Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-05-01 / 52. szám

1823. májas 1. „Komaromi L»apok“ 3. oldal. ellen bizalmatlanságot szavazni javasolnak. Konstatálja, hogy az indítvány aláírói közül 62-en nem egyházi adófizető tagok, ezeknek aláírása tehát érvénytelen. Eiőadja, hogy az egyházi törvények szerint ez az indítvány tulajdonképen nem is tartozik a közgyűlés elé, mert a tisztviselők működése elleni eset­leges kifogások fegyelmi utón intézendök el. Minthogy azonban az egyház életében állan­dóan szított forrongások csak a béke meg­zavarására irányulnak, amit kiküszöbölni mind n egyháztagnak kötelessége, kívánatosnak tartja, hogy a mostani akcióval szemben foglaljon állást & közgyűlés. Felteszi a kérdést, hogy a közgyűlés kívánja-e tárgyalni az indítványt vagy sem. A közgyűlés az indítványnak napirendre tűzését határozta el azzal, hogy a jtlen eset azonban a jövőre nézve precedensül nem szol­gálhat, mire a bizalmatlansági indítványt Kol■ tár Lajos egyh. aljegyző fölolvasta. Gaál Gyula dr. főgondnok távozván a teremből, a közgyűlés rátért az indítvány tárgyalására. A fögondnok távozásával a világi elnöki széket P. Nagy Sándor gondnok foglalta el. Az indítványhoz elsőnek Mórocz György ezekeresgazda szolalt, aki azonban alig ejtett ki néhány szót a magyarok közötti béke fon­­tartásáról, a közgyűlés viharos ellenmondásá­­v«l találkozott, a különböző közfeeszólások zudnltak a „békeapostol“ felé, akinek felszóla­lása homlokegyenest ellenkező cselekedeteivel. Végül nagynehazen szóhoz jutott és röviden kijelentette, hogy elfegadja a bizalmatlansági indítványt. Utána Marosa György ig. tanító presbiter emelkedett szólásra, ki átgondolt, tartalmas beszédoen hivatkozott arra, hogy ilyen eset még nem fordult elő az egyház tör­ténetében és lelkes szavakkal méltatta Gr sál Gyula dr. főgondnok érdemeit, kivel évtizedek­kel ezelőtt mint egyházi aljegyző szolgálta már egyházát s kinek munkássága mindenkor elő­nyére vált egyházunknak. A békét kell fen­­tartanunk, nem pedig a viszályt szítani és épen az egyház jól felfogott érdeke követeli, hogy az indítványt elvesse az egyház köz­gyűlése és a főgondnokot legteljesebb bizal­máról és tiszteletéről biztosítsa. Mézes József a közgyűlés napirendjéről való levételt java­solta és a törvény szerinti eljárást ajánlotta. Csépi Dani presbiter, közéletünk e tekinté­lyes alakja a legnagyobb mértékben elitéli ezt a méltatlan és alapnélküli mozgalmat, melyet tisztán kél egyháztagnak Tóthkárolyi Lajos­nak és Mórocz Györgynek tulajdonit, kik ahe­lyett, hogy a békát ápolnák, egyenetlenséget szítanak az egyház tagjai között. Hogy ennek az ismételten előforduló, egyházunk életére csak voízélyt jelentő működésnek végre-vala­­hára vége vettessék, indítványozza, hogy uta­sítsa a közgyűlés az egyház ügyészét, hogy a nevezettek ellen a fegyelmit haladéktalanul indítsa meg. Tóthkárolyi Lajos személyes megtámadta­­tás címen kivan fölszólalni. Őt Csépi Dani minden alap nélkül megtámadta. Ezután össze­függéstelen beszédben, a feléje zuduló közbe­kiáltásokra felelve, próbál védekezni, inig végre aztán kijelenti, hogy a bizalmatlansági indít­ványt elfogadja. Szijj Ferenc dr. polgármester, presbiter és egyházmegyei tanácsbiró szólalt fel ezután. Az indítványt tevők az ő személyére hivatkoz­nak az indokolásban. Ez ellen a legerélyeseb­ben tiltakozik és minden néven nevezhető vo­natkozást a leghatározottabban visszautasít. Majd lendületes beszédben mutatott rá arra a a férfiúra, aki az egyház élén, az egyházta­gok büszkeségére a legnagyobb odaadással tölti be vezető tisztét. Mint aki hosszú éveket töl­tött a polgári közéletben Gaál Gyula dr. mel­lett, emelkedett szavakban tesz tanúságot annak fedhetetlen, pnritán életéröl, a város érdekében évtizedeken keresztül teljesített eredményes munkásságáról és azokról az elismert érdemek­ről, melyeket közéleti működésével szerzett. Közéleti gazdag tapasztalatait és fényes tudá­sát egyházunk javára is eredményesen gyü­­mölcsözteti s az egyháznak e ritka képes­ségű férfiút, ha nem állana még az egyház élén, meg