Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-21 / 74. szám
2. ®ldal, iä>‘ 3 janin« 2i. mentálisával és nyomaikban belopta magit a , közvélemény közé újból egy esetleges háború árnya. De kérdjük : miért ? Négy éve, hogy meg- ! kötötték Párisban a békeszerződéseket, azaz leakarták rakni a jövö béke alapjait s 1923* bon egy kis Balkánálh>mban kormányváltoaás történik s már szólnak a vésztzirénák, vészjeleket adnak és mennek a futárok Párisba. Tendenciózus újságcikkek külügyminiszteri sugalmazásra telnbeszélik az emberek fejét, hogy itt egy olyan rendszerváltozás állott be, mely fel fogja borítani Középeurópa békéjét, itt tenni kell, itt be kell avatkozni, itt moz* i gósitani kell a tekintély fenntartása végett, itt ! előre meg kell akadályozni, hogy ez a kis ál- ' lám valahogy el ne merje kis hadseregével í foglalni egyszerre mind a három szomszédos j állam csak húszszor akkora területét. Az újon* j nan alakult kormányt le kell teuui, mert au- - nak léte már maga a háború. Hogy itt egy ál- í lám puszta belü.ryéről van szó, istenem, ki i merné azt állítani. Itt egy messzemenő ellen- \ séges államkomplott kikü dött előőrse tett meg j nyugvó helyéről néhány lépést előre és meg- í töltötte fegyverét. így zúgják kórusban a '■ belgrádi és prágai kormány lapok. A fegyvert * ki kell csavarni kezéből, még mielőtt elsüthetné. A kisantant nevű helyi érdekekre berendezett konzorcium berkeiben ily hangok töltik meg a leyegőt. Itt egy kezdődő baisse előszelet érzik, tehát dobjuk el minél i előbb az értékükben hanyatló akciákat: a hadsereg békelétsiámát, a nyugodt polgári élet ' örömeit, a konsolidáció amúgy is kétes értékű ■ papirját, a külföldi kereskedelmi szerződésedet ; és váltsuk értékeinket komolyan aktuális cik- : kekre: ágyú és fegyvervásárlás, hadirepülöpark ; fejlesztés, általános mozgósítás és minél előbb 1 komoly fegyvertényekre. Hogy közben Szófiából az uj kormány tudtára adta mindenkinek, hogy a bolgár nép nem háborúra készül, hanem csakis békét akar és elismer minden nemzetközi kötelezettséget: ez csak porhiutés akar lenni. A kis antant pedig nem avatkozik bele más államok belügyeibe, csak legnagyobb sajnálatára nem egyezhet bele abba, hogy Bulgáriában oly kormány legyen hatalmon, mely esetleg egyes kérdésekben nem úgy Ítél ős érez, mint ahogy azt Belgrádban, vagy Prágában szeretnék. Mert — ne felejtsük el — a kisantant a béke megóvója Középaurópában s ilyenformán szent kötelessége ebben a szellemben Őrködni, Maga a nép, a milliókat jelentő nép, mely adja a lövészároknak a katonát, mely adja a családjától elszakított éhbérért dolgozó hadimunkást, mely majd adná piros vérével a hősi halottat: mit sem sejt semmiről. Kint a távoli mezőkön folyik a munka, az aranykalászos rónákon már fenik a kaszát, mely majd rendet vág az örök kenyeret adó gabonába. Messze, gyárak köszénfüstjébe tametetten robotol a többi, ott nehéz a füst, homályos a kilátás.. . Szófia oly messze innen s ki gondolna háborúra? A demokratikus köztársaság kerete, melyben életét éli, általa hallott valami, valami tudatos érzés azt súgja, hogy itt az uem lehet úgy, hisz itt niucs császár, nincs király, kinek parancsára menni kell, itt maga a nép dönt. Pedig ugyancsak messze tőle az aranyos főváros fénytől pompás termeiben, hol a nép (?) kiküldöttei trónolnak, komoly hangon súgnak* búgnak fekete diplomaták, akik éjjel sötét terveken dolgoznak, állítólagos kőtelező szerződésekre, összeköttetésekre hivatkozva elkerülhetetlen, kénytelen-kelletlen keretbe akarják állítani azt a parancsot, mely megállítja az aranytengerbe lendülő kaszát és megállítja az az izzó vasra lesújtani készülő pörö'yt. Kint megint oly furcsán fogják kérdezői: miért? a köztársaság demokratikus — a királyság absolitisztikus és mégis ... a különbség hol van? Itt különbség nincsen 1 A gyűlölet fűtötte emberi szenvedély egyformára gyalulta le mindakettöt. A békés munka még folyik . . . a háborúnak csak árnyai settenkednek köztünk s ezek az árnyak még gyengék, de nagyra nőhetnek. A csehszlovák köztársaság négy éves mindössze; egy háború rengeteg erősnek képzelt vagy erőszakosan összeláocolt kapcsot tad széjjeltörni. Itt pedig sok az ilyen kapocs, melyet tart a megingathatlannak képzelt h&„Komároiai Lapek* talom és a nyers erőszak. A háború nagy próba. A tűzzel való játék veszedelmes . . . néha végzetes szokott lenni! . . . ft Kisiizdi és Hiúéi PM piliséi. Az Országo® Magyar Kis#«zda, Földmives és Kiiipsros Párt nagysikerű gyűléseket tartott folyó hó 17-én a hontmegyei Ipolyszalka és Ipolypászíó községekben. A nagy hallgatóság előtt lefolyt ipolyszálkái gyűlés után a kiküldöttekért az ipoíypásztóiak szakadó esőben hatalmas lov&sbandériummaí és koesik végtelen sorával jöttek át. Ipolypásztó községnél az egész lakosság és a tűzoltóság várta az érkezőket, hol a szervezet vezetői és két kedves magyar leányka üdvözölték őket és az utóbbiam virágcsokrokat nyújtottak át. Mindkét gyűlésen Ficza József szenátor és ifj. Koczor Gyula körz. ügyv. elnök tartottak nagyhatása beszedet. Ficza József szenátor keresetlen, de nagy hatást keltő szavakban rámutatott arra, hogy öt, mint egyszerű földmivelőt, a sors öregkorára ily nehéz, de szép feladattal terhelte meg, — mint a magyar földmivelőuép képviselete — melynek minden erejével igyekszik eleget tenni. A földművelő és a kisiparos, mint az állam legbiztosabb alapja s mint a feltétien erőteljes államfenntartó, még ma sem ébredt teljes mértékben a szervezkedés értékének tudatára, holott amint a tapasztalatok mutatják, a sokkal kisebb számú munkás rétegek a szervezkedés erejével az állam irányítását teljesen maguknak sajátították ki. Természetes, hogy ezek nincsenek figyelemmel a földművelő nép jogos érdekeire és mindent a saját nézőpontjuk szerint rendeznek be, tekintet nélkül arra, hogy ez összeegyeztethető-e a földművelők érdekeivel és nem idézi-e elő azok teljes romlását. A földművelőket a Magyar Kisgazda és Kisiparos Partban való egységes szervezkedésre szólította fel, mert úgy a földművelés, mint a kisipar, valamint a magyarság érdekeit csakis ez a párt, mint a kimondott magyar nemzeti alapon álló és a föld népére támaszkodó párt van hivatva megvédeni. A tetszés nyilvánításoktól gyakran félbeszakított és lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után ifj. Koczor Gyula szólalt fel. Beszédjében a párt megalakulásával és annak programjával foglalkozott és rámutatott a földművelő és kisiparos összetartásának szükségességére, mert mig egyrészről csakis ezen erőteljes réteg vau hivatva a magyarság fennmaradását és jövö boldogulásának biztosítását megvédeni s fenntartani, másrészről csakis ezek összetartása által védhetők meg a magyarság jogos gazdasági érdekei és mindennapi kenyerünk. Ez a nehéz, da szép feladat nagy felelősséget is ró a magyar földművelőre és kisiparosra, mert a történelem eiött őt terheli a felelősség a magyar nép jövőéért, da amint Ipolypásztón is tapasztaltam — úgymond — a magyar nép teljesíteni fogja ezt a feladatot. Ezután a földművelő és a kisiparos gazdasági helyzetével és az őt sajtó igazságtalan és egyenlőtlen terhekkel foglalkozott és az adó egységesítését és a teherbíró képesség észszerű határának figyelemb vételét követelte. Részletesen foglalkozott a földbirtok reformmal, melynek a párt elejétől kezdve őszinte hive volt, mert a magyar nép legszélesebb rétegeinek föidhö ^juttatásában annak megerősödését látja. A különböző kormányok azonban rossz szemmel néznék ezt a megerősödést és ezért, ahol eddig földosztás történt, mindenütt csak telepeseknek, de magyarnak nem jutattak földet. A párt föltétien hive a földbirtokreforranak, de megköveteli, hogy magyar lakta vidéken csak magyarnak adjansk földet, mert j a telepítések a magyar nép lassú, de biztos ■ tönkretételét jelentik. A választások szele a ! ; kormányt uj párt alakítására indította, mellyel a magyarság egységét akarja megbontani. Nyíltan kimondjuk, hogy az uj párt mozgatói j és az azokat képviselő pozsonyi Népújság j szerkesztősége, oly emberekből van összeszedve, , akik míudmre kaphatók és mindenre m9gvá- j I sáréiba;»*', kiknek hátamögött csuuya múlt van j | s zik nagyrészt a börtön elől szöktek ide, vagy ! itt is az által vélik magukat a börtöntől meg- | • szabadítani, hogy