Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-23 / 75. szám
2. oidal. „Komaromi Lapot? t9 3. junius 28. A keresztényszocialista párt nagygyűlése. Dr. Lelley Jenő és Petrogalli Oszkár Komáromban. Nagyszabású politikai esemény fog lefolyni vasárnap városunkban vasárnap, amely napon dr. Lelley Jenő nemz. képviselő az országos keresztényszocialista párt elnöke tartja naggyülés keretében képviselői beszámolóját. Dr. Lelley azok közé a politikusok közé tartozik, akiknek megnyilatkozása mindenkor nagy súllyal bir és igy érthető az érdeklődés, mely a kitűnő politikus és hírneves szónok megérkezését várja. A képviselő az eddigi dispoziciók szerint vasárnap d. e. 9 órakor ér Komáromba, hol a pályaudvaron a keresztényszocialista párt választmánya fogadja élén Dosztál Jakab pártelnökkel. Igen nagy jelentőséget ad a gyűlésnek, hogy ezen dr. Petrogalli Oszkár a magyar ellenzéki pártok közös irodájának vezetője, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője is megérkezik és hallatni fogja szavát, amely a politikai szónoklat e mesterétől bizonyára érdekes mondanivalókat igér különösen a kisebbségi helyzetre vonatkozólag. A gyűlés egyik érdekessége lesz Fedor Miklós szerkesztőnek, a kér. szocialista párt keletszlovenszkói vezérének beszéde, aki a legjobb szónokok egyike és az összes felvidéki gyárak, bányák munkásságát a keresztényszocialista eszméknek meg tudta nyerni. Ritka szónoki talentuma valóságos fogalom Keletszlovenszkón. A munkásság kívánságait és politikai helyzetét Bikszárdi Vince vasmunkás fogja kifejteni, aki a keresztényszocialista munkás szervezet pozsonyi elnöke. A gyűlés fél 11 órakor lesz megtartva a Gazda- utcai sporttelep tágas helyiségében, ahova minden magyar érzésű állampolgárt meghív a kér. szocialista párt. Ott lesz képviselve az Orsz. Magyar Kisgazda és Kisiparos Párt is, élén Füssy Kálmán képviselővel és az országos pártvezetőség helyi tagjaival. A naggyülés után társasebéd lesz a Vigadóban, melyre jelentkezni lehet vasárnap reggel 9 óráig a Dózsa féle vendéglőben. Komáromnak nagy napja lesz vasárnap, mejyen a jogaiért küzdő magyarság tesz tanúságot A karrier. Irta Tomory Jenő. A beárnyékolt, hűs szobában ebédutáni, zsibbasztó, nehéz levegő telepedett le. A pamlagon a férj csöndes elégedettséggel végezte a délutáni szunditást. Ez a nyugodt és tiszta lelkiismeretre valló szendergés azonban csak látszólagos volt. Lecsúszott pillája mögött nem az álom színes, gondtalan pillangói röpködtek, hanem ravasz haditervek vonultak föl, hogy milyen újabb ürüggyel lehetne az éjszakát a családi tűzhelytől távol tölteni. Az ablaknál, a karosszékben a felesége olvasott. A férj időnként félig nyitott szemmel kémlelő pillantást vetett az asszony felé, de azonnal lecsukta szemét, amint az asszony a könyvet az ölébe ejtve, gyerekesen, ábrándos nézéssel emelte fel tekintetét. Hosszan, merengőn nézett maga elé. Az arcán különböző érzések és indulatok játékai váltakoztak. Látszott, hogy a most olvasottakon meditál. Félhangon, de mégis érthetően rebegték ajkai: — Csodás, isteni I A gyerekszoba felől panaszos hangok szűrődtek be. Az asszony fölriadt és félretéve a könyvet, aggodalmasan sietett ki. A másik pillanatban már, mintha acélrugókon járna, olyan fürgeséggel pattant fel a férfi. Mohón csapott rá az imént olvasott könyvre. Megnézte a címlapot: „Tass Imre elbeszélései.