Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-31 / 64-65. szám
!l»gfw®wi«egfeáik évf 64—65. izám. CsfitSrlöky 1983, május 31. KOMAROMI UFÓK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY F* giöásetéei ár «s«&s»esadtovák értékbem i Helyfesa és vidékre poets! szétküldéssel: í:$ém t)TW 80 K, félévre 40 M, segyedévre 20 £. ) Külföldön 160 Kő. Egyvs aaáiss árrm t 80 fillér. ÖLITIKAI LA P. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő; GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BAftANYAY JÓZSEF dr. Ssazkeastfaég é# kisdóhirstsl: Náúor-o. 28. hová úgy s lap szellemi részéi illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik Műit háromszor: telH csfitörtikSn és szomketa S ipiai jelszó hallatára, mint harsogó trombitaszóra sereglett össze Komárom adózó népe a városháza termében, mely annak csak egy kis részének befogadására volt képes. Nem kellett dobszó, még csak plakát sem, meghívó se ment senki címére: mégis mindenki ott volt, aki ebben a súlyos kérdésben érdekelve volt. A gyűlés méltóságteljes lefolyása, szónokainak higgadt mérséklete, a határozati javavaslat komoly és ünnepélyes hangja gondosan kerül minden vonatkozást és polémiát s való színekkel festi alá Komárom tragikus gazdasági helyzetét. Lehetetlen, hogy az állami kormányzati szervek kitérjenek ezen Kívánságok honorálása elől Nem általános gazdasági bajok szanálásáról van itt szó, — hogy megértsük egymást, amely bajok mindenütt közösek, hanem Komárom kivételes helyzetéről, mely az uj államalakulás folytán elvesztette életképességének legtöbb biztosítékait. Komárom kivételes segítésre szorul, és ha ezt nem kapja meg, gazdaságilag teljesen el fog vérezni. Az a kérdés, hogy a kormány rideg pénzügyi szempontból birálja-e el ezt a kérelmét a város adózó polgárságának, avagy hajlandó a dolgok mélyére tekintve a szanálás lehetőségét biztosítani. A sorvadó, visszafejlődő ipar és kereskedelem jogosan kivánja azt, hogy érdekében történjék valamely olyan intézkedés, mely lassú haldoklását megakasztja és a beteget visszaadja az életnek. Ha az állam bennünket állampolgároknak és nem csak adóalanyoknak tekint, ez elől elzárkóznia nem lehet. Komárom nem abban a helyzetben van, mint más város, amely mind, mind rendelkezik az életképesség minden biztosítékával, bár átmenetileg a legnagyobb gazdasági válsággal küzd is ; ez a város a válság után sem kerülhet jobb helyzetbe, mert ennek föltételei megszűntek. A kiméleti idő, melyet a város közgazdasági érdekeltségei kérnek a kormánytól, tehát jogos kérelem, mert az államalakulás idézte elő e bajokat és ezeken csak az állam tud segiteni. Az állam hatalma és ereje az egyedüli reményforrás és ha ez megszűnnék, amiben kételkednünk sem volna szabad, Komárom sorsa is meg lenne pecsételve. A határ szélén, a magyarság szivében ennek bekövetkeznie nem szabad, mert ezt politikai, állametikai szempontok általában nem teszik megengedhetővé. = Scotus Viator és a magyarok. A hírneves angol publicist», Seaton Watson, aki I Szlovenssekó.i időzik és a nemzali kisebbségek j helyzetéről szerez tájékozódást, kőrútjában Lo- I soncon is mígállapodott, hogy ott a magyar ! vezető férfiakkal tanácskozzék. Tárgyalást folytatott többek között Petrogalli Oszkár dr. ral j az Egyesült ellenzéki pártok, irodájának igaz- i gatójav<d, is ki a beszélgetésről a Híradó munka• társának a következőket mondta: — Scotus Viator, mint tudjuk, a múltban Magyarország ellen kifejtett irodalmi propagandájával sokat ártott. Most, amikor a magyarságnak képviselőivel felvette az érintkezést, . kijelentette, hogy ö a nemzeti kisebbségek ' helyzetét tárgyilagosan akarja tanulmányozni és az ő törekvése, hogy a békeszerződésekbe a kisebbségek részére biztosított minden jog » legtelj-sebb mértekben érvényesüljön Seoíu» 3 Viatornak igen nagy tekintélye van. Abszolút j jóhiszemű ember, aki egyetemi tanár és i igy természetesen örömmel kell fogadnunk | azt, hogy velünk az érintkezést felvette és j kijelentése szerint helyzetünket alaposan akarja tanulmányozni. Nekünk pedig az a meggyőződésünk, hogy aki a mi helyzetünket tárgyilagosan vizsgálja én bírálj x m g, az okvetlenül elismeri küzdelmünk igazságos és jogos voltát. Scotus Viator most Kassán van és tárgyalásokat folytat a magyarság ottani vezetőivel. — Az srdéiyi magyarok az emigránsák | ellen. Előbb egy pár erdélyi lapban, most pe: dig a román kormánylapokban is olvassuk, hogy Jáizi Jakobovits Oszkár a magyar nem xet romboló egyik reprezentánsa, megint a romániai magyarság felé kancsintgat. Az er\ délyi magyarság egyik kitűnő lapja a „Brassói Lapok“ erre vonatkozólag igy ir: — Állítólag a napokban Erdélybe érkezik Jásai, hogy itt orientálódjék és a Bécsi Magyar Újság érdekében munkálkodjék. Ez ellen azonben már jó eleve tiltakozunk, hogy