Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-03 / 15. szám

192S. február 3. 8. ©Idái. és Hippiáink. S az orgiába nem szól bele a vallás, mely njuit erővel kiáltja szerte, mint Péter apostol: > Legyen hát veled Istennek dicsőség, magadnak munka !« Konstantinápoly. Tankréd. Ma Herzl pro­fesszornak hívják s a cionizmus jelszavával megy visszahódítani magának Jeruzsálemet. Prága. A császárság. A tudós uralkodó. Rudolf, később másnak hívják, csak a név külömböző. A jóakarat, a tudás egy, e kettő nem engedi egyiknek sem meglátni a körülötte nyüzsgő, hasonleső udvaroncsereget. Keplernek hívják- e a másik tudóst vagy dr. Benesnek, nem mindegy e ? Mind a kettő keres és mind a kettő tudja, hogy amit keres, nines is talán, de mind a kettő elég okos ahhoz, hogy tudat­lanságát nem árulja el. Keplernek elcsábítják a feleségét, de ő haszontalannak tartja észre­venni, Benes is sok mindent lát, de jobbnak tartja nem látni. Paris. Akkor egy Marseilles, ma talán ro­yalista hymnus. Dantont tegnap O'emensaunak hívják, ma Poincarrénak, holnap talán máskép. A ma forradalmának is van Robespierje is. Hiszen mindig minden forr, a forradalom nem a máé, a forradalom a történelem örökösen ismétlődő körforgása. London. A vásár. Hol értékért mindent kapni. Nem ismerünk a mára? Madách még csak gyárosnak nevezte, ma már közelebbről ismerjük a nevét: Bőm r Law-nak hivják. És most jövünk mi. Talán még nem mi, kik a tegnapban, hanem ők, kik a holnapban élnek. A phalanster. De ott is vau tudós és aggastyán. Rosszul sikerült előkép» a jövőnek : Oroszország. Oicserin és Lenin. És mi ? Mind­megannyi Plátók, kik a „borsón is« szépet ál­modunk. Valóban kemény a borsó és Isten csudája, hogy mi még azon térdelve álmodni tudunk, szépet álmodni ! Hiszen oly csúf az élet, legyen legalább szép az áiora. Aztán az Ür, a Semmi, ahol nincs meg­kapaszkodni mibe, az elveszéstől való félelem. Ádám földjéhez ragaszkodott, mi eszményeink után kapunk majdnem eszeveszetten, mikor a hatalom erejével el akarnak szafeasztani azok tói. Nem megyünk Luciferrel az Űrbe, itt aka­runk maradni, küzdeni akarunk, mert »ember eéJja a küzdés maga.« Hiába Lucifer szava : »Se sok próbára mégis azt hiszed, Hogy új küzdésed nem lesz haszta­lan ? S célt érsz ? Valóban e megtörhetetlen gyermek­kedély C3ak emberé lehet.« kapához már a harangozó nyúl. Mihály leakasztja a szűrét a válláról és megköpi a markát. Aztán kiveszi az özvegy kezéből a kapát. — Addsza, Julis! Isten nyugosztalja! A rög dübörögve kopogtat a koporsón, a mint aláhull. De csak az első két kapavágás. A többi már úgy suttyog utáuca, hang nélkül. A népség azalatt épp úgy széjj»lmálik minden­felé. ahogy összecsődült. Pesze Boldizsár már pihenhet, ahogy fölötte a harangozó meg Csata Mihály öaszehányja hevenyébe a halmot. Az se Dagyoíbb, mint akármelyik haügyazsombék, amott, a gémeskut körül. A harangozó oda­­szurja a fejfát is,’ a végibe, akkurátosan. Az alkonyat leszáll. Köd gomo'ylik el köröskörül a messziségben. A Pesze Bógyiék ablakából halvány világ pislákol elő. Az atya­­fiságr, a szomszédság még odatér. A torra. Kocsonyát esznek. Meg füstölt kolbászt. Egy pár csirkét is levágtak. Bort a Betekintsfcől küldtek. Mihály is odatart, a harangozóval. Hogy ketten földelték el Pesze Bógyit. Csön­desen besomfordálnak. — Dicsértessék ! A vendégek esznek. A gyereknép a zúzán, meg a sarkantyún civakodik. Az özvegy a szemét törölgeti. — Hát kigyeimed is ! — köszönti Mihályt, — Hogy annyit tusakodtak. Egymással. Mihálynak megint a szűrével akadt baja. — Az *>mbör néha olyan. Máekülönbül jó ember vót. Csak, ha az ital a fejibe szállott. Az özvegy szemrehányóan pislant rá. — Más is csak megissza. — Msg, bólint Mihály. Épp a megyeri vásáron . . . Az asszony belekap a szóba. — Épp az! Hogy azon a tiz pengőn A Sark. És Ádámmal feljajdulunk mind annyian : »Ne lássam többé ádáz sorsomat, a hasztalan harcot! Hadd fontolom meg, dacoljak-e még Isten végzetével ? !« Az álomnak vége. Eljutottam a kopott, régi könyv utolsó lapjaihoz és azt gondolom: de jó is volna, ha vege volna! Aztán zene haitik valahol közelben, zon­goraszó. Bizton apró női ujjak adnak öntudat­lan szerenádot. Ejnye! Éváról megfeledkeztem, pedig ő is ott volt, itt van mindenütt. A nő, az örök Éva. Egy gondolat — s megint egy gondolat! — hogy egyszer talán nekem is súg valamit Éva, hogy bizton ez a kél: életet adni az életnek, a szenvedésnek, a nyomornak, a fájdalomnak, a kínnak, az elnyomottnak, az Embernek. ügy érzem, méltóan emlékeztem Madáchra. Lesznek talán, kiknek idegen lesz az én fel­­felbugó, különös fájdalmam. Azt fogják mon­dani talán: magyar fájdalom. Nem. Madách nemcsak a mienk, hanem a kultúráé, az em­beriségé, mint tragédiája az : »Ember trgédiája«. A maga kis szomorú sorsát kiszélesítette az emberiség tragédiájává, megír! a a muitat és a jövőt; vájjon megirt-e mindent? Vájjon nem feledkezett el semmiről? Talán nem. Mikor el­végződött, kezdődik minden elölről. Ez a Madách, a Múlt poétája Ó3 a Jövő látnoka mindenkié, tragédiáját játszák szerte a világon, minden nyelven szavalják a színészek: »Mert elmerültél álomképeiden, »Hogy ébren légy, borson fogsz térdepelni.* Nekünk is álom, Kiss József mondta : »Ha álom is, mindegy, dicső, szép álomnak, boldo­gok, kik soká és szépet álmodoak.« Mindenüt, minden nyeiven deklamálja egy öblös hang, hogy : »küzdve küzdj, és bízva bíz­zál !« Ha meddő is, hagyják meg nekünk a küz­delmet és bizodalmát! Sötét este kezdtem lapozgatni a kopott könyvben és most hajnalodik. Bennem is dereog|a gondolat, Madách adta. Nem azért aktuális Madách, mert 160 éve szű letett, hanem mert megírta az »Ember tragédiáját« A mi tragédiánkat. ______________________Dr. Siffár Kornél. Megérkeztek a legújabb zongora és hegedi, hangjegyek. — Kapható könyvesboltunkban — Nádor-utca 29. Telefon 80. — Mélyen leszál­lított árakért. Zenéhez szükséges cikkek nagy raktára. »Komáromi Lapok« rágódott örökké. Azóta is. Mihály köszörüli a torkát. Köbint. — Te se tudod Julis. Az száz psngő vót, ahogy a bankbul közösen kivettük. A váltót is úgy irtuk alá ketten. Mag a komáin, hátul. Abbui 5 hatvanit, én negyvenet. Egy iccét ittunk a Batekintsbe. Aztán másnap azt mondta, hogy ö kapott negyvenet én meg hatvaast. Hát igy vót Juli«. Az asszony oldalvást néz. Viróknét kinál­gatja. — Egyél még Zsuzsa. Ekkis bort is. 0 akkor is két iccét mondott. Az embör oszt néha hibádzik is, Mihály. — Az. Akárhogy érti is a számvetést. — Da a Bógyi... a lelkemuram, az nem igen. Az úgy tudta az egészek Mihály lesüti a szemét. Hallgat. A szűre ujjába kotorász. Egy pár bankót húz ki belőle. A kézit megnyá’azza. Húsz koronát olvas ki pontosan. Az asztalra teszi. — Épp azért. .. motyog. Má úgyis vég». Da a gyerekeknek az is jó lesz. Én rám ne is vádaskodjon senkise. Ő se, odafönn. Csak a kés, a kanál csörömpöl. Egyéb mindenki hallgat. A gyerekek suttognak. Oda­pislognak a tarka bankóra. Az özvegy bort tölt. A poharat Mihály elite tolja. — Hát igyék má, keed is. Úgyse civa­kodnak má többet. És megtörüli & szemét. Mihály fölemeli a poharat. — Ha itt vóna! Julis. A szája félregörbül. Hogy aki látja, azt se tudja, sir-e, nevet-e. A tiz pengőt siratja-e, vagy a szegény Pesze Bógyit neveti. Hogy agy hibázott a számvetésbe. Meg az iccébe is. fiz első „képuiselőíesíüleíi“ ülés. — 1923 január 31. — Szerdán délután folyt le az első képviselő­(testületi ülés, amelyen agyanazok a kinevezett tagok vettek részt, akik eddig mint „közigaz­gatási bizottság“ intézték a város ügyeit, most \ ugyanezek átalakultak „képviselőtestületi ta­­| gokká“. Az ülésen Csizmazia György polgármes­­| tér elnökölt. Resztvettek a városi tisztviselők ;■ is, mint előadók, de ezeknek szavazati joguk a községi törvény értelmében nincsen. Megje­­j lent a képviselöttstületi ülésen Jávor Jenő ál­­lami főjegyző is, aki a képviselőtestületnek | bemutatkozott, a csehszlovák pártók hiányza­­) nak, mert az elöljáró választáskor lemondtak í mindátumaikról. Az ülés lefolyása a következő volt: Az áj városi polgármester programmja. Csizmazia György megnyitván a gyűlést * köszönetét mond megválasztásáért. Kijelenti, | hogy ő mint munkás, a komoly munka embere és ez képezi jövö működése sarkalatos pont­ját. Erídméuyes műsödése csak úgy lehet, ha ; mindan oldalról támogatásban részesül. A város ügyei, amennyire beletekinteni alkalma volt o pár hét alatt, nem rózsásak, de viszont taláu a teljes kétségbeesésre sincsen f ok, mert a város pénzügyi egyensúlya helyre­­\ állítására vannak kivezető utak. Ezeken ki­­sj ván haladni és programmja a jövedelmek le­­í helő fokozása, a kiadások terén a legszigorúbb \ takarékosság és úgy a város üzemeinél, mint | szállításainál a becsületes munka és tisztesség | szem előtt tartása. A foíyóévi költségvetés I összeállításánál először a fedezeti részt és ; csak azután a szükségleti részt kívánja meg­­; állap it ani. Az állammal szemben mindazokat az : előnyöset biztosítani kivánja a város részére, melyekre az igényt tarthat. Erre nézve a kezdeményező lépések máris megtörténtek és sikerrel kecsegtetnek. A város törvényhatósági jelLgét megszüntette a törvényhozás, de a kulturális, gazdasági és szociális intézmények mostani színvonalon tartásával sőt fejlesztésé­vel a városi jelleg biztosítható lesz a jövő­ben is. A nagy munkanélküliség következtében igen nagy a népnyomor, amelyen segítenie kell az államnak, ebben a munkában a városnak is részt kell vennie; a város szociális ügyosztálya rövidesen megkszdi működését és intézni fogja a szegény ügyet, a munkanélktt'iek, rokkantak, hadi károsultak ügyeit, a köz jótékonyságot és ellátja a munkaközvetítő ügyeit. Az ipar és kereskedelem megmentése ér* l dekében azou lesz, hogy az állami közmunkák I sürgősen foganatosíttassanak. I Közegészségügyi téren & járványkórház felállítása a legsürgősebb teendő, és gondos­kodni kell a csatornahálózat kibővítéséről is. Programjában van a városi üzemek köz­­« pontosítása, mely azokat olcsóbbá fogja tenni. A város pénzügyi helyzete közismerten I komoly, ez a háború és az azt követő válság­­] nak eredmény». Ennek javításán kötelessége ' mindenkinek közremunkálkodnia, aki csak a jf város érdekét szivén viseli. A város összlekos­­\ ságának támogatását kéri ehhez a nagy muu­­l kához, a maga részéről kijelenti, hogy pártok­­j tel nem befolyásolva, teljes pártatlansággal és : igazságérzettel kivánja betölteni hivatalát és ehhez kéri a képviselőtestület támogatását. (Élénk tetszés.) Képviselőtestület. Dr. Alapi Gyula polgármesterhelyettes, & polgári pártok nevében szólal fel és ^reflektál az elhangzott székfoglalóra. A polgármester miuden pártnak súlyt helyez támogatására, ezt készséggel kilátásba helyezi a polgári pártok részéről annyival inkább, mert ezek korábban is mindig az együttműködést igyekeztek ke­­; resni a város tanácstermében és igy szolgálni a város érdekeit. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatták, hogy erre van mód is lehetőség. IA polgári pártok nem a szétválasztás utait keresik, hanem a közös munkáét, ezen az ala­pon minden hátsó gondolat nélkül őszintén támogatni fogják az uj polgármestert minden törekvésében, amely a város anyagi és kultu­rális felvirágoztatására irányul. Majd részletesebben foglalkozik a polgár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom