Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-07-24 / 88. szám
2. oldal. »Komaromi Lidpok« !f»23. július 24. ségi adminisztrációra és súlyos személyi és dologi kiadásokat ró a lakosság terhére. Annyival igazságtahuabb ez, mert a kisebb községben, ahol a közigazgatás minden ágát a kinevezett állami jegyző végzi el, úgy az állami, mint a községi természetű közigazgatási feladatokat, — addig a városokban a község tartja fenn és fizeti az állami anyakönyvi hivatalok, a csatornaigazgatás, a közegészségügy és az adóközigazgatás minden funkcióját, amelyok tisztán állami jellegű feladatok. Lássuk ezeket a kiadásokat, mibe kerülnek ezek Komárom városának: a) közegészségügyi kiadások 122814 K b) katonai „ 80810 „ c) anyakönyvi „ 21444 „ d) adóügyi közigazgatás (a legszorosabban vett állami munka) 36000 „ e) egyéb áll. föladatok végzése 45000 „ összesen 307068 K összeget tesznek ki azok a legszorosabban vett állami kiadások, amelyeket a város ma ellenérték nélkül teljesít. Ezeken a címeken kapta a múltban a város a közigazgatási államsegélyeket évről évre, amelyekkel ezen kiadások javarészben meg is térültek. A közegészségügy állami feladat. Ez nem is vitás, mert az állam viseli a járási, a községi és körorvosok illetményeit. Az is kétségtelen, hogy mi a járásba tartozunk, hiszen község sorba fokozott le a törvényhozás. A közegészségügy címén 3 orvoä és 3 egészségügyi személyzet vau foglalkoztatva, akiknek az illetményei még mindig a város háztartását terhelik. A katonai ügyosztály ma négy egyén munkáját veszi igénybe annak megszaporodott ügykörérvel, mig a város törvényhatóság korában egyik tisztviselője látta el hivatala mellett ennek teendőit. Az anyakönyvi hivatal — nem számítva a vezető asyakönyvvezető tevékenységét — két alkalmazottat foglalkoztat. Az adóügyi közigazgatásnál nehéz elválasztani ma még a községi és állami feladatokat. Az egész személyzet végzi &z állami és községi munkát egyaránt. Behajtja az 1000 koronán aluli állami és községi adókat. Behajtja az állami illetékeket, az állami műtrágya adót stb. És ha csak két egyén munkáját értékeljük az itt végzett feladatkör betöltésénél, nagyon optimisztikusan Ítéljük meg a dolgot. Az egyéb állami feladatok közt látjuk azt, hogy a bíróságoknak, a pénzügyigazgatásnak és a járási hivatalnak minden helyi kiadványát a város kézbesiti. A volt rendőri személyzet három tagja állandóan a járási hivatal kihágási ítéleteit, idézéseit, a pénzügyigazgatóság vagyondézsma és más adókivetéseit és a bíróságok kiadványait kézbesiti. Három egyént csak azért alkalmaz a város, hogy ezzel a postát tehermentesítse, amely pedig ugyebár, par excellence állami intézmény és arra hivatott, hogy a levelezések kikézbesítését lebonyolítsa. Ezekben a kiragadott számokban niucsen benne természetesen a fogalmazási személyzet munkája, amelyet állami vonatkozású ügyekben végez, anyakönyvi, katonai, közegészségügyi, adó és más ügyekben. Nincsen benne a rendőrségi teendőknek az a része, amely az állami feladatkörből mai napig is megmaiadt a város hatáskörében. Ha most már azt tekintjük, hogy az állam miiyen összeggel járul a város adminisztrációjához, azt kell megállapítanunk, hogy az nem áll egyenes arányban azzal a kártalanítással, amely a város háztartását megilleti elmaradt jövedelmi forrásai címén. A bevételi forrásoknak egész sorozata szűnt meg a város községesitése következtében, amelyek költségvetésének eddig biztos tételeit képezték, az állam ma adórészesedéssel járul a háztartáshoz, tehát olyan utón, amely konjunktúráktól van függővé téve, jó és rossz esztendőktől, amint tudott dolog, hogy az adózás mindig a közönség jövedelmi forrásainak bóvebb vagy szükebb mértéke szerint alakul. Ha a kimutatott 300000 K állami kiadához hozzáadjuk az elmaradt bevételi forrásokból származó 300000 K összeget, megkapjuk a 600000 K összegben a költségvetési hiánynak teljes fedezetét. Nem vagyunk tehát sem szerénytelenek az állammal szemben, ha a helyette teljesített kiadások megtérítését kívánjuk, sera igazságtalanok, mert olyasmit kérünk, amit az állam minden községben visel, tehát Gután, Nemesócsán, Nagymegyeren stb. A suum cuiqu9 elvére hivatkozunk az állam őfelségével szemben is, midőn azt kívánjuk tőle, hogy ne kívánjon tőlünk államfői»datokat ellenérték nélkül. 