Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-04-24 / 49. szám

2. oldal. »Komáromi Lapok« 1923. április 24. magyar kormánnyal, de a tárgyalások eddig nem végződtek megfelelő eredménnyel. Az ügy mibenlétéről megfelelő tájékozást eddig nem lehetett szerezni, de az eddigi ered­mény, sajnálatosan, igen érzékenyen érinti a hat&rvárosokat és határközségeket, mert az incidensek következtében az egész magyar ha­tárt lezárták. Komáromban április 22 én, vasár­nap reggel megszűnt a dunai hidon való át­kelés, ami első sorban igen kellemetlenül ta­lálta azokat, akik magyarországi illetőségűek és vasárnap haza kellett volna menniök. A magyar állampolgárokat azonban vasárnap délután átengedték a hidon. Hogya határ­zár meddig tart, azt természetesen előre tudni nem lehet, reméljük azonban, hogy a két kormány között a határsértések ügye rövid időn belül kielégítő megoldást fog találni. Mint értesülünk, a csehszlovák miniszter­­tanács elhatározta, hogy magyar állampolgá­roknak beutazási engedélyt egyelőre nem ad. A határincidenssel kapcsolatosan magyar részről félhivatalosan jelentik: A magyar—cseh­szlovák határon történt határ3értésekre vonat­kozóan, a magyar kormány tekintettel arra, hogy az eseményekről kiadott csehszlovák és magyar jelentések egymással szöges ellen­tétben vannak, azt javasolta a csehszlovák kormánynak, hogy a kérdés megvizsgálására és a vnló tényállás megállapítására vegyes csehszlovák—magyar, vagy pedig nemzetközi semleges bizottságot bízzanak meg. A magyar kormány ezen ajánlatával elejét őhajtja venni, hogy hasonló esetek a két állam közötti vi­szonyt esetleg megzavarhassák. Arról is hirt adnak a lapok, hogy Mittel­hausen francia tábornok, a csehszlovák had­sereg vezérkari főnöke Pozsonyba érkezett, hogy az ottani katonai parancsnoksággal a szükséges teendők felöl tanácskozzék. A vazér­­kari főnök szemlét fog tartani a határok mentén. A cseh nemzeti szocialista párt egyik szócsöve, a „Ceské Slové“ estílapjában azt írja, bogy a kormány az állítólagos „magyar betörés“ represszáliájakép csütörtökön 64 Szlo­véniákéban lakó magyar nagybirtokost kiuta­sított. A kintasitottaknak a köztársaság terü­letét 24 óra alatt el kellett hagyniok. Ezt a hirt a legnagyobb fenntartással regisztrálják a lapok, mert noha a hivatkozott lap közel áll Benes külügyminiszterhez, mégsem hihető, hogy a külügyminisztérium a határincidensek dolgá­ban ilyen eszközökhöz nyalt volna, külöaben is Szlovenszkóban a kiutasításokról semmi biztosat nem lehetett megtudni. A Komáromi Kereskedők Testületének közgyűlése. A komáromi kereskedők nagy többségének jelenlétében tartotta meg 15. közgyűlését a Komáromi Kereskedők Testületé f. hó 22»-én kulturházi saját helyiségében. Fried Jenő elnök üdvözölvén a megjelen­teket, megnyitó beszédében röviden vázolván az elmúlt esztendő gazdasági helyzetét, rámu­tat arra, hegy minden erőfeszítés, jóakarat, mnnkakészség sem volt elegendő ahhoz, hogy megfelelő eredményeket matasson fel a testü­leti tagok érdekeinek megvédésében. Oly aka­dályokba ütközik a vezetőség leggyakrabban, amelyek ellen sem védekezni, sem orvoslást kapni remény sem marad. A jelen év sem indult kedvező auspiciumokkal s a testület vezetőségére, valamint összes tagjaira még sem vár más feladat, mint dolgozni, még ha nagy eredményekkel e munkálkodás nem is kecsegtet. Felhívja a megjelenteket, hogy a kritika sze­mével nézzék a vezetőség beszámolóját, mert csakis a nyíltan kimondott vélemény, a nem suba alatt hangoztatott nézeteltérések kitárása hozhat összhangot a' testület és a kereskedők érdekei között. A közgyűlés az elhangzott megnyitó után rátért a napirend tárgyalására, melynek első pontja a mait évi testületi működés ismertetése. Mivel a testület 1922. óvi tevékenységének beszámolója külön nyomtatásban is megjelent és az a tagoknak megküldetett, a közgyűlés annak felolvasását nem kívánta és jóváhagyólag tudomásai vette. Dr. Gaál Gyula testületi jogtanácsos fel­olvassa a Kereskedők Testületé Országos Szö­vetségének a közgyűlés megtartása alkalmából küldött üdvözlő átiratát, amelyben a Szövetség köszönetét fejezi ki a testületi vezetőségnek a Szövetség működését elismerő és jóindulata támogatásáért. Ivánfy Géza az elnöki megnyitó beszéd és a testület évi jelentésére hivatkozással rámu tat arra, hogy az évi jelentés oly gazdag tar­talmú tevékenységről számol bs, amely meg­cáfolja az elnöknek azt a kijelentését, hogy a testület eredményt el nem ért. Igenis, a leg­nagyobb elismerés és köszönet hangján kell megemlékezni a testület fáradhatatlan elnöké­nek Fried Jenőnek, valamint a választmánynak állandóan körültekintő, gondos működéséről. A Testület, ha nehez viszonyok között is volt kénytelen tevékenységét kifejteni s ha sötét színben látszik is még a jövő, a testület vala­mennyi tagjának éppen az a biztosítéka, mert vezetése az elnök személyében oly kezekbe van letéve, aki az összes tagok kísérő támo­gatásával egyszer mégis érdekeink hathatós megvédelmezését fogja biztosítani. Kéri a köz­gyűlést, hogy az elnök és választmány műkö­déséért jegyzókönyvi elismerést és köszönetét szavazzon. A közgyűlés lelkes hangon járult hozzá az indítványhoz. A testületi zárszámadások és a költség- j vetés tárgyalásánál elnök utal arra, hogy a j testületi tevékenységet igen megbéníthatja az i a körülmény, hogy a tagok tagsági dijukat í nem fizetik rendesen. A testületi vezetőség j tagjai eddig is nem egy esetben külön is ] hozzájárultak a költségekhez, de ez nem mehet | igy, feltétlenül és biztosan kell számítania a * vezetőségnek a tagsági dijakra és kéri a ta- í gokat, hogy a teherbírásukhoz mérten fizessen \ ki mindenki tagsági dijából részletekben is any­­nyit, amennyit tud. Király Károly helyeslőleg veszi az elnök- jj nek a tagsági dijak megfizetésére vonatkozó \ kijelentéseit. A tagdíjak, ha teljes összegükben ’< befolynak, elegendők a testületi kiadások fe- i dezésére. Önmaga is felkéri a tagokat, hogy a tagsági dijak pontos fizetésével könnyítsék j meg a testület vezetőségének működését. A közgyűlés a tagsági dijat 120 K-ban állapítja meg. Kincs Izidor, mielőtt a választásokra térné- j nek át, kötelességet vél teljesíteni s az összes komáromi kereskedők óhajának kifejezést adni, midőn rámutat arra, hogy a testület működése oroszláuréazben Fried Jenő nevéhez, munkás­ságához fűződik. Az ő erélye, minden ható­sággal szemben meg nem hátráló, bátor fellé­pése és önzetlensége tudta és tudja a keres­kedőket érdekeik megvédésében egy táborban tartani é3 éppen Fried Jenőre van szüksége a jövőben is, hogy a megkezdett munka, a ke­reskedők tegtüieti szervezettsége látható és érezhető eredményeket teremtsen. Indítványozza, : hogy a választás formalitását is mellőzve, egy- I hangulag kérjék és válasszák meg Fried Jenőt | elnöknek. A közgyűlés nagy lelkesedéssel adott I kifejezést Fried Jenő iránt érzett bizalmának I és őt egyhangúlag elnöknek megválasztotta. Fried Janó köszönettel fogadja a válasz­tást. Ha mást nem talál a testület az elnöki székbe választani, ő elfogadja azt, de ősziuta szóval, nyíltan fordul a testület valamennyi í tagjához, hogy a nemtörödömség és a közöny, 1 amelyet eddig sajnálattal tapasztalt, nem azok a segítő erők, amelyek az ó működését ered­ménnyel biztosítanák. Kéri a tagok támoga­tását. Aleinökökké megválasztattak: Gulyás Zsigmond és Pollák Zsigmond; jegyzőnek : Gesztts Zoltán; pénztárosnak Politzer Mór, ellenőrnek : Király Károly. Elnök elengedhetetlennek tartja, hogy Politzer Mór test. pénztárosnak, aki a testületi munkából mindenkor legszívesebben vette ki részét, fáradhatatlan munkásságáért jegyző­könyvi köszöuetet szavazzon a közgyűlés. A választmány megválasztása a javaslat szerint egyhangúlag történt. A választások megejtése ntán Fried Jenő ismertette a vagy on dézsma tárgyalásokat. Min­denkit legközelebbről érintő dézsma kivetésben a kereskedők testületének tagjai közül is töb­ben résstvesznek, igy módunkban van, hogy a kivetésekről némi tájékozódást szerezzenek az érdekeltek. Felkérte ezért Milch Dszső