Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-10 / 56. szám
2. eldal. „Komáromi Lapok !9°S. május 10 = Községi választások. A szövetkezett ellenzéki pártok vezérlőbizottsága szombaton tartott gyűlésén Petrogally Oszkár dr. a központi iroda igazgatója, tekintettel arra. hogy a kormány hivatalos nyilatkozata szerint a községi választásokat a folyó év szeptember 15 ike és október 15 ike között fogják megtartani, a kö vetkező indítványt terjesztette elő: A közös bizottság intézzen föl&zólitást az összes pártokhoz, hogy a szervezési munkálatokat haladéktalanul kezdjék meg és a községi választásokra vonatkozó törvényeket és rendieteket ismertessék meg pártszervezeteikkel úgy ismertető füzetek terjesztésével, mint előadások tartása utján. A pártszervezetek világosítsák föl tagjaikat a választások fontosságáról, nemkülönben a községi képviselőtestületek hatásköréről, ütasitsa a bb zottság a Központi Irodát, hogy a választási törvényeket, nemkülönben a községi elöljáróságok hatáskörét ismertető népies modorban tartott füzetek előállításáról és arról gondoskodjék, hogy azokat a lehetőleg olcsóbb áron és megfelelő számban bocsássák az egyes pártszervezetek rendelkezésére. A közös bizottság annak a bizalmának ad kifejezést, hogy a községi választásoknál a különböző pártjainknak egymást megértő magatartása, a pártoknak egyéb téren is harmónikus együttmű&ödését fogja eredményezni. = A nyelvtörvóny végrehajtásáért. A nyelvtörvény végrehajtási rendeletének kiadását három éve halogatja a kormány és az ezzel járó jogbizonytalanságot a hatalom elaerazetietlenitö irányzata minden téren a nemzeti kisebbségek rovására használja ki. Petrogally Oszkár dr., a Központi Iroda igazgatója a szövetkezett ellenzéki pártok közös bizottságának ülésén kifejtette, hogy az érvényes jogszabályok értelmében és a kisebbségek érdekében elsőrendű kötelesség a nevezett rendelet kiadásának kisürgetése. Evégböl a következő indítványt terjesztette elő: A Szövetkezett Ellenzéki Pártban tömörült lakosság nevében követeli a bizottság a kormánytól, hogy a nyelvtörvénynek végrehajtási rendeletét haladéktalanul adja ki s hogy a rendeletben egyúttal szabályozza a kisebbségi nyelvnek hivatalokban való használatát oly községekben is, ahol a kisebbség lélekszámú nem éri el a húsz százalékot. Mivel e rendeletben a nemzeti kisebbségeknek az alkotmány törvényekben biztesitott jegai nyernek gyakorlati megállapítást, követeli a bizottság, hogy a rendelet szövegezésének munkájába a kisebbségek képviselőit is vonják be. A bizottság fölkéri törvényhozóinkat, hogy e követelésnek a törvényhozás előtt — esetleg interpellációk alakjában — nyomatékos kifejezést adjanak. Egyúttal utasítja a bizottság a Központi Irodát, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének haladéktalan kibocsájtása érdekében a köztársasági Elnök Úrhoz és a miniszterelnök utján a kormányhoz föliratot intézzen. A javaslatot a bizottság egyhangúan elfogadta. A mezőgazdaság válsága. Az ellenzéki pártok vezérlöbizottságának folyó hó 5-én tartott ülésén előadta Fussy Kálmán nemzetgyűlési képviselő. Gazdasági életünk minden ága nehéz küzdelmet folytat a reá nehezedő, sokszor hivatalos helyekről csökkenőnek hiresztelt, de a valóságban teljes egészében fennálló gazdasági válsággal. A válság ezúttal nem egyes foglalkozási ágakat, hanem a kenyérkeresö foglalkozások összeségét érinti s okát nem egyedül a háborúban s az azt kővető átalakulásokban kell keresnünk, hanem abban nagy része, sőt a mezőgazdaságban oroszlánrésze van a kormányok helytelen gazdasági vám és pénzügyi politikájának is. Ezúttal azonban csakis a mezőgazdaság válságával kivánok foglalkozni. A mezőgazdaság az államalakulástól kezdve a többségben lévő, legtöbbször kíméletlenül az ipari munkásság érdekeit szolgáló szociálista pártok befolyása következtében mostoha gyermeke volt a kormányzatnak. Mig más foglalkozási ágak legalább részben a kereslet és kínálat szerint kialakuló árak alapján dolgozhattak, addig a mezőgazdaságot mindig korlátokba szorították, mely vérveszteség azután a válság kitörésével fokozottan érezteti magát és a mezőgazdaság ellenálló képességét a minimumra csökkentette. A mezőgazdaság válsága már 1921-ben előrevetette árnyékát, amikor az állatbehozatal részére teljesen felszabadított határok miatt az állatárak mélyen a termelési költség alá sü lyedtek. Ez, mondhatni, végzetes hatással volt a mezőgazdaságra, mert a rekvirálások és maximálások miatt a mezőgazdaság egyedüli jövedelmi forrása az állattenyésztés volt s igy a nagyobb állatállomány következtében gazdáink az állattartásra ráfizették azt, amit a magasabb gabonaárak mellett kereshettek volna. A mezőgazdaság válsága azonban teljes erejével tulajdonképpen 1922-ben tört ki. A mesterségesen felhajtott valuta módot nyújtott a kormánynak arra, hogy a már megkönnyebbült világforgalom segítségével tetszés szerinti mennyiségben hozhasson be kenyérmagvakat. A régi termelési költségek, nem csökkenő közterhek, a szükségleti cikkeknek még 1922 ben alig; saámbavehető áresése mellett, a teljesen szabadon, minden vámvédelem nélkül beözönlő gabona katasztrótálisan SHjtóttá a mezőgazdaságot. Ehhez járult még a különféle, eddig ki nem vetett adópőtlékoknak évekre visszamenőleg egy összegben való kirovása. A földművelő egész évi nagyobb vásárlásait, befektetéseit, adóját ősszel szokta fizetni, amire a negyedére, ötödére esett árak mellett teljesen képtelen volt s igy kezdődött a mai viszonyok mellett a pusztulásba kergető adósságcsinálás. A gyümölcs, zöldség és főzelékfélék értőkésítésé teljesen lehetetlenné vált. Cseh- és Morvaország bővelkedik ezekben, Salovenszkóban is túltermelés v&d, a kivitelnek, noha az a belföldi élelmezési viszonyokra nem volna befolyással, a kormány intézkedései veinek gátat. A budapesti, bécsi és berlini piacokon elhelyezett termények ma nem tatáinak vevőt, s igy az eddig zöldségtermeléssel foglalkozó falvak lakói, akiket pedig ép a rendelkezésre álló föld csekélysége szorított erre a termelési ágra, kénytelenek ezzel felhagyni. Népes falvak nyomora és pusztulása a következmény. A méztermelésből is szépen pénzelt valaha a föld népe. Ma ennek jóformán lehetetlen vevőt találni. Becs, Stájerország, Galicia, Németország, a régebbi piacok tőlünk el vannak zárva, részben a valuta állása miatt nem jöhetnek tekintetbe. A leghatározottabban elitélendő az a kormánypolitika, mely rövidlátásból a belélelmazés köpenye alatt — noha ennek arra nincs szüksége — még a fölösleges termények kivitele elé is akadályokat gördít, másrészről pedig a behozatalt teljesen szabaddá teszi. Az ilyen rendszer nemcsak a termelőket, de magát az államot is súlyosan károsítja. Hosszú vajúdás után végre tető alá kerülnek ugyan majd az agrárvámok, a hiányukkal okozott rettenetes károkat azonban már nem fogják jóvá tenni. A válság a bortermelést is létalapjában támadta meg. A bslfogyasztás a rossz viszonyok miatt nagyon magcsökkent, kivitel ninc3, sőt helyette még a behozatal is lehetővé van téve. Az árak mélyen a termelési költségek alá estek, de ugyanekkor a kormány a mai 2—3 koronás árak mellett is fenntartja a volt 10— 14 koronás árak idején megállapított 1 K 45 filléres adót. A két három koronás ár, mely mellett jóformán a kapálást sem fizeti meg, még U45 K adót kell fizetni! A katasztrofális válságot még súlyosbítja a pénzügyi közegek lehetetlen eljárása, akik kímélet helyett minden alkalmat megragadnak a büntetésekre. Sokszor a bor forrása idején vizsgálják felül a bejelentett mennyiséget s ha a sokszor nem hitelesített hordókban „becslésük“ szerint csak 100—150 literrel is többet „állapítanak“ meg, ami a leglelkiismeretesebb bevallás mellett is lehetséges, sőt a bor forrása idején természetes, ngy nincs az a hatalom, mely a kétségbeejtő büntetéseket levenné a termelők válláról. Sok esetben, ha a fizetendő boradót három nap alatt nem egyenlítik ki, az adó kétszeresével sújtják a termelőt. Hol itt az igazság és méltányosság ? Hiszen a termények értékesítése előtt a gazda sohasem fizetett, mert nem tudott fizetni, a mnlt évben pedig semmi pénzért nem tudta terményeit értékesíteni. Röviden vázoltam a mezőgazdaság katasztrófáiig helyzetét, melyet a kormányzat lehetetlen politikája az értékesítést korlátozó, a behozatalt szabadjára eresztő s az Ígért agrárvám kilátásban lévő alacsony megállapítása miatt védelmet nem nyújtó intézkedései a végső romlásba látszanak kergetni. A csapás pedig nem egyeseket, hanem a módosabbakat vagy szegényebbeket egyformán érinti, a képtelen viszonyok a legszegényebb zsellért vagy gazdasági cselédet a terményei értékesítésében történő veszteségek miatt épp oly érzékenyen sújtják, mint a saját földjén gazdálkodót. Mint mindig, úgy erről a helyről sem mulaszthatom el figyelmeztetni a kormányt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, az adóknak a jövedelem csökkenésével arányban álló leszállításával, a vagyondézsma és értékemelkedési adó tetemes, kin dós mérséklésével siessen a mezőgazdaság segitságére, mig nem késő, mert a földmivelés tönkretételével az állam alapjai rendülnek meg. .. ' : • ! uisumot 1 s leggyorsabban és leg- 1 rzek. Oldéki megblzá- 1 ibbsa elintézek, mintán 1 )r megg küldönc Prágába 1 íj 25 korona. | 1 Útlevél fi minden államba i 1 olcsóbban megsze 1 sokai a legggorst 1 hefenkínt háromsz! | Gjárási di s 1 cím: hásztő Zsigraond m ||| Bratislava (Pazsong) Széplak-a. 12. sz. Si Hl :k . — Konfirmáció. A keresztyén egyházaknál Áldozó csütöriökön, az Urnák menybemenetele ünnepén tartják a konfirmációt, vagyis a tizenkét eves iskolás gyermekeknek hitükben való megerősítését. A komáromi ref. templomban, az ünnepnap délutánján, 3 órakor tartják a kontirmáeiót, melyen 72 iskolás gyermek tesz hitet vallásáról. Az evangélikus templomban ugyancsak ezen ünnepen tartják a konfirmációt. — A keresztény szociális párt közgyűlése. A komáromi keresztónyszociahsta part f. hó 13-án d. e. fél 11 órakor a Vigadó emeleti termében ülést tart, melyre a párt tagjait és a párttal együttérző közönséget meghívja a keresztényszocialista párt vezetősége. A közgyűlés lesz hivatva dönteni a párt újjászervezése fölött; a párt vezetőségének az elnöki állásra sikerűit Dosztál Jakab tekintélyes iparos polgártársunkat az Ipartestület aleínökét és a Komáromi Iparoskor elnökét megnyerni, akit ismert közéleti egyénisége e tisztséget a legméltóbban fogja betölteni. A pártnak ötven tagú választmányát is a vasárnapi közgyűlés fogja a tisztviselő karral együtt megválasztani. — Gyorsaság nem boszorkányság. Kedden a városi alkalmazottak közül soknak: nagy levelet hozott a posta. A levél a pozsonyi zsupáni hivataltól jött. Kíváncsian bontották fel és abban nyomtatott levelet találtak, amelynek magyarra fordítva az az értelme, hogy állami szolgálatba leendő átvételük iránt 1920. év májusában benyújtott kérvényeiket a miniszter nem teljesítheti. Ellenben nyugdíj igényükkel forduljanak a város közgyűléséhez. Éppen három esztendőre volt szükség, hogy ezt közöljék, amit a miniszter akkor is éppen olyan jól tudott, mint ma, azt t. i., hogy egyetlen egy városi tisztviselő sem számíthat állami szolgálatba való átvételre. Közben elkészült a közigazgatási reform is és a városokból községek lettek. Eonek is négy hónapja mnlt el már. A minisztériumnak nem volt sürgős az ügyeket elintézni, várt vele egy két évig, mint az állampolgársági ügyekkel is. Az ügyek igy érnek meg teljesen. Három év alatt maguktól is elintéződnek. Hiába, gyorsaság nem boszorkányság. — Átkelés a hídon. A komáromi dunai hídon a csehszlovák és magyar hatóságok kölcsönös megegyezése folytán hétköznapokon reggel 6-tól este 8-ig, vasár- és ünnepnapokon reggel 8-tól este 6-ig van átkelés.