17 egyént alkalmaz a város tisztán állami feladatok végzésére, ez a város, mely mindent összeszámítva az állami adón kívül közel 4—500°/0 mindennemű községi és egyházi természetű adót kénytelen viselni. Ezeket a közterheket tovább fokozni nem ! lehet, mert a teherpróba súlya alatt inog a polgárság egyensúlya és ha még jobban megterheljük, összeroppan alatta, amibe belelj pusztul a közönség és kárt szenved az állam is. : í I 3 í VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilf sverem der jüd. Hochschüler aus der Slo vakéi.* 383 Praha I., Postfach 620. Közbenjárás! díj vízumonként 15 korona. A hatvanéves Dalegyesület. A Komáromi Dalegyesület történetéből. Irta Fülöp Zsigmond. Bár ez évben, augusztus 28-án még résztvett a kar a Herkály pusztán fölállított honvédszobor ünnepélyes leleplezésén, hova testületileg zászló alatt vonult ki, — a hanyatlás jelei nemsokára már mutatkozni kezdtek. A pesti csalódás elkedvetlenítette a működőkar tagjait, akik a gyakorlóórákon nem jelentek meg és ennélfogva a kar akcióképtelen lett. Az elnök okt. 23-án ismét „komoly szó“val fordult a tagokhoz, majd a következő évben február 26-án és március 21-én a kart újra akarja szervezni, azonban eredmény nélkül. Ehhez járult még Kopeczky Ferencznek, a kar érdemes vezérének lemondása, akinek odaadó fáradozása és lángbuzgalma tette versenyképessé a dalárdát. Lemondása nagy veszteség volt az egész egyesületre, amit pótolni nem lehetett, mert bár Ströcker Józsefet választották meg helyébe karnagynak, annak törekvését és legjobb igyekezetét sem koronázta siker, mert a tagok továbbra is elmaradtak az órákról és az uj karnagy kénytelen volt tisztéről lemondani. Bár az elnök kértére lemondását visszavonta, az mit sem használt, a működőkar továbbra is tétlenkedett és mást róla a hetvenes évek elején alig lehet feljegyezni. I Személyi változások a tisztikarban. — Molnár • Ádám lemondása. — A működőkor megrend- 1 szabályozása. — Sándor Miklós elnöksége. — j A Dalárdákért tulajdonjogának megszerzése. — I Anyagi bajok. — Alapszabály módosítás. — Kossovits József. — Kopeczky halála. Az egyesület ügyeit 1871-ig az alapítók ] közül választott lelkes gárda intézte. Az ügy I iránt táplált szeretettel és önzetlenséggel vélj zette ez a tisztikar az egyesületet, melyet az I első időszak nehézségein sikerrel segítették | keresztül. 1871. aug. 26-án Tátray József, a Dalegyesület érdemes jegyzője ezen tisztéről lemondott, amire a városnál elfoglalt uj állásával járó nagyobb elfoglaltsága késztette. A lemondást elfogadták és helyette Luttenberger f Ágostont bízta meg a választmány a jegyzői : teendőkkel. Már előzőén, az évi rendes közgyűlésen Mihályi Ferencet alelnöknek, Üveges Edét pénztárosnak, Szépe Pált pedig levéltárnoknak választották meg. A december 31-én tartott közgyűlésen azonban igen érzékenyen érintette az egyesületet köztiszteletben álló elnökének, Molnár ; Ádámnak lemondása, mely ugyan tekintettel arra, hogy Molnár Ádámot az év folyamán kir. ! ügyésszé nevezték ki — nem érte váratlanul az egyesületet, mégis érthetően nagy sajnálkozást keltett. Az ismert helyzet következtében az egyesület kénytelen volt sajnálattal tudomásul venni a szeretett elnök visszalépését, kinek érdemeit elismerő hálával jegyzőkönyvbe iktatta és őt egyhangú lelkesedéssel az egyesület örökös tiszteleti elnökének megválasztotta. Az érdemek ilyen alakban történt megjutalmazása kevés férfiút ért oly méltóan, mint Molnár Ádámot, ki az egyesületnek továbbra is legfőbb pártfogója és támogatója maradt és aki haláláig mindenkor a legnagyobb szeretettel csüngött az egyesületen. Helyére elnöknek Asztalos Mórt választotta meg a közgyűlés. Asztalos Mór, mint a megyei tisztikarnak egyik előkelő tagja, a Dalegyesület részére igen sok jóbarátot szerzett a megyei körökben és tisztán az ő személye iránti tiszteletnek tudható az be, hogy egyesület pártoló tagjai 329-re szaporodtak. A kedvező anyagi helyzet mellett azonban úgy látszik, nem birt azzal a szuggesztiv erővel, mely a működőkart életképessé tudta volna tenni. Elnöki beszámolójában maga is rámutat erre és éppen ebből az okból lemondott tisztéről, kérve a közgyűlést, hogy olyan elnököt válasszon, aki a müködőkar vezetése körül nálánál szerencsésebb lesz. Lemondását a közgyűlés sajnálattal elfogadta és helyébe Mihályi Ferenczet, aki mint pénztáros és alelnök fejtett ki addig tevékenységet, elnöknek megválasztotta. A közgyűlés ezúttal nem választott alelnököt, hanem Molnár Ádám t. elnököt ruházta fel azzal a jog és hatáskörrel, mellyel az egyesület tényleges elnöke rendelkezett. Mihályi Ferencz hat évig, 1879. májusig állott az egyesület élén, nevéhez azonban különösebb esemény nem fűződik. Elődének tekintélye és nagy összeköttetései révén az egyesületnek sok jó barátja és pártfogója lett, anyagi tekintetben megerősödött a dalárda és igy feltételezhető lett volna, hogy a rendezett viszonyok közé herült egyesület nagyobb kulturmunkát fejthet ki. Az egyesület a rendes nyári mulatságokat megtartotta s igy tagjaival a kapcsolatot továbbra is fönntartotta, azonban a müködőkar nem fejtett ki lényegesebb tevékenységet. Ez elsősorban a tagok indolenciájának tulajdonítható, akik, amint már említettem, az órákra nem jártak el, ami a legköíelességtudóbb karmestert is elkedvetlenítette. Ströcker József emiatt mondott le. De ezenfelül a működötagok és a vezetőség között sem volt meg a szükséges összhang, állandó intrikák, személyeskedések, súrlódások mérgesítették el a helyzetet, amely végül 1877-ben az elnök és a másodkarmester: Sulacsik Lajos között nyílt ellenségeskedésben érte el csúcspontját és ez az ellentét a másodkarmester lemondását és távozását eredményezte. 1874-ben a választmány az elnökből és Szépe Pál jegyzőből, Hollé János, Sulacsik Lajos, Komjáthy Aladár, Richter Lajos és Moll József tagokból álló bizottságot küldött ki azzal, hogy a működőkar részére rendszabályokat dulgozzanak ki. A rendszabályokat pontokba foglalták és a működőkar tagjai, számszerint 21-en, aláírásukkal kötelezték magukat azoknak pontos betartására. Két fontosabb rendelkezése van e rendszabályoknak; az egyik a tagok megjelenésére vonatkozik, mely szerint kimondták, hogy azt a tagot, aki három tanórát alapos ok nélkül elmulaszt, vagy társai között civódást, egyenetlenséget idéz elő, az egylet tagjai sorából kizárják. A másik rendelkezés szerint minden tagnak kötelességévé tették, hogy a hó utolsó óráján a karmester és a vizsgáló bizottság előtt a tanultakból vizsgát tegyen s aki ennek megfelelni nem képes, mint használhatatlan tag, az egyletből titkos szavazattal szintén kizáratik. Hogy e két szigorú pont végrehajtása nehézségekbe ütközött és hogy a tulajdonképeni célt nem szolgálta, az a körülmény is bizonyítja, hogy a rendszabályokat később kénytelenek voltak revideálni. Az énektanítás könnyebb vezetése végett ebben az időben szerezte be az egylet harmóniumát Beliczay Gyula közvetítésével 190 frt-ért. Az egyleti életnek pangása azonban a pártolótagok részvétlenségét is előidézte, mert számuk 1875-ben 203-ra, 1877-ben pedig 198-ra csökkent. Mihályi elnök idejében a működőkar 1874-ben, júniusban kirándult a visegrádi romokhoz, ugyanazon évben háromszor szerepelt nyilvánosan. 1876 junius 25-én a neszmélyi hegyek közé rándult ki az egylet. Szépe Pál jegyző 1876-ban lemondván
