Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-06 / 16. szám
2. oldal „Komáromi Lapok* 19?3; február 6; tartó hangfogót az elégedetlenség rikoltozó szájára, a kormány és egyes városi, községi testületek hangoztatott reformtörekvései csak gyeBge kívánságok, egyszerű regisztrálásai a minden téren tapasztalt gazdasági élettelanségnek. A városi képviselőtestület, emely bemutatkozójánál minden földi jót Ígért, csak úgy tud a helybeli gazdasági helyzeten segíteni, ha a kormányköröknél komoly munkatervet követel a városban keresztülviendö munkálatoknál s nem a nyomorral, szegénységgel érvel, mert, ha csak ezt teszi, legföljebb egy pár száz doboz kondenzált tejjel, és néhány kg. kakaóval, pár zsák rizzsel és babbal fogják kérvényeit honorálni. A komáromiaknak nem nyomorakciók kellenek a kormánytól, hanem munkaalkalmak, építések, megrendelések: munka kell; a munkásnak nem segély kell, a munkájáért megszolgált bárt akar, a kereskedő, iparos szállításaiért akar keresethez jutni. Ha a képviselőtestület ezt elérni tudja, ha a kormányt nem segélyekért, hanem munkáért ostromolja, ha munkát követel: a produktiv, termelő munka minden nyomorakciót feleslegessé fog tenni. Már túl vagyunk ugyan a küszöbön, a kapu bezárult mögöttünk, sőt az uj esztendő palotájának tizenkét szó- ; bája közül az elsőt, az átriumot már be is jártuk. Ds mivel az év első hónapját Nnma Pompilius rendeletére Janus latin istenről ne- j vezték el, aki előre és hátra tekintő ábrázatával a mait és jövő jelképe volt, talán illenék nekünk is egy kissé visszapillantani az eltelt hónapra. Előre nézva úgysem látunk egyebet j ködnél, homálynál, bizonytalanságnál. Az ember javíthatatlan optimista. Bár- j mennyire lekoptatja is az élet sok tapaszta- \ lata, sok csalódása leikéről a reménységet, mégis örül az uj évnek, csupa megszokásból, mert mégis csak uj, mégis csak lehet várni i tőle valamit. Szeretjük az uj évet, mondja egy ; Írónk, mert úgy tetszik, hogy mosolyog ránk, [ mint minden, ami fiatal. A fiatalság, a gyermekkor pedig mosolyog még a rongyokban, ; még a nyomorúságban is, ilyenformán irta Hugo Viktor. Az uj év tehát minden baj mellett is jó reménységek, sőt jó kívánságok közt születik j meg. Manapság ugyan önzőbbek vagyunk az í újévi kívánságokban, mint elődeink voltak, j Ma már megelégszünk a b. u. é. k. sablonos négy betűjével, ha ugyan ezt is meg nem takarítjuk a postaköltség miatt. Nem tudunk már olyan szépen újévet köszönteni, mint hajdanán, mikor Mikes Kelemen ezt irta: „Kívánom Istentől, hogy ezen uj esztendőt szerencsésen kezdje és végezze keed. Legalább két fontnyi egészséggel többet kívánok keednek és azon kérem keedet, hogy legalább száz drammal jobbítsa meg keed a hozzám való szeretőiét.“ Hanem azért csak megjött az uj esztendő most is, mint Mikes Kelemen idejében. Még pedig „közönséges“ esztendőnek mondják ezt is a mindent tudó kalendáriumok. Ez persze csak olyan naptári megállapítás, mert lám közönségesnek jósolták azt a bizonyos 1914 iket is, ami pedig (jó néhány utódjával együtt) ugyancsak különös lett. De ha már az esztendőt közönségesnek mondják is, ezt a letelt janiáriust igazán nem tekinthetjük annak. — Az emlékezés szárnyára kelve, szinte a centennáriumok hónapjának mondhatjuk. Három százéves évfordulót ünnepeltünk e hónapban: Két magyar szellemóriás és egy magyar imádság születésének százéves emlékezetét. Petőfi születésének százéves évfordulója szinte egyetemes emberi ünneppé, a lángész és a költészet ünnepévé magasztosult azáltal, hogy nemcsak megcsonkított hazája, nemcsak elszakított országrészek magyar népe, hanem az egész knlturvilág népei áldoznak emlékének. Talán több nemzetközi hatás és erő nyilvánul meg ebben a tényben, mint amennyire az odaát sürgetett aktív külpolitika képes. E mellett csak kis jelentőségű és inkább az ellentét bizonyító erejével hat az, hogy az elszakított részek egyes helyein a politikai ha- ; tóságok nem engedték meg Petőfi nyilvános ünneplését. Lám, itt megengedték még az is- f kólákban is, belátva, hogy a lángész „kitör és t eget kér“. De ezt az eget mégis beborították egy kis előzetes cenzúrával, legalább az iskolákra vonatkozólag. Lapunk is Petőfivel kezdte uj évfolyamát s közölte Petőfinek azt az egyetlen, de nekünk annál kedvesebb versét, melyet Komáromban irt. Csak egy bájos, költői gondolat, csak egy forgács Petőfi költészetéből, de mégis egészen Petőfi. A nagy Madách ünnepi hangulatából már * kevesebbet kaptunk mi, komáromiak; pedig i nekünk igazán megszívlelendő a sztregov&i \ bölcs komor vigasztalása: .küzdj és bízva j bízzál!