Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-25 / 11. szám
2 eld a1. »Kou'Srorai Lapok« ISE23. január 25. cselekedet, hanem ellenkezik minden nemzetközi elvvel és ezt a problémát csak úgy lehet helyesen megoldani, ha Magyarországot szomszédaival kibékítik, vagyis ha a politikai és gazdasági akadályokat, amelyek ét a többi Európától elválasztják, kiküszöbölik és ba a kí-’antant államainak meghagyják, hogy a békekötés záradékait, amelyek szentek és sérthetetlenek, ök is tartsák be. Ez lesz az uj Olasz ország feladata. Németország ereje. A világsajtó egyéb híreken kívül a legnagyobb teret engedi át a francia-német küzdelem regisztrálásának. A győztes nagyiutal mák, Angol-, Olaszország, Egyesült Államok kormányai ugyan diplomatikus köntörfalazással kezelik a kérdést, a közvélemény, az egyes államok lakossága azonban, azt lehet mondani, egy tömegként Ítélik el a francia erőszakosság újabb kitörését. A nagy külföldi lapok, különösen az angol és amerikaiak szinte tömve vannak a Ruhr vidék megszállásának eseményeivel s a sorok között mindenütt kiérzik a szimpátia a német nemzet iránt. Lehet, hogy ez a szimpátia gazdasági érdekek gyökeréből táplálkozik, lehet, hogy az egész Európát, de az egész kuiturvilágot pusztulásba rántó erőszakosság következményeitől való félelem mérsékli m .jdnem barátságossá a nemrég még engesztelhetetlennek látszott gyűlöletet, végső eredményeiben mégis a nagy tömegeknek elkeseredése a magára maradt franciát hideg zuhanyként gyógyítja ki a sadiata hóbortból. A küzdelem eredményei nemcsak a fran cia hatalomtól, de a németek belső egységétől is függ. Ott, ahol 60 milliós nép kemény nyakkal, valami csodálatos hittel fegyver nélkül áll ellen a fegyverrel szemben, ahol a nemzeti egység fanatizmusa az egyetlen páncél a minden háborús felszereléssel m -sirozó erőszak ellen, ott a küzdelem élet halálra megy. Azok a hir?k, amelyek egy esetleges lengyel beavatkozásról beszélnek, a memeli puccs, a német szép vratisztikus mozgalmak hióbhirei mind eszköz a francia kormány kezében, bogy a leghatalmasabb ellenféllel, a német egységgel szemben az egész Ném tbiredalom körül veszedelmes tüzeket gyújtson. A lengyel beavatkozás, ha lenne i?, alig terjedne tűi irreguláris csapatoknak Felső Sziléziába való bevonulásánál, a lengyel kormánynak nem lehet szándéka a maga szomszédai és ellenséges szomszédai számára hátát kitenni a francia érdekekért, a memeli puccs az antant olintézendöi közé tartozik, maga Franciaország döntőbíró e kérdésben nem lehet. Amitől a francia kormány még reményeit fűteni engedi, az a német-bajor ellentét. Bajorország ma a restauráció erőssége, de bármily ellentéteket íj támasztott, a közelmúltban a berlini és müncheni kormányok között a politikai harc, a közös veszély, a francia megszállás, egybeforrasztotta a föderativ államokat. Bajorországbaa ma az idegenek ellen engesztelhetetlen gyűlölet uralkodik és ez a gyű ölet nemcsak a franciákkal, d) a kommunistákkal és a zsidókkal szemben is veszedelmes formát ölt. E belső nyugtalanság azonban kevés reményt adhat a franciáknak ahhoz, hogy a német egység megbontása erőszakosságaikat győzelemmel kiséri. Átmeneti jelenségek ezek, amelyek időről-időre meg-megjelennek más államokban is, de amelyek, amint felszínre jutnak, szinte maguktól tűnnek el a belső konszolidáció utjából. Bajorországban „Nemzeti Szocialisták“ név alatt fasiszta mozgalom van kialakulóban, amelyben polgári és munkás elemek egyformán vesznek részt. Az a kiegyenlilhet8tlennek látszó ellentét, amely a kommunisztikus forradalmakban kialakult a polgári és muokástársadalmak között, teljesen eltűnt, helyébe lépett a legnagyobb fegyverbarátság, mert közÖ3 érdek kapcsolja össze a ktilömböző rétegeket. A francia megszállók a német birodalmi szocialisták és a német nacionalisták harcából gondolja kialakítani a passiv resistencia latő résének eszközeit s azt reméli, hogy a német nagytőke és a munkásság érdekellentéteinek hangoztatásával a munkásságot mégis rabszolgamunkára tudja majd hajtani. A német munkásság azenban tudja, hogy a német nagytőke ma már a német nemzeti vagyon integráns része, amelynek tönkretétele a német ipari termelésnek a halálát jelentené. A német munkás más szemmel nézi a töke rendeltetését, mint mis, iparilag kevésbé fejlett államok munkássága. A német munkásra nem fogja azt mondani az angol munkás, hogy elárulta a szocialista elvet, mert együtt halad, együtt szenved a német polgársággal. A német munkás nemcsak a szocidisla elvbe kapaszkodik, vagy hogy jobban fejezzük ki magunkat, hogy a szocialista elvet nem válassza szét a jog elvétől. Az emberi méltóssággal. az emberi szabadságjogokkal, a legelemibb önérzet követelményeivel szemben még akkor sem keres és talál az elfajzott markszi elv-kátéban magyarázatot, amidőn munkáscsaládok ezrei napok mu’va az éhséggoi, a gyomorral küzdeni lesznek kénytelenek. Á jó értelmezett szocializmus nem kapott csorbát azért, mert a német munkásságnak a polgári elemmel egységes ellentállásában a szocialista törekvések lélekharangját hallaná megkondulni. L'gkevésbbé sem. Sót, éppen a polgári társadalom örvend ennek a fejlődésnek, amely a sok ellenséges huzavona után őszintébb megértés és üdvös kooperáció útját egyengeti. Az u. n. reakció vadhajtásai, da a szocialista elv tulhajtásai is egy közös eredőbe futnak össze, amely jótékony hatásait nem osztályok szerint, hanem az összességnek egyformán áldástliozóau biztosíthatja. Németország ereje ebben az egységben keresendő s a francia megszállás, bármennyi háborús tankjaival,, szuronyos katonáival az egész német gazdaság s a német egységes nép elleni merényletnek megbecstelenítő kritériumait viseli magán és egyformán elitéli minden nemzet, amelynél a jog, a törvény é3 emberi szabadság az állami élet mozgató ereje. A világhírű magyar vonós négyes (Waldbauer-Kerpely) nagyszabású hangversenye 1923 febr. 1-én csütö?tökön este Komáromban) a kultúrpalota hangversenytermében. —Belyárah: 15,1D. & és 3 karosa. — Jegyek már válthatók Spitzer-féle köny— vesboltban és este a pénztárnál. — Dávidházy János 1867—1922. A szomorú hir szokott gyorsaságával terjedt el Komáromban, hét főn délután, Dávidházy János tatai főszolgabíró váratlan halálának hire, mely különösen a csallóközi járás területén okozott komoly megdöbbenést, ahol Dávidházy János 1920 végéig működött. Ez a gyászos hir többet jelent, mint egy élet korai elmúlása, mert az abban felhalmozott energia és munkabírás, foglalkozási körének a hivatottig kivételes mértékével való betöltése, a bsnne összpontosult ritka képessége messze ki emelték őt a mindennapi élet köreiéiből, a Dávidházy név az évek múlásával értékké és fogalommá vált, amely a magyar közigazgatás dicséretét és fejlődésének nj fokát jelentette. * Dávidházy János Tatán született 1867 ben egyszerű polgári szülőktől, akik tehetséges fink nevelésére és iskoláztatására kiváló gondot fordítottak. Középiskoláit Tatán és Pápán végezte, a jogot pedig a budapesti egyetemen hallgatta. 1893 ban lépett a megye szolgálatába, mint közigazgatási gyakornok, de alig egy év múlva már aljegyzője a megyének és 1896. év elejétől kezdve tatai szolgabirónak választja meg a megye közgyűlése, fölismerve munkabíró képességét és jeles tisztviselői kvalitásait. Több éven át Tatán volt szolgabiró Pöcze János föbiró mellett, majd az udvardi járásba került és Balogh Imre főszolgabíróval az ógyallai szolgabiréi j hivatalnál működött, 1907 ben tiszteletbeli főszolgabíró lett és 1908. évben került Csallóközbe. A vármegye közönsége ez évek alatt meggyőződött Dávidházynak igazán nem mindennapi képességeiről és kivételes munkabírásáról