Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-30 / 78. szám
2. oldal »Komáromi .Lapok 1923. junius 30. együtt veszi a fél kézhez, ha eziránt! kívánságát a beadványban kifejezésre juttatja. Egyéb hatóságok és hivatalok határozatait is a beadvány nyelvén készült hiteles fordítással kell ellátni, ha a fél anyanyelvét az illető hatóság vagy hivatal területén a lakosság legalább egyötödrésze anyanyelvének vallja. A hatóságokkal és hivatalokkal való szóbeli érintkezésre vonatkozóan az uj kormányrendelet kimondja, hogy minden olyan hatóságnál, vagy hivatalnál alkalmazott tisztviselő, amelynek területén a lakosságnak legalább egyötöde egyazon nyelvi kisebbséghez tartozik, ezen a nyelven kötelesek a féllel érintkezni, ha a fél anyanyelvén fordul hozzájuk. A nyelvi kisebbségekhez tartozó egyénekkel felvett jegyzőkönyvek lefordítására nézva is intézkedik a rendelet. A fél anyanyelvén való megmagyarázáson kívül, amely eddig is szokásos volt, a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely a fél fontos nyilatkozatait tartalmazza, a fél kívánságára egész terjedelmében anyanyelvére kell lefordítani és a fél az aláírást a lefordított szövegrésznél teljesíti. A nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgár a királyi járásbíróságok és királyi törvényszékek előtt szóban és Írásban nemcsak az állam hivatalos nyelvét, hanem anyanyelvét is használhatja, ha az utóbbi nyelv az illető bíróság területén a lakosság legalább egyötödének auyanyelve. Ebben az esetben a királyi járásbíróságok határozataikat a féllel — kívánságára hiteles fordításban — anyanyel vén is közük és a szóbeli érintkezésben is ezt a nyelvet kötelesek használni. A rendelet kulturális részének élén álló szakasz a nyelvi kisebbségek szabad iskolaválasztási jogát biztosítja, kimondván, hogy a nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok nam korlátozhatók abban, hogy tanulmányaikat a törvényeknek megfelelő fajú, fokozata és jellegű tanintézetek közül miiyen tanítási nyelvű intézetben folytassák. Ez a szakasz tulajdonképpen C3ak írott jogszabályba foglalja azt a Magyarországon mindig fennállott gyakorlatot, hogy a nem magyar nyelvű szülők gyermekeiket minden hatósági befolyástól menten tetszésük szerint járathatják akár nem magyar, akár magyar tanítási nyelvű iskolába. Igen fontos és nagy horderejű rendelkezése az uj kormányrendeletnek az is, hogy a nem magyar tanítási nyelvű községi, felekezeti, egyesületi iskoláktól a nyilvánossági jog nem tagadható meg és azok az azonos fajú és fokozatú magyar tanítási nyelvű nem állami intézetekkel állami segélyezésük feltételei tekintetében teljesen egyenlő elbánásban részesülnek. A rendelet egy további szakasza az állami és községi népoktatási intézetek tanítási nyelvére vonatkozólag tartalmaz nagyjelentőségű uj rendelkezéseket, ahol az egy és ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó tankötelesek száma a 40-et eléri, vagy ahol a magyar állampolgárok egy és ugyanazon nyelvi kisebbséghez tartozó része a lakosság többségét teszi, Levelek a Menyországba. Kedves kis Olgicáml Az lehetetlen, hogy én megszakítsam Teveled a levelezést. Ha Írásos választ nem kapok Tőled, akkor is fájdalmas édes érzés a veled való társalkodás; akkor is megtermékenyíted Te az én lelkemet; akkor is miuden földi dolgok felett való gyönyörűség a Veled való lelki közösség. Emlékszel-e még ? Hogyne emlékeznél, hiszen csak 18 évvel ezelőtt volt, mikor még úgy ebéd ntán, mint csacska kis babuskát nekem kellett a díványon elaltatni képtelen rögtönzésü meséimmel. A fél szarva kecske, három lába cica, jószivü füles bagoly, fületlen Bodri stb. stb. balgatag mesékkel kellett álomba ringatni és mikor már azt hittem — kifogyva meséimből, hogy alszol, szép csendesen elakartam osonni mellőled: Te reám mosolyogtál és hamiskásan kényszeritettól, kedves sejpitéssel mondván: Meséljen még édesapám! Oh minő más helyzetben