Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-09-25 / 115. szám
2. old*/ * Komáromi Lap olt" 1923 szeptember 25. leszállítása ellen. Ha katonai készülődésekre milliókat költ az állam, akkor ne sajnáljon a hadikárosult, kért is áldozatot hozni! Az országos szövetség mindenkor és minden alkalommal gondját viseli a tagjainak: állami licenced és kölcsönt eszközöl, kereskedelmi osztályán munkaalkalmat nyújt és nagyaránya segélyakciót folytat. Az évi 19 Ke. tagsági dij ezen sokoldalú kárpótlás folytán busásan megtérül. Lordnd István főbb vonásokban ismerteti az alapszabályokat, melyekhez a helyi csoport nak változtatás nélkül alkalmazkodnia kell. Tuba Lajos és Grósz Mihály a hadikárosultak szervezetéhez a hadviselt katonák csatlakozását óhajtja, amit Szabó Gyula hevesen ellenez. A közgyűlés elfogadja Lóránd István javaslatát, melyet a központi titkár hozzájárulásával tesz, hogy 50 Kcs. évi tagsági díjjal bárki az egyesület kötelékébe léphet és ezen pártoló tagok katonai szolgálatból származó igényét a helyi szervezet és a pozsonyi titkár ság teljes erejével támogatja. Ezekutáu a közgyűlés megválasztja a vezetőséget. Elnök: Gáborek Károly, alelnök: Müller Károly és Szarka János, titkár: Loránd Istváü, helyettes titkár: Prágay János, jegyző: MicsáDyi Jenő, ellenőr: Bőgi Mihály, Lichtensthal József, Szabó Gyula és Varga József és a 20 tagból álló választmány. Gáborek Károly elnök a vezetőség nevében köszöni a közgyűlés bizalmát, elismeréssel adózik Loránd István titkár munkájának és zárszóul kooperációra buzdítja a hadikarosul* takat, hogy a komáromi szervezet méltón megfelelhessen a szociális önsegély alapvető feladatainak. A rokkantak és hadiözvegyek növekvő bizalommal távoztak a gyűlés színhelyéről és kevegebb aggodalommal néznek a ködös jövőbe. VÍZUMOT útleveletekre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein der jüd. Hochschüler aus der Slovakei.M 466 Praha I., Postfach 620. Közbenjárás! díj vízumonként 15 korona. Válasz a Jail, vigyázzatok!“ űri űUk A Komáromi Lapok szeptember 13 i számában megjelent „Tanítók vigyázzatok I“ cimü cikk Írója a magyar tanító jellemét és szellemi képességét annyira kicsinyli, hogy szinte csodálkozom azon, hogyan lehet tauult, intelligens ember, aki annyira járatlan legyen a psychologi&ban. Az igaztalan, durva, a tényeket — s így a magyar tanító jellemét — nem ismerő iró finom lelkű és gondolkodni tudó ember előtt alig válthatott ki egyebet a jóizlés és az igazság megcsúfolásánál. Hogy bátor volt — a szerinte — igazság kimondásával, azt is csak a magyar tanítók magyar ellenségei ismerhetik el. Mert, hogy nem volt bátor, már csak abból is kitetszik, hogy akármennyire bátor volt, de annyira mégsem, hogy a nevét aláírta volna. A cikk, — amint világosan kitűnik tartalmából — a magyar tanítóknak szól. S mert én is az vagyok s még a legrosszabb esetben is az leszek, legalább is addig, mint a cikk írója, ha nem tovább s mert magyar vagyok, nem tűrök szennyet magyar becsületemen még magyartól sem, s mert gondolkodni tudok, ilyen ügyben nem kérek tanácsot olyan embertől, aki, mikor gjógyitani akar, gyilkot használ, azért egyszerűen és határozottan visszautasítom a rágalmakat. Nálunk a kisbiró finomabb és megfontoltabb a beszédben. Ha valami nem egészen szép dolgot akar mondani, előbb megköveti. Ha tömeget akar sérteni, hozzáteszi: „Tisztelet a kivételnek.