Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-02 / 92. szám
2. oldal. „Komáromi Lapos* 1923. augusztus 2. írási kötelezettséget. Ebből is látszik, hogy a •; versírás nem abból áll, hogy leölök és rossz rímekkel hosszabb, rövidebb sorokat vetek a papírra. Nem, — ahhoz még nagyon sok minden kell. Sokan abban a tekintetben is tévedésben vannak, hogy az a valami, ha minél hosszabb verset írhatnak. Mekkora tévedés, hiszen nemcsak a hosszú vers a jó, hanem a rövid is, mert: Az apró vers is jó, ha jó! A tengerre nem csak nagy hajó való. Repülhet rajta bármily lenge sajka, Ha gyöngyhalászé és gyöngyök vannak rajta. így bizony. íme egy magyar népdal szöveg: Nagy az én rózsám ereje. Kilenc pandúr nem bir vele, De ha az én szavam hallja, Sírva borul az asztalra. j. Négy sorban mennyi mindent el tudott 1 mondani ennek a népdalnak a szerzője. Ezek és ezekhez hasonló gondolatok ci- \ káznak át az agyuakon, valahányszor verssel s megterhelt levelet kapunk, vagy verseket ad* ' nak át. A fenti vastag levél f albontásánál isilyes- ' mikre gondoltunk, de amint kezdtük olvasni \ a kísérő levelet, egészen meghatott az a nagy . ragaszkodás a lapunk iránt. A verset nagy s terjedelme miatt és egyéb okok miatt nem X közölhetjük le, pld. mert ilyen jogos panaszo- \ kát komoly vezércikkben kell és szabid meg- í írni és nem szabad a téma komolyságát lerontani > a jól-rosszul sikerült verssel. A verset tehat j félretettük és esetleg alkalomadtán közlünk : belőle részleteket, da a kisérő levelet egész ? terjedelmiben itt adjuk, mint nagyon értelmes, ' talpraesett levelet. Aki ilyen jói forgatja a ■ tollat, amikor prózát ir, kár annak a versírás babtrai után áhítozni, mért a prőzairáshoz \ határozottan van tenetsége. A levélírónak te- ; hát beteljesült a régi óhaja, nyomtatásban látja j az írását az ö kedvenc lapjában, ha nem is a ’ versét, de a jól sikerűit prózáját. íme a levél: Tekintetes Szerkesztő űrt A zsurnaliszták történetében ritka jelenség, szokatlan esemény, hogy ilyen terjedelmes verses dolgozatot kapjauak olyan embertől, akinek foglalkozása nem az írás mestersége. De én olyan közel lévőnek érzem magamat a Komáromi Lapokhoz, hogy elhatároztam, bemutatok a sok munkáim közül egyet. \ Nagyon kérem t. szerkesztő urat szíveskedjék megszívlelni, nem mint ismeretlen jövök. Én a K. L.-kal régi ismerős vagyok, még gyermekkoromban tanító mesterem asztalán ismeriem meg, 15 éves boromtól olvasója vagyok, tehát két évtizede. Tíz éve pedig már előfizetője, tehát nem kávéházi olvasója vagyok a lapnak, hanem oszlopos tagja, annak az érdemes gár- ^ dának, amely gárda minden fillérje egy egy j porszeme annak a termékeny-talajnak, mely , talaj éltető erőt ad a Komáromi Lapoknak, hogy minél erősebb terebélyes tölggyé fejlőd- j h9ssék. Ezek után most már megmondhatom, s hogy én lélekben össze vagyok nőve a K. L.kal, mint hű olvasó sokat is tanultam tőle. I Szellemi életem, lelki életem aszerint alakult, ■ fejlődött ki, amint éu azt a K. L hasábjairól j magamba szívtam. T. Szerkesztő ur! Nincs hozzá elég tudomáuyom, hogy szavakban ki * tudjam fejezni, mit érzek én mikor olvasom a K. L.-t, mintha tanítómmal, vagy mintha régi jó ismerősömmel beszélnék. Talán én vagyok ; az egyedüli ember Komáromban, aki egész évfolyamokat takargatok, mert ennek nem sza- jj bad makulatul’ba menni. A 19, 20., 21-es évfolyamokkal az a célom, hogy majd alkalom- , adtán beköttetem könyv-lakban, mert gyerrne- : keim vannak s ezeknek hagyom örökségül, j mint sok érdemes írást emlékül, a mai szó- , moru időkből. Csak azt sajnálom, hogy egyszer elkérték a Reggel szerkesztőségébe, még itt j helyben volt. Valamit kutattak, kerestek benne : félév múlva hozták csalt vissza összegyúrva és igen sok számnak hiányával megkárosítottak az emigráns urak, a patkányok. Amidőn most már bemutattam magamat, rátérek versemet kísérő levelemnek céljára. A város végén lakó, egyszerű tanyán mű ködő kisiparos vagyok, de sokat foglalkozom szellemi munkával is. Van már egy kötetre való munkám, életem történetét Írtam le vers- I ben, ezenkívül 31 darab különféle versein is j van, de mind hosszú, iskolám, csupán amit önképzés utján elértem, azért nehezen is me- : rek arra gondo'ni, hogy t. szerkesztő ur leközölje e beküldött munkám, bár életem egyik [ legboldogabb napja lenne, ha meglátnám ver- 1 semet a K. L.-ban leközölve, szinte tízévi elő- í fizetői jutalmamnak venném s a további törek* >, vésre serkentene. Kíváncsian várom a követ- ij kezö számokat és a szerkesztői üzenetek | rovatát, nem e azt fogom olvasni: „nem üti j meg a mértéket“ „papírkosárba került“ stb. \ De ha igy lesz, akkor leteszem & tollat, mint jj sikertelen munkám szerszámát. Beküldött ver- j sem érdemes volna már azért is a Icközlésre, * mert a nyomort, amelyről senki tudomást nem \ vesz, t. i. a kisiparos nyomort tárgyalja. A kisiparos elhagyatottságábau kialt fel \ e versben. Hogy ilyen terjedelmes, azt így ■ kellett csinálnom, mert a lapot, amelyhez szó- , lók és amelyhez érzelmi kapcsolat íűz, szintén ■ egybehoztam ebben a munkámban. Nem tudom mi lesz a sorsa versemnek, j de arra kérem a T. Szerkesztő urat, hogy ha j nem is szakavatott embernek a tollából került ki, fogadják ezt azért olyan szeretettel, mint í amilyen szeretettel én fogadom és várom az í én kedves lapomat, a K. L.-kat. Tekintsenek ü el attól, hogy nem író, nem hivatásos író irta ‘ s ha lehet közöljék le a lapban, (vagy Faun ; levelek alakjában)? ez is jó téma lenne, hiszen \ ebben Faun is fel van köszóntva. Megemlítem még, hogy munkáimat be | mutattam egy ismerősömnek, aki 100 százaié- ; kos kommunista és az azt mondta, hogy nagy j tehetség vagyok, ezen a téren forradalmasítsam j magamat, Írjak proletár izű verseket, fizessek jj elő a Kassai Munkásra és küídjem oda dolgo- jj zataimat, majd ott felkarolnak. Hát éu meg- ) köszöntem szépen ezt az ajánlatot és meg- 1 mondtam néki, hogy majd felkarolják az én \ munkámat ott, ahol engemet már 10 éve elő- jj fizetőnek ismernek és proletár ízű verseket > meg nem tudok Írni, mert ilyet az en szivem • nem tud diktálni. Kérem T. Szerkesztő urat, kezelje be- jj küldött munkámat legjobb belátása szerint. Komárom, 1923. julius 18. Nagy tisztelettel Osziényi Kálmán. j VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevéiügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilf svereia der jüd. Hochschüler aus der Sió vakéi.“ 383 Praha L, Postfach 620. Közbenjárás! díj vízumonként 15 korona. Komaromi wmű Mi tábora. in. A konyhaszeren a tábor anyja, a jó Maca jj néni sürög-forog, szorgos kuktáival azon van, i hogy minél izietesebb legyen a mtinkában j elfáradt cserkészek ebédje, délben történik \ teljes díszben a napi parancsosztás és a szol- j gálát átadás, az éjjeli őrség kijelölése, utána felhangzik az ebédre hivó szó: Gyere jó cserkész, az ebéd kész ! És „csajkáikat“ csörögtetve sorakoznak egymásután a sasorra Daru, a csengő kacaju lka, a pislogó szemű Csongor, a sirva nevető Granadér Prinzs, a tévedésben szenvedő Ideges, a falánk Kata, a stréber Difnó, a halszáju kis h, a mindig közép pirulj Pofa, telj has, a kis és nagy Blai, a vékony Tini, az édes Menene, & dörgő hangú Tatuii, a rattenhetetlen éjjeli őr, Nünüke s a fürge Holies, de nem marad el a hététkü, hós Dosidér, meg a leveskedveió