Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-09 / 95. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok« 1928. augusztus 9. pártokat Judás pénzzel támogatják és csak a magyarság egységének döntésére törekednek. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Méhes Rudolf, dunaszerdahelyi osztálytitkár gazdasági kérdéseket fejtegetve hivta fel a lakosságot, hogy a gazdasági téren is tartson össze, mert hiszen egymásra vagyunk utalva minden tekintetben és ha mi elfordulunk egymástól, akkor maholnap kirántják lábunk alól a földet, melyet ősapáink oly nehéz véráldozatok árán szereztek meg. Végül Bazsó Kornél körzeti titkár lelkes szavakkal hivta fel a lakosságot az összetartásra és egymás megértésére, mert a széthúzás által erőnk gyengül és ma-holnap azon vesszük magunkat észre, hogy a saját portánkon is más az ur és magunk családostul mehetünk a nagyvilágba, ahol jó barátra nem fogunk találni. Ugyancsak folyó hó 5 én tartott gyűléseket a párt & barsmegyei Marosfalva, Ujb&rs, Mohi, Alsószecse, Baj ka és Barsendréd közsé gekben, melyeken a községek lakossága a nagy munkaidő dacára teljes számban megjelent és a legnagyobb érdeklődés és tetszésnyilvánítások mellett hallgatta a kiküldöttek beszédeit. A gyűléseken ifj. Koczor Gyula ügy v. elnök, Szabó Zsigmond és Berka András kisgazda vettek részt. Ifj. Koczor Gyula beszédében vázolta a párt programját és rámutatott arra, hogy a magyarság fennmaradásának alapját ma a magyar faluban kell keresni és ezért szükséges a földmivelő nép érdekeinek hathatós vedelme, mert némzeti létünk szorosan egybe van kap csolva gazdasági helyzetünkkel. A párt, mely kizárólag a földmivelés és kisipar érdekét szolgálja — anélkül, hogy osztálypolitikát folytatna — arra van hivatva, hogy minden földmivelő és kisiparos ebben helyezkedjék el, mert ma a fennálló, velünk szemben igazságtalan gazdasági rendszer és vámpolitika ellen csakis mi léphetünk fel erélyesen s nem az olyan pártok, melyek jobbra-balra is a szépet akarják mutatni. Ezután reszlettsen foglalkozott a politikai helyzettel és a magyarság sérelmeivel, majd rámutatott a pártuak a földreform ügyében elfoglalt közismert álláspontjára és tiltakozott Gsánkinak azon beállítása ellen, mely szerint, amint a legutóbb újságjában Írja, szóló a telepítéseket természetesnek és jogosnak találja és demokratikus gondolkodás mellett magyar ember ezek ellen uem is berzenkedhetik Kijelentette, hogy a párt mint eddig, a telepítések ellen küzdeni fog és követeli, hogy magyar lakta vidéken csak magyarok kapjanak földet. Berka András kisgazda a gazdasági kérdésekkel foglalkozott, majd Szabó Zsigmond szólalt fel, ki tiltakozott az irredenta vád ellen, s kijelentette, hogy mi minden törvényt és rendeletet tisztelünk és nem lehet azt irredentizmusnak nevezni, ha rámatatunk a hibákra, vérző sebekre, hogy gyógyítsák meg azokat. A községi választásokról szólva ismertette ennek fontosságát és azt, hogy ennek kell »[.kezdő lépésnek lenni ahhoz, hogy a földmivelő nép, mely az ország háromnegyed részét képezi, a képviselő házban is megfelelő képviseletet kapjon, mert ott eddig a párt emberei nélkül kívánságaink és jogos érdekeink ellenére folyik minden. A földmiveiőnek és kisiparosnak végre már öntudatra kell ébredni és megérteni azt, hogy magyarságunk, valamint gazdasági érdekeink védelmére mindenféle külömbséget félretéve, ebben a pártban kell tömörülni, mert egyedül ez van hivatva nemcsak az ö jogos érdekeit, de a magyarságot is megvédeni. A gyülén mindenütt a legnagyobb rendben, lelkes megértő 'hangulatban folyt le s azok végeztével az említett községekben a tisztujisást is megtartották. Biztosítsam, ne biztosítsam? (A háztartási alkalmazottak biztosítása. — Nem kell biztosítani. — A legfelsőbb bíróság döntése.) A Komáromi Lapok is megírta annak idején, hogy a közigazgatási legfelsőbb bíróság kimondotta, hogy a házi cselédet, a háztartási alkalmazottat nem kell bejelenteni a betegsegélyzö pénztárnál, szóval nem kell biztosítani. Erre aztán jött a cáfolat, ebből aztán támadt egy nagy koasz. A zavar onnan támadt, hogy a kormány egy félhivatalos lapja, a „Prager Abendblatt“ az ítéletet úgy kommentálta, hogy ez egy konkrét esetben csnpán azért nem állapította meg a biztosítási kötelezetrséget, mert olyan alkalmazottról volt szó, aki gazdájával rokoni viszonyban áll. A sajtó kötelességszerüeu regisztrálta a különböző jelentéseket, aminek azután az lett a következménye, hogy a közönség egy nagy része tanácstalanul állott. A P. M. H. az általános köíó Injnak tett eleget, amikor beszerezte a legfelsőbb bíróság erre vonatkozó Ítéletét, indokolását, amelyből igen sok tanulságos dolgot vonhatunk le. A P. M. H. közlése szerint a közigazgatási bíróság fölfogása ez: Az 1919. évi 268 bz. törvényi, szakasza fölsorolja azokat a jogviszonyokat, amelyek biztositásnoz vezetnek. A törvény szerint biztosítási kötelezettség alá esnek mindazok a személyek, akik munkájukat és szolgálatukat munkabér-, szolgálati vagy tanoncszerzödés alapján végzik, azonban nem mint mellék- vagy alkalmi szolgálatot látják azt el. A házi szolgálatban alkalmazott személyek tehát minden bizonnyal a szolgálati jogviszony alapján dolgozó személyek közé tartoznának, ha az idézett törvény 1. szakaszának 1. bekezdése kimerítené az összes munka és szolgálati kategóriákat. A törvénynek ezt a rendelkezését azonban nem szabad elszigetelten tekinteni, hmem összefüg gósben a törvények egész ssövegével. Ha így járnak el, akkor kitűnik, hogy az idézett tör vényeknek nem szabad általános értelmet talaj donitani. Mindjárt a törvény 1. szakaszának 2. bekezdése kifejezetten a biztosítottak között említi a házi munkásokat, az 1920 j tanár 30 án 82 sz. alatt kelt törvény 17. szakasza pedig a házmesterekre is kiterjed, ha a házi munkát mellékes vagy alkalmi foglalkozás gyanánt vég zik. Mivel tehát a törvény ezeket külön is megemlíti, következik, hogy az 1. szakasz, 1. bekezdése nem meríti ki valamennyi munka- és szolgálati kategóriát. A törvény 4. szakaszának 1. bekezdése szerint munkaadó az a személy, akinek számlájára űzik a vállalatot vagy gazdaságot. E meghatározás minden kritériumának elhatárolása után a közigazgatási bíróság arra a következtetésre jut, hogy a törvény kétséget hagy fönn aziránt, vájjon a törvényhozó munkaadónak tekintette-e azt a személyt, akinek számlájára nem kereseti, de fogyasztási gazdálkodás (háztartás) folyik, majd ebből kiindulva igy folytatja gondolatmenetét: A törvény a biztosítottakra és alkalmazottakra olyan kötelezettségeket rótt, amelyek megkötik szerződéses szabadságukat. Mint minden más büntetőjogi, adózási vagy egyéb törvényt, amely az egyéni szabadságot korlátozza, agy a szóban lévő törvényt is megszorítva és ha kételyek merülnek föl, inkább az egyéni szabadság előnyére kell magyarázni. A kételyeket, amelyekre — mint említve volt — már a törvény szövegezése is okot nyújt, még megerősíti a következő megfontolás. Az 1919 májas 15 én 268. sz. a. kelt törvény nem szüntette meg a csehországi cselédtörvénynek ama rendelkezését, amely arra kötelezte a munkaadókat, hogy cselédeiket megbetegedésük esetén gyógyitással és ellátással segítsék. (A magyar cselédtörvény iä igy intézkedik. A szerk.) Azonban nehezen lehetne föltenni, hogy a törvény a háztartási alkalmazottaknak betegségük esetén kétféle segélyt óhajtott volna biztosítani. Ha a törvény meg akarta volna szüntetni a cselédtörvény érvényét, azt kifejezetten kimondotta volna. Ezzel a megfontolással szemben nem lehet hivatkozni a törvény 2. szakaszának 1. bekezdésére, amely a kiszolgálókat, házi varrónőket, mosónőket stb. följogosította, hogy beiratkozzanak a betegsegélyző pénztárba. Ez a rendelkezés ugyanis semmiféle kötelezettséget nem ró a munkaadókra. Az említett okokból tehát az a határozat, amely a háztartási alkalmazottak kötelező biztosításnak jogi álláspontjára helyezkedik, nincsen összhangban a törvénnyel és azért azt meg kellett semmisíteni, A közigazgatási bíróság okfejtésének ez utolsó mondata tehát minden kételyt eloszlat, vagyis a háztartási alkalmazottakat nem kell bejelenteni a munkásbetegsegélyzö pénztáraknál. — InternátuB elemi, polgári és