“ Ezerháromszáz magyarnak mondott tanító van SzlovenszkÓD. Cikkíró úrnak tudnia kellene, hogy nem mind magyar, aki magyarul is beszél, amint, hogy én is magyar leszek még akkor is, ha majd — netán — tisztán beszélek szlovákul. Ha az ezerháromszáz magyarul is beszélő tanító közül száz nem lesz, vagy már nem az — mert szlovák volt — én még mindig ezerkettőszáz tanrtótársammal az leszek. így aztán mindenkor eleven bizonyítékai leszünk, hogy az Ön cikke tizenkét tizenhármadra sántított. Viszont vádat nem emelek, mert azt tartom, hogy kardnál erősebb fegyver a szeretet. Csak egyet, csak ennyit legyen szabad kérdeznem a tanítókat támogató jóakaratról, melyik iskolafentartó emelt szót eddig az intézkedések ellen? Az összes iskolafentartók közül én magam voltam az egyedüli tanító aki a Tauterv ellen mertem szót emelni. Ellenben a nagy fizetések kiutalásakor épp-n az iskolaf*ntartók leghatalmasabb urai — tisztelet a kevés kivételnek — fütyörészték falu hosszat az összegeket. A hithűségre vonatkoztatva pedig legyen szabad megmondanom, hogy a tanító még akkor is lehet hü a hitéhez és az egyházhoz, ba a legfelsőbb haduráuak nem teljesíti a tanítói méltóságot megalázó parancsai . Mindezeknek utauna, ha tán volna olyan tanitó, aki hajladozott volna, megbíztál hatom ■ önt, hogy ilyen cikk olvasása után nem hajlik jj errefelé. A magyar tanitó ágyéról, vagy ügyében való cikkirásüái nagyon ajánlom Palkovits Viktor iskoláját, aki igy ír a magyar tanítóról: „Habár nagy megpróbáltatásnak, szekatúrának, államsegély m-gvouásauak vannak kitéve tanítóink, azért nem szabad kételkednünk hithüségük, nemzetiségük és jellemszilárdságukban. A b: léjük helyezett bizalom acélozni fogja erkölcsi erejüket.“ Tóth Imre. fi zsidó főiskolások kabaréja. — 1923. 8zept. 22. — A legteljesebb erkö esi és minden vára- j kozást messze felülmúló, Komáromban ezideig el nem ért anyagi siker jegyében zajlott la a f helybeli zsidó főiskolai hallgatód kabaréestélye S a Dalárdában. A változatosan összeállított műj sor busásan megérdemelte a zsúfolásig megtelt termet. . Az est fénypontja — ennyivel tartozunk a mázsának, hogy elsőnek említsük — a „Sátán maszkja* cimü groteszk volt dauertól. Félve várluk e szám megkezdését, mert már láttuk másutt e darabot és tudtuk, hogy hiva| tá«os színészekre is roppant feladatot ró oly j nehéz szerepek eljátszása, mint amilyen Lúbia ; színésznőé es a színigazgatóé. Merésznek gondoltak ezért e szám műsorra tűzését, nem is beszélve arról, hogy a darab feltétlenül Intel| ligens és minden szóra figyelni tadó közönséget feltételez. Csalódásunk igazán kellemes volt. Lipscher Mária annyira lebilincselő megjelenés volt, anynyira intelligens, minden szaván és minden mozdulatán uralkodni akaró nő. Fleischer Jenó pedig mint színigazgató annyira rutinos, fölényes biztossága színész, hogy messze felülmúlták a műkedvelői mértéket. A közönséget valósággal hipnotizálta a darab lázas cselekménye, függönygördülés után pedig szinte extázisbán követelte lámpák elé a szereplőket. A két említetten kívül Scheiaer miut dramatarg remekelt és szerepeikben mindvégig méltók voltak hozzájuk Raáb, a báró és Kransz Stuchman szerepében. A „Végkimerülésig bandás nélkül* cimü tréfában Kálmán mint Gttrnő könnyekig megkacagtatott. Ügyesen kiaknázott minden, a szerep nyújtotta mulattatb&tási alkalmat. Igeu ügyes volt Goldf&hn mint virómester és Krausz mint tanítvány. „Csábítsa el a feleségem“ volt a műsor második pontja. Ebben Schaffer Irén mint lefátyolozott hölgy, igazán nagystílű volt és fővárosi nívója alakítást nyújtott. BiriDger elegáns volt és nem könnyű szerepében (mint aszfaltbetyár) fényesen helyt állt. Scheiner komoly átgondolással játszotta a féltékeny férj szerepét, valamint Neuhauser az attasét. Ezután Schwartz József énekelt két remekszép dalt hangulatosan, nagy készséggel, Kincs Iby stílusos kíséretével. Sátán maszkja következett ezután, majd pedig Grossman Manci énekszáma. Grossman Manci kimondottan talentum; kellemes, behizelgó hanggal rendelkezik. Mindent remekül interpretált és oly frenetikus tapsban volt része, hogy két ráadást kellett adnia. A kíséretet Kertész Piri a tőle megszokott kiváló technikával és melegséggel végezte. 