Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-14 / 45. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok« 1923. április 14. utaltságát a kenyérkérdés tekintetében és a gyűlés elejétől rendetlenkedő s rosszindulatilag közbe kiabáló elemet találós visszavágásaival játszi könnyedséggel elnémította a hallgatóság zajos tetszése mellett. Gyűlés végeztével a szenátor s kísérete Kürtre utazott. Itt a szövetkezet előtti téren hatalmas táborrá növekedve, várta a polgárság a magyar szenátort, ki a Káüya János községi biró által megnyitott gyűlésen igazolta, hogy ismeri a magyarság minden baját s számos vitás ügy tisztázása hevében szavaiból kisugárzott a tisztelet más pártok mozgalmai iránt, de nem szűnt meg hangoztatni, hogy a magyarság önvédelmi harca csakis úgy vezethet diadalra, ha 1 a jövőben magyar és magyar között különbséget nem keresünk s nem támasztunk, miért is felhívta a polgárságot a mindenkire nézve áldá sós munkára és zajos éljenzés kíséretében fejezte be a pári nevében Kürt községben elhangzó első beszédét. Majd Benkó István szólalt fel s a tőle szokott tárgyilagossággal tárta fel az okokat, melyek az ipar terén a jelenlegi helyzetet előidézték s hangsúlyozta, hogy csakis a politikán keresztül érhető el az iparosság helyzetének az elviselhetővé való tétele s számos szemléltető hasonlatban illusztrálta, hogy a politikai tevékenységnek alapja a szervezkedés. Végül Prohászka Lajos hosszabb beszédben tért rá a magyarság kulturális, vallási s gazdasági kérdéseire, a földreform, a szövetkezeti eszme és számos a szlovenszkói munkásság helyzetével összefüggő intézmények s reformok boncolásával hatásossan bizoyitotta, hogy a mezőgazdasági munkásság helyzete csakis akkor javulhat, ha a munkás és munkaadó kezetfogva kölcsönösen támogatja egymást a jobb jövőért való küzdelemben. Gyűlés után a szövetkezet helységében a szenátor és kísérete, körülvéve a polgárságtól elbeszélgettek különféle aktuális s közhasznú témákról s majd meleg búcsút véve a község megértő lakósságától, elhajtattak az állomásra. — Földemsy képviselő kilépése pártjából. Ismeretes dolog, hogy Földessy József dr. nemzetgyűlési képviselő a rendtörvény megszavazásakor ellentétbe került pártjával, a magyar-német szociáldemokrata párttal. Pártja ugyanis nem szavazta meg a törvényt, ellenben Földessy igen. Ezek után nem tehetett egyebet, minthogy kilépjen a pártjából. Földessy József dr. ki is lépett és a bécsi internacionáléhoz csatlakozik. Hogy melyik pártba lép be, az egyelőre még nem bizonyáé. = Egységes front a nagy antantban. A Ruhrvidék megszállásával meglehetősen összebogozott jóvátételi probléma megoldása a ta-Ribillió Komáromban. Irta: Takáts Sándor. Badeni Lajos őrgrófnak, a jeles hadvezérnek egyik ismeretlen levelét olvasgatom. A táborból irta Lipót császárnak, s a gyalázatos élelmezésről tudósítja őt. Végre ma — Írja — a várva-várt horvát ökrök megjöttek, de a szegény párák olyan soványok, oly nyomorultak, hogy a lábukon állni is alig birnak. Hitemre mondhatom, hogy ez ökröknél csak a felséged élelmezési tisztjei rosszabbak! Nem tudjuk, vájjon a nemes őrgróf ismerte-e a császári élelmezési hivatalok múltját, de akár ismerte, akár nem, annyi bizonyos, hogy a szeget fején találta. Annyi visszaélés és csalás, amennyit háromszáz év alatt a császári élelmezési hivatal emberei elkövettek, a világ egyetlen hadseregében sem történt. S ha még csak az lett volna az egyedüli bűnük, hogy a jó urak folyton az önnön fazékuk mellé szítottak! Nagyobb baj volt ennél, hogy a katonáknak olyan kenyeret szállítottak, melytől a szegények úgy hullottak, mint a legyek. Hála a császár atyai gondoskodásának, Komáromban mindig elég német katona volt! A jó városi polgárság azt sem tudta, kit kellessék urának tartania, s kihez kelljen hallgatnia! Alsó, felső és legfelsőbb élelmezési tisztek is voltak ott bőven, de háromszáz év alatt alig akadt három, aki a latrok kenyerét nem ette. Ez utóbbiak közé tartozott Friedtberg özséb Károly főhadikomissziárus és élelmezési főtiszt is. O is megérett ugyan a börtönre, mert a farkas nevével a bárányt gyakrabbacskán szokta volt elvinni, de az áristom sötétségétől a császár fényes kegyelme mégis megmentette. nácskozások egész sorozatát vonta maga után. . Pirin, London, Róma és Brüsszel diplomatái i között állandó eszmecserék folynak, meiyek & küszöbön lévő párizsi konferenciát készítik elő. Mint német forrás jelenti, a sörü eszmecserékkel a nagyantantnak egységes frontját igyekeznek újra megteremteni és pedig az egész jóvátételi kérdés tekintetében, melyre nézve a francia politikai körökből vett értesülések szerint Németország felszólítást fog kapni, hogy terjessze elő a jóvátételre javaslatát. A felszólítás ultimátumszerű lesz, melyet ha Németország nem fog teljesíteni, akkor blokád alá veszik a teugeren. Bréma és Hamburg kikötök ; elótt hadihajók fognak megállani és egyetlen egy hajót sem fognak kiereszteni a tengerre, íme, a nagy antant újabb összekovácsolásának szükségessége újra fölmstült és bizonyos, hogy a franciák mindent elkövetnek, hogy szövetséges társaikat az egységes front számára megnyerjék. Anglia nem egy könnyen deferál a franciáknak, de az angol közvélemény sehogy sincs megelégedve kormányának tétova viselkedésével a jóvátétel kérdésében. Anglia azonban reméli, hogy Németország olyan magatartást fog tanúsítani, ami nam fogja megnehezíteni Anglia azon törekvését, hogy a franciákkal egy közös jóvátételi alapot találhasson. Németország kész a jóvátétel kérdésében tárgyalni ellenfeleivel, erre Cnno kancellár legutóbbi beszédébeu is rámutatott, azt azonban Németország ki akarja kötni, hogy ne mint legyőzőitől, hanem mint egyenlő féllel tárgyaljanak vele. Van-e erre megértés a nagyantanibaD, helyesebben a franciáknál, arra az eddigi tapasztalatok után Ítélve, igen nehéz volna felelni. = A katonák választói joga. Hosszabb idő óta élénken foglalkoztatja a cseh közvéleményt a katonák választói joga, mely most, hogy a községi választások ez évben megtörténnek, az aktualitás előterébe lépett. A cseh koalíciós pártok között e tekintetben többféle felfogás jut kifejezésre. Egyik csoport szerint meg kell szüntetni a katonák aktiv és passzív választási jogát úgy a községi, mint a parlamenti választásoknál. Egy másik csoport csak a községi választási jogát akarja megszüntetni a katonaságnak, mig a parlamenti választásoknál eddigi jogukat érintetlenül kívánja továbbra is föntartani. Van olyan fölfogás is, mely a katonáknak meghagyja a választási jogot, csupán C3ak a nemzetgyűlésbe való megválasztásra vonatkozó passzív választói jogot vonná meg töltik. Vitás kérdés a polgármester választás is. A községi választások egyébként a Tribuna ér-Friedtberg Özséb Károly uram valóságos kiskirály volt Komáromban. A várban azt tehetett, amit akart, a városban meg úgy féltek tőle, mint a tüztől. A szegény polgárok, hogy méltatlan dolgot ne cselekedjék rajtuk, szívesen szolgáltak neki s holmi ajándékoktól sem rettentek vissza. Mivel ilyen módon Friedtberg uram kétfelől is kaszálgatott, vagyona nőttön nőtt. Gazdagságának hire Bécsig is eljutott s az udvari kamara húszezer forintnyi összeget kölcsönzött tőle. Ez összeg fejében Friedtberg a városi italmérési jogot is bérbe kapta, s igy hivatala mellett még üzérkedhetett is. Friedtberg 1705-ben meghalván, mint a császár hű és érdemes tisztviselőjét nagy pompával eltemették. Ekkor még csak a felesége tudta, hogy a boldogult főhadikomisszárius ezreket sikkasztott. Az özvegy (Maria Magdalena de Finances) attól tartván, hogy férje helyett neki kell fizetnie, s hogy a sikkasztás miatt reá vetnek szót, fogta magát, s a temetés után Bécsbe utazott. De Finances asszony az udvarnál nem volt ismeretlen; lánykorában ugyanis hét esztendőn át Eleonóra császárné komornája volt, s mint ilyen, kiváló érdemeket szerzett. E kiváló érdemek közül Írásaiban csak egyet emlit meg. Mikor I. József koronázására készültek s az ifjú főherceg fejére próbálta a koronát, biz az a füléig leszaladt. A korona megreparálását, díszítését és kibélelését I. József Finances kisasszonyra bizta, s ő a megbízásnak derekasan megfelelt.1 I. József a kisasszony érdemeiről nem feledkezett meg. Mikor később férje sikkasztása ügyében a csá-1 A Közös pénzügyi levéltár Hungariea cimü gyűjteményben van de Finances asszony folyamodása, melyben e