Boó Jaudi, as egynevü Káli és Frantisek s végül jön a négyszemü kakas Gyuri, akik mind-mind szebbnél szebb bókokat mondanak a Maca néninek, csakhogy minél nagyobb adagokat öntsön csajkájukba. Ebéd után mosogatás, pihenés, festés, rajzolás, naplóirás, tréfálózás, levélírás az egész Komáromi Cím- és Lakásjagyzéknek, mert a pihenő végén, 3 kor indul a biciklista póstás a faluba, aki egyúttal meghozza a hazulról érkező leveleket és csomagokat. Megérkezésekor körülveszik és kíváncsian kérdezik: Megjött e a három torta, melyre fáj sok cserkész foga? A délutáni műsort elméleti vagy gyakorlati kiképzés, közö3 hadijáték, fürdőzés, tanulmányi kirándulás, vagy atkletikai verseny: futás, menetelés, súly- és gerelydobás, gátugrás, mulattató játékok töltötték ki. A vacsora elköltése után már alig várták azt a pillanatot, hogy Bajnok, a tűzmester meggyujtsa az esti tábortüzei, amely a táborozás eseményei közül legjobban tetszik a fiuknak, odaviszik takaróikat, L haverednek a tűz köré, amelytől tüzet fog a lel&ök s a tábortűz eszökbs juttatja a családi tűzhelyet s rágyújtanak szép nótájukra: Erdők sűrűjéből hazafelé nézek, Otthon jár a lelkem, anyám, ugy-e érzed? összeforr a szivem a te jó sziveddel, Átölel a fiad forró szeretettel. A tábortűz hancuruzo lobogása, ritmikus pattogása rajok bontja az est misztikus, ihlető hangulatát, am dynek a tábor költője, Darvas Andor ad találó kifejezést a következő költeményben : Este volt, néma csönd Sötétség a tájon, Nem sütött még a hold a látóhatáron, Csak a csillagosnak fénylett milliója. Szép volt, feledhetlen az az esti óra! A kis tábortüzet körülüHük né-? án, A sok cserkész fiú elmerengett mélán. Kezünk hő imára összekulcsolódoti, De csak szivünk beszélt, szánk egy szót se szólott. Hallgattuk, mit suttog a szellő a fáknak, A Uloktartó éj, a sötétlő ágnak. Benéztünk a tűzbe, pattogó pernyére; Majd íöltekintettünk a csillagos égre. És bármerre néztünk, sötétség és csönd volt, Csönd, mely körülöttünk és bennünk is honolt. Pirosló arcunkon imbolygott a tüzlény, Gondolatunk ezre ébredt lelkünk mélyén. S bennünk volt az ember két legszebbik éke: Szivünkben szeretet, a lelkűnkben béke. Éreztük, hogy célunk lelket megifjitó, Emberré nevelő, erkölcs finomító. A tűz már elhamvadt, eltűnt már a fénye, Mindenki lefeküdt a nyugvó helyére. A hold is íe isütött a keleti égen, Csak az őrnek lépte hallatszott az éjben. A hatvanéves Dalegyesület. A Komáromi Dalegyesület történetéből. Irta Fülöp Zsigmond. Ez időben választották meg Kálniczky Jánost másodkarmesternek, a mulatságok főrendezőjének pedig Szily János dr.-t és Vizkelety Antalt, az akkori aranyifjuságnak e két közkedvelt tagját. A működőkarnak ez évi elismerésreméltó nyilvános szereplései közül kiemelendő az a jótékonycélu hangverseny, melyet 1892 április 30-án tartottak a felvidéki Ínségesek javára. A hangversenyen Bartlné Szeyler Leona úrnő művészi szóló énekkel és Hittrich József monológgal működtek közre s a műsor két-két pontját a vegyeskar és a férfikar énekszámai | töltötték ki. Az anyagilag is fényesen sikerült I; hangverseny 150 frt.-ot juttatott az emberba| ráti célra. Ebben az időben érdekes eset merült fel S a Dalegyesület életében. Az évi rendes közí gyűlésnek egyik határozatát megsemmisítette a ] belügyminiszter. Az április 10-én megtartott ) közgyűlés határozatait Csépi Dani és társai f megfelebbezték a tanácshoz és azoknak meg's semmisítését kérték az alapszabályok 6-ik §-a talapján. Ez a § a tagok kötelezettségét a következőképen állapítja meg: Minden tagnak | kötelessége az egyesület célját és érdekeit te- 1 hetsége szerint előmozdítani és védelmezni; a
