Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-21 / 48. szám
2. «ldal. »Komáromi Lapok« 1923. április 21. köztársaság kormánya nem fog semmi visszavetni valót találni s akadály nélkül jóvá fogja azokat hagyni. A főtitkár a magyar Liga losonci vezetőségét egyúttal felkérte, hogy az ügy állásáról időnkint tájékoztassa őt. = Olasz—magyar—osztrák szövetség ? Bécsi diplomásai körökben még mindig élénk tárgyalások anyagát képezi Seipel kancellár római utazása. A kisantant köreiben úgy kommentálják a dolgot, hogy Seipel kancellár olaszországi útja nem volt egyszerű diplomáciai udvariassági aktus és sokkal messzebbmenő eredménnyel járt, minta közzétett egyezménytervezetek alapján következtetni lehetne arra. A kisantant diplomatáinak értesülései szerint Mussolini biztosította Olaszország hegemóniáját Ausztria felett, úgy, hogy ma már Ausztria semmit sem tehát az olasz kormány beleegyezése nélkül. Seipel kancellár Ausztria sorsát teljesen odakötötte Olaszország sorsához, úgy, hogy ezentúl Rómából fogják iráuyitani Ausztria külpolitikáját. Az olasz kormány tudta és előzetes engedelme nélkül Ausztria még kereskedelmi vonatkozású egyezményeket sem köthet a jövőben. Ezekkel az engedményekkel szemben Mussolini Olaszország hathatós támogatásáról biztosította Ausztriát a szanálás ügyében és általában minden más állammal szemben. Diplomáciai értesülés szerint közeledés történt az oíasz-oBztrák-magyar szövetség felé. A cáfolatok özöne ellenére is diplomáciai körökben meg vannak győződve arról, hogy Olaszország nem adta fel erre irányuló tervét és a kisantanttal szemben olasz-osztrák-magyar antantot akar létrehozni. Diplomáciai körökből nyert értesüléseink folytán illetékes osztrák helyen is érdeklődtünk. Itt természetesen megcáfolták a híreket és kijelentették, hogy a nyilvánosságra bocsátott kereskedelempolitikai egyezményeken kívül Ausztria semmiféle más természetű megállapodást Olaszországgal nem kötött. Az osztrák cáfolat ellen szól azonban az a körülmény, hogy a napokban Bécsbe megy Don Sturzo, a Partito Popolare vezére, aki régi elöharcosa az olasz-osztrák-magyar szövetség tervének és néhány hét előtt Friedrich Istvánnal is tárgyalásokat folytatott erre vonatkozólag Rómában. D*n Sturzo bécsi látogatása amellett szól, hogy a kiváló olasz politikus elérkezettnek látja az időt, hogy immár nemcsak hazájában, Olaszországban, hanem Ausztriában is propagandát csináljon a szövetség eszméjének. = Határincidensek. Az elmúlt napokban több Ízben megtörtént, hogy a csehszlovák és magyar határon incidensek merültek f*d. E határincidensek ngy állottak elő, hogy magyar területen találtak egyes csehszlovák járőröket, akik mikor megpillantották a magyar járőröket, tüzelni kezdt-k rájuk, amit magyar résiről viszonoztak. F. hó 11 én egy ilyen incidens alkalmával magyar részen sebesülés is történt, ami a figyelmet különösen ráterelte ezekre az incidensekre. A magyar politikai körök különösnek tartják, hogy ezek a határincidensek ismét olyan időben merülnek föl, amikor a magyar kormány vezetői külföldre akarnak menni, hogy a jóvátétel és kölcsön ügyében tárgyaljanak. Egy Ízben már hasonló incidensek fordultak elő, mikor Magyarország a népszövetségbe való fölvétele előtt állott, amit az ellenséges sajtó nagyban kihasznált a magyarok elleni propagandára. A legutóbbi határincidensek dolgában a magyar kormány késznek nyilatkozott arra, hogy az ügyet ezúttal is az antant bizottság vizsgálatára bizza. = Románia és Magyarország. Zichy Rabidó Rezső gróf, Magyarország bukaresti követe most érkezett viasza Budapestről. Most, amikor a politikai életet a Magyarország és a kisantant közöttlétesitendő közeledés kérdése uralja, különös jelentősége van ennek az utazásnak. A Brassói Lapok bukaresti munkatársa fetkereste ^ichy grófot, hogy kérdést intézzen hozzá, s tőle kórjen autentikus felvilágosítást ebben a nagyjelentőségű kérdésben. A követ a Brassói Lapok munktársának a következőket mondotta : — Most jöttem Budapestről, ahol bizonyos politikai természetű kérdésekről tárgyaltam. Ezek azonban nem voltak összefüggésben a Magyarország és Románia között létesítendő közlekedés ügyével, ami a közlekedést illeti, annyit mondhatok, hogy a magyar politikai élet vezetői teljes határozottsággal óhajtják ennek a közlekedésnek létrehozását. Én a magam részéről két álló eszteneeje dolgozom azon, hogy ez létrejöhessen, s azt hiszem, hogy most, amikor a kérdés teljes aktualitást nyert, néhány nap múlva részletes tanácskozások történhetnek e tekintetben. A «Brassói Lapok munkatársa megkérdezte, hogy mennyiben felelnek meg a valóságnak a Bethlen István gróf magyar miniszterelnöknek Bukarestbe való utazásáról szóló hirek. — Erre nézve nem tudok felvilágosítást adűi — mondotta a gróf. — E pillanatban még az utazás időpontja sincs meghatározva. A jóvátételek fizetésére vonatkozólag hozzá-Cinedria. Irta Uly János. A tudós ráemelte vastag- okuláréj a mögül előcsillanó tekintetét a mögötte álló fiatal asszonyra, a feleségére, meg a fiatal doktorra, a ki a keze alól most került ki az egyetemről, a szava áhítatba csendesedett, mikor kezébe vette a gyűjteményből a préselt, hervadtszagu óriás fehér virágot. — Látjátok! — szólt — ez a legritkább példánya gyűjteményemnek! A neve cinedria! Furcsa, semmit sem mondó név, de mivel mindennek ezen a világon nevet adtak az emberek, igy hát ezt a gyönyörű ritkaságot is elkeresztelték cinedriának. Egyetlen talpalatnyi földje van csak a világnak, a hol ez a ritka virág megterem. A tudomány kutatásai szerint valami szeszélyes szélroham egy idegen növény magvát széthordva, olyan földbe telepítette, a hol az uj virággá fejlődött. Dél-Amerikának valamelyik ritkán járt csücskében találtak rá a kutatók és sehol sincs mása! . . . Azt nem tudták eddig kideríteni, hogy milyen növény volt az, a melynek a magvából idegen földben ez a virág nőtt. Csak ez az egy példányom van nekem is belőle! A gyűjteményem büszkesége! Az arcához vitte gyengéd becézéssel a száraz virágot, a fiatal asszony meg a doktor mosolyogva mélyesztették egymásba tekintetüket, egy pillanatra összesimult a kezük, de a tudós szeme újra fölemelkedett, a tekintete végigsimogatta a felesége és a doktor arcát: — Higyjétek el, nincs szebb, mint egy ritka virág, vagy növény, a melyről tudja az ember, hogy párja alig van! Tudni azt, hogy a mienk valami, a mi kevés van a világon . .. ez a legnagyobb gyönyörűség tudós számára! Az asszony keze forrón kulcsolódott a doktor keze köré. A férfi erősen magához vonta a meleg, karcsú asszonyi testet, úgy hogy az asszony riadtan dobbant meg, a szeme lángbafulva meredt a férfira, hangtalan kérése az ura felé bólintott. A doktor elengedte az asszonyt, az arcán keserű ránc futott el, csöppnyi bosszúság, a mit az asszony észrevett és mosolyogva könyörgött a pillantásával bocsánatért. A tudós fölkelt asztalától, levette vastag pápaszemét, elhelyezte a kopott bőrtokban, az útra az újabbat tette fel az orra nyergére, a melyet finom tokban hordott magával. Megcsókolta a felesége homlokát, a doktorral kezet fogott és ideges aprózó lépéseivel elsietett. Az asszony szemében szikrázó harag lobbant föl, mikor az ura becsukta maga mögött az ajtót: — Mindig ezekkel a szamárságokkal foglalkozik I Egy hitvány kis virág! Ennyi számára minden nyönyörüség! A doktor olajat öntött a parázsló tűzre. A hangja forró suttogásba fűlt! Az asszony keze után nyúlt. — Mikor itt van maga, a legkábitóbb virág, amilyen csak egy van ezen a világon! A miből még kettő sem termett, mint abból a délamerikai cinedriából! Az asszony egyik kezében a virágot szorongatta, a másikkal védekezett a férfi heves, tüzelő ostroma ellen: — Pál! Az Istenért, még alig ért a kapuhoz! És csakugyan. Ebben a percben újra kinyílt az ajtó. A tudós jelent meg benne. A szeme tétovázón akadt meg a feleségén meg a fiatal doktoron. Összehúzott pupillái lesiklottak