dolgot leírja. teíülése szerint, ez év szeptember és október havában lesznek megtartva. = Autonomists orientáció a szlovák munkáspolitikában. A szlovák mnnkáspolitikában régóta fölőtlő tünet, hogy a munkásság intelligensebb és józanabb rétegei egyre jobban elfordulnak a koalíciót támogató csehszlovák szociáldemokrata párttól, melyet nem tartanak sem politikai hangulatok hű kifejezőjének, sem pedig érdekeik igazi szolgálatát nem látják a párt működésében. A Bazovsky csoport lapjában, a Slovenská Národná Jednoiában már régóta jelentkeztek elégedetlen hangok s egy uj orientáció nyomai, amelyek egyre intenzivebben matatták a törekvést, hogy a munkásság jelentékeny tömegei a szlovák munkáspolitikát az autonómia alapjára akarják helyezni. A lap maga is komoly propagandát kezdett ez irányban s a kiahku.ó uj közvélemény nemrég már utat talált a hivatalos munkáspolitikában is, amint azt a csehszlovák szociáldemokrata párt legutóbbi pozsonyi értekezletének eseményei is igazolták, ahol csak nehezen bírták elodázni a nyilt szakadás kitörését. A munkásságnak ez az elhatározó politikai frontváltoztatás» igen kényelmetlenül érintette a kormányköröket s a csehszlovák sajtóban egymást érik a támadások, amelyekkel a mozgalmat egyrészt erötlaniteni, másrészt pedig különböző hamis beállításokkal diskreditálni akarják. így különösen az akciót propagáló Bazovsky csoportot vették célba, amelynek vezetőit azzal gyanúsították meg, hogy csak mandátumszerzési alkalmat akarnak biztosítani az uj munkáspárttal maguknak, sőt a Lidové Noviny pozsonyi tudósilója már arról adott hirt, hogy Bazovsky összefogott a néppárti Jurigával s az egész akciónak nincs más célja, minthogy a szlovák munkásságot a klerikaiizmus karjaiba vezessék, mely megállapítását valószínűleg Gs&derna és Ferancsik munkásvezérek legutóbb ugyancsak Pozsonyban megtartott összejövetelének tényére építi. A nyilvánvaló tendenciájú támadásokra reflektál a Slovenská Národná Jednota ma megjelent száma és megállapítja, hogy az a beállítás, mintha az uj pártalakitás ólén a Bazovsky csoport vezetői állanának, nem felel meg a valóságnak. Igaz csupán az, hogy Bazovsky, aki mindig következetes volt az ö liberális és demokratikus politikájában és mint ilyen mindig kereste a munkássággal való megértést és kooperációt, már két év óta igyekezik meggyőzni a munkásságot, hogy függetlenül kell a hivatalos csehszlovák szociáldemokráciától és nemzetközi, de itt bent autonomista alapon kell haladnia. E törekvészárhoz fordult, őfelsége Friedtberg számadásaira generál abszolutóriumot állíttatott ki, s azt Müller páterrel leküldte Komáromba. A császári kézírás szerint Friedtberg uram az elsikkasztott ezrek felől nyugodtan pihenhetett sírjában, mert — Írja a császár — „auch in casu, dass es wäre, ich ihm alles und jedes pardoniere, und weder er, noch seine Kinder es zu vergelten haben werden, sondern ihnen alles nachgelassen werden solle“. Eszerint az élelmezési hivatal az udvari kamarával együtt hiába számitgatott, az eltűnt harmincezer forintnak nyomát bottal üthették. Az özvegy tovább is Komáromban maradt, mert az italmérési jogok bérlete ezentúl is kezén maradt. De az özvegyi fátyolt hamarosan sutba vágta. Valami Lubrecht János Mátyás nevű német gróf vette őt nőül. Mivel a büszke grófra ősei uradalmakat nem hagytak, kénytelen-kelletlen azzal foglalkozott, hogy ember megunta borát a szegény komáromiakkal itatta — persze drága pénzen. Ez ugyan nem valami főúri foglalkozás, de Lubrecht gróf azzal emelte a bormérés jelentőségét, hogy a városi tanácsot, meg a lakosokat lenézte, mód nélkül boszantotta s nekik ezer kellemetlenséget okozott. Bizony-bizony nem rajta múlt, hogy valamennyit ki nem iktatta a városból. Mindezt Lubrecht gróf ur azért tehette oly könnyen, mert felesége érdemei révén az udvari kamara mindig az ő részére állott. így mikor a sokat szenvedett város 1707-ben az italmérési jogért többet ígért, mint Lubrecht, bár Mansfeld herceg (komáromi főkapitány) is melegen ajánlta a szegény város kérésének teljesítését, az udvari kamara a bérletet mégis Lubrecht kezén hagyta. Ettől kezdve Lubrecht gróf még jobban basáskodott a városon. Végre azonban