vagyok most ! Mesélek, mesélek folyton, azt hiszem, hogy ébren vagy. Hogy itt vagy mellettem. Hogy hallod minden szavamat, meggyötrött szivem minden fájdalmas jajját és nem szólsz. Nem mosolygasz rám okos szemednek biztató ragyogásával. ; a helyi iskolai, vagy közigazgatási önkormányzati szervek, vagy a nyelvi kisebbséghez tartozó 40 tanköteles gyermek szülőjének (gyámjának) kívánságára az illető kisebbség anyanyelvét a magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó törvényes rendelkezések sérelme nélkül kell megfelelő számú osztályban egész. beu vagy részben tanítási nyelvül alkalmazni. | Egyben gondoskodik azonban a rendelet arról \ is, hogy a helyi érdekeltségeknek a tanítási I nyelvre vonatkozó, különböző óhajainak érvé! nyesüíése a tanítás sikerét ne veszedelmastessa. ; Ezért kimondja, hogy a vallás és közoktatás; ügyi miniszter kütön rendeletben fogja rneg■ állapítani, milyen vegyes tanítási nyelvű iskolatípusok között választhatnak az említett helyi ; érdekeltségek ott, ahol kívánságuk arra irá■ nyúl, hogy a kisebbségi nyelv csak részben • érvényesüljön a tanításnál. A polgári iskolákban és középiskolákban j, is megfelelően gondoskodik a rendelet a felmerült szükséghez képest arról, hogy a nyelvi •; kisebbséghez tartozó tanulók számára a tani< tás erre a célra létesített párhuzamos osztályokban egészben vagy részben a tanulók I anyanyelvén történjék. Az egyetemi oktatással kapcsolatos intéz| kedé38 a rendeletnek, hogy az ország területén • élő nyelvi kisebbségek nyelve és irodalma száj mára legalább egy tudományegyetemen tanl széket kell felállítani. Az egyesületi jogba vágó rendelkezések ! közül, amelyek lényegükben egyeznek a í 68 as nemzetiségi törvényben foglalt sza] bályzattal, különös ügyeimet érdemel az a kiegészítő uj rendelkezés, mely szerint a ] kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok által alakított egyesületek nem vethetők alá más í szabályoknak, mint amelyek a magyar anya' nyelvű állampolgárok hasontó jellegű társadalmi ' intézményeire nézve fennállanak. A kormányrendelet külöD törvényben megállapítandó jogi következmények terhe aiatt kötelezi a jogi hatóságoknál, hivataloknál vala\ mint a bíróságoknál alkalmazott s a rendelet végrehajtása szempontjából tekintetbe jövő köztisztviselőket a szükséges kisebbségi nyelveknek két éven belül való elsajátítására; ezenfelül jj a köztisztviselőkre nézve a rendeletben meg■ szabott nyelvhasználati szabályok megszegését ■ a rendelet fegyelmi vétségnek minősiti, amely ; ismétlés vagy szándékosság esetében a súlyosabb fegyelmi vétségekre megállapított bünte* 1 tés alá esik. VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „ Hilf s ver ein der jüd. Hochschüler aus der Slovakei.“ 252 Praha I., Postfach 620. Közbenjárási dij vízumonként 20 korona. Kedves kis Olgicám 1 Igénytelen voltál Te egész az angyalokig, szavatartó a szavatartó a szentekig. Májas 26 iki sajátkezű utolsó lapodon azt Ígérted, hogy „most már meggyógyulok, mert érik a cseresznye.“ És ... és hiába várnak itthon a földi eper, himber, ribizke, a nagyszemü kedves szederfák ... Te csak nem jöttél haza. Nem mertél hivni bennünket, hogy a szegedi kórház idegen környezetében apád, anyád, testvéreid csókoljuk le piros ajkadról a láz tüzét, hazavágyó zakatoló szivedet borogassuk a Tisza vizének és vágmeiléki könyeinknek enyhet adó keverékével. Nem mertél hivni, mert tudtad, hogy annak ezer akadálya van. Tadtad, hogy nekünk a Te óhajod parancs, mert Te magadra vonatkozólag nem szoktál kérni soha áldozatot. Majd a rokoni szeretet elvitt gyógyulni, remélvén, hogy a magyar Berettyó lesz a Te Bethesdád. Itt már ki merted mondani, hogy hamarabb meggyógyulsz, ha »T-ikéd« eljön. Sürgőnyileg kaptuk meg üzenetedet. Mentünk azonnal, de két napig csak Komáromig juthatánk. Mig végre a vaspáncélba zárkózott emberi szivek megindultak az anyai könyeken. Kedves kis Olgicáml Te mindig