a romániai magyarság ügyeibe bármilyen formában bele merjen avatkozni, mert őt erre sem múltja, | sem jelene, sem politikai karaktere fel nem I jogosítja. Ezért Erdélyben lappangó politikai | ügynökei súgják meg neki, hogy mint magánember, vagy lapügynök élvezheti az üde, des truktiv miazmák által még meg nem fertőzött erdélyi levegőt, de magyarságunk dolgát ne merje érinteni, mert csúfos kudarc fegja kisérni minden ezirányu próbálkozását. = Ai amerikaiak a magyar-román határkiigazitásokról. Az amerikai Himlerville ben megjelenő Magyar Bányászlap most érkezett számában Magyarország követeli a magyarromán határmegállapitó bizottság francia elnökének visszahívását« címmel irja a következőket: Csonkamagyarország határait tudvalévőlég a békék csinálói a párisi konferencia asztalán egy-két ceruzavonással vonták meg. Ennek következményeképpen a legtöbb határon teljesen tarthatatlan helyzet állott elő így például a magyar román szerb határon megesett, hogy a bölcs uj térképcsinálók munkája révén egy tiatholdas parasztbirtok három ország területére esett. Az antánt végül maga is belátta, hogy ezeken az állapotokon segiteni kell és ezért úgy nevezett határmegállapitó bizottságokat küldött ki, amelyek a magyar, osztrák, szerb, román és cseh határon megpróbálták kiigazítani a párisi urak tévedéseit. Magyarország sokat remélt ezeknek a bizottságoknak a munkájától, mert azt hitte, hogy ha az antánt bizottságok megjelen; nek a helyszínen, akármennyire ellenségei is legyenek Magyarországnak, saját szemüket nem csalhatják meg es nagyobb területeket fognak visszacsatolni Magyarországhoz. A magyar közvélemény, — mint, már annyi sokszor, — ismét csalódott, mert a bizottságok munkája egészen lényegtelen kiigazításokon kívül nem hozott semmi jót és az osztrák, c íeh és szerb határmegállapító biaottság jóformán eredménytelenül még a múlt öv őszén be is fejezte munkáját. Egyedül a magyar román bizottság dolgozik to* vabb, amely március elsejen újra munkába lépett. Etmek a bizottságnak vezetője egyMenuier nevű francia ezredes, aki a magyarság ádáz ellensége es tavaly a bizottság működésének alig félesztendős ideje alatt hétszer hozott kedvezőtlen döntést Magyarországra. Menuiernek és egéBz családjának a románok, még tavaly felajánlották tartózkodási helyűi a Magyarországtól elrablóit Menyházit, hol a francia ezredes egész famíliájával együtt kitünően érezte magát. Érthető, hogy Menuier részrehajló és pártoskodó magatartása Magyarországon a legnagyobb megbotránkozást kellette és most mar a magyar kormány is annyira megelégelte a francia tiszt rosszakaratát, hogy előterjesztésében követelte a nagykövetek tanácsától Menuier azonnali visszahívását. Hogy ez meg fog-e történni, mindenesetre kérdéses, attól függ minden, vájjon kinek vannak jobb baratai a párisi tanácsnál, Magyarországnak-e, vagy pedig Menuier ezredesnek. Az természetesen érthető, ha ezek az urak Magyarországon jól érzik magukat, mert fizetésüket a magyar államtól idegen valutában, angol fontban és francia frankban kapják. így egy antant tiszt fizetése havonta 1000000—l1/» millió korona összeget is kitesz. = Nevetségessé teszik a kommünt Bulgáriában. A bolgár kormány elkészítette a kommunistákról szóié törvényjavaslatot, amelynek célja, hogy a kommunistákat saját fegyvereikkel győzzék íe és megmutassák azoknak, akik még hisznek a kommunizmusban, hogy milyen lehetetlen és néproató a kommunizmus a gy&korlatbau. A törvény főbb intézkedései a kővetkezők: A falvakban, ahol tíznél több kommunista tartózkodik, megváló* dtják a kommünt. A kommunisták összes vagyonát elkommunizáiják és a vagyonukat közösen kell használniok a többi kommunistával. Minthogy a kommunisták n< m ismerik el a magánvagyon!, a kommunista családok tagjait megfosztják örökösödési joguktól, vagyonuk a kommünné lesz. A kommüu minden tagja egyformán tartozik élűi és az előirt munkaidőt felügyelet alatt munkával kell tölteni. Az élelmi szükségleti cikkeket szelvényekre kapják a komtnün raktárból. A kommün tagjait, ha más midőn kísérlik meg magukat élelmezni, agyonlövik. így élvezhetik majd a kommün áldásait. — Német és osztrák monarchisták marakodása. A M. H. irja A »Münchener Post« legutóbbiszáma leleplezéseket közöl Bauer osztrák ezredes, ismert monarchista, államellenes tevékenységéről és J-udendorff tábornokkal való összeköttetéseiről. Közli azután az ausztriai német tisztek nemzeti szövetségének egy levelét, melyben élesen szembehelyezkednek Ludendorffai, mert az céljaikkal merőben ellentétes irányban jár el. Ismerteti a Műd ebener Post Krausz Alfréd osztrák generális 1922 december 1-én Bécsben kelt levelét, melyben többek között ezeket irja: »Nem tmdom, hogyan képzeli Ludendorff őexoelieaciája a bolsevizmus és marxizmus elleni harcot, azt azonban tudom, hogy
