Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-10 / 18. szám

15*23 február 10

«Komáromi Lapok«

5. oldal.

dunai töltéseken 8 án, csütörtökön délután, mig a nagydunai töltés mentén Komáromnál pénteken délben + 722 cm. vízállásnál következett be. Ezen idő óta Ussu apadásban van.

Érdekes felemlíteni, bogy a most levonult árvíz magasság városunknál &% 1897. évit, amikor Komáromcsicsónál a nagy gátszakadás történt 52 centiméterrel, s az 1920 évi kétrendbeli 36 centiméterrel haladta felül. A mostani vízállás még az 1876. évi jeges árvíz magasságot is túllépte, mely Komáromnál az ószőny-hsrcsásí nxgydunai jégtorlédás követ keztében néhány ólára -f-720 centiméterre duzzadt fel. Az akkor bi-következett azon rendkívüli jelenséget, bogy a komáromi vágdunai fahidat és jégtörőit a Yágduaán felfelé, vagyis Ksszegfalu irányában söpörték d a jégtáblák, még most is ®mlí?gstik komáromi öreg polgártársaink.

A társulat igazgatója pénteken délben dr. Káilay József Salovenszkó teljhatalmú miniszteréhez a következő táviratot küldötte:

Az alsó csallóközi és csilizközi ármentesitö és belvizlevezető társulat ár véd-Imi sza bályzata alapján jelentem, hogy a Nagyduna védtöltése mentán az árvíz az eddig volt leg nagyobb magasságot túlhaladva, a komáromi vízmércénél 722 cm. vízállásnál kulminált. Az árvédekezés az egész vonalon folyik, a véd gátak állapota mindenütt kifogástalan.

*

A Duna főmeilékfoiyója, a Vág áradása ugyan alábbhagyott, azonban Komáromban, sjzin^én nagy károkat okozott. A Vágduna me^ttí komáromi fatelepek súlyos károkat szenved tek. A Boldoghy Gyula és Társa cég fatelepét csütörtökön elöntötte az ár, a víz behatolt a fűrésztelepre és a gépházat is elöntötte. Pénteken reggel a Funk féle fakeresskedésbe is beömlött az ár, igen érzékeny károkat okolva.

Közönség köréből.

Vettük a következő s igazán mggszivielésre méltó sorokat.

Tisztelt Főszerkesztő Ur!

A „Szegényügyünkés „Az ipar és keres kedelem“ cimü cikket olvasva b. lapjának 16. számában, önkénytelenül valami belső ösztön kényszerhatása alatt tollat kell ragadnom, azért, hogy rávilágítsak arra, hogy a szsgényügy és az iparosnyomor mennyire együtt járnak nemcsak az újságokban, hanem a valóságban is. Igaz, hogy ezek ketten hajdan is együtt jártak, amennyiben az iparos mindég támogat la a szegényügyet. A szegényügy és iparos ma is szoros kapcsolatban áll egymással, mirt ma már oda jutottunk, hogy az ipar és iparos ügye is szegény ügy. Ma már az iparos is egy-két kivétellel a szegényügyhöz tartozik és hogy nem kezelik őket úgy, mint a hivatalos sze gényeket, ez egyrészt azért, van, mart nem meri, szégyenli bevallani, hogy ö már a város legszegényebb szegényénél is szegényebb. In kább nélkülöz, koplal, másrészt pedig nincs olyen intézmény, nincs olyan politikus és niucs olyan ember, aki meghallaná jajszavát. Ellen ben látunk mesterséges gyárbeszüntotéseket, iparosok, kereskedők mesterséges tönkretételét, látunk iparosoknak mesterségesen a munkából való kiszorítását,

Csalódnak azok, akik a szegényüggyd foglalkozva, jóakaratuk teljes odaadásával dogodnak & szegésyügy enyhítésén, vagy megszüntetésén. A szegényügyhöz ma már nemcsak az elaggottak, a bénák, a betegek tartoznak, ma már vannak éptestü, erős, egészséges, életüknek virágjában levő szegények, akik mind 'dolgozni akarnának, akik hiába keresik a munkát, akik lakbér nélkül, ruházat nélkül, megélhetés nélkül hideg, fütetlen szobában töltötték & telet. Urak, szegéuyügyet intéző urak, tzaknek a száma lavina módra szaporodik. De ezeknek a szegény iparosoknak nincs kihez panaszra, nincs kihez segélyért menni, hangjuk, panaszuk a pusztába kiáltott szó.

A sokszor felszínre hozott állami munkák, melyek nálunk 10 p re alatt áttekinthetők, a munkásság Vsa részét foglalkoztatják talán — már akkor, amikor dolgoznak, mert nem mindig dolgoznak — de ki törődik az iparossal, ki ad muakát az iparosnak? Senki.

Okos gondolat, hogy a város nyisson do fogházat és ott foglalkoztassa az ő szegényeit.

