Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-23 / 10. szám
^egfvaBcnegyetÉiit éwf®lymm* IO. izém. Keddi 1923. január 23 sasiam KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI I,AF. £íóf)zett»li ár ea«S»-*®l*wák «rtékbau t Helyben és vidékre postai szétküldésé»!: *g«MW érre 80 K, félévre 4® V, Mgyedérre 20 KHlföldön 1«0 Ke. •Egyes «sasra ára t SO f’ll ér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr, Szerkesztő: BARANYA'V JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 39., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: keá'n csütörtökös ás szomtefo,, mesterségesen szított izgalmak és rettegések között él néhány hét óta a köztársaság népe, melynek a lehetetlennél lehetetlenebb hirekről kell hallania, oly hirekről, melyek egy közeli nagy veszedelemről beszélnek. Csupa merő rémhírek ezek, beteges fantáziák szüleményei' s mintha csak arra volnának hivatva, hogy erőszakosan életre hivott zavarokat támasszanak. A hirek a külföldről szállnak át a határon, viszhangra lelnek a cseh sajtóban, bőséges táplálékot nyernek azokból az intézkedésekből, melyek a kisantant köreiben észlelhetők s amilyeneket itt a csehszlovák köztársaságban is tapasztalhatunk. A románok által világgá röpített tendenciózus híresztelés, mely a román és magyar határon előfordult incidensekről szól, a legalkalmasabb arra, hogy izgalmat keltsen nemcsak Romániában, de a szomszédos államok területén is és hogyha hozzávesszük azt, hogy Csehszlovákia szövetségeséről van szó, lehetetlen, hogy idegessé ne tegye a gyöngébb lelküeket. Az ellenőrző bizottság, mely a nagyantant képviselőiből alakult, Magyarország ajánlatára megtekintette a veszélyt rejtegető zónát, de semmit sem talált olyan dolgot, amely a román ráfogást igazolta volna és a bizottságnak kikellett jelentenie, hogy nincs oka Romániának aggodalmaskodni. Ez a vizsgálat és ez a nyilatkozat egy újabb vereséget jelent a kisantantra nézve, mely mindig talál ki Magyarország ellen olyan vádakat, melyek nem birnak alappal és amely úgy látszik, legfőbb céljának tűzte ki azt, hogy a megcsonkított országot Közép-Európa tűzfészkének tüntesse fel és protektoraik előtt mint a világbékét veszedelmeztető államot akarják bemutatni. Hogy ez az eljárás nem mutat egészséges gondolkodásra, azt mindenki láthatja, aki nyitott szemmel nézi az eseményeket, de hogy az ilyen állandó mesterkedésnek árát a kisantant országainak népei fizetik meg, azt eléggé érezzük mi, akiket balsorsunk az ideges temperamentumú uj államok valamelyikébe sodort. Ma már egész nyíltan beszélnek mindenfelé mozgósításról, háborúról, anélkül, hogy a nagy izgalmak között hivatalos helyről csak egy szó is elhangzanék, mely megcáfolja a rettegést okozó híreket és megfenyítené azokat, akik ilyen lelkiismeretlen munkával a lakosság békéjét orvul megbontják. A kormánynak volna kötelessége, hogy közbelépjen az ilyen rosszakaratú és tendenciózus híresztelésekre és neki kellene elnémítani azokat az azaán provokatőröket, akik egyéb híján, a legrafináltabban kieszelt hirbombákat helyezik el a lakosság között, mintegy merényletet követve el a rend és nyugalom ellen. Majdnem azt kell hinnünk, hogy a kormány lúd erről a veszedelmes játékról, de ha nem tud, hallgatásával semmiesetre sem járul ahhoz hozzá, hogy a nyugalom helyreálljon, sőt ha nem lép közbe, könnyen megeshetik, hogy tétlensége csak megerősítésére fog szolgálni az uton-utfélen terjesztett rémhíreknek. A rendnek és konszolidációnak rossz szolgálatot tesz a kormány akkor, mikor hallgat, mert a hópelyhek hamarosan lavinákká válhatnak, amelyeket pedig nehéz lesz romboló utjokban megállítani. Azt az egész világ tudja, hogy az a veszély, melyről a kisantant államai álmodoztak a minap, egyáltalán nem jelentkezett, csak a rossz és nyugtalan lelkiismeret által felcsigázott fantázia agyréme volt az, nincs tehát semmi célja annak, hogy azok a népek, melyek az imperialista hóbort szülte kis szövetséges államokban élnek, továbbra is izgalomban tartassanak. Különösen semmi célja sincs annak, hogy a csehszlovák köztársaság népei újabb és újabb rettegésnek legyenek kitéve, bűnös módon kieszelt, mesterségesen táplált, de minden komoly alapot nélkülöző híresztelések folytán. A köztársaság népeinek nyugalma megköveteli, hogy illetékes helyen védelmet találjanak az ilyen gyilkos manipulációk ellen is, melyek sem bent az államban, sem kint a nagyvilágban nem szereznek tekintélyt a köztársaságnak, de alkalmasak arra, hogy meglevő kis hitelét is lerotsák, sőt tönkretegyék. — Marad a régi miniszterelnök. Svehla miniszterelnök betegségével kapcsolatban oly hirek jelentek meg a kormány sajtójában, hogy a miniszterelnöki állásban változás áll be. Minthogy Svehla egészségi állapota javul s alőreiáthaíólag fölépüléae már nem sokáig tart, a miniszterelnök helyettesítésére, illetve főiváltására nem kerül a sor. = Elégtétel a kisantant vádaskodásáért. Ismeretes, hogy a kisantant demarsot intézett Magyarországhoz, melyben kitért a román-magyar határon történt incidensre is. A nagy antant katonai ellenőrző-bizottsága most megállapította, hogy a román-magyar határon Magyarország részéről semmiféle csapatösszevonás, oagy csapatmozdulat nem történt. A MTI. jelentése szerint a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság a következő jegyzéket küldte a m. kir. honvédelmi miniszterhez: Miniszter Ur! Hogy kívánságának megfelelően a magyarországi szövetségközi katonai ellenőrzőbizottság által megejtett vizsgálatról tájékoztassuk, kiegyenlítő szerepünknek tudatában, valamint a legutóbbi események által felizgatott kedélyek lecsillapítása végett van szerencsénk a következőket kijelenteni: A szövetségközi katonai ellenőrzőbizottság egyes tisztjei kiszálltak a román határon, mégpedig Debrecen, Békéscsaba, Mezőhegyes, Kiszomborés Szeged vidékére. Mindezeken a helyeken megállapítást nyert, hogy semmiféle csapatmozdulat vagy csepatösszevonas nem történt. Seiby s. s., angol kiküldött, Hinaus s. k,, francia kiküldött, O.ani s. k., japan kiküldött, Guzzoni s. k., olasz kiküldött, elnök. Ezzel a nyilatkozattal azok a kitalált hirek is erejüket veszítik, melyeket tendenciózusan Magyarország mozgósításáról terjesztettek. = Háborús hirek. A cseh lapokban háborús hírektől írnak és azzal a tendenciával állítják be ezeket, miutha a háborús híreket & magyarok és zsidók terjesztenék, hogy ezzel állandóan izgalomban tartsák Szlovengzkó népét. Igaz ugyan, hogy a háború szele épen olyan erővel fujdogál Csehországban is, mint itt mifelénk és ott is idegesek az emberek, dehát a cseh lapok ezt nem veszik észre, mert a cseheket még sem merik azzal gyanúsítani, hogy ők találják ki ezeket a rémmeséket. Csak a múlt héten jegyeztük föl a Yankov egyik komáromi tudósítóján!! k nagyképü meséjét, mely már valóságos hadit udósitás volt, annál nevetségesebb a külügyminiszternek lapja a Cas, mely egész cikkben foglalkozik a háborús hírekkel és a fent jelzett beállítással megy neki ismét a magyaroknak. Mert hát ki okozna veszedelmet a köztársaságban más, mint a magyar! Ha nem hallottuk volna már számtalanszor, hogy minden dologban, mely kellemetlen a csehszlovák köztársaságnak, a magyarokat állítják oda bűnösöknek, talán komolyabban fogadnánk ezt az újabb rágalmat, de négy éven át olyan sokszor illettek már bennünket ilyen és hasonló vádakkal, hogy fel sem igen tűnik, de mégis nem haladhatunk szó nélkül a magyaifaló cseh lapnak rágalma mellett, mert rövid emlékezőtehetségét és teljes tájékozatlanságát kell leszögeznünk ezúttal is. A háborús híreket v*gy két hét óta a prágai cseh kormánylapok terjesztik, mi magyarok, csak legfeljebb csodálkozunk, de leginkább nevetünk azokon a rémhíreken, melyekből a kormány „jóhiszemű“ sajtója táplálkozik s amelyek a Venkov-féle komáromi „tudósítók“ távirataiból merítik jólértesültségüket. Sajnos, ezeknek a sajtóhíreknek az a szomorú következménye mutatkozik már is, hogy egyes élelmiszerek ára kezd fölfelé szökni, amit pedig a szegény munkanélküli népnek kell első sorban éreznie. Azért volna helyes, hogyha az illetékes kormánykörök is beleszólnának a veszedelmes játékba és leparancsolnák leibzsurnáljaikat a rémhírek terjesztéséről. Elhiheti a kormány, hogy ezt még azok az „átkozott“ magyarok is megköszönnék neki.- A munkanélküli segély megfeneklett valahol Komárom—Pozsony és Prága között. Ezer munkás áll ma ölbe tett kézzel ezenkívül több száz kisiparos és kereskedő sem dolgozik. Sajátszerü jefinség ez, hogy épen Komárom, tehát az a hely, ahol az áll&mfordulat óta semmi munka nem volt, épen a legmostohább elbánásban részesül. A munkásság, mely a nemzetgyűlési választások alkalmával oly nagy lendülettel állott a kormánytámogató szociáldemokrata pártok mellé, ma meggyőződhetik arról, hogy a kormány hogyan támogatja a munkásságot. Most már a munkásság is látja, hogy kétféle mértékkel mérnek itt jogból is, segélyből is, a komáromi
