig mi várjuk, béketiiréssel öt esztendő óta, amikor azt az itt kormányzó első zsupán beígérte, de ígérete a statárium és katonai d ktatura korszakban nem volt beváltható. Most már itt volna a lehetősé'ek ideje, jöhetne a megértés, de az itt üvegházi növény és nem bírja a zord ktimát. Műkedvelők munkában. — Hol voltak előadások? — Megemlékeztünk Lpuukban, hogy az elmúlt év folyamán mily nagy lendületet vett a műkedvelő előadások ügye falna. Most röviden összefoglaljak, hogy hol rendeztek ilyen előadásokat a járások szerint: Komáromi (régi csallóközi) járás: Csalié* közaranyos, (uárom előadá«), Ekel, Eitecs, Falsőgellér, Qyiv* (négy előadá.-), Kamocsa (három előadás), Nagykeszi, Megy eres, Nagymagyer (két előadás), Nemesócsa örsujfaiu, Szimő (két előadás). Ógyallai (előbb udvardi) járás: Bajos, Dunaradváoy, He ény, Komáromszentpéter (két elöadá-J, Madar, ógyalla, Udvard, Párkányi járás: Bart, Bács, Dunamocs, Magyarszögyén (itt hatszor került színre a Piros bugyeilaris) Kbujfiu. Csilizköz; Csilizp&tas, Szap. egyaránt érdeklik, mindkét irányban elágazik tevékenysége. Sokat vesztett benne a Dalegyesület, melynek életébe pezsgést és fordulatot vitt bele. Távozása után sem szűnt meg a Dalegyesület iránt gondoskodó szeretete. Akkoriban még uj dolog volt a falusi műkedvelő gárda fellépése. A veszprémmegyei, kéttornyúlaki műkedvelők előadták a János vitézt, óriási sikert arattak Pápán, sőt Budapesten is. Elkísérte őket Komáromba, ahol szintén nagy emóciót keltett a János vitéz előadása falusi szereplőkkel. A Dalegyesület hálás volt elnökének e ragaszkodó hűségével szemben és 1909-ben tiszteleti elnökévé választotta meg. Pápai tanári évei is leperegtek és Hevesi Bernát elérte régi vágyát: hazakerült Tihanyba. Egy külön világ nyílt meg előtte a szépséges Balaton partján, melynek vizében az évszázados monostor régi dicsőségének aranyos napjait kutatta. Ide tekintett le két szobájának két ablaka és első tekintete erre a fölséges víztömegre esett reggelenként, a magyar tengerre. Hol szelíden morajlik ez a viz, hol szél szánt rajta végig és hullámai fehér tarajban „kecskéznek“ végig a parton, hol pedig háborog és vihar korbácsolja fel hullámhegyeit. Jaj annak, akit ez utolér. Ezerféle szinét, arculatát senki sem ismerte jobbau, senki se figyelte meg, mint Hevesi Bernát. Mint tihanyi jószágkormányzó kis kerületében, a tihanyi félszigeten korlátlan uralkodó volt. Tihanyország koronázatlan és alkotmány nélkül uralkodó fejedelme, mint barátai tréfásan becézték. A jó tréfát mindig elértette és szerette is, ha „böstörködtek“ vele. Ebben az uj hatáskörben érezte magát Hevesi Bernát. 1855—1923. Tehát megtért ő is földanyánk ölébe, ez a kemény, vas-ember, a külsőre talán rideg, de melegszívű tanár és ember és most ott álmodik Napkeletnek fordulva a tihanyi, lankás hegyoldal temetőjében. Hevesi Bernát, aki huszonegy évet töltött Komáromban, mint tanár, résztvett annak társadalmi életében és mozgalmaiban, mindenképpen megérdemli, hogy egy-két percre megálljunk emlékénél és visszaidézzük a közelmúltnak néhány verőfényes napjit az emlékezés hivó szavaival. Komáromban az 1886/7. tanév elejétől kezdve működött, mint gimnáziumi tanár a kisgimnáziumban, a mai kultúrpalota helyén. Az öreg iskola alig másfélszáz tanulója mind megfordult a keze alatt, mert a természetrajzot, földrajzot és a rajzoló mértant tanította. Akkor még a diákok nem rajzoltak szabadkézzel, hanem minták után az ablaküveg segítségével. Nem is tanult meg rajzolni az akkori diáknemzedék azokat kivéve, akiknek ehhez különösebb tehetségük nem volt. Szigorú tanár volt, de jószivü; a szekundákat beírta a „noteszba“, de az év végén a szögletes négyesek hármassá gömbölyödtek ki a notesz rubrikái között. Érdekes tanár egyéniség volt, szerette tanítványait, szívesen találkozott velük évek múlva is, ha meglátogatták és ha történetesen jó hangulatban volt, szívesen nyúlt a sublót tetején levő notesz könyvtárba, kivette belőle a keresett évfolyamot és felolvasta a volt diák kalkulusait a diákból megnőtt ügyvédnek, orvosnak, tanárnak, mérnöknek, hivatalnoknak. Szívesen emlékezett meg tehetséges tanítványairól.