és a nyugalomba vonult Emánuel Sándor helyébe 1912 ben megválasztotta a csallóközi járás főszolgabírójává. Ez a választás alkalmasabb férfiúra nem eshetett. A közbizalom csakhamar faléje fordult, amint látták a járás javai szolgáló törekvéseit. Nem volt egyetlen községe sem, amelyet évente többször is meg ne látogatott volna, nem volt olyan közügyé a járásnak, amelyben a dolgozók közt az élen ne állott volna. Járása érdekeiért mindenkor bátran és erélyesen szállott síkra, a legtöbbször eredménnyel. Ez népszerűségét csak fokozta és nagy mértékben megnövelte. Azok közé a ritka föszolgabirák közé tartozott, akikért a jegyzői kar is lelkesült, mert velük a legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn és igazságos elöljárójuk volt. A világháború alatt ránk szakadt sok nélkülözésben és nyomorúságban a járásban az ó vaskeza tartotta fenn a rendet és a nyugalmat. A háborús élelmezés nagy akadályait emberfeletti munkával győzte le és neki „ellátatlanad nem voltak, de sokszor kisegítette a járás élelmiszer tartalékaiból a többi járásokat és a várost is. Hivatalában szigorú és objektiv tisztviselő volt, aki megnyerő modorával, lekötelező szivssségével igen-igen sok tisztelőt és barátot szerzett magának, ügy hivatali elöljárói mint a nagyközönség benne látták azt a férfiút, akit a csallóközi járás nélkülözni nem tudott. Nagyszerű méretekben nyilvánult meg a ragaszkodás vele szemben már az uj államfordulat után, amikor menesztése elhatározott dologgá vált. Sok száz kisgazda jelent míg a zsopáni hivatalnál érdekében és követelte további alkalmazását. Azonban ez eredményre nem vezetet Dávidbázyt 1921 január 1 tői felmentette a pozsonyi kormány bivalától. Fáy István tatai főszolgabírónak főispánná történt Inneveztetése folytán erre az állásra pályázott és bár a hivatalos hatalom a családi összeköttetések és a tatai kiskirály, j az ifjú É zterbázy gróf is mindent elkövetett \ ellene és jelöltje Kubinyi György érdekében, j mégis fölényes többséggel választotta meg a ! közgyűlés erre az állásra. Ezt azonban már betegen foglalta el. A háború megviselte szervezetét, a megfeszített munka, a sok kocsizás, törődés kimerültté tette szervezetét, ehhez vesebaja is járult, amely miatt 1920 ban hosszabb szabadságra is volt kénytelen menni, A tatai nehéz viszonyok közt is teljes odaadással teljesítette hivatását a legutóbbi napokig. Szombaton még hivatalában járt és egy nappal utóbb agyvérzés következtében váratlanul elhunyt, gyászba döntve családját, élénk és mély fájdalmat okozva sok barátjának, tisztelőjének és ismerősének, akik őt szerették é* uagyrabecsülték. Halálát szerető és önfeláldozó hitvesén Kacz Ilonkán kívül négy gyermeke gyászolja: vitéz Dávidházy István, aki a háborúban teljesített önfeláldozó hősiességéért a legmagasabb elismeréseket kapta, János, Ilonka, Nsgy Nándor nemesócsai földbirtokos felesége és Endre fögimnáziumi tanuló, anyósával özv. Kacz Lajosáéval és sógorával, Komáromi Kacz Endrével, a jeles festőművésszel. Temetése Tatán ment végbe kedden, melyen megindítóin impozáns részvét nyilvánult meg a megboldogult iránt. Meghatóan nyilvánult meg Tata, a szülőváros részvéte jeles szülöttével szemben. A református egyház templomában ravatalozták fel az elhunyt főszolgabírót, akinek végtisztességén a két testvérváros közönségének százai vonultak fel, A templom* képtelen volt befogadni a gyászoló közönséget, melynek soraiban Komáromból is többen m >gjelentek barátai közül. Kivonult Tata egész helyőrsége, a járási cssndőrség, ott voltak Asztalos Béla alispánnal élén a megyei tisztviselői kar, Alapi Gáspár polgármester, számos küldöttség, köztük Tatabánya hatalmas küldöttsége. A ravatalnál Dózsa József tatai lelkész mondott gyászbaszédet, a simái pedig Asztalos Béla alispán búcsúzott el tőle a vármegye nevében, amely