1 A műsor utolsó számában (Halandzsa)’ mely inkább olvasásra, mint színpadra íródott» Kálmán, mint nagybácsit utánzó diák, valósággal brillírozott. Niki köszönhető elsősorban, hogy a darab, melyben Karinthy szellemességét hiába keressük, teljes sikert aratott. Részesei a sikernek Raab, mint egyetemi hallgató és Neuhauser, mist kereskedő. A közönség mindvégig igen melegen honorálta a lelkes műkedvelők játékát, mely várakozását nagyon is Dülmalta. A rendezésért a dicséret elsősorban Fleischer Jenőt illeti, ki hetekig fáradozott a siker érdekében. Az est több ezer koronás tiszta jövedelme a brünui és prágai diákmenzák fenntartására fog fordittatai. — cs. Szenzációs olcsó árak az őszi idényre ELBERT IGNÁC — úri- ém női divatáruházában — (Korona Komárom, Nádor*utca 19. T*k“i£t Férfi kötött kabát 25 K-tól férfi gyapjú Svetter 35 » » fiú » » 4—5 éves 22 K-tól (nadrággal és sapkával K 60.) Fiú kötöttsapka gyapjú 6 K-tól Női gyapjú divatkabát 98 K-tól Női Boiero ujjatlan 15 K-tól, ujjas 22 K-tól Selyem divat schai 25 K-tól fekete női alsónadrág gyapjas 25 K-tól Divatos női Jumper 55-65 K-tól Női glace keztyű I. 30 K-tól, kutyabőr 35 K-tól Férfi »Nappa« bőr keztyű 38 K-tól, bélelt 50 K-tól Baba kabátka gyapjú 25 K-tól Férti vadászing fianell 30 K-tól, vadászharisnya 12 K-tól I pár férfi trico keztyű 9 K. íln? llálantfíl/ HŐ* és férfi fehérnemű, zephir ing UUÍ VdldUlBH 2 gallérral 60 K-tól. Combiné 38 K-tól. Legdivatosabb mogador csokor és magánkötö horgolt selyem nyakkendő 4'50 K. Oroszlán védjegyű puha és kemény gallér — Blous-pamut 1 dkgr. 80 fill. Férfi sapka "12 K-tól. Sport gyermekkocsik. Gyári raktár szőrmeáruban. Boa, alaska, iltisz, opposom stb. Medvebőr kocsitakarók. — Csakis elsőrendű áruk. — Ügyeljen a pontos cimrei I koiM Kath. Leatnjtojltt jubiláns előadása. — A „Debrecenbe kéne menni“: tizedszer. — Ezt az előadást nem lehet egy rövid napihiibdn elintézni. Nem szabad mellette egy regisztráló gép közönyével elhaladta! Ez az előadás dicsősége és ünnepe nemcsak & Legényegyesületnek, hanem Komáromnak magának is, sőt — és e szavaimmal nem bombasztokat vetek papírra! — ünnepe az egész magyar kulturauak. Ez az előadás mindenképen fényes kuuurlenye először is az Egyletnek, amely pár éves újjászületése óta hatalmas erővel fokozza az elszakított magyarság kulturális vérkeringését. Ez a kis társaság izzó fajszeretetévei egymást lelkesítve az önművelésnek oly hatványán mutatkozik be, hogy meglátogatásához és élvezéséhez nem »jóindulat«, »jóakarat« és »szives elnézés« keli többé, hanem teljesen objektív kritikai felkészültség. A kritikusnak nem keli már megértő és elnéző mosollyal kezelni őket, hogy „Istenem, hiszen csak műkedvelők 1“ Nem 1 Tessék egész mértékkel merni! Lehet! Kiállják ! Ez már nem vidéki amatőrködés; ez már játszás, lelkes és rutinos színjátszás, melyet a művésznő ereje és ragyogó temperamentuma nagyon sokszor a tiszta művészet régióiba lendít. Bravó fiuk 1 Csak így tovább 1 Igen . . . világvárosokban, milliós tömegek előtt, kultúrára nevelt, szórakozásra mohó, ráérő és pénzes tömegek előtt nagy színházakban, melyek az illúziókeltés hathatós eszközeivel bővelkednek, országokból kiválogatott professzionátns művészek néha 100—150 előadásig visznek egy darabot. Ez nagy dolog! De semmiesetre sem kisebb eredmény egy nagyközségben pár ezer — egyéb gondokkal agyongyötört, kis pénzét nagyon is megbecsülő, szellemiekre rá sem igen érő és rá sem igen nevelt — ember előtt kezdetleges scenirozási lehetőségekkel dolgozó színpadon tízszer bemutathatni egy igénytelenségével kedves darabot. Állandóan zsúfolt ház előtt! Komárom közönsége kitett magáért! Azért mondom, hogy ez az előadás ünnepe Komáromnak is: nemes dicséret és szép bók, amely egyúttal biztató ígéret a jövendőkre is! Komárom közönsége megváltozott. Ezentúl — igy hisszük — a szol-
