Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-06-28 / 77. szám

2. ©Idái. »Komáromi Jüanok« 1926 junius 28 rint is igazodik, hogy a háború alatt mennyivel növekedett a vagyon. A vagyonszapofulati adónál a kővetkező irányvonalak szerint állapítják meg a könnyí­téseket: Akinek 1919 ben 50,000 K ig terjedő vagyona volt, az a vagyondézsmáaál 50»/0 os engedményt kap; a további a következő enged­ményeket mutatja fel: 100,000 K-ig 45% 200,000 9 40% 300 000 n 35% 400,000 n 30% 500.000 » 2 5% 600 000 W 20% 700000 9 15% 800,000 » 10% 800,000 K-tól 1 millióig 5% Nagyobb vagyonok nem részesülnek köny­­nyitésben. A vagyon megállapítása alkalmával nem tesznek külömbséget ingó és ingatlan vagyon között. Ebben a pontban a novella eltér a Rasin-féle eredeti tervtől. Az ebből az enged­ményből az állam pénztárát érő veszteséget 1 *3—1 5 milliárd Kra becsülik. Ebből az 1. kategóriába eső vagyonnal rendelkező polgá­rokra körülbelül 600 millió korona esik. Azoknál a személyeknél, akik az adót már teljes egé­szében befizették, vagy pedig többet fizettek, mint amennyit a jelenlegi novella szerint fizetni kötelesek, a tulfizetett összeget vagy átírják a még hátralékos többi adó számlájukra, vagy ha ezeket is rendesen megfizették, a jövő adó­­kivetés javára könyvelik. ____________ í — Internátus elemi, polgári és gimnáziumi leánytanulók részére az irgalmas nővérek ko­­márnoi intézetében. Az internátU3 növendékeinek jónevelést és gondozást, ízletes táplálékot, szép berendezésű tiszta, világos és egészséges ott­hont, nagy tágas kertben szabad mozgást biz­tosítanak az intézetet vezető Irgalmas Nővérek. Engedelmet kérek ha megtalálom sérteni a gyengébb nemet, ami- [ kor azt mondom, hogy ezt a nevet a gyengébb I nem határozottan bitorolja, mert az u. n. gyen- j gébb nemnek sokkal erősebb tulajdonságai van- j nak, mint a férfi nemnek. Ilyen teszem a sze­relem, A szerelmes nő az igazi nagyhatalom, mert szét tudja törni a hatalom bilincseit, ki- ! pattantja a börtönajtókat, kijátsza a legéberebb őrséget, a legügyesebb kémet. Hát milyen nagy hatalom, amikor a nő gyűlöl. Egy angol lapban olvassuk: »A női gyűlölet a világtörténelemben mint hatalmas erő nyilatkozik. Birodalmakat rontott le, népek sorsát döntötte el. A civilizáció enyhitette ugyan, ennek a gyűlöletnek kifejezési módját, erejét azonban alig csökkentette. A há­borúban legyőzhetik egymást az ellenfelek, de ellenséges asszonyok le nem győzhetők soha. Noha nyíltan nem viselnek fegyvereket, azokat titokban mindig maguknál tartják. Teljes kibé­külés az asszonyoknál úgyszólván lehetetlen. Ha valakitől lelkileg egyszer elszakadt, soha többé teljesen vissza nem tér hozzá. Érzelmeit talán sokáig elpalástolja, de bensőjében örökké meg­őrzi. Kezét, sőt még ajkait is nyújtja neked, de szive távol lesz. Mély megfigyelők kiérzik a gyű­löletet, mely sokszor egy hirtelen pillantásban, a szemek gyors felvillanásában rejlik, mely azon­ban nyomtalanul eltűnik egy röpke mosolyban, vagy egy alig észrevehető vállmozdulatban. Bár­mennyire hatalmaskodik rajta, árnyéka mindig ott van, soha el nem tűnik.- Férfiaknál megtör­ténik, hogy sokkal közelebb jutnak egymáshoz, ha viszályukat megküzdötték: asszonyoknál ez csaknem kizárt dolog. Az asszony gyűlölete sok­szor az öntudatlanságban gyökeredzik, megma­gyarázhatatlan, akár a lelkülete. Ha meg akarjuk neki magyarázni, hogy haragra nincs oka, a leg­jobb okot szolgáltatjuk neki az ellenállásra. Logikátlan a szeretetében, miért legyen logikus a gyűlöletben. »Csak egyszer gyűlölöm«,mondja az asszony. »De semmiféle hatalom ezt az ér­zést ki nem olthatja.“ VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevólügyet meg­­bizhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein derjüd. Hochschüler aus der Slovakei.M 252 Praha I., Postfach 620. Közbenjárási díj vízumonként 20 korona. — A Komáromi Lapokat elkobozták. Ol­vasóink lapunk keddi számából & második ki­adást kaphatták csak kézhez, mert az első kiadást az ügyészség rendeletére a komáromi államrendörség elkobozta. Mint a keddi szá­munk második kiadásából láthatták olvasóink, Fedor Miklósnak a vasárnapi népgyülésen el­mondott beszédében látta az ügyészség az elkobzás okát fenforogni. Az elkobzás tényéröl felelős főszerkesztőnk az alábbi értesítést kapta: Tdk. dr. Gaál Gyula urnák a Komáromi Lapok felelős fószerkesztőjéuek. A Komáromban megjelenő „Komáromi Lapokénak az 1923, junius 26-án megjelent 76. száma %dr. Lelley Jenő beszámolója Komá­romban“ cimtt cikke miatt elkoboztaiott. Tudomásul adatik. Hyzi Gusztáv rendörtanácsos. — Papi gyűlés. A komáromi alesperesi kerület papsága kedden délelőtt Marczy József esperes elnöklete alatt gyűlést tartott, melynek főtárgya a papi nyugdíj ügynek megbeszélése volt. A papi nyugdíj ügy a legmostohább el­bánásban részesül a főegyházmegye részéről és a papság kénytelen azt önadóztatás utján biz­tosítani. A plébánosok és káplánok ma igen nagy összegeket fizetnek erre a célra. — Te Deum. Az iskolai év véget ért; a tanuló ifjúság csütörtökön reggel a Sz.-András főtemplomban hálaadó istentiszteletre gyűlt össze, melyet Gidró Bonifác igazgató mondott papi segédlettel. A Te Deum után az iskolák­ban kiosztották a bizonyítványokat és a fő­gimnáziumban nyomban megtartották a beirat­kozást is all—Vili. oszt. ba az uj rend szerint. A í-óm. kát. iskolákban a bizonyítvány kiosz­tással kapcsolatban a jó tanulók jutalomköny­vekben részesülnek, melyeket dr. Majer Imre apátplébános osztott ki. A polgári iskolákban is kiosztották a bizonyítványokat. — A r. kát. egyház közgyűlése. A komá­romi r. kát. autonom egyházközség pénteken d. e. fél 11 órakor a Majláth iskola dísztermé­ben tartja rendes évi közgyűlését, melyre ösz­­sze* egyházi adót fizető egyháztagjait meg­hívja az egyház it özség elnöksége. — Jubiláns tűzoltók. A komáromi önkén­tes tűzoltó egyesület vasárnap tartotta rendes közgyűlését Boldoghy Gyula elnöklete alatt, melynek ünnepélyes színezetet adott nyolc ér­demes tűzoltó kitüntetése, akik 40 éve tagjai a tiizoltótestületnek. Boldoghy elnök és Höitzl Gyula főparancsnok lelkes beszédben üdvözöl­ték a veterán tűzoltókat és nekik díszokleve­leket nyújtottak át. A kitüntetett hét tűz­oltó : Décsy László gyakorlómeBter, Haller Ádám, Horváth Lajos, Harangozó Lajos, Kiss Márton, Prasek Ferenc és id. Szimacsek János. A kitüntetett tűzoltó bajtársak nevében Haller Ádám mondott talpraesett szavakban köszöne­tét az egyesületnek és vezetőségének. Az ér­demes férfiakat mi is magyaros üdvözlésünk­kel köszöntjük humánus működésűknek négy évtizedes évfordulóján 1 — A nemesoroszi harangok. A nemes­­oroszi katolikus hívek gyönyörűen zengő ha­rangot kaptak Komáromból Dosztál Jakab vas- és fémöntő ipartelepéről, ahonnan kedden szál­lították el azokat tengelyen Orosziba; a harangok súlya 180, 70 és 50 kiló volt; a legnagyobb különösen szép hangjával keltett méltó feltűnést és szerez becsületet Dosztál mesternek, aki immár Barsmegyében is tért hódit. Most Medve pozsonymegyei község 3 métermázsás harangja készül az öntőben. — Halálozás. Mint őszinte részvéttel ér­tesülünk, Groszman Antal csúzi plébános életé­> nek delén egy kiállott súlyos műtét után, melynek legyöngült szervezete ellenállni nem tudott, Budapesten elhunyt. A megboldogult három évig hirdette (Luzon istennek igéjét. Egy jó karban levő 4 kerekű kézi kocsi megvételre kerestetik. — Tanévzáró ünnepély az iparostanonc iskolában. A komáromi községi iparostanonc­• iskola vasárnap, folyó hó 24 én tartotta a pol­­j gári leányiskola tornatermében tanévzáró ün­nepélyét az iskola felügyelőbizottságának és az Ipartestület elöljárósági tagjainak jelenlé­tében. Az iskola igen sikerült rajzkiállitással kötötte össze az ünnepélyt, a kiállításon a kezdők, haladók és sz&krajzosok munkáinak értékes gyűjteményét szemlélhették meg a je­lenlevők, akik elismeréssel adóztak a tantestü­let rajztanitóinak. Pethő Sándor igazgató köz­vetlen, meleg szavakban üdvözölte a megjelen­teket és fölkérte a feltigyelőbizottság és ipar­testület képviselőit a dijak kiosztására. Wolf Gyula ipartestületi alelnök és Novoszdd László fel. biz. t8g lelkes buzditó beszéd kíséretében kiosztották a dijakat és jutalmakat. Könyvet kaptak: Csivre Vince, Fehér Sándor, Keszegh Ferenc, Szabó Gyula, Markovics István, Pinke Zoltán, Bállá József, Jankó Károly, Berkes István, L^hner György, Paulovics János, Árvái József, Szalay Ernő, Ódba Ernő, LeDgyel Miklós. Körzőt kaptak: Goda Ferenc, Nagy Gyula, Spirk Pál, Tárnok János, Takács And­rás, Urbán István, Bihary László, Tóth Károly, Kubicsek Ferenc, Góra Lajos, Broczky Béla, Broczky István, Hanzsér Elemér, Tóth Janos, Csollány Frigyes, Németh László, Deák Já­nos, Márton István, Síórád Ferenc. Pénzjutal­mat kaptak: Wolf Gyula 20 koronás adomá­nyát kapta: Kopják Imre, Pongrácz Sándor 10 koronás adományát Vida Gyula. A megjutal* mazottak nevében Keszegh Ferenc tanonc mondott köszönetét. Utána pedig ‘Urbán Ist­ván tanonc a tanítók fáradozásáért fejezte ki köszönetét és díszes csokrokat nyújtottak át a tantestület tagjainak és az igazgaten&k. Pathö Sándor igazgató köszönte meg a tanulók fi­gyelmét és lelkes szavakban buzdította őket szorgalomra, kitartásra és intette mestereik iránti tiszteletre és megbecsülésre. Elismeréssel adózott a felügyelő bizottság nevében Novo­­szád László és az ipartestület nevében Wolf Gyula az elért szép eredményért, mely a tan­testület d rék tagjainak: Pethő Sándor igazga­tónak, Lakatos Károly, Kádár Győzó, Pathó Fióris, Lohner József, Szendray Imre, Tárnok Gyula, Brauner József tanítóknak és Obtioiczer Béla, Pongrátz Sándor szaktanítóknak tulaj­donítható. — Halálozás. Amint őszinte, igaz rész­véttel értesülünk, megrendítő csapás érte Boross Kálmán kamocsai ref. lelkészt és nejét Perlaky Laurát. A komáromi főgimnáziumban 3 évvel ezelőtt kitüntetéssel érettségizett leányuk Olga, a szegedi egyetem bölcsészettan hallgatója megbetegedett, majd mint gyógyuló Mezőtúrra vitetett rokoni ápolás alá. Ds hiábavalónak bizonyult sziybélhártya gyuladása ellen a ro­koni és három heti édesanyai önfeláldozó ápo­lás, mert 23-áu az Ur akaratán csendesen megoyugvó lélekkel megszűntek kínjai. Mező­túron temették el junius 25 én. Porhüvelyed nyugszik csak távoli földbe temetve, Angyali lelked az él: köz’ maradunk Teveled! — Harangszentelés. Szép és lélekemelő ünnepe volt f. hó 11. és 17-én Garamszent­­györgy községnek. Előbbi napon szállították oda a szentgyörgyi reformátusok 310 és 170 kgros uj harangjaikat, utóbbi napon pedig fel­szentelték azokat. Mindkét napon osztpztak a reformátusok örömében a községbeli róm. kath. vallásu hívők is mindannyian, akik a harangbeszerzés költségeihez is nagyrészben hozzájárultak. Felejthetetlen lesz hosszú időn át a környéken az a szépen rendezett, mintegy 40 lovasból és ugyanannyi kocsiból áilió díszes menet, mely büszkén, méltóságosan végig vo­nult Veszele, Kis- és Nagysáró, Szódó, Tr. Mi­kola és Zseliz községeken. Az induláskor, mint a vasúti állomáson Csető Károly egyh. elöljáró intézett lelkes szép szavakat a közönséghez s üdvözölte szeretettel a várva-várt uj harango­kat. Megható volt, hogy miként sietett mindenki minél előbb láthatni azokat s miként halmozták el szebbnél-szebb virágokkal s fűztek a koszo­rút reájuk. A szekérre feltett, útra készített ha­rangokat virágok, koszorúk halmaza borította. Megindult a menet hazafelé. Legelői a lóhátas ifjúság lobogó magyar öltözetben, azután a négy fehér lótól vont felvirágozott szekér a haran­gokkal, jobbról és balról fehérruhás leányoktól kisérve s azután a kocsiknak szinte végtelen hosszú sora a közbeeső községek sokasága, üd­vözlése és harangzúgása közepette. A község határát átlépve, Révész Jónás egyháztag inté­zett gyönyörű beszédet a kivonult nagyszáma közönséghez, melyben ott volt már a Község apraja-nagyja, aki csak mozogni tudott, min-I denki. Helyesebben és szebben alig lehetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom