Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-17 / 33. szám
1823 március 17 «Komáromi Lapok« 5. oldal cökröl, vineogoneokról és röhögöncökrő!. Vannak, akik aztán szóval fejezik ki az arra haladó nők toalettjéről, lábáról, lábikrájáról és egyéb részeiről a véleményeket, részint súgva, részint hangosan, rikácsolva és lármázva. Ez a csoport talán csnk a sietni szeretők előtt ellenszenves, mert a megjegyzések pergőtüzébe részesülő nők előtt úgy látszik nem oiyan unszinpatikusak, mert sehol se libeg, sétál, andalog anuyi nő, mint e körül a csoport körül. Egy másik csoport a vészmadarak és a kuvikok csoportja, akik állandóan rémhíreket beszélgetnek tömör csoportokban. Tavasszal és nyáron, szép kellemes estéken nj csoportig keletkezik, ezek a kávéházból kiszűrődő kávé, eigória és szaccszagon Kívül a zenében gyönyörködnek. Ezek mind akadályozzák a szabad forgalmat és elmondhatjuk, hogy annak a népszerű dalnak, hogy „Nincs menyország, se pokol“ félig bizonyára igaza van, mert pokol az nincs, mert a sietős utu járókelők annyiszor kívánták ezeket a csoportokat a pokolba, hogy ha volna pokol, már egy csoport se volna az utcán. Most térjüük át az utca rémeinek másik csoportjára: az egyedül kóválygókra, akik éppen úgy akadályozzak az utcai szabad és gyors forgalmat, mint a csoportok. Ilyenek a kirakat bámulok, a hirtelen megállók, s akik Toldi Miklós módjára ődöngenek előre, meg hátra. Veszedelmesek, akik azt hiszik, hogy az utcajárda bálterem és francia négyes-szerű balansé és turdamé lépésekben mennek tovább, vagy akik a régi magyar táncokra gondolnak és andalgó lépésekkel a járda egyik széléről a másikra andaloguak. Jaj annak a sietős utu pasasnak, aki elé ilyen andalgót küld a sors, mert ha jobbra akarja elkerülni, akkor az pont jobbra libben és igy tovább. Ilyen libbenő, ideoda hajló lépésekkel haladóknak van egy veszedelmes alfaja, a bátyusok csoportja. Ne tessék ebben valami antiszemita izt keresni, mert én a hetényi, mareelházi, izsai batyusasszonyokról szólok itt. Egy ilyen bőszoknyás bátyus asszony elég ahhoz, hogy a legszélesebb járdát elzárja a forgalomtól s mivel a nehéz terhet könnyebb vinni, ha jobbra-balra libbenő mozdulatokkal halad, hát nincs mód, hogy ilyen bátyus asszonyt a gyalogjárón kikerüld, kénytelen vagy kilépni a sárba, a kocsi útra. És ha véletlenül ez a katasztrófa a Tolnai; vagy a Deák Ferenc feneketlen sáru ulcájában ér, akkor jobb, ha nem is születtél volna erre a sártökére. Minden ilyen bátyus asszony minden bolt ajtóba beszól, illetve minden boltajióból kiszólnak hozzá, s akkor ez az élő, békebeli hadiautó, ez a rettenetes tank, ez a bátyus asszony, akkor oldalt fordul ésbatyuja messze benyúl az útra, mint egy hatalmas erkély, ilyenkor nemcsak hogy a járdát zárja el végképpen, hanem a kocsiforgalomnak is akadályokat támaszt. Na hogy azonban arra gondolj boldogtalan halandó, hogy az előtted haladó, ilyen bátyus akadályt megszólítsd ós az meg fog állani és te szépen kikerülöd. Oh ezt ne tedd, halandó embertársam, mert a bátyus asszony azt hiszi, hogy itt valami jó üzletről van szó, hirtelen sarkon fordul és a kiálló erkélyével, a batyujával úgy vág mellbe, hogy rögtön eláll a lélekzeted és összeroskadsz. Veszedelmes akadályai a gyorsan haladóknak a rikoltozók, akik hatod megett már messziről kiabálják a b. nevedet, te gyanútlanul megállaz, bevárod, azt hiszed, valami európai fontosságú dologról van szó, de remegsz a dühtől, amikor a pasas csak azért állított meg, hogy megtudja tőled, hogy hogyan vagy? Okos ember, ha nevét kiabálják utána az utcán, süketnek teszi magát és halad tovább a dolga és az orra után. Veszedelmesek, akik azt hiszik, hogy az utcán haladó minden ismerősük egy-egy csatlakozó állomás és hozzájuk csatlakoznak. Ezek rendesen aztán lassabbmenésüek, mint az elcsípett áldozat, aki rendesen egy lófejjel előbbre jár, érezvén, hogy neki sürgős a dolga és ezzel jelképezi, hogy mennyire szeretne ő már előre szaladni. Amikor a kocsiuton már nincs, vagy ahol nem szokott sár lenni, ott föllép az utca rémeinek egy másik faja, ezek az átvágók; egyik sorról átvágnak a másik sorra, de pont ezt úgy intézik, hogy direkció a túlsó oldalon gyanútlanul haladó, egyenesen neki vágnak. A szegény pasas azt hiszi, hogy ennek bizonyára fontos dolga lehet vele, hát megáll a tiszteletére, vagy legalább is zavarodottan tétovázva halad, hogy mikor szólítja már meg az a másik. De az, mintha mi se történt volna, tovább halad, otthagyván a magaban dörmögő áldozatot. Veszedelmes játókeiök az u. n. nyaktekerinesek, akik előre haladnak, de oldalt, vagy hátra néznek és nekimennek a szembejövőknek. Ez a csoport különösen az iskolákból kitóduló gyerekek között van nagyon elterjedve. Ilyen forgalmi akadályok még a gyerekek közül az utcán gombozó, labdázó, csigázó, karikázó, pilinckező gyerekek. Ha már a gyerekeknél vagyunk, mindjárt tárgyaljuk le egyik fő akadály-csoportot is: a kocsisok csoportját. Ne tessék itt goromba bérkocsisokra, káromkodó fuvarosokra és furmányosokra gondolni. Ezek sokkal kedvesebb lények, a gyerekoesikat toló dadák, bonnok, szobalányok, leányok vagy mamák. A kocsiban egy ennivaló kis csöppség szendereg csendesen és a kocsit toló is rendesen ennivaló és mégis ez a kétszeresen ennivaló intézmény sok bosszúságot okoz a tovasiető embereknek különösen, ha gyerekkocsi kongresszust tartanak az utcán és nágy-öt ilyen kocsi csoportot alkot. A kis babának egészen mindegy volna, ha a népteienebb felső Nádor-utcán tologatnák a kocsiban, de hát ez a kocsit tologatnak nem mindegy. A népes forgatagokat keresi, ahol sokan látják és ő is sokat lát stb. Veszedelmes faja a járókelőknek a szinpatikusak, a szuggesztiósak, akik amikor a szembejövő kiakar térni előttük, pont ők is arra térnek. Megesik, hogy négyszer-ötször egymással kerülnek szembe a kitérni akarás közb.-n. Ha az egyik fél megunván az eredményte’en ideoda ugrálást, megáll, hogy igy majd csak elkerüli a másik, de vesztére, mert a másikban is pont ez az elhatározás érlelődött meg és pont az is ott áll meg a kínosan vergődő orra előtt. A gyalogjárón végig karikázó biciklisták, végig száguldó lovasok és talicskát, tragacsot kézikocsit végig nyikorgató emberek már inkább a város sárrendészetéhez tartoznak, mert ha az úttesten nem volna akkora sár, akkor ott járnának, n?m a gyalogjárón. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a járdák fenevadjairól sem, a farkasokról, amelyek ugyan bárány, akarom mondani kutyabőrbe bujtatva, mint farkas-kutyák mimeiik, hogy ők békés állatok, de azért jaj annak, akiuek a lábába beleharap egy ilyen vérszopó. Ma már farkaskutyája mindenkinek van, mint ahogy van blombirozott foga. Madzagon vezetik őket és ha a vezető a járda egyik szélén, a kutya meg a másik szóién halad, szerencsésnek tarthatod magadat, ha a járdán igy keresztülhúzott pórázban keresztül nem bukói és esés közben nem lép fel a farkas kutyában az oithatatlan vágy, hogy a lábikrátokba harapjon, h ogy kézzel, azaz foggal foghatólag meggyőződjék arról, hogy a formás vádli csupa hús és vér-e, vagy csak vatta — az ebadta! Legközelebb többet! Komárom, 1923. márc. 16. Faun. mmt — Wallenstein Zoltán dr. főrabbi beiktatása Pécsett. Vasárnap, folyó hó 11-én iktatta be a pécsi izr. hitközség hivatalába uj főrabbiját, Wallenstein Zoltán dr.-t, a komáromi izraeliták volt ifjú főpapját. A beiktatás lélekemelő ünnepség keretében folyt le, s úgy külső fényével, mint bensőséges tartalmával a pécsi izr. hívek lelkében mindenkorra emlékezetessé tette a nagy napot. A Budapestről Fischer Gyula dr. budapesti főrabbi és a komáromi izr. hitközség küldöttsége társaságában Pécsre utazó főrabbit már a dombóvári állomáson küldöttség üdvözölte, mely a pécsi hitközség elöljárósága nevében tolmácsolta a hívek érzelmeit a főrabbi előtt. A pécsi állomáson Neumann Ignác hitközségi alelnök üdvözölte Wallenstein dr.