az asszonyról meg a férfiről és az asztalára hullott fa tekintete. Észre sem vette, hogy a cinedria a felesége kezében szorong. — Itt felejtettem az értekezésemet, amelyet ma este föl kell olvasnom a természetbúvárok egyesületében! intézett kérdésre pedig a következőképen válaszolt : — Párisban most döntenek a magyar jóvátétel ügyében. Benyomásom és meggyőződésem az, hogy Magyarország nem képes jóvátételt fizetni, de ha mégis fizltésre kényszeritenék, agy az az ország végső romlását idézné elő. A tudósitó felemlítette azokat a híreszteléseket, amelyeket nemrég bocsátottak világgá s amelyek a mai magyar kormány erőszakos eltávolításáról szóltak. Erre nézve Zichy gróf a következőket moudotta : — A készülő magyarországi államcsínyről szóló hirek minden realitás nélküi valók, s nem egyebek kitalálásnál. A magyar parlament egységes pártjában teljes az egyetértés, s Bethlen miniszterelnök pártját nem fenyegeti egy oldalról sem veszély. Itt véget ért az interjuv. A Magy arország és a kisantant közeledés© ügyében nagyon jól informált helyről még az az értesülést nyertük, hogy Magyarország képviselői és Dúca külügyminiszter között az állandó tanácskozások mar megkezdődtek s szakadatlanul tartanak, de a tanácskozások anyagáról ezideig még semmi sem szivárgott ki. Egészen kompetens helyről nyert értesülés szerint azon bau a tárgyalások a legteljesebb aktivitás jegy eben folynak és sikerült oíy alapot találni, amely a legjobb eredménnyekkel kecsegtet. A kolozsvári »Keleti Újság írja : A lapok husvét után megjelent szimai már lényegesebben kevesebbet foglalkoznak a belpolitika kérdéseivel. Úgy látszik, a román ellenzék kénytelen revízió alá venni eddigi taktikáját, melynek nem mutatkoztak kézzelfogható eredményei. Most az Avarescu-párt újabb piattformon keidi támadásait a liberális párt ellen s ez a drágaság kérdése. De mindezeknél élénkebben foglalkoztatja a politikai köröket a magyarországi külpolitika uj orientációjának kérdóse. Amióta bedobták a sajtóba Bethlen miniszterelnök utazásának tervét, a bukaresti lapok nagyon élénken foglalkoznak a magyarországi kérdéssel Megállapíthatóan nincs lap, mely na tartaná szükségesnek, hogy a Magyarországhoz való viszoay rendezése érdekében ne tegyen meg a kormány minden komoly lépést. A követendő taktikát illetőleg azonban mar megoszlanak a vélemények. Az értekezés után nyúlt. A tekintete nyiltan, gyanútlanul mosolygott, a tudós félszeg hiszékenységével az emberi dolgok becsületessége iránt. Az ajtóból vissza sem nézett. Az asszony villámló tekintete utánakuszott: — Látta ezt ? Ezt a közömbös, hiszékeny arcot! Ezért nem fogom magát meghallgatni soha 1 Ettől nem tudok szabadulni! Hát minek néz engem ez az ember 1 Egy hitvány vásári portékának, amit ordítva kínálnak az árusok, mert nagyon sok van belőle ? Hát csak az a rongy virág ritka és őrzésre méltó az 5 számára ? Jöjjön, megfulladok ebben a komor nagy szobában, csupa szürke rend, öreg poros könyvek és ez a komor Íróasztal itt — apró lábával nekirugott a széknek — mind-mind az én ifjú, forró életem ellen esküdtek össze! Lement a doktorral a kertbe. A virágok illata kábító bilincsként fonódott köréjük, elfelejtették a tudós szobájának komor sötétjét, becsületes szürkeségét, a tavasz pompázó köntösét rájuk terítette, mintha óvni akarná őket a világ árgusszeme elől. Frissen fölturt földhányás előtt álltak meg. Az asszony tekintete gúnyosan pihent meg a friss fekete földön. — Ezt ő ásta ma reggel! Minden reggel lejön ide a kertbe és ás! Gyökeret keres! — Ne törődjön vele, édes! — suttogott a férfi hangja. A keze újra az asszony fehér liliomkeze után nyúlt. Csodálkozva csattant föl: — Nini! A cinedria 1 Magával hozta 1 Egészséges, üde kacagása szétcsapott a kertben. — Nini, csakugyan! Itt ez a hitvány virág 1 — szólt az asszony és gyűlöletes pillantással nézte a cinedriát. A férfi hangja mohón remegett. A karja az asszony karcsú dereka köré fonódott.