“ Széles arcán elégült mosoly ömlött végig. Akaratlanul is halkan, jókedvűen füttyentett, mint aki teljesen elégedett önmagával. Gyorsan öltözködéshez látott s már a sétabotja is a kezében volt, mikor bejött az asszony. — Már elmegy ? — kérdezte bátortalanul, sirásra hajló hangon. A férfi, a mártírok nyugodt lemondásával, szomorú hangon felelte: — El. Az a nyomorult társadalmi Moloch, melyet közönségesen klikknek neveznek, kepolitikai hitvallásáról, amelyet e három szóban foglalhatunk össze; jog, törvény és igazság. Jogát követeli a magyar kisebbség, mely a törvény alapján áll és igazát akarja kiküzdeni. Ne maradjon el egyetlen magyar ember sem a küzdelemből. A községi választások. Csehek a magyar választók ellen. — 200 magyar munkás törlését kívánják! — Tömegesen hagyták ki a magyar választókat. — Az egyesült pártok tiltakozása a jogfosztás ellen. — Komárom, junius 21. A községi választás hullámai — pedig még nem is közeleg annak kiírása és az sem lehetetlen, hogy Í3mét elmarad — máris ma gasra tornyosainak. A választói névjegyzék hitelesítéséről már egyik műit számunkban irtunk és arról is, hogy mi történt ezzel kapcsolatban. Jávor Jenő főjegyző, valószínűen felsőbb utasításra 92 magyar választó törlését kívánta, amibe a bizottság minden további nélkül egyszerűen belement. Ezek a választók egyszerűen kitöröltettek a lajstomokból. Maga ellen az eljárás ellen az egyesült magyar pártok a leghatározottabban tiltakozást jelentettek be az állami főjegyzőnél, mert a kitörlés törvényes alap nélkül történt és ezen kívül a kötelező hivatalos formákat is egyszerűen mellőzték. Ez első támadás az itt élő magyarság ellen nem maradt folytatás nélkül. A hét elején Mikás Ferenc szabó, ugyanaz, aki 1918 ban itt magyar állampolgárságért folyamodott, 45 magyar választó kihagyását kérte, mert állítólag nincsen illetőségük Komáromban. Utóbb Mikász úr a kihagyandók számát 63-ra emelte fel. Ezeket nyombaQ értesítette az elöljáróság, hogy illetőségüket 3 nap alatt igazolják, ami nem is volna lehetetlen, ha a városházán kötelezné magát az állami főjegyző ur, hogy ezeket az ügyaket ugyanilyen határidő alatt, elintézi. Hogy azonban »minden órádnak leszakaízd virágát« cimü mondását a klasszikusnak betartsák a cseh nacionalisták, szerdán Prausz Hugó, a járási hivatal tisztviselője és a munkanélküli segélyak előadója 135 magyar munkásnak kihagyását kérte, akik állítólag nem idevaló állampolgárok. Ezeknek szintén 3 nap alatt kellene idevaló3águkat illetőséji bizonyítvánnyal igazolniok, gyetlenül fölfalja a családi együttlét meghitt perceit is. Nem engedi, hogy a maga kedves társaságát élvezhessem, hogy játszadozhassam gyermekemmel. Hanem odaparancsol a lármás, füstös „Körbe“. Udvarolni a hatalmasoknak, szeme előtt lenni a befolyásosoknak, mert ezek nélkül befagy az ambició, nincs érvényesülése, nincs karrier. Egy rongyos kis érdemkereszt miatt úgy kell kurizálnom a pocakos, kopasz nagyfejüeknek, mint a prímaballerináknak szokás. — Érdemkereszt? — csodálkozott az asszony. — Igen, az arany, a koronás. Ricsi, az a betyár selyembogarász, már régen megkapta, pedig ő csak az ártatlan salyemgubókra vigyáz — méltatlankodott hevesen a férj. — De ő a kerület képviselőjének, az államtitkárnak jegyezte a pointokat, mig én otthon a pásztorélet örömeit élveztem. — Maga is ott volt minden összejövetelen, — próbált félénken ellentmondani az asszony. — Mi az a néhány választmányi ülés, egy-két rongyos névnap, — pattant föl mérgesen a férfi. — utt kell lebzselni mindig, permanenciában lenni. Ha jön egy alkalmas pillanat, fülön ragadni. így tett a Ricsi is és most az ő alázatos, beesett mellén aranykereszt ragyog. Az én domború mellemet pedig legföljebb az üres, fityinget sem érő polgári önérzet dagaszthatja. A fiatal asszony még egy utolsó ellenvetést kockáztatott meg: — Mondja, édesem, mi szüksége van magának egy ilyen nagy áldozatok árán megszerzett keresztre? — Hogy mi szükségem van rá? Ilyen kérdés! — nevetett föl erőszakosan. — Kérdezze meg a Resovszky-ősöket, kiknek arcképei ott sorakoznak a krakkói képtárban, hogy miért ragyog a mellükön annyi érdemkereszt, ha ezt egy megnyomott gomb után kinyilt automata ilyen egyszerűen kiadná magából. De a városházi illetőség automata nem olyan jól fuugál, mint gondoljuk. Jellemző a járási hivatalnál uralkodó »megértő« szellemre, hogy az itteni magyar őslakosságnak politikai jogaitól való megfosztására éppen onnét indul ki a kezdeményezés, ahol az illetőségek kérdését most már mindenkire nézve felvetik. Ezek után azt kérdezzük az illetékes hatóságoktól szerzett-e komáromi illetőséget a 2390 katonaválasztó és az itt összeirt 710 csehszlovák választó közül hány kapott itt illetőségi bizonyítványt ? Az egyesült pártok vezetősége oz ellen is óvást emelt. A választók névjegyzéke ellen kihagyás jogcímen a magyar pártok közel 100 felszólamlást adtak be. Azonban a nacionalista támadást sem állják tétlenül a magyar pártok. A soviniszta türelmetleuséggel szemben, mely ebből a aktusból minden őslakost kirekeszteni szeretne, a magyar pártok több mint 100 ide bevándorolt cseh-szlovák választó kihagyása iránt adtak be panaszt azon a jogcímen, hogy nincsen bejelentett lakásuk és igy a törvény kívánta 3 hónapi itt lakást igazolni nem tudják. A provokálást a cseh nacionalisták kezdték, akiknek úgy látszik, nem kell a társadalmi béke. Jó lesz tehát, minél kevesebbet szavalni a demokráciáról és a megértésről, mert ezek a fegyverek & gyűlölet fegyverei. Ezek után a hatóságok se követelhetnek nagyobb lojalitást az itt élő őslakosságtól, akiket polgári jogaiktól isme akarnak most fosztani. Az eset a legnagyobb felháborodást keltette és a munkásság ellen intézett merényletet még a szociáldemokraták se veszik jónéven a hatalom birtokosaitól. VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevélügyöt megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein derjüd. Hochschiller aus der SIovakéi.“ 262 Praha I., Postfach 620. Közbenjárási dij vízumonként 20 korona. mint csillag az augusztusi égen? Ezeknek a fénye sugározza be most is családunkat, még halóporomban is szégyelném magamat, ha fiam a sok érdemdús nagyapa után az én dísztelen, szürke alakomra tekintene. — Azok államférfiak, katonák voltak, maga pedig békésen dolgozó polgár — szólt közbe csiilapitólag az asszony. — Most már a hivatásom is lekicsinyli ? — markolt a hajába jól kiszámított pózzal a késői Resovszky. — Engemet, az ország területén található összes méhek felügyelőjét nevez egyszerűen munkálkodó polgárnak ? Usi címeremben egy méhkas áll, a melyet újra fogok bearanyozni. A kormány előtt van korszakalkotó emlékiratom, amelyben kimutattam, hogy a mi illatos, finom mézünket az oláh méhek hordják el. Javaslatot tettem, hogy ezeket az idegen méheket el kell fogni, gazdájukat meg kell zálogolni, mint a tilosban ért lábasjószágoknál szokás. A hazai méztermelés emeléséért számítok a legmagasabb elismerésre. De a legjobb szitának is szem előtt kell a falon függnie, hogy észrevegyék. Pá, édesem, rohanok a Körbe görnyedni, hajbókolni, tüsszentésre jó egészséget kívánni, családom múltja és jövője érdekében. Megcsókolta a felesége homlokát és azzal elrohant. Az asszony elborult szemmel tekintett utána. Nagy, nyomasztó érzés nehezedett a lelkére, amely folyton arról beszélt, hogy a régi, boldog, rendes családi életnek vége van. Sötét gondolataitól kedves Írójának a könyvéhez menekült. Leszállt már az alkony és ő még mindig ott élt az író tiszta, harmonikusan szép világában, a nemesen érző szivek és kristályos jellemek között. Az utcai zsivaj is elcsendesedett már. Egyik óraütés a másik után következett. Az asszony csüggedt mozdulatlansággal ült a helyén és várt. Jóval éjfélután támolygott be az ajtón Resovszky Kázmér, a méhészeti felügyelő.
