Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-09-29 / 117. szám
2 oldal. »Komáromi Lap^k« 1923. Szeptember 29. Magyarok! Szavazzatok a szeptember 30-iki járási és megyei választásokon minden községben az egyesült ellenzék listájával! Pozsony megyében a megyebizottsági választásnál a keresztény szocialista párt tagjai a számú lisztára szavazzanak ! Pozsonymegyében a meayebizottsági választásnál az Országos Magyar Kisgazda Földmivesés Kisiparos párt tagjai a számú lisztára szavazzanak! Érdekeinket védjük, ha a megyei bizottságban erőteljes képviseletünk van I mokkái való pénzügyi tárgyalásokon azelőtt s mindig Magyarországot képviselte, sót évekig ] pénzügyigazgatóskodott Pozsonyban is, ahonnan ] & román impériumkor az erdélyi kormányzó- ' tanácsnak volt pénzügyi szakértője, jelenleg pádig a temesvári péuzügyi kerület vezérigazgatója. A nagyváradi tárgyalások koncepciója : Arzenovits munkája, aki a bukaresti „árgus“ c. közgazdasági napilapban a konferencia anyagáról előzetes ismertetést irt, amelyből íz alanti nagyjelentőségű mondanivalókat közöljük: &) az Osztrák-Magyar Bank likvid&turája végleges elszámolása, a volt Jegybank v gyonösszegének és fennmaradt értékeinek arányos felosztása, vagyis az eddigi tárgyalásokon felmerült differenciáknak ezuttali végleges tisztázása, b) Az utleyélkényszer és a vizumeltörlés kapcsán felm -rülendö egységes pénzügyi kérdések irányelveinek kitűzése és megtárgyalása, c) Az egyes államok között még a háború idejéből és a forradalmak alatt keletkezett régi íüggő ügyek rendezése. A konf renciáa a vendégül látó Románián kivül résztvesznek: Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország delegátusai is s a tárgyalások néhány hétig fognak tartani. VÍZUMOT útleveleikre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein der jüd Hochschttler aus der Slovakéi.M 466 Praha I, Postfach 620. Közbenjárási dij vízumonként 15 korona. Nincsen példa a világtörténelemben arra, ami most a német nemzettel történik. Megaláztatásának egy újabb állomásához érkezett, másodszor is kapitulálni kellett az évszázadok óta kérlelhetetlen ellensége előtt, mely dacára a békeszerződéseknek, állig fölfegyverkezve kényszeríti Németországot arra, hogy egyetlen még rendelkezésére álló védelmi eszközétől is megváljon és magszüntesse a Ruarvidéken a p&sszivreszisztenciát. A háború még 1918 ban megszűnt,öt év óta tehát békességben kellene élni egész Európának, amelynek nyugalmáért 1919 ben a győztes államok a békeszerződések egész sorát teremtették meg. Az, hogy ezek a merőben egyoldalú és csakis a diktáló egyik fél érdekeit szolgáló békeszerződések drákói rendelke zései fél Európát koldassá tették Ó3 kiszolgáltatták a nagy és kisantautuak, úgy látszik mit sem jelent a győztesekre nézve, nekik a I legfőbb az, hogy a saját tervük szerint meg- | rajzolt uj Európában egyedül és kizáróan az a hatalmi érdekcsoport uralkodjék, amelynek ezelőtt öt évvel egy más világrész beavatkozásával és nagy áldozatkészségével sikerült „győztesként“ kikerülni a világháborúból. A győztesek lehetetlen feltételeket szabtak ki a legyőzőitekre, ez már minden kétséget kiiáró módon megállapítást nyert. Aminthogy bebizonyosodott az, hogy a jóvátétel megfizetésénél az államok teljesítőképességét egyáltalában nem vették figyelembe, úgy hogy amikor fizetésre került a sor, a területüknek nagy részétől megfosztott országok a lehetet Ián feltételeknek teljesítésére képteleneknek mutatkoztak. Franciaország számára vált leg-Győry W. Dezső verseiből.*) | i. Magyar Pompéji. Eladták Istenét, a régit. És kéjben, borban nőit a fű. És dögrovásra pazaroltak mindent, Mi örökéletü. Haragra gerjedt méhén a föld. S ahogy haragját kiszórta. Rövid volt, gyors a pusztító halálvész. De hosszú — azóta. A vén Vezúv csatára támadt. Haláli volt az a lárma. És aztán csönd ... S halálnál rosszabb lomhább Jött, ömlött a láva. Elborít az testet, lelkeket. S hasztalan ellene a könny (Hej, mennyi erő senyvedhet alattad, Nagy bús magyar közöny 1)- Csákányt neki! Pompéji alszik A megmeredett rög alatt, S míg döngetjük a napra-méltó kincset, A szívünk — megszakad. II. Így lesz. Vad erdő gyomján lángok botorkálnak. Ma itten, holnap ottan bolyganak. Felnek, reszketnek, pislogva remélnek. S megértik egymást ezek a lángszavak. A lelkek házba csak álmodni járnak. . . Vad erdők gyomján lángként botorkálnak. •) A szerző »Százados adósság« című, sajtó alatt lévő kötetéből. Betyár-tüzek szegény-legényes álma, Kiverve, ázva idemenekűl. Sikongó zápor mind hiába oltja, Bolyong, jár esztelen és nesztelenül. És a vihart túléli és kiállja .. . Betyár-tüzek szegény legények álma. Vihar lessz ... És valaki jön ... Előre Küldi vezérek lelkes ösztönét. A lángok már csak erre várnak, várnak: Ki összelobbantja valahány tüzét. Szent babonás csönd lep le az erdőre ... Vihar van ... És valaki