Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-07 / 81. szám

^•gyvannegyeffik é^f©!y*«■» 81. szám»

KOMÁROMMEGYE1

Szombati 1923. julius 7.

n TIU.

PÖLITI K A I L A P.

Eíiilreí«»; if c«elit«u.Mäovák értékbe*: Helybe» és vMékre pest«) szétküldéssel: •^jfésa érre 80 K. féJévre 40 K, Begyedéire 20 Külföldön 160 Kő.

füjgy®» ««ám ára s 80 fillér.

K.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Főssserkesastő: GáÁL GYULA dt.

Szerkesztő: «ARANYÄY JÓZSEF dr.

Seerkesztöség éi kiadóhÍT»t»l: Nádor-a, 29,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik hetenkint háromszor: keríti csütörtökön és szombaton

i Dipsit idilli.

Ritka ünnepet ül a Komáromi Dalegyesület vasárnap. Fennállásának hatvanadik évét tölti be és e kivételes alkalomból a helybeli testvéregyesületekkel karöltve nagyszabású jubileumi ünnepség keretében örökíti meg az egylet életében kimagasló eseményt. Kulturális egyesületeink ez érdemes Nesztorával együtt ünnepel a város egész magyar társadalma, mellyel a hat évtized változatos és gazdag eseményei elválaszthatatlanul összeforraszlották s a melynek egyik lüktető életet adó szerve volt a Dalegyesület.

Keletkezése abba a korszakba esik, amelyre ma is szomorúan gondolhatunk vissza, a mikor egy letiport nemzet fiainak nem jutott más érzelmei, vágyai és reményei kitejezésére, mint a dal, melynek művészi kultiválásában nemcsak gyönyörűséget talált a sok elárvult szív, de lelki vigaszt, biztató erőt és felcsillanó reménysugárt is, hogy lesz még egyszer ünnep a világon! És azok előtt a lelkes, ideális eszmékért hevülő érdemes férfiak előtt, kik életre keltették és azzal együtt a letargiába merült magyar társadalmat is megmozdították, az a szent cél lebegett, hogy a feltámadásba vetett hilet életrekeltsék a csüggedt lelkekben s hogy a nemzeti összetartozandóságnak érzését ébren tartsák egy szebb korszak felvirradásáig. A magyar dalnak bűvös varázsa nagy hódításokat tett országszerte, közelebb hozta egymáshoz egyazon nemzet fiait, akik egymásban újra megtalálták a testvért, az áldozatkész barátot. 7

A Komáromi Dalegyesület hosszú fennállása alatt nagy történelmi múltra tekinthet vissza. Bölcsője az abszolutizmus idejében ringott s a borús idők után megérte az alkotmányos ujjáébredést, tanúja, sőt egyik építő munkása volt a nemzeti reneszánsznak, melynek ragyogó sugaraiból neki is jutott. Minden nagyobb rázkódtatás nélkül élte át a nagy világégést és a romok eltakarítása után újra életre kelt, hogy törhetetlen hűséggel fényes múltjához, az alakulásakor megszabott művészi irányok szerint folytassa működését s a fokozottabb igényekhez mérten szolgálja a magyar kultúrát.

Kevés egyesületnek adatik meg az a kivételes szerencse, hogy ily szép időt érjen s megfutott pályáján oly sok sikerre és eredményre tekinthessen vissza. A Komáromi Dalegyesület hatvan éve rendkívül becses tanúságokat és példákat szolgáltat arra, hogy miként lehet állandóan, megszakítás nélkül nívón maradni, sőt vezetni,

miként lehet eredményeket elérni és még az elismert tekintélyek előtt is becsülést és érdemeket szerezni. Kitartó, lelkes és önzetlen munka kellett ahhoz, hogy erejének teljében, tisztelettől környezve elérje azt a tisztes időt, mely előtt elismeréssel haj!ik meg mindenki. A maga elé kitűzött célnak állandó szem előtt tartása, az alapszabályoknak hajszálpontosságig való betartása és emelkedett, csakis az ideálisra törekvő szellemnek érvényesülése kellett ahhoz, hogy necsak hasznos, de nélkülözhetetlen szervévé váljék a társadalomnak. De hogy mindezt törvényszerű következetességgel betartsa, ahhoz olyan vezetők kellettek, akik teljes magaslatán állottak hivatásuknak s akik a szó legigazibb értelmében világitó fáklyái voltak az egyesületnek. Akik nem hiú becsvágyból, nem önző személyi célokból vállalkoztak a munkára, de a közbizalomnak igazi letéteményesei voltak s akiknek áldozatkész fáradozásuk nyomát a sikerek verőfénye ragyogta be. Ideális lelkületű, megingathatatlan erkölcsi alapon álló, talpig férfiak voltak ezek, kiknek neve nemcsak az egyesület történetébe, de az utódok szivébe is be van írva. Csak ilyen vezetők tudták megalapozni, a nehézségeket sikerrel legyőzni, fennmaradását megszilárdítani, nevét ország;zerte tisztelné és becsültté tenni.

