Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-04 / 1-2. szám
4 cldai. *Kouis*»romi jüapok« 'Íf23. január 4 Ha ilyen érzékeny, mélázó a szív minden Szilveszter-estén, mennyivel érzékenyebbnek, mélázóbbnak kell lennie a magyar léleknek az idei évnek utolsó estéjén ? 1 Ha más Szilveszterestéken egyéni örömökről és egyéni bánatokról volt szó, ma este nagyobb öröm- és bánathullámoknak kell szivünkbe csapniok: egy egész nemzet örömének és bánatának! Amint 1822. Szilveszter éjjelén a kiskőrösi templom órája elütötte a 12 t, egy olyan csillag támadt a magyar égbolton, amely szinte nappali fényességet árasztott — ez a csillag Petőfi Sándor. 100 éve, hogy az isteni Gondviselés megáján ilékozta az ő árva népét, a magyar népet Petőfi Sándorral. 100 év a népek, nemzetek életében is nagy idő! Nemzetek buknak, nemzetek támadnak ennyi idő alatt. A magyarságot is sok öröm, de még több gyász érte. De minél sölétebb az éjtszaka, annál szebben ragyognak a csillagok. Petőfi csillaga is most tüzesebben ragyog, mint valaha. Petőfi szent hamvai idegen államban nyugosznak, de az ő országában ma minden templom ércnyelve bele kondul az éjtszakába, minden ablakban, akár rozmaringos, akár csipkefüggönyös, kigyullad a gyertyafény. Harangszó és némaság, világosság és sötétség: öröm és bánat sír. A magyar géniusz gyászfátyolos arcán mosoly játszik — hosszú hosszú idő után I először! Lehetetlen, hogy mi elszakított magyarság | ma este csak apró, egyéni örömünkkel és bána- \ tunkkal foglalkozzunk, lehetetlen, hogy az egész ] magyarság örömhulláma a mi szivünkbe is át 1 ne áradjon ! Petőfi Sándor! Villogó drágakő! Isten \ gyönyörű ajándéka, önmaga és az élet mesteri | keze remekül kicsiszolta. Gyémánt gyönyörű ■ arany foglalatban, mert nemcsak amit irt köl- j tészet a szó valódi értelmében, de élele is \ költészet: csupa érdekesség, csupa izgalom, j tévelygés és célra jutás van benne. • I Petőfi Sándor felhő, amely sötét terhével j majd alant jár ijesztve dörgésével, majd mint bárányfelhő a kék égbolt messzeségében áb- ‘ rándozva lebeg. Petőfi Sándor lűz, amely égből esett, hogy pusztítsa, eméssze a gonoszt vagy az áldozatot gyújtsa meg az oltáron, máskor kis pásztortűz, mely este kunyhó mellett fellobog. Petőfi Sándor tenger, mely nyugtalanul hánykolódik nagy ágyában. Hol fogjam meg egyéniségét? Hová álljak, hogy életének és költészetének nagy gazdagságát áttekinthessem? Magasra, felhők közelébe kell szállítom sas módjára, hogy rövid 26 évének nagy méreteit szememmel átfoghassam. Mi a költő? Népe egy vagy több jellemző tulajdonságának szép és gazdag kivirágzása. Eddigi nagy költőinkben Vörösmartyban, Aranyban a magyar férfiút látták megtestesülve, Petőfiben a magyar ifjúnak vonásai borulnak virágba! Mi a magyar léleknek egyik szép sajátsága? A függetlenség és szabadság szeretete. Mi a magyar történelem ? A magunk és Európa függetlenségének megvédése a keletről beözönlő tatárok és a délről támadó török ellen. Majd mikor mindkettőt legyűrtük, a nyugatról fenyegető zsarnokság ellen kellett véreznie a magyarságnak. És Petőfi hű maradt első esküjéhez, hű maradt utolsó csepp véréig, mely a szabadságért vívott csatában ömlött ki ifjú szivéből. Nem barátja az arisztokráciának, mégis számos költeményben dicsőíti Rákóczit, azért, mert küzdött és szenvedett a szabadságért. Szive megesik a jobbágyságon, melynek nincsenek jogai. Sír a lelke, mert nemzete kezén bilincseket lát, a cenzúra nem engedi a gondolatot szabadon szárnyalni. 1848 márc 15-én éppen ő az, aki erővel is kivívja a sajtószabad- i Ságot. Mikor pedig 1848 második felében a ( nemzet kihúzza a kardját élete és szabadsága j védelmére, ő buzdítja és bátorítja. Petőfi nagy lelke kitágítja a szabadság ; körét, harcol nemcsak nemzete, hanem az j egész világ szabadságáért is Úgy érezte, hogy | közel van a Titkos jelenések könyvében meg- j jósolt utolsó harc, melyben nem nemzetek, j hanem a jók és gonoszak állanak egymással \ szemben. A győzelem ára vértenger, a diadal ; a jóké, kik megteremtik aztán az örök békét. ' A magyar lélek fontos elemei a katonai . erények. Nem is lehet az másként olyan népnél, melynek attól kezdve, hogy a Kárpátok övezte földön letelepedett, úgyszólván a mai napig védekeznie kellett külső ellenség ellen. Honfoglaló őseink mint félelmetes katonák mutatkoztak be a nyugat», irópai népeknek. A most lezajlott világháború megmutatta, hogy az ősi erények mind hiány .léikül ott csillognak a magyar férfiú leikén. Petőfi képe nem volna teljes, ha katonaruhában nem pillanthatnék meg, ha lantja mellett ott nem volna csillogó kardja. Még csak 1846-ban vagyunk és már türelmetlenül kiáltja: A csatajelt, a csatajett Zajongó lelkem alig várja. (Véres napokról álmodom) Ugyanebben az évben irja „Egy gondolat bánt engemet“ c. hatalmas költeményét. Hogy jó katona volt, kitűnik abból is, hogy Bem, az erdélyi magyar seregek fővezére maga tűzte keblére az érdemkeresztet és megölelte. De mindennél szebben hirdeti katonai erényeit az a tömegsír, amely a segesvári síkon emelkedik, hova szivünk sóhaja oly sokszor száll, mert ott nyugszik Petőfi Sándor. Nemcsak élt, de meg is halt a szabadságért. A szigetvári, a drégeiyi, az egri hősök örömmel fogadhatják soraikba. A kaionánek egyik legkiválóbb vonása a merészség. Petőfi sem az életben, sem a költészetben nem ismert félelmet, vagy gyávaságot. Midőn atyja rossz bizonyítványa miatt kitagadja, a még csak 16 éves ifjú csikorgó ! téli időben ott hagyja a békés diákszállást és • nekivág az ismeretlen életnek. És ettől kezdve öt évig vándormadár, hol katona, hol színész, hol diák. Két múzsa, a színpad és a költésmúzsája csalogatja ki minduntalan a71 melengető szárnya alói é* j közül. Legsanyarúbb ?' az 1844-i. Az egész I Debrecenben. Itt amint a földben . vaszt, a feltá'fergeteg, így idő, a di I Bármilyei ( a nélküli ! bármint indult ' S C__1« Még merészebb lesz az Apostol c. költeményben, melynek hősében a népvezért, a gondolat és sajtószabadság harcosát mutatja be. Egy kitett gyermek pályáját rajzolja, pincelakásba visz, koldusok és tolvajok a gyermek nevelői, a kutya egyetlen jó barátja. Miután a népne* nem kell az ő apostola, Szilveszter igen magasra viszi: egy pesti bérház padlásszobájában éhezik 3 tagú családjával. Bukik: örökös éjben, földalatti penészes börtönben szenved, mert a cenzúrát kijátszva kinyomatta gondolatait. Utoljára a vérpadon taiákozunk vele. Szerfölött meglepte a kortársakat Petőfinek az az eljárása is, hogy önmagát, a maga érzéseit tette költészete tengelyévé és a maga közvetlen környezetéről is mert énekelni. Mi hálásak vagyunk Petőfinek új eljárásáért, mert nekünk más fogalmunk van a költészetről, mint Petőfi botránkozó társainak. A költészetet sokáig előkelő hölgynek tartották, ki csak parfümös szalonokban fordul meg, kecsesen mosolyog, csak magasztos tárgyakról cseveg;sima diplomatának képzelték, ki nem panaszkodik és ki gondosan ügyel arra, hogy igaz érzelmeit el ne árulja, A Urában elvont fogalmakról énekeltek, nem a szerelmes leányról, hanem a szerelemről daloltak, a maguk gyengéd érzelmeit egy más ajkára adták, így tett Vörösmarty is, akinek Perczel Etelka iránt érzett szerelmét a Hajnának bókolő Ete fejezi ki. A maguk közvetlen környezetét, a szülőt, feleséget nem merték a költészetben megszólaltatni. Attól féltek, hogy vagy általános dicséreteket mondanak, vagy ha a valóhoz ragaszkodnak, kíméletlenek, tiszteletlenek lesznek. Evvel szemben Petőfi nem ismer korlátokat. Ö a legmélyebbre száll: az emberi szív fenekéte. Ha akarja, megkergeti a sasokat: »A sas mind elfárad De nem fárad 8 el.« Elhagyja a felhőt, feltör az ég boltjára; ha épen napfogyatkozás van: »Egyet pillant rája S megkerül a napnak Elveszett pompája.« Míg akkor sem pihen: S ott. 'hol már megszűnik Az Isten világa! Uj uj világot alkot Mindenhatósága (Képzetem) Szerinte a költészet nem tündöklő terem, hová csak fénymázas cipőben lehet belépni, hanem »Szentegyház, hová belépni Bocskorban, sőt mezítláb is ?' Meg is enekei mind' történt. Előttünk A|1 elmondja kon'-'
