Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-21 / 87. szám

4 oldal.

»Komáromi Lapok«

1923. julius 21.

utasítanánk. E mellett az álláspont mellett szól az a jellemzően szomorú gazdasági tünet is, hogy városi pótadó és egyéb városi járulékok címén 1,000.000 korona követelése vau a városi pénztárnak az adózó lakosságon. Annak a jele ez, hogy az adózási képesség és a teherbírás ereje megroppant. A közönség kimerült.

A félmilliós költségvetési hiány, mely a 200%-os pótadóu felül jelentkezik, mindenesetre gondolkozóba kell, hogy ejtse a város képviselőtestületét. Bár ennek az összegnek az

1924. évi költségvetésben lényeges apadást kell matatnia, mégis kiutat kell keresni ebből a válságos pénzügyi helyzetből; az egyik mód lenne a bevételek fokozása, miv-d azonban a közteherbirás tovább nem fokozható, a bevételek ilyetén emelése figyelembe nem jöhet; a másik módozat a kiadások csökkentésével oldhatná meg a költségvetési hiáuy kérdését. Es a megoldás a folyó 1923. évre már alig vihető keresztül, azonban az 1924 évnek ez lesz a város vezetőségének legsürgősebb és legfontosabb feladata. Erre nézve a pénzügyi bizottságnak kell módozatokat ajánlania, mert leh tnek módozatok, amelyek mellett a kiadások csökkentése elérhető volna.

Erre majd következő fejtegetésünkben fogunk bővebben kiterj«szkedni.

Már csak néhány napig!

a világhírű mnemotechnikai

gondolatolvasóno,

ki mindenkit nevén szólít, csak pár napig fogad a „Horváth" szállóban

(Komárom, Dnn.part) a kapu alatt jobbra.

Jelenjét, múltját, jövőjét és jellemét megmondja mindenkinek. Életének minden fontosabb eseményeire előre figyelmezteti.

Mindent tud és megmond.

Saját érdeke, hogy beszéljen vele. Fogad egész nap este 8 óráig.

gyót és megírták az esetet. Csak később sült ki, hogy dajkamese az egész. Pár napig pihent a munkácsi kígyó, de aztán vándorbotot vett volna a kezébe, dehát ennek az undoknak se keze, se lába, hát bot nélkül m nd- gélt tovább. Mivel a hozzáfűzött meséjéhez okvetlen szükséges a vár pincéjébe zárt katona, hát Komáromban is megállapodott és itt is újra kezdődött a mese. Intelligensnek látszó emb rek felültek a vénasszouyok álomlátásainafe és többen a Kultúrpalotában keresték az állítólag ott kiállított kígyót. Euuek a „hidd el bolond ég a Duna“-féle mesének több hívője akadt, mint hinné az ember. No de aztán Komáromban is szétfoszlott az egész, mint a lidércálom. A kígyó azonban a babonás emberek hiszékeny agytekeréseiben tovább ment, mend-gélt és a legközelebbi régi várnál, Pozsonynál megállapodott. Ott is van régi öreg vár és annak mélységes, sötét pincéje, katona is van elég. Sióval a szituáció és a milió éppen megfelelt a ktgyómeséaek. A m se a régi recept szerint támadt föl Pozsonyban is, de itt már a katona & sötét pincébe lee&u-ató tiszt tettének súlya alatt öngyilkos lett. Egyik újságíró földiák R-diorovazky Janő a pozsonyi Magyar Újságnál megakarta tudni a mese születésének a történetét és egyik rémmese terjesztőtől kiindulva, kntatui kezdte, hogy kikitől hallotta ? Egy darabig követni tudta a fonalat, de aztán olyan bizonytalan nyomokra tévedt, mint amikor a Saharában, vagy a Góbi sivatagban ömió fo yót követni akarjuk, nyom nélkül elvesz.

Az agyakban fészkelt kigyó bizonyára nem állt meg Pozsonynál és föl fogja még az ütni a fejét mindenhol, ahol régi, öreg vár sötét pincéjéről lehet beszélni.

VÍZUMOT

útlevelekre és mindenféle útievéiügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „ Hilf s ver ein der jüd. Hochschüler aus der Stovakei.w 883

Praha I., Postfach 620. Közbenjárás! dij vízumonként 15 korona.

A tail oil lip Mii) utazik.

Egdig az volt a szokásban, hogy csak a tropikus égöv alatt tenyészni szokott óriási kígyót Európába hozták mutogatás céljából, mivel hála Isten ez a kellemetlen állat Európában nem él; akkor ennek az óriási bestiának volt rendes ketrece, impresszáriója és kikiáltója. Vagy ha nem volt ketrece, hát ládába, dunyhák közé volt szépen becsomagolva és ha a n. é. közönség megtöltötte a mutatványos bódét, akkor kicsomagolták ö boa konstriktorságát és Miss Ala Siffon vagy hasonló nevű Miss engedte maga köré tekergőzni a fogságban már nem olyan veszedelmes állatot. Sokáig igy volt. Most már azonban az óriási kígyók is unják ezt a strapát, a ketrecben, vagy a ládában való utazgatást. Egyszerűsítették a dolgot. Mint agyrém, mint pokoli Iátomány, vizió megjelenik egy öreg asszony koponyájában és igy utazza be széles e világot. az öregasszonynál kitünöbb impresszáriót, kikiáltót el se lehetne képzelni. A most Európán ilyen módon végigutazó óriási kígyó először Munkácson adott életjelt magáról. Munkácson, Goldstein Számi szülővárosában. Egy öreg asszony azt mesélte egyik reggel a tüzhelytámogató és pletyka magazin ismerőseinek, hogy a régi munkácsi vár sötét pincéjében büntetésképpen bezártak éjszakára egy katonát. No de ez az éjszaka, nem volt valami kellemes, hiába kívántak neki a bajtársai nyugodalmas jóéjszakát, mert reggelre az óriási kígyó megölte a szerencsétlent. A kígyóra 48 lövést kellett leadni és mégis tátogatta a száját már mozsár ágyat akartak hozatni, de aztán mégis a fűbe harapott a szörnyű állat.

Futótűzként terjedt el ennek a rémségnek a híre és egy-két ottani és vidéki lap szintén bekapta a iegyet, azaz az óriási ki*

A hőségről.

('Visszaemlékezés hadifogságomra.)

A hirtelen beköszöntött forróság, melyhez hasonlót ritkán tapasztaiuok, képzeletben visszacsalogat Dél-Turkesztánba, Szkobilevbe, ahol három ország összeszögeilik : China, Afgánia és Turkesztán. Ide hozott a cár parancsa bennünket przemys!i-i harcosokat, hogy a meleg égaij alatt pihenjük ki a felettünk elvonult tragédia borzalmait és fáradalmait. A hideg, nedves gaiieiai hegyek közül 16 nap alatt érkeztünk a forró napsütéses Turkesztánba. Valami csodálatos volt ez akkor mielőttünk. Pár nappal azelőtt még Moszkvában, hideg havat vágotla csípős orosz szél szcmüukbe, most, midőn széjjel tekintünk a turkesztáui téreken, amelyről azelőtt oly keveset tudtunk, nem győztünk gyönyörködni annak szépségében. A nap tavaszi pompában ragyogott a kék égen. Az olajfák balzsamos illatot árasztottak körülöttünk. A gyümölcsfák, mint valami fehérbe öltözött keleti tündérek pompáztak; a szép zöld és virágos réteken, melyeken órákig robogott vonatunk keresztül, térdig ért a mező, a lucerna vetések pedig néhol akkorák voltak már, hogy az előttünk eddig ismeretlen sötétbarna bőrű, piros arcú, jóképű, bennszülött szárdok, szorgalmasan sarlózták lefelé és kévékbe kötötték, mint nálunk a gabonát. Fejünk felett pedig a Himalája végső nyúlványain ezüst hókerona Csillogott. Ekkor volt április 16-ika. Tehát még a tavasznak csak eleje. Megérkezésünkkor már fürdeni lehetett a kertek végén mesterségesen ásott patakbna, mely a földek öntözésére szolgált. Mert ott Szkobelevben es vidékén eső soha sincs. A nagy hegyek fölött néha — megeördül az ég, cikáztak a villámok, lehet, hogy ott esett is, de felettünk mosolygott a forró napsugár. Mindenkinek jól esik a meleg, az átfázott csontok gyógyultak, a tagok pár nap alatt pihennek, mintha orvosság volna a szomorú fogolycsapatnak a meleg éghajlat. Egy hét alatt minden ép ember feledni kezdi az átéit izgalmakat, Összeverődnek 30—40 éves emberek, a kozák láger gyepes udvarán, lapdákat készítenek

és elkezdik a különféle magyar-lapda játékokat, mint a gyermekek, játszani.... Ez igy megy napról-napra, mig egyszer csak mindenki abba is belefárad. A nap erősebben tűzi sugarait. Lekerül a lábakról a bakancs, majd a blúz, utánna a nadrág is, már csak a fehérneműt bírjuk. Pedig a hőmérő csak 40 fok meleget mutatott. De neküuk ez is szokatlan volt.