“ A harmadik csntennárium, a Hymnus | születésének százéves évfordulója, január 22, ? már hangtalanul, csendben jött el hozzánk, } csak a sziveinket érintve meg. Mihelyt elhagyjuk az emlékezés röpítő ’ szárnyát, még az újév is a rideg valóság zord, < téli képét tárja szemünk elé. Mert bizony & j miniszteri nyilatkozatok hivatalos oeuiariuma s ellenére, melyeket mindenáron elibénk akarnak \ tartani, sem tudjuk elhiuni, hogy pezsdü;ö ta- \ vasz lenne az a korszak, melybe Komárom i január elsején jutott a nagymsgye rendszer \ folytán. Azt mondják, hogy a községgé degradálás nem jelent sok változást, mert azért megmarad a város képe; intézményei, kultúrája, társadalma változatlan marad, még a j város elnevezést is tovább használhatja. Lehet. Hiszem a fa is megmarad fának akkor is, mikor elhullatta a lombját, melyen át lélekzik; da mégis téli álmát alussza, habár néha még a nap Í3 süt rá. A községesitett város olysn, mint a lombjavesztett fa, mint a lefüggönyözött ablaku ház: alszik . . . De hiába keseregnénk a város és vár- > megye megszűntén, az élet halad tovább. Az i egyik ember eltávozik a helyéről, a másik he- j lyébe lép, az egyik egylet megszünteti műkő- i dósét, a másik akcióba kezd. Január elég vál- { tozatos volt ebben is, miDt a gyűlésekben. \ Kisgazdapárt, kommunista párt, ipartestület, : árviasgáió bizottság, községi tanács, képvise- ; lőtestület, kell-e még több alkalom a beszédre ? , Azért a pártviszonyok változatlanok, a köz- { ségi választások csak Ígéretekben szerep adnék, | az árak emelkednek, az ipartestület autono- j mi&ja nem áll erősebb lábon, se a város . . . ' ! pardon nagyközség pénztára nem rendelkezik ! i több pénzzel, a munkanélküliség, szegénység I is tart tovább. Csak a farsang tudott erősen uralomra - vergődni. Táncmulatság, szinielőadás, bál egy) mást követik. Még a gyermekek is farsangol* ; nak: megnyílt a tánciskola. Az ovodabeli apí róságok pedig olyan kedvesen szerepelnek szini{ előadásokon, hogy a legfásultabb sziveknek is \ föl kell melegedniük. A táncmulatságok közt találunk egyéb-Iként egy ötletes újítást: a hölgyestélyt. Megtalálták végre az orvosságot arra a régi panaszra, hogy a fiatal urak nem akarnak táncolni. Lgylátszik, be vált az orvosság: hogy meg i kell változtatni az eddigi gyakorlatot. Félre a \ traditiókkal! Hölgyválasz estétől kivirágos ki■ virr&dtig ! Az eredmény teljes. Lám, igy kel| lene cselekedni a házasságok terén is. Akkor | egész életre szólna a hölgy válasz. Vagy talán Í éppen ezért nem veszik át ezt az intézményt a férjhazmenés eszközéül, mert itt csak egyszer lehetne gyakorolni ezt az értékes jogot? Mielőtt befejeznénk visszapillantásunkat, i ne felejtkezzünk meg a szenzációkról sem. Ezeknek a nemesebb értelemben vett fajtájához sorozhatjuk azt, hogy egy igazi oroszlánvadász, afrika-utazó magyar tudós jött hozzánk ós két lebilincselő, értékes előadást tartott számunkra. Az igazi szenzáció különben az volt, hogy rokonszenvesen elmondott és vetített képekkel illusztrált előadásában nem volt egyetlen n. n. vadászkaland sem. A nagy vadász 5 legkevésbbé sem hatásvadászó. A politikai élet is hozott néhány szenzá;■ eiót a pénzügyminiszter elleni merényletben, a demarsban, stb., de ezek nem helyi dolgok, azért nem is taglaljak itt őket. Még az időjárásról is jobb beszélni, mint a magas politikáról. Csakhogy az időjárás miatt meg mindenki boszankodott januárban. —ez. Magyar bál. 1923. február 4. A teljes siker jegyében vasárnap, febr. 4 én zajlott le a Magyar bál a Vigadó helyiségeiben, melyek a szó legszorosabb érteimében szűknek bizonyultak. Az idei farsang eseménye volt ez a bál,, melyen a város és környék közönsége testvéries szeretetbea egyesült, igen nagy számban keresvén fel a mulatságot. A kisgazda és kisiparospárt komáromi szervezete vállalkozását siker koronázta ós az a várakozás, melyet ehhez a mindén izében magyarnak igératző hangulatgazd*g estélyhez fűztek, a legteljesebb mértékben beigazolódott. Szüksegtelen a sablonos epitetonokat toliunkra vonni, a magyar bál ágy egészében, miut részleteiben miadeuképen hű maradt nevéhez és az a gyönyörű közöaség, mely reggel fél hatig a legtisztább magyar hangulatban kitartó jókedvvel vigadta át a báléjet, soha sem fogja elfelejteni azokat a kedves szép emlékeket, melyek ehhez a mulatsághoz fűződnek. Di külön ki kell emsinüuk a bálon lejtett régi magyar nemzeti táneokat, melyek íelüditő légkört teremtettek a Vigadó tánctermében, mely valóságos tündérícartet varázsolta szemléló elé. A bálra a rendezőség a Vigadó nagytermét ízlésesen feldíszítette; zöld fenyögaiy girlandok húzódtak végig a terem falain, zöld. szalaggal ékesített buzakoszoruk csüngtek egymásután a menyezetröl s a falakon a zöld galykoszorúban ipari jelvények voltak láthatók. Az öreg Vigadó terme egészen megifjult s a legkellemesebb hatást gyakorolta a belépőre. Künn az uteai bejárónál, vaLmint a lépcső feljárónál délceg magyar ifjak fogadtak a komáromi szekeresgazdák díszében pompázva, fácáutollas süvegben, ezüjtgkapcsos mentében az érkezőket, mtg a rendezőség többi tagjai figyelmes udvariassággal vezették föl a hölgyeket a ruhatárhoz. Már fel 9 órakor eleven, pezsgő élet lüktetett, a közöaség, Komárom magyarságának színe java, szép asszonyaink és leányaink nagy sereg» szinte özönlött a bálra, melyet a rendezőség épen a vendégsereg vagy egy óráig tartó föivonulása miatt csak féltizkor tudott megnyitni. A diszes közönség soraiban megjelentek Ficza József szenátor és neje, Fnssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő és neje, dr. Mohácsy János orsz. pártelnök és Boldoghy Gyula orsz. , alelnök, rendezöségi diszeiuökök nejeikkel, de ott voltak Vargha Sándor ref. lelkész, Csizmazia György polgármester, dr. Geöbel Károly, dr. Kállay Endre, dr. Weisz Miksa, dr. Köváry József, dr. Bardóez József, dr. Polony Béla, Ágoston Miklós, Nagy Sándor rimaszombati körzeti főtitkár, galántai Farkas Ferenc, Trugly János, dr. Csorba István földbirtokosok ós sokan mások a magyarság vezetőférfiai. Már a bál megnyitása is megragadó volt. 5 A mellékteremben összegyülekezett magyar \ nemzeti viseletben megjelent hölgyek a ran\ dezök karján a Rákóczi induló hangjai mellett | vonultak be a táncterembe, hol ragyogóan jj festői kép tárult elénk, gyönyörű magyar asz- 1 szonyok, bájos magyar lányok, csikósruhába \ öltözött ifjak sziues csoportja vonult fel és \ mutatta be hódolatát a bál közönségének. Majd nagy kört alkotva, a kör belsejében a sétal palotást mutatták be a közönségnek, meiy alig tudott betelni a poétikusan szép tánc ritmikus figuráival. Lelkesen felzugó tapsok adtak kifejezést a nézők elragadtatásának, mely csak fokozódott, mikor a nagy kört ! Füssy Kálmánná, a közszeretetben álló nem| zetgyülési képviselő nejével Sebestyén Ferenc, | a komáromi bandérium délceg kapitánya eljárta Ia magyar toborzót. Igen nagy hatást váltott ki a körmagyar is, meiy teljes szépségében érvényesült. Ezntán az általános táncra került a sor, amelyben résztvett már az egész táncos fiatalít ság a leglelkesebb hangulatban. A táncnak (magyar számait később is megismételték, a most divatos idegen táncok száműzve lettek a . teremből és a táncosok mégis a legkitűnőbben * mulattak reggelig. I Szünóra alatt tárgysorsjáték volt, melyben 130 értékes tárgyat sorsoltak ki. Tartot- I tak szépségversenyt is, melynek győztese l nagy fölénnyel Kelemen Juczika lett.