jön ... Előre! Fosztás. Irta: Tímár József. Az érett tengerit behordták s a gádorban egész hegyet raktak belőle. Megkezdődik a kukoricafosztás. Vidám mulatság ez, mert a fiatalság ugyancsak szép számmal verődik össze az olyan háznál, ahol tengeri vár fosztásra. Az esték már úgyis hosszúak s az ilyen összejövetelek hasznosak is, meg szórakoztatók is. Ha valaki behordta már a tengerit, az összes ismerősök, rokonok, barátok számontartják. Ha több helyen egyszerre hordták be, akkor megegyeznek. Ma tinálatok, holnap minálunk megy végbe a fosztás. Este aztán megtelik a gádor és serény kezek tépik, szakgatják az érett kukorica száraz haját. Mások összefonják a lefoszlott csöveket hatalmas füzérbe, melyet aszlán szetlős, szárazhelyre akasztanak ki, hogy száradjon. Aki tejes kukoricát Mái, az beadja a konyhába, hol a háziasszony összegyűjti s mikor már van egy jó fazékra való, megfőzi a * fosztóknak. előbb világossá a helyzet, neki kellett elsősorban meggyőződnie arról, hogy ez a „békeszerződés“, melyet az ő vezetése és intenciói szerint alkottak, végrehajthatatlan és ezért szövetségtársainak ellenkezése dacára, saját erejéből a szankciók érvényesítéséhez fogott, megszállván hadseregével a Rajna és Ruhrvidékét. Kilenc hónap óta h&diállapotban tartja Németország e legértékesebb területeit s a német nép felülmu hatatlan heroizmussal tűrte a franciák kegyetlenségét, mely fiainak legjobbjait börtönbe juttatta, sokat pedig halállal sújtott. A francia gyűlölet tobzódott a védtelenül álló, úgyszólván csupaszra vetköztetett népen a egyedül a passzív rezisztencia eszközével állt az ellenség géppuskás és fegyveres csapataival szemben. Németország azt remélte, hogy ellenfele be fogja látni igazságtalan cselekedetét. Franciaországot szövetséges társai is óva intették a kockázatos lépéstől, azonban a szívós ellenfél újra.győzedelmeskedett; Németország a megszállott területen uralkodó rettenetes állapotok következtében kénytelen voll engedni és & passzív rezisztenciát abbahagyni. A birodalmi elnök kiáltványban hozta tudomására a német népnek a kormány elhatározását, mely gondoskodott arról is, hogy a birodalomban a nyugalom biztosittassék. Németország tehát újra kapitulált. Franciaország pedig azt gondolja, hogy újra győzött s a francia közvélemény ismét extázisbán hirdeti a gloiret s örömmámorban úszva, újabb feltételeket szab a németek elé. Hogy Németország milyen álláspontot fog elfoglalni az újabb feltételekkel szemben, egyelőre még nem ismeretes, de tény, hogy komoly elhatározása az, bogy a német népet további megaláztatásoktól megakarja kímélni és biztosítani kívánja szabadságát. ügy látszik, hogy a Ruhr-kérdés még nincs elintézve, mert bár Németország engedett, a franciák legfeljebb csak arra hajlandók, hogy tárgyalásokba bocsátkozzanak a németekkel és majd csak a tárgyalásokon nyer végleges elintézést a legfőbb kérdés: a jóvátétel kérdése. Meg foguak-e egyezni a felek, azt még korai volna megjövendölni. Da a világ már leszűrheti a maga részére azt a keserű igazságot, hogy hiába hirdetik a knltura s a civilizáció hatalmát, az emberi alantas ösztönök mellett azoknak mindm nagysága eltörpül s ma is még sokkal nagyobb erőt képvisel az acél és a vas, melyből az emberek egymás irtására fegyvereket kovácsolhatnak. Mar pa| Aki meg üszkös csövet talál, az titokban bekeni a lányok ábrázatát feketére. Megkezdő- I dik a hancúrozás, kacagás. Amely lánynak a képére sikerül bajuszt kenni a fekete üszöggel, az sikongva hajszolja a bekenőt, hogy elvegye tőle az üszköt. A többiek hahotáznak. Később a megtréfált fehérnép is talál üszköt és titokban bekeni a legénytársaság valamely ügyetlenebb tagját, vagy visszaadja a kölcsönt annak, akitől kapta, persze csak úgy, ha lehet. A napokban Bakonyiéknál volt igen sok fosztó, ma meg Illéséinél lesz. Ferkó, a csetres gyerek, alig várta már ezt a napot. Zsuzsit, a kis kócos cselédet akarta j bekenni üszöggel, mert haragudott rá Azt sem I tudta, miért haragszik a kis kócos Zsuzsira, i csak úgy érezte, hogy neki haragudni kell Tán I azért, mert még abban a korban volt, mikor a i fiuk megdobálják és megcibálják a lányokat, i hogy megmutassák az erejüket nekik és a lá; nyok félve tiszteljék őket. Ferkó hát fölmászott a tengerihegy legtetejére s ott válogatta a csöveket, ha találna egy üszköset, amivel bekenje Zsuzsit. Válogatásközben azonban a tengericsövek \ legurultak az alul ülőkre s ezek azt hitték, hogy Ferkó dobálja őket. Váltig figyelmeztették. — Ferkó ne dobálj! Ferkó azonban biztonságban érezte magát I a hegyen s nagyokat kacagott és tovább eregette le a csöveket. Végre az alant ülők megunták a sok figyelmeztetést, megfogták Ferkót a lábánál fogva és lehúzták. Zsuzsi az oldalát fogta a nevetéstől. Ferkó azonban duzzogva félreült és sötét terveket fonalt Zsuzsi ellen. A fosztók ezalatt rázendítettek valami el-