Junius 10 én megjelennek a kertek felől a szárdok közöttünk, fejükön széles kosár, kezükbe a mérő serpenyő a fonttal. Vájjon mit hoznak, hiszen már vége volt a cseresznye, megygy, sarga barack idénynek. Leteszi fejéről; fehér és fekete érett szőlővel vau tele kosara 10—11 kepékért árulja kilóját illetve fontját, az az igazán korai szőlőnek. Ettől fogva egész esztendőben lehetett ott szőiőt venni, mindég olcsóbban és olcsóbban, végre már 1—2 kopek volt fontja. Egy font untig elég volt egy embernek, meg-sem ette egy evésre. Ezután érett a csodás éd sségü igazi turkesztáni zamatos dinnyéjük, melyet megunni soha nem lehet. Több féle fajtája volt ; haja, alakja is sokfele. Leghíresebb és legjobb sárgadinnyéjük a bocharai faj, sima, csikós haja volt ; zamatja, ize páratlan, a mézzel sem lehet összehasonlítani, valósággal elolvad az ember szájában, gyönyörű fehér bele van, ha élvezzük, csak zamattá és folyadékká válik. I yen fajdinnyének miDdég nagyobb az ára is. i A benszü öltek sokáig eltudják tartani. Hideg földes szobájukban, felkötik kasornyaba, a padlás ; gerendájába vert szegekre, úgy lógnak ie mint : uálunis az áitani való szőlő... Egész télen árul- I jak a bazárok közötti utcákon és sarkokon ; i ilyenkor mar csak szeletekben vehet belőle a ; a szegényebb ha aadó. Nem is csoda, hogy ilyen 5 édes ott a dinnye és a gyümölcs, mert a meleg ( már igazán tűrhetetlen. A hőmérő ebben az időben 60 fokig emelkedett. A hűvös barakk alatt ültünk, nem csináltunk semmit és szakadt mindeniküukről a viz. A patakok csobogó vize 1 már langyosan folyt, hiaba való volt a fürdés i is. Kút Dem volt közelünkben, szomjúság gyötört 1 bennünket; a szárdok bággyadtan azürcsöitik a | hűvös fáik alatt finom, párolgó illatos, orosz i teájukat; csakúgy keserűen, rum, cukor nélkül, i egy két szem mazsola szőlőt szemeigeltek hoz: zaja, némelyik pedig nyers uborkát avagy diny- i nyét falatozott vele. Mi is csak évek múlva ; jöttünk rá, midőn már szét jártunk nagy országban, \ munkára, hogy a forróságba jobb meleg teát • inni, mint hideg vizet. Sokkal könnyebben birtuk a nagy meleget. Ilyenkor a határból már 10 íj órakor bevonulnak a munkások, és délután 3 ; óráig nem mennek ki a hűvös fák alól. És idők S mú tak, évek jöttek, mentek felettünk s a kik j kibírtuk, nem haltunk el az ázsiai nyavalyakj baD, egészen megszoktuk a jó meleg éghajlatot. : Akik pedig Észak-Oroszországban éltek, epúgy ! megszoktak a hires szibériai hideget. Asszimilaí lódik az emberi test mindenhez.

De már olyan hőhullám, mint amelyről ' az amerikai lapok imák majdnem hihetetlen, ‘ pokoli hőség lehet. Azt olvassuk ugyanis ; hogy Amerikában 96 fokig emelkedett a hőmérő. Szenvednek az emberek az egész országban. Sok í hálái eset fordul elő a meleg miatt, sok öngyilkosság A nagy gyárak meglassítják üzemüket a I forróság miatt. Az aszfaltok a szó szoros értelmében olvadnak, veszélyes rajtuk a közlekedés. Az ország egyik leghíresebb csillagászának az a ! nézete, hogy a szokatlan nagy forróságnak az az oka, hogy ebben az esztendőben a napnak 5 alig vannak foltjai. Ilyen esztendőkben — mondja i a csillagász — általában nagy szokott lenni a . forróság... A lapok védekezést ajanlanak a népnek az irtózatos forróság ellen.

... Szem előtt tartandó az a tény, hogy i a nagy hőségben az izmaink, idegeink éppen : úgy elbágyaduak, mint a növények levelei, a ; nap égető melege alatt. Ne várjuna tehát izma- I iáktól, gyomrunktól és egyéb szervezetünktől : olyan munkát, mint hűvösben, amikor minden üde, amikor mindnyájunkban nagyobbá munka- I kedv.

Ne dolgozzunk sokat. A gyári munkás és ; föld munkása pihenjen, mikor hazatér. A hiva- 1 talban dolgozó tehet-vehet a házkörül, de a 5 kifárasztó munkától tartózkodjék.

A gyomruukat is kíméljük, ne együnk í nehéz ételeket. Túl zsiros dolgok kerüieodők. j Soványan főzzünk. Friss-tej, gyümölcs, zöldség- 5 félék, különösen, spenót, sóskaszósz, saláta legyen j gyakran étlapunkon.

A cukrot, mézet, szirupot, keményítős dől-