megértettél! A betegen is okos szived megnyugodott azon, hogy anyádnak egyedül kellett menni, mi-Emelik a házbéreket. — junius 30. A lakók védelméről szóló 85. sz. tjjrvéuy, mely 1923. május 1-én lépett életbe, az 1914. évi házbérnek eddigi ismert mértékű emelésén kivüi megengedi az adótöbbletnek és általában az összes közterh-ikuek, a fentartási és kamatköltségeknek, amelyek 1914 óta keletkeztek, a lakókra való, lakrészek szériát eső mennyiségben leendő áthárítását. A háztulajdonosok a közterhek emelkedésével a lakbéreket csaknem mind kénytelenek voltak eífizstni lözterhekrs. Ne vegyünk egyebet, csak a községi pótadón&k több mint 100% os emelkedését, ami olyan erős emelés most már ötödik éve, hogy rettenetesen megterhelte a házakat, mert az adók nagyrészö nem pótlékolható, a házadó után elíeuoen a pótadó kivethető. Igaz, hogy a háztulajdonosok, akik a háború alatt a házbéreket nem emelhették, holott a fentartási költségek megtízszereződtok vagy meghuszszorozódtak, éltek a házbércmelés lehetőségével és a házbéreket emelték, sőt újonnan megüresedett lakásoknál talán nagyoa is felemelték. De igen sok lakó van, aki a régi háborús béreket fizeti ma is és minden lakbéremelésnek ellenszegül; ezekkel szemben az nj törvény módot nyújt a házbérnek a mai viszonyok szerint való felemelésének lehetőségére és arra Í3, hogy a renitens lakóktól a háztulajdonos megszabaduljon. Legújabban a város területén több kilakoltatás történt már, ami a lakókra nézve járt nagy kellemetlenségekkel, amennyiben most már az uj törvény szerint nem keli részére lakást keresni, amely árban, fekvésben, „megfelelő- lakrészekben a régihez hasonló legyen, — az uj törvény a lakót nem védi ennyire, csak bútorai elhelyezéséről kíván gondoskodást. A lakóknak is be kell látniok, azoknak t. i,, akik eddig a házbérek minden emelésének ellenálltak, hogy az olcsó lakásnak vége van. A lakás is drágább lett, mint a cipő, a ruha, a kenyér é3 minden. Igen sok lakó belátta a háztulajdonos nehéz helyzetét és ÖU" kéntesen is hozzájárult a méltányos béremeléshez, ezekkel nem is volt és nem is lesz semmi baj e végett. De azok, akik baka fontoskodtak, a háztulajdonosokat gorombasággal vagy durva inzultusokkal fizették és azokat terrorizálták, az uj lakástörvény megállj-t parancsol. A városi tanács hirdetménye most jelent meg ebben a tárgyban és ez részletesen körülírja a házbéremeíés nj módozatait. A lakóknak megvan az a joguk, hogy a reájuk kivetett közteherrészesedésről a háztulajdonosoktól részletes jegyzéket kérjenek, amelyet kívánságukra kiadui köteles. Remélhető, hogy ezen az alapon az adózás, amely a városnál értesülésünk szerint teljesen megakadt, újból megindul. A közterheket 1923 május 1-től kezdve szabad a lakókra áthárítani, vagyis a törvény életbelépésétől. vei hogy apád kálvinista pap. A golgotái ut határhidjánál elváltunk, egyik előre, másik vissza, de mindegyikünk krisztusi gyötrelmekkel szivében. Múltak napok, múltak hetek. Az édesanyai önfeláldozó ápolás se vihetett Neked gyógyulást. Te csak vártál, Te csak sóvárogtál, Te csak reménykedtél. Szeretted volna látni a kedves Vág vizét, ismerős gyümölcsfáidat. A nagy körtefán a kakuk, telibe húszat kurjantott... az után elhallgatott. Azóta nem hallottam, nem láttam sehol. Az akácfán fészkelő vadgalambjaink bugása szivettépőn keserű lett. Apró kerti énekeseink egészen elnémultak. A pipacs lehullatta szirmait, kiskertedbe plántált mezei virágaid: a szarkaláb, a búzavirág, a gyüszike, a margarét bánatosan lehajtják nemrég még szinpompás fejüket. A nap csak bujkál, mintha szégyenlené, hogy nyár van. Az ég gyakran hullatja könyeit. Megkaptam a sürgönyt, hogy mikor temetnek. Ezt is későn, csak mikor már koporsóba tettek. Meg se kísérlettem az elmenetelt. Most már minek ? ... En előlem Tégedet nem takarhat el a mezőtúri temető fekete hantja. Viszontlátásig, Kedves kis Olgicám! Kamocsa, 1923. VI/26. Kesergő Apád.