Igen, de dolgoztassa ott a város ép és erős, egészséges munkabíró szegényeit is. E dologházba e cikk Írója is felvéteti magát munkára családjával együtt, legalább, míg ott dolgozik, nem kejl hideg szobában tétlenül ülnie, vagy kimenőié az uteára melegedni.

Ajánlom még, építsen a város egy nagy szegényházat, melybsn a nem hivatásos, de lakbért fizetni nem tűdé szegények kapjanak lakást.

Ezek után, akik e két házban még ez időszerűit nem kívánnak muakát vagy mens déket keresni, hívják meg egynapi látogatóra Komáromba a munkaügyi és pénzügyminiszter urakat, hogy gyönyörködjenek müßten, mint egykor Marius Karthago romjain. Kívánom a miniszter uraktól, ha eltalálnának jönni Komáromba, helyezkedjenek ej,- az egyik egy iparos, - a másik egy munkás család helyébe, csak egy évig. Próbálják meg, amit már négy éve csinálunk. Mondo®, próbálják m^g az év 365 napjából csak 98' ni pót dolgozni a mai viszonyok közt elf’ ^tő ^kereset vagy napidij mellett, tartsák el s&íádjhütat, a gyermeke két, ruházzák ők? fizWsenek. lakbért, fizes senek adót és a 3 napból fenaffiaradó 267 munkanélküli m-po.. mindegyikén rohanjanak végig az utcákon, &s utakon, mist a szélvésztől űzött falevél, munkát keresve reggeltől estig, este p dig a fáradtságtól, az éhségből agyongyötörtén, visszatérve családjuk körébe, a szívfájdalomtól és keserűségtől lesújtva, roskadjanaü le ők is e;;y székre s a kíváncsiságtól, a nélkülözéstől agyongyötört családjaiknak rebvgjék el mind a 267 este, hegy nincs, ma sincs, — nem hoztam semmit, — feküdjetek le . .. Mire °zt végig éük a miniszler urak, biztosan be fogják látni politikájuk hely telenségét és erősen hiszem, hogy azt a nép javára megfogják változtatni.

Városunk uj vezetőinek figyelmét is fel kell hivDom a körülményre. Tudom, hogy őket is erősen foglalkoztatja a szegény ügy, a muokanéitüiiség. Éa azt látom, hogy ma már a szegényügyet nem lehet, pillanatnyi segélyek kei megszüntetni, sőt még enyhítem sem. Eb küzd km a Jehetetíeu?éggt-1, menekülése a vizb.iulőnak a szalmaszál felé. Er, nun helyi, ez országos betegség, k polgárság ma már nem tud adakozni, mert hovatovább minden t gja maga Í3 segélyre fog szorulni. Az áll-m ? A polgár-ág vagyona után, a jelekből ítélve, fel fogja falni a polgárait k, mert a nagy munkátlanság következtében kasszájában mindig kevesebb van és az itt-ott elpotyogtatott segélyek sántán nem jöhetnek számításba. D ép, munkabíró emlernk a segély, bárkitől jön isi az, leslázó. Tehát u; m segélyt, nem szégyenkonyeret késünk, hanem munkái. Munkát, nemcsak a munkások, hanem ; z iparosok részére is, mert a sz géuyüsy csak igy lesz megoldható. Minden más kísérlet meddő, hiábavaló.

Az uj vezetőségnek majdnem minden tagja a muukés és iparos sorból került ki. Bizonyára tudják Önök már mindnyájan, mit tesz nem dolgozni és úgy élni. Kérem Önöket, ne üljenek fel az Ígéreteknek, nagyhangú frázisoknak é3 Ígéretekkel ne ültessenek fel másokat. Az Ígéretekben ma már csak a csecsemők hisznek. Ma már itt az utolsó negyedóra, ma már cselekedni kell, ma már késő a segély. Ma már nincs tőkés, nincs munkás, nincs kommunista, nincs kér. szoc., nincs kisgazda, nincs iparos, nincs szocialista és nincs zsidó párt, ma már csak egy nagy párt van-, a nyomorgók pártja, m ly rohamosan gyiij i magába az öszszes pártokat.

Ezt Önök is tudják és éppen ezért nagyon sajnálatra méltó dolog lenne, ha éppen Önöket, kik nagyobbréízt közülünk valók, nyelné el a nyomorúság végtelen tengerének háborgó és már kitörni készülő hullámai.

Í Tehát ne csak segélyek kieszközlésével foglal kozzanak, munkák kieszközlését is kérjék,

i- még pedig sürgősen. Az alkalom adva van, ? erősen akarni keil. Utat, cs .tornát építeni, 1—2 l uj uícát megnyitni, hogy a még tehetősebbek } építkezhessenek a város szivében. Önök moud ják, hogy nincs pénz. Hisz a munkanélküli s> I gélyre, a szegényügyre sincs pénz, erre is kell > pénzt teremteni! Az állam árusítja a Jöveg | gyártól a VI. ik erődig terjedő sáncfalakat s j tekintettel a nagy munkahiányra, nem ajándé• kozná e meg 6zze.l az állam a várost ? Pénzt azért úgy sem ad senki. Ajándékozzák ezt el

az építeni akaróknak s akik kötelezik magukat az azonnali építkezésre, vigyék az anyagot.

így ha lesz munka, önmagától megszűnik a szegényügy, a munkanélküliség, a csecsemőügy és az anyaügy.

„Nincs szükség a szlovenszkói iparra.“ „Háború nincs halottak nélkül“, — ezeket olvastam néhány újságban. Ilyen formán beszélt egykor egy magyar politikus is. „Nem akarok többé katonát látni“ és ezzel megalapozta a mai Magyarországot.. T. Városatyák és a szegényügy fáradhatatlan istápolói! A fenti két kijelentés alatt keressék a szegényügyet és & muukátlauságot, mert azok oda vannak eltemetve.

Igyekezzenek azt onnan minden erejükkel kiásni. De a mű ugylátszik bevan fejezve. A szlovenszkói ipar megszűnt, sz már nincs. Nincs munka, sem a munkás, sem a munkaadó nem dolgozik, karöltve járnak, azon beszélgetve. hogy koldulási engedélyt kérjenek^, avagy & Dunába ugorjának. Ők a gazdasági háború anyagi halottjai. Az iparosok biztosan azok. Da mit tesz leiten, akarom mondani a népek sorsának intézője? Most, amikor a pénzügyi sáskák felettek mind nt, letarolták az összes ipari mezőket, most, amikor a pestist és dögvészt is túlszárnyaló ipari pusztítást elvégezték, gondoskodtak az anyagi halottak eltemetéséről. Elküldték a szanitéeaket — az országos baleset biztosító hivatal képében — temetni. Ezeket a jóurakat biztosan temetni kü dték, nem pedig a kétévi baleseti járulékot bekasszálni, ezt maguk sem hiszik el, mert a harmadik évi járulékot nem is merik kérni. Jó urak! Mit akarnak még tőlünk ? Hozzanak is már egyszer valamit, ne csak mindég vigyenek. A közmondás is azt mondja: ahol nincs, ott na keress.

Adjatok nekünk munkát éa mi mindent kifizetünk, de munka nélkül már ne kérjetek és ne is várjatok semmit.

Iparos.

Komáromi levelek.

Kedves szép szőke asszony,

kénytelen vagyok itt, a nagy nyilvánosság előtt megköszöni önnek, hogy volt szives engem megvédelmezni, amikor valaki kifogásolta az én szatirikus, cinikus, irónikus hangomat. Hiszen — mondotta ön nagyon okosan és bölcsen, — ez a hang Fson lényege, s a gunyoros, csipkedő, ostorozó hang mögött a legszebb intenciók csillannak fel: kigunyolni a társadalom, a világ f.Öregségeit, bűneit, hogy ezzel javítson. Ha Faun nem guoyorossan irna, akkor azt már nem is Faun Írná, mert Faunak ez a lényege és amint Madách Luciferje mondja:

Nem adhatok mást, mint mi lényegem, Faun se adhat mást, Amint Faun lírikus hangba csapná át, akkor Cyranó lenne inkább, mint Faun, — mondotta öu energikusan és szép — különben mindig szelíd kék szemével haragos villámokat szórva azok felé, akik a maga Faunját bántani merték, s akik talán abban a pillanatban nőm is voltak a közelben, hiszen mi csak ketten ültünk az asztalnál, mert kedves férje ura, aki a kedvenc újságját bújta, ott ült ugyan mellettünk, de annyira belebújt az újságjába, hogy mintha ott se lett volna. Szóval az ön férje, az én kedves poéta barátom, az okos f. rjek közé tartozik. Vaunak ostoba férjek, akik csak mimeSik az újság olvasást, de dobhártyájuk minden atomjával lesik, hogy mit beszél a feleségük a mellette ülő férfival. A férjeknek ez a típusa nagyon szánalomra méltó és ostoba. Ostoba, mert annyi sütni valójuk lehetne, hogyha az asszony a kikapós menyecskéknek ha nem is tiszteletreméltó, de igen tekintélyes számot kitevő alosztályához tartozik, akkor a Lucifer, vagyis a rossz szellem úgyis megáldotta őt annyi rafinériával, hogy nem az ura előtt — ha az az újságolvasást elég híven mimeli is, fogja megbeszélni az udvarlójával a legközelebbi légyottot, hanem van annyi ravaszságuk, hogy a böjti szeníbeszédeken is fu!tevő diskurzust folytattak egymással, hogy a férjet még jobban lóvá tegyék. Ha pedig ártatlan az asszony, nem tudom én hányadik érzékével okvetlen megérzi, hogy az ura leselkedik utána az uj3ág mögül és hogy egyébként is bizalmatlan iránta. Ez egy tisztességes asszonyt vérig sérti. Legtöbb asszony nem szól ugyan az urának, de az élete, a lelke már megvau mérgezve és az asszony idegessé-