a leggyalázatosabb dolgokra » odaadják magukat. Azt hirdetik, hogy a mai kormányrendszer a magyarságnak egy uj paradicsomot készít elő, ha őket követik, mert a többi pártoknak államellenességük és felforgató törekvéseik miatt ellensége. Mi a törvények alapján állunk és a köztársaság törvényeiben a magyarság részére biztosított föltétien jogokat követelni soha m-'g nem szűnünk, nevezzenek bárminek is. de ez nem államellenes cselekedet, mert ha az volna, úgy nagyon jól tndják Önök, hogy már régen börtönben Ülnénk. Vigyázzunk az Ígéretekre, mert sokszor Ígérték, hogy az egyenlőség és testvériség szent nevében egy jobb jövö következik ránk. 1920-ban a választásoknál is ezt hirdették, ígértek földet és miudeu jót, s a magyar nép vakon egymást letiporva, testvér-testvét- ellen küzdve követte őket. Az eredményt ismerjük, az egyenlőséget és & demokráciát önmagukoa és a telepítéseknél tapasztalhatták. A geiiacteleuség és a megfutnyázkodás sohasem fogja a tőlünk jogosan követelt egyenlőséget, és a jobb jövőt nekünk meghozni, azt csak is összetartásunktól és saját erőnktől várhatjuk, mert az erőt és egy táborba álló magyarság kívánságait semmiféle hataiom nem hagyhatja figyelmen kívül. Tartsanak tehát össze, legyenek egy akaraton és akkor meg lehetnek győződve, hogy követeléseiuket teljesíteni fogják. Szűnni uem akaró éljenzés utáu az egybegyült hatalmas tömeg, mely között a szomszéd községek kiküldöttjei is jelenvoltak, lassan a legnagyobb rendben szétoszlott. A párt kiküldöttei ezután még hosszabb ideig tartózkodtak a községben, majd meleg szívvel vettek búcsút annak vendégszerető népétől. A pályaválasztásról. Itt a tauóv vége, mely a tanulókra pihenést és szórakozást, a szülőkre — sok esetben — újabb gondot jelent, a pályaválasztás gondját, amely ma a magyar emberre túrosabban nehezedik, mint annakeiötte. A politikai változások csaknem egészen elzárták a hivatalnoki pályát, amely régebben sokak számára nyújtott elhelyezkedési lehetőséget. Ma erre alig lehet számítani s igy nem marad más hátra, mint sorbavenui a lehetséges hivatásokat, számot vetni a család anyagi erejével és a gyermek hajlamaival, kiválasztani azt, amely kedvező és főleg megvalósítható boldogulást igér. A mai gyakorlatiasan gondolkozó világ kissé megtépázta egy-egy meggyökeresedett illúziónkat. N .gyón hittünk a diploma mindenhatóságában s ha azt fiainkkal megtadl.uk szereztetni, azt hittük, hogy kimerítettük szülői kötelességeinket. Az élet azonban tovább is lát a diplománál s valóban kézzel-fogható tudást és alkotó képességet vár az életbe lépőtől s csak ezt fizeti meg. Ez az uj irány szabja meg tennivalónkat, amikor gyermekeink szamára pályát választunk. Ne törekedjünk minden áron a hosszú éveket, súlyos anyagi áldozatokat követelő főiskolai kiképzésre, mikor az élet által megkövetelt belső tartalmat könynyebben is elérhetjük. Igyekezzünk a nyugat praktikus népei példájára fiainkat korábban, frissebben az életbe küldeni, ahol az úgy is eleugedhatlen önképzés ad majd neki módot a választott speciális ágban való tökéletesedésre. Egyetlen pályánál sem helytálló ob ez a gondolat, mint a technikainál, amely mindent összevéve, ma is s még inkább a közel jövőben még mindég a legfüggetlenebb s a legjobb kilátásokat nyújtó foglalkozás már csak azért is, mert többé-kevésbbó iuternacionális. A műszaki kiképzés a legmagasabb fokban a műegyetemen érhető el, ami kétségkívül igen terjedelmes és alapos, de sok időt és sok erőt emészt fel s 24—25 életévnél előbb nem igen fejezhető be. Ezzel szemben a telsóipariskolát végzett ifjú 18—19 éves korában befejezte tanulmányait, hasonlóan az angol vagy amerika fiatalemberhez, aki már régen elhelyezkedett és felelős állást tölt be arra az időre, mire a mi főiskolásaink végleg felkelnek az iskola padjairól. Ilyen fiatalon kerülve az éleibe, még nem íí.radt ki, nem unta meg a tanulást, lesz elég ereje az önképzéshez. Emellett a kiképzés terjedelme és mélysége tekintetében a felsőipariskola lényeges javulást mutat az utolsó években. A tanulmányi idő a régi 3 év helyett 4 év s igy bőven van alkalom nemcsak a ke-Minden öntudatos maffvai*