tb. el­nököt, hogy a dézsma ügyről a tagokat tájé­koztassa. Milch Dezső a legteljesebb tájékozottság­gal ismertette a dézsmatörvényt s a törvény é« rendeletek által megengedett kedvezménye­ket. A törvény minden egyes részét teljes egészében felölelő ismertetés valamint egyes esetekben szükségessé és megengedhetővé vált felebbezési .módozatok érintését, megmagyará­zó át a megjelentek feszült érdeklődéssel hall­gatták. Elnök a közgyűlés nevében mondott kö­szönetét Milch Dezsőnek, aki mindenkor érté­kes és felbecsülhetetlen munkásságot fejtett ki a polgártársai érdekében. Működésében tel­jesen önzetlenül járt el eddig is a rá a keres­kedők mindenkor számíthatnak, hogy részükre szükséges tájékoztatást nyújtson. Az elnökség gondoskodni fog arról, hogy a testület tagjai akkor, midőn a dézsma kivetés megkezdődött és a feleknek kiadatott, a testület irodájában megfelelő tanácsadó bizottságot találjon. Egyéb­ként is a kincstár képvúeletében működő pénz­ügyi előadót, mint minden oldalról hallható, semmiféle animozitás nem vezeti az adózókkal szemben, sőt számítani lehet arra, hogy meg­értve a speciális komáromi pangó gazdasági életet, a dézsmakivetésnéi erre figyelemmel lesz. Kiss Mór a tagok nevében mond köszö­netét Müch Dezsőnek és a nagyhasznu tájékoz­tatásért jegyzőkönyvi köszönetét kívánja java­solni, melyet a közgyűlés elfogadott. Az ítalmérési és dohányárudai ügyben , elnök tájékoztatja aa érdekelteket, hogy ered­ményre nem számíthatnak a felsőbb hatósá­goknál, mert a tervbe vett küldöttséget a po­zsonyi vezérigazgatóság még fogadni sem volt hajlandó. Wtisz Pál, Scheiner József, Nádor Ernő felszólalásai után, sajnálattal állapítja meg az elnök, hogy a kérdésís ügyben a tes­tület semmit sem tehet, s ez érdekelteknek maguknak kell ügyükat megvédeni. Dr. Gaál Gyula ismerteti a budapesti május 18-án tartandó mintavásárt, amelynek tiszteletbeli képviseletét & pozsonyi kamara vállalta, javasolja, bogy a komáromi testület Fried Jenő és Politzer Mórt bízza meg a kép­viselettel. Ismertette még a III. o. kereseti adó ügyben beadandó kérvényeket: közgyű­lés köszönettel fogadta az ismertetést. Elnök bejelenti még, hogy az összpolgár­­ság május 6 án egy nagygyűlést kíván tartani, a vagyondézsma ügybsn, melyben a dézsma­­| kérdést Ivánfy Géza fogja előadni, kéri a ta­gokat, hogy a gyűlésen teljes számban vegye­nek részt. Egyéb tárgy nem lévőn, az ülés here­­késztetett. A magyar kultúra külföldön. Az alábbiakban kimutatást közlünk a külföldi főiskolák magyar és magyarul beszélő tanárairól, melyből megköze­lítő fogalmat nyerünk a ma­gyar kultúra külföldön való | elterjedtségéről. Kevesen tudják, hogy a külföldi egyete­­; meken mennyi magyar ember szolgálja a tu­­; dományt és az idegon tudósok közt mennyien I tudnak magyarul. A magyar egyetemi hallgató, ; ha külföldre utazik, ma már Enrópa legtöbb í egyetemén talál olyan professzort, akivel anya­­• nyelvén értekezhet. Alább közöljük az érdekes | listát, amely bizonyára még újabb nevekkel is í szaporítható. Becs: Szekfü Gyula egyetemi magántanár és Eckhardt Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Bécsi Magyar Történelmi Intézetben. R. F. Arnold irodalomtörténész és bibliográfus professzor, Károlyi Árpád történész, j Nepcsa Ferenc természettudós. Grác: Hugó Schuchardt egyetemi tanár, az európai hirü romantista, aki magyar folyó­iratokba is dolgozott. Lipcse: Becker Fülöp Ágost, a román | filoiógia professzora, aki régebben a budapesti I egyetem tanára volt és kitünően beszél ma- I gyárul. Hans Stumme, az afrikai nyelvek ta­nára, 55 nyelven beszél. Schwartz Bertalan, a római jog tanára. Herbert Schönebaum, a Lamprecht-fele ’történeti intézet asszisztense. Heidelberg: Lee Spitzer romanista pro­fesszor magyar folyóiratok munkatársa, Lsnard Fülöp a világhírű fizikus. Göttinga: Zsigmondy professzor, a kémia tanára. Berlin: Haberlandt Gottlieb, a növény­­fiziolégia tanára, azelőtt Magyaróvárott, Eóna Péter, a fiziológia rk. tanára. Gragger Róbert,

Next

/
Oldalképek
Tartalom