Az eredményes munka, melyet a Dalegyesület végzett, abban az osztatlan tiszteletben találja meg elismerését, melyben jubileuma alkalmával az egész város társadalma által részesül s amelynek legszebb kifejezője az ünnepélyen való, igaz megértésről tanúskodó készséges együttműködés a testvéregyesületek részéről. E szívben és lélekben való egybekapcsolódás biztató sugárt vet a társadalom jövő képére is és a magyarság testvéries érzésének megerősödését hathatósan mozdítja elő. Az ünneplők sorában helyet kér e lap is, mely több mint négy évtizeden át hűséges krónikása volt a Dalegyesületnek és amely az elismerés őszinte szavaival köszönti fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmával. A sikeresen megfutott fényes múlt példái szolgáljanak további hasznos munkásságához irányitóul s legyen továbbra is a magyar kultúrának lelkes és önzetlen zászlóhordozója.

Ad multos annos!

= Füssy Kálmán mentelmi joga. A képviselőház Füssy KálmáD, a komáromiak népszerű magyar kisgazdapárti képviselőjét, akit a kassai államügyészség egy Iglón 1921 okt. 15 én tartott állítólagos államellenes beszéde miatt kért kiadatni, nem adta ki. Alkalmunk volt beszélni Füssy Kálmán képviselővel erről a mentelmi ügyéről, amely alkalommal a képviselő kijelentette, hogy nagyon örvendett volna, ha az ügy

a bíróság elé kerül, mert akkor kitűnt volna, hogy milyen alaptalan és légből kapott gyanúsítások alapián indítanak a igen sokszor eljárást a magyar emberek ellen. Füssy Kálmán képviselő egyébként úgy nyilatkozott, hogy az iglói rendőrkapitány vádja teljesen alaptalan volt, mert hiszen a mentelmi bizottság jelentőse is megdöntötte azt az állítást, hogy ő Iglón államellenes beszédet mondott. Beszéde egyszerűen üdvözlő beszéd volt. Füssy Kálmán képviselő úgy vélte, hogy a bíróság ítélete nmcsak őt, de a pártját és a magyarságot is érdekelte volna.

= A felszólamlási bizottság ülése. A választók névjegyzéke elleni felszólamlások tárgyában pénteken tartotta ülését a járási feltzólamlási bizottság, melyen dr. Fodor Adolf szoigabitó elnökö t. A bizottság tárgyalása nem volt nyilvános bár politikai ügyekben minden hatósági ülés nyilvánossági jelleggel Mr. A bizottságban öt nem.sóesai lakos vett részt, akik a beadott mintegy S00 felszólamlás ügyében határoztak.

= A külügyminiszter külföldi útja. Benes

dr. kü,ügyminiszternek londoni és párusi útjáról Írnak a lapok. E hír szerint Benes Parisba készül, hogy informálódjék és a szerzett tájékozódás szerint fogja továbbá kü politikáját irányitani. Parisban a nagyköveteikéi fog tanácskozni a Javorina kérdésről, valamint a Franciaországgal kötendő kereskedelmi szerződésről. Parisból Benes Londonba megy, a hol a kereskedelmi és pénzügyi kérdésekről is fog tárgyalni. A Národni Polilika szerint a ku ügyminiszter nem a legszerencsésebb időpontot választotta meg útjához, mert a mai politikai helyzet sem Párisban, sem Londonban nem kedvez a csehszlovák köztársaság terveinek és így Benesnek mindkét helyen igen nehéz munkája lesz.

= Radios négy millió horvátja. Radios Stepán minapi naggyülése elé akadályokat gördítettek. Az ujabbi jelentések szerint Radicsnak a hatóságok tudta nélkül sikerült egy kisebb étteremben a gyűlést megtartania. Beszédjében kijelentette, hogy az utóbbi események hatása alatt teljesen megdőlt a kibékülés eszméje. Belgrad téved, ha azt hiszi, hogy Radios úgy cselekszik, mint Sztambulinszki. (Tudniillik, hogy csak az egy osztályhoz tartozó réteget tömöríti maga köré) Négy millió horvát van mellettem — mondotta — ez biztos garancia a győzelemre.

= A francia sajtó Károlyi ellen, ügy látszik, hogy már nagyon is kezd népszerűtlen lenni a franciák előtt is Károlyi Mihály, aki pedig a nagy francia barátsággal igyekezett magának híveket toborozni. Egyik tekintélyes francia lap, a párisi „Liberte“ cikket közöl, mely az emberi jogok ligájának határozatával foglalkozik, hogy a francia kormány lépjen közbe Károlyi érdekében. A Liberté szerint tulajdonképen nem annyira Károlyi fejéről van szó, mint inkább vagyonát akarják megmenteni annak, aki királyát, hazáját és társadalmi osztályát elárulya, kiürítette az állampénztárt és elmenekült, ott hagyva s kormányt a Moszkvából jött banditáknak. A cikk elképzelhetetlennek tartja, hogy Franciaország oltalmába fogadjon egy hitszegót és tolvajt. így ir & Liberte, amely természetesen bombaként hatott a Károiyiiék imigráns táborára, hiszen igy kevés reményük lehet, hogy a visszakapott birtokból tovább élősködjönek Károlyi nyakán.

= Panasz Franciaországra. Tudvalevőleg akadályok merültek fel a csehszlovák—francia kereskedelmi szerződésnek méghosszabbitása kö-