gimnáziuimi leánytanulók részére az irgalmas nővérek komáromi intézetében. Az internátus növendékeinek jónevelést és gondozást, ízletes táplálékot, szép berendezésű tiszta, világos és egészséges otthont, nagy tágas kertben szabad mozgást biztosítanak az intézetet vezető Irgalmas Nővérek. Komárom színészetet kap. A komáromiak régen letettek arról, hogy hivatásos színészek hosszabb ideig játszanak még valamikor a város falai között. És ilyen sivár kilátásai voltak a többi magyar városoknak is. A kilátások legfeljebb C3ak annyit irányoztak elő, hogy évente, mint e nyáron is, szétszéledt kis kabarék, üzleti nyerészkedésre berendezett vállalkozásaitól kap néhány fala, város színpadi produkciót ami vajmi kevés biztatást nyújt a magyar kulturérdekeknek. Annál örvendetesebb a hir, melyet beavatott helyről közölnek, hogy Kállay szővénszkói teljhatalma miniszter hozzájárulását adta a legutóbbi napokban ahhoz, hogy Földes Dezső pozsony-kassai .sziaigazgató koncessziójának keretében a kisebb városok számára a második igazgató megszervezhessen egy állandó társulatot, melynek engedélye Komárom, Dunaszerdahely, Párkány, Ipolyság, Léva, Rozsnyó, Galánta s még vagy nyolc kis magyar városka területére volna érvényes. A második igazgató személyét Földessy Sándorban, a volt pozsonyi, majd uagvari színházak drámai művészében jelölték ki, akinek nevében a tárgyalásokat bátyja: Földessy József komáromi szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő folytatta le a minisztériumban az elmúlt szombaton. Földessy Sándor társulatának szervezési ügyeiben jelenleg Budapesten van, ahonnan jobbára Budapestre szakadt szlovenszkói tagokat hoz a megszervezendő drámai társulathoz. A teljhatalmú minisztériumban dr. Hiila kormánytitkár tárgyalt az ügyben az érdekeltekkel, értesülésünk szerint végleges megállapodásokra jutottak, aminek következtében a második magyar színtársulat már szeptemberben kezdi meg Dunaszerdahelyen jövő évi szezonját, ahonnét Komaromba jön a társulat. Az első társulattól függetlenül az első anszamblé, mely drámai és operetta műfajra rendeződik be Földes vezetése aiatt, csak Pozsony, Kassa és Losonc varosokat látja el a magyar színészettel. Bár az engedélynek bizonyos választások előtti ize van és öukénytelenül azt kérdezzük, miért kellett eddig várni és miért kellett a Polgár, a Faragó és más magyar színtársulatokat a tönk szélére juttatói, tönkre tenni és miért éppen most jut a magyar kultara eszükbe az irányadó köröknek most, a választások előtt, — bár igen sok kérdés tolul elő a lelkűnkbe, de elnyomjuk ezt és nem kérdezzük, hogy a választások után nem vonják-e vissza ezt az engedélyt? Ezúttal nem kérdezünk semmit, csak várjuk a magyar színészeket. HÍREK. — Szabadságról. Gídrö Bonifác, & szent Benedek-vendi főgimnázium igazgatója a napokban érkezett vissza szabadságáról és átvette a főgimnázium vezetését. — Gyász. Mint őszinte részvéttel értesülünk, özv. Reviczky Bóláné* szül. Bakay Mária néhai Reviczky Béla rendőrkapitány özvegye, f. hó 7-én délután, két heti kínos szenvedés után életének 60 ik évében szerettei nagy fáj* dalmára elköltözött az élők sorából. A elhunyt társadalmi jótékonysági téren lelkes munkásságot fejtett ki s a Prot. Jótékony Nőegylet buzgó választmányi tagját vesztette el benne. Temetése f. hó 9-én, csütörtökön d. u. 5 órakor & Mester-utca 30. sz. gyászházbói fog végbemenni a ref. egyház szertartásai szerint. Elhunytét fia, Reviczky Béla ipolysági pü. számellenőr és kiterjedt nagy rokonság gyászolja. — Egységes adózás. Kereskedői körökben már a múlt ér elején mozgalom indult meg aziránt, hogy a mai sokféle adónemet egységesítsék. A kormány maga is foglalkozik az adózás egyszerűsítésével, amint ezt a vagyonadó eltörlése és a VI. osztálya keresetiadónak a jövedelemadóba történt beolvasztása bizonyítja. A kassai kereskedők testületé állandóan szőnyegen tartja a kérdést, gyűjti az adatokat, melyek a kérelem támogatásául szolgálhatnak. A közel jövőben a szlovenszkói kereskedők öszszessége konkrét javaslatot fog az egységes adózás érdekében a kormány elé terjeszteni.