-t, ki hálatelten köszönte meg a kitüntető fogadtatást. Az ünnepélyes beiktatás délután 4 órakor ment végbe a hitközség hatalmas templomában, melyben a hívek ezrein kívül megjelentek Baranyavármegye ós Pécs városának képviselői, Stenge Ferenc alispán és Nendvich Andor polgármester vezetésével, a külöuböző felekezetek lelkészei és képviselői, az állami hivatalok küldöttségei s Pécs város társadalmának vezető tagjai. Az ünnepségen a komáromi izr. hitközség képviseletében Wolf Gyula, Berger F. Vilmos, Fleischmann Miksa, Grosszmann Róbert és Kertész Jenő jelentek meg. A templom előcsarnokában Jusztus Miksa hitközségi elnök az elöljáróság óién fogadta az uj főrabbit, szeretettel üdvözölte őt és ünnepélyesen átadta a frigyszekrény kulcsát. A templomi ünnepség a magyar Hiszekegy eléneklesével kedődött, mely után Fischer Gyula dr. a budapesti dohányutcai templom főrabbija tartotta meg nagyszabású avató beszédét. A mély hatást keltő beszédben örömmel fejezte ki volt tanítványa iránt érzett büszkeségét és lelkes szavakkal buzdította hivatásának a biblia és a magyar érzés szempontjából való sikeres betöltésére. Wallenstein Zoltán dr. főrabbi megragadó hatalmas beszéddel köszöntött be hívei előtt. A szónoklat remeke volt az installációs beszéd, mellyel a szivekbe markolt, gondolko dásba ejtette az elméket, lángoló és olíhatatlan hazaszeretetről tett vallomást, körvonalozta a feladatokat, melyek teljesítésére vállalkozott és odakonkludált, hogy az erőt adó tradíciók tiszteletben tartása mellett a felekezeti életnek is hozzá keli simulni az uj idők és életkörülmények jogosult és az alkotásnak és haladásnak szentelt törekvéseihez. A legfőbb szempont sohasem lehet más, mint a haza és a magyarság érdeke, a zsidóság is megkövetelheti, hogy szerethesse hazáját. A mélyen megragadó szónoklat után a Himnuszt énekelték a hivek, mely után az ünnepély véget ért. Ezután a küldöttségeket fogadta a főrabbi, melyeknek sorában a pécsi egyházak, az izr. jótékony és kultúrintézmények vettek részt. Este az izr. jótékony nőegylet helyiségeiben az uj főpap tiszteletére 250 terítékes banket volt, melyen szeretettel ünnepelték Wallenstein dr. főrabbit. A felköszöntők során Wolf Gyula, a komáromi hitközség elöljáróságának háláját tolmácsolta azért a szeretetteljes, figyelmes fogadtatásért, melyben a küldöttséget részesítették és a pécsi izr. hitközség elöljáróságát és vezetőségét éltette lelkes szavakkal. A főrabbi számára a hitközség házában rendeztek be pazar lakást, melyet ez alkalommal gyönyörű virágokkal díszítettek föl, ezzel is kifejezésre juttatták a hivek azt a szeretetet, mellyel az uj főpapot fogadták és hivatalába beiktatták. — A világhírű vonós négyes Komáromban. Amint ismeretes, a „Waldbauer—Kerpeiy magyar vonós négyes holnap, vasárnap este Komáromban, a Kultúrpalota emeleti dísztermében tartja nagyszabású hangversenyét. A gazdag műsor úgy van összeállítva, hogy a közönség teljesen kárpótolva legyen a február 1 én elmaradt hangversenyért, amely olyan nagy közönséget vonzott. A holnapi hangverseny iránt is szokatlanul nagy az érdeklődés, helyesebben nem is szokatlan, mert Waldbauer- Kerpelyéknek olyan nagy művészi nevük van, hogy a legmagasabb fokú érdeklődés se szokatlan az ö művészi nevükhöz mérten, csak a komáromi fogalmakhoz mérten szokatlan. Nemcsak Komáromban, de Komárom környékén, sőt messze vidéken is nagy az érdeklődés a világhírű vonós-négyes holnap esti hangversenye iránt. Ha mindazokat a jelzőket, amelyekkel nagy zeneművészeket el lehet halmozni, itt mind felsorolnék, még akkor se tudnók teljesen hű képet adni az ő nagy zenei tudásuknak, művészetüknek és a legteljesebb összjátékuknak. Da a Waldbauer vonósnégyest dicsérni igazán nevetséges volna, ez a név már maga egy fogalommá vált, a zenei tökéletesség fogalma. A holnapi, vasárnapi hangversenyre jegyek még kaphatók és a figyelmes rendezőség úgy intézkedett, hogy az esti pénztárnál is lehessen jegyeket kapni, hogy a vidékről az előadás előtt megérkazők, vagy azok, akik az utolsó pillanatban határozták el magukat, még mindig kapjanak megfelelő jegyeket. Jegyek válthatók ma szombaton egész nap és vasárnap délelőtt a Spitzerféle könyvesboltban és vasárnap este 7—8 óra között a pénztárnál. Helyárak forgalmi és vigalmi adóval együtt ülőhelyek 15, 10 és 6 K. Diákjegy 3 K. Műsor a pénztárnál lesz kapható. — Eljegyzés. Rudas Rutka és Weiss Vilmos (Trencsén) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.)