kellene nyerni a fögonduoki tisztre, amely nemcsak tiszteletet ad, de rengeteg munkát és kötelességet ró viselőjére. Majd áttér a bizalmatlansági indítványra és annak valótlan alapokra fektetett indokait pozdorjává töri szét és rámatat az értelmi szerzőkre, akik nem törődve az egyház nehéz helyzetében oly szük­séges békére, minduntalan okokat keresnek egy pnritán férfiú működésének el homályosítására. Foglalkozik az indítvány ragójával és hátte­rével s megdönthetetlen érvekkel bizonyítja be, hogy az indítvány megett egyéni, önző törek­vés lappang, mely abban nyer kifejezést, hogy az értelmi szerzők egyike, Tóthkdtolyi Lajos maga akar fögondnok lenni. A frappáns Imasu leleplezés után azt az indítványt terjeszti elő, hogy mondja ki a közgyűlés : a bizalmatlansági indítványt elveti, Gaál Gyula dr főgondnok személye és működése iránt a legteljesebb biza lommal viseltetik. Tóthkároly Lajos és Mórocz György egyháztagok békebontó működése ellen rosszalásat fejezi ki és felszólítja őket, hogy magukra nézve vonják le a kozekvencíát. Szijj Ferenc dr. beszéde, mely uű tükör­ben mutatta be Tóthkárolyi Lajost és egyéni ambícióit a közgyűlésnek, végleg eldöntötte az ominózus indítvány sorsát. Meggyőző szavai a megtévesztett egyháztagok tiszta iátó- és Ítélő képességét visszaadta és sokan röstelkadve gondoltak akkor már arra a szerepre, molybé beugratták őket. Czike Dénes rövid, magyaros beszédben szólította föl Tóthkárolyit, hogy mondjon la a presbiteri állásáról. Mórocz György akart még mosakodni, da Vargha Sándor lelkész elnök a törvényre való hi­­yataozassal fölszólította úgy őt, mint társát, hogy mivel ellenük beadott indítvány tárgyalásáról van szó, hagyják el a termet. Tóthkárolyi Lajos ekkor vonakodott távozni és sértő megjegy­zést tett az elnök működésére, amiért rendre­­utasításban is részesült. Végül is a két egy­háztag a közgyűlés gúnyos közbekiáltásai mellett elhagyták a termet. Még Török András jelentette be bizalmi javaslatát a fögondnok iránt, mely uián az elnök a bizalmatlansági indítvány felett név­szerinti szavazást rendéit ei, melynek eredmé­nye az lett, hogy az indítványt 117 szóval 6 ellenében elvetette a közgyűlés, fényes elégtételt szolgáltatva ezzel Gaál Gf/uia dr. főgondnoknak. A közgyűlés Zsindely Ferenc, Csépi Dani és Marcs«, József tagokból álló küldöttség ut­ján hívta meg a fő gondnokot a közgyűlésre, akit midőn a terembe lépett, percekig tartó leikos éljenzéssel és tapssal ünnepelt a köz­gyűlés. Vargha Sándor lelkész üdvözölte a fő­­gondnokot szívből jövő, meleg szavakkal és örömmel közölte vsie azt a fényes elégtételt, melyet a közgyűlés jelentékeny többsége adott az ő tisztelettel övezett személye eilea irányuló eléggé el nem Ítélhető méltatlan támadásért. Ő, aki a legközvetlenebb tanúja annak az ön­zetlen, odaadó és mindig csak az egyház ér­dekeit tekintő munkának és kötelességtudásnak, melyből maga is példát és erőt, szokott me* riteni, tudja legjobban, hogy kit bir az egyház Gaál Gyula dr. ban, aki fénylő büszkesége. Kéri, hogy azzal az odaadó ügybuzgalommal folytassa tovább is működését, m illy el eddig végezte és a melytől az egyházra áldás fakadt. Gaál Gyula dr. fögondnok mélyen meg­indult szavasban köszönte meg a közgyűlés határozatát és magvas beszédben matatott reá arra, hogy a közért munkálkodókat nem riaszt­hatja vissza önzetlen munkájukban semmiféle méltatlan támadás. Hálával fogadja a közgyű­lésnek e jelen esetben különösen is nagyra­­becsült bizalmát, mely egyúttal kötelességévé teszi, hogy fokozottabb odaadással és köteles­­ségtudással, de mindenkor az egyház jól föl­fogott érdekében igyekezzék megbízatásának a kijelölt helyen eleget tenni. A közgyűlés kitörő tapssal árasztotta el a főgondnokot beszéde végén, melynek külön megnyilatkozása is az egyháztagok szüreteiéről és ragaszkodásáról tett érthető tanúságot. Ezután a közgyűlés az 1922. évi záró­­számadásokat tudomásul vette és elrendelte azoknak az egyházmegyei főszámvevőséghez való fölterjesztését, mely mán a közgyűlés a főgond­nok éltetésével véget ért. VÍZUMOT útlevelekre és mindenfele útlevélügyet meg­bízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein derjttd. Hochschüler aas der Slovakei.“ 252 Praha I., Postfach 620. Közbenjárás! díj vízumonként 20 korona. A zsoldos énekel. Imádság helyett a Te nevedet mondom S véres, vad vágyam pogány áldozat Szépséged oltárán. Az erényt és jóságot csak hírből ismerem Gáládul, vígan, gyilkosán állok A szerelmi vártán. Kóbor zsoldos vagyok, árva, kósza bérenc És csak csizmám sarkán — mert rátaposok —­Van néha virág; Ds ha szeretsz, délceg lovag leszek — Finom, szökefűrtü lágy és halk trubadúr, Kit csodái a világ .... Kertész Imre. — Bérmálás azudvardi egyházkerületben. Dr. Jaatausch Pál nagyszombati apostoli hely­tartó 1080/923. az. r. kelő rendelkezése szerint az udvardi egyházkerületben a következő napo­kon fogja a bérmálás szentségét kiiszolgáltatni: Junius 3-án Udvardon, ahova megjelennek a kísbaromiakí, Komaroaiszemerei és csehii bér* málandók is. Junius 4 én Koltán, ahova meg­jelennek a csekei és fajkürti bermálandók is. Juníus 5 én Perbetén, ahova megjelennek a jászíaiusiak is. Junius 6 án Kürtön, ahova meg­jelennek a íűriek és csuziak is. Junius 7-én Komdromszentpéteren, ahova megjelennek az ujgyaliaiak is. Junius 8-án Ógyalldn. Jnuius 9 ón Kurtakeszin, ahova megjelennek az izsaiak is. Mind nütt reggel fél 8 órakor csendes szt. misét végez, meiy után prédikáció lesz s ez­után a bérmálás kezdődik. —- Május í. A munkásság szép ünnepnap­ját az idén is mngíiik a helybeli kttiönoöző munkás szervezetek. A komáromi kommunista párt holnap kedden tartja meg szokásos május elsejei nópgyülését az alábbi programmal: Heg­gel 6 órakor zenész ébresztő a tűzoltó zene­karral. 9 órakor gyülekezés a Munkás Otthon elótt. Főivonulás Dunarakparton, Baross, Nador- Jókai utcán a Kossuth térre, ahol 10 órakor nyilvános népgyülés, amelynek napirendje a gazdasági és politikai válság, a rendtörvény, uj választások és a munkásság forradalmi céljai. Előadó Nagy Gyula nemzetgyűlési kép­viselő. A komáromi szociáldemokrata párt d. u 3 órakor tartja nép gyűlését a Dózsa-féle Vigadó nagytermében. Szónok Mayer Gyula nemzetgyűlési képviselő. — Városi közgyűlés. Komárom város képviselőtestülete folyó 1923. évi május hó 4-ik napján azaz pénteken d. u. 5 órakor a városi székház nagytermében rendes közgyűlést tart­— A tanítók rendkívüli segélyének meg­hosszabbítása. A Szlovenszkói Általános Tanító Egyesület elnöksége telefonon kérdést intézett a Referátushoz, hogy történt-e már intézkedés a nem állami tanítóság rendkívüli segélyeinek meghosszabbítása tárgyában. A Referátus, mint értesülünk, azt a felvilágosítást adta, hogy a rendkívüli segélyek további meghosszabbítása megtörtént. Az összeirási ivek elintézése kap­csán az államsegélyek ki fognak utaltatni. A 251 (reparációs) törvény végrehajtási utasítása is megérkezett a Referátushoz. — Orosz művószostóly. Nagy száma és előkelő közönség hallgatta végig az orosz mű­vészeket és gyönyörködött az előadásban. Az egész világ előtt ismeretes, hogy az orosz intel­ligencia milyen magas érzekkel oir különösen az ének és a zenei művészetek iránt. Ez a magas művészi igény természetesen magával hozza, hogy az orosz művészek legjavából válogatták ki min­dig a szereplőket. Még inkább áll ez az orosz állami opera művészeire, akik között csak is elsőrangú tehetségek szerepeltek mindig. Az orosz állami opera három művésze és pedig Vol­­kovickaja Olga szoprán énekesnő, Knyazics Leo baritonónekes és Mihajlova O. zongoramű­vésznő európai körútra indultak. E kőrútjukban Komáromba is ellátogattak és szombaton este a kultúrpalotában, vasárnap pedig a tisztikaszi­nóban léptek fel ritkán tapasztalt fényes és me­leg sikerrel. Gazdag és a legmagasabb igényeket is kielégítő műsoruk három részből állott. Első rész hires orosz operákból részletek, második rész a Démon opera III. felvonása, a harmadik rész orosz népdalok. A második részt operai jelmezekben adták, a harmadik részt pedig orosz népviseletben, amely igazán festői volt. A tűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom