Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-14 / 45. szám
i«gyvcimegyeiiik évfolyam* 45. széna. Szombati 1913 aas éppilis 14 KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. * Eléflzetéfsl hr cisah-Ksiováls értékbe, s iicly&en ét vldékm postai szétküldéssel: Stféiiw érre 80 K, félévre 40 V, negyedévre 20 K. Külföldön 160 Ke. Ejjye* taxám ára t 80 filler. ***"*•----Trfr~íii in in......inni ii i iii .........i ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. magyar kullurszöueíség és a Denkou. Irta: dr. Alapi Gyula. Komárom, 1923 április 12. Hogy e kérdéshez, amely az itt élő •magyarság összeséget érdekli, hozzászólhassak, a Prágai Magyar Hírlap nagyobb publicitását vettem igénybe annak húsvéti számában. Teljes elfogulatlansággal vizsgáltam meg a kérdést: mi lehet a magyar kulturszövetség létesítésének akadálya, amely politikát űzni nem hivatott, amely egyedül és kizárólag irányitó szerv kíván lenni a magyar kultúra eddig meglevő' eredményeinek megtartása és annak fejlesztése céljából. Meg kellett állapitanom, hogy ennek sehol törvényes akadálya nem lehet, sőt ellenkezőleg ez a törekvése a magyar kisebbségnek éppen törvényekkel támaszható alá. Nem kellett soká várnunk. Husvét után a Venkov, a kormány elnökének lapja reflektált a cikkre és ebből megtudta a magyarság, hogy a magyar kulturszövetség, mely politikával foglalkozni nem kíván, melynek létesülése sem törvénybe, sem törvényes rendeletbe nem ütközik, politikai szempontból nem kívánatos a kormánynak. Lássuk a kormány szócsövének kifogásait a lervezett magyar kulturszövetség ellen, helytállók-e azok és mennyiben ? A Venkov megállapítása szerint a magyar kultúra itt nemcsak elegendő, hanem bizonyos téren főlényben is van a szlovák kultúra felett. Ennek a bizonyítására elsüti ismét régi argumentumát a a magyar sajtóról. A magyar sajtó elterjedtebb, mint a szlovák, hiszen a 6 szlovák nyelvű napilap mellett 10 magyar napilap van. E cikk megjelenése óta a szepesi magyarság napilapja már megszűnt és a többi napilapból is tessék leszámítani a kormány magyarnyelvű napilapjait. A magyar kisebbség sohasem kérte a kormánytól, hogy napilapok alapításával támogassa kultúráját, mert az a kultúra, melyet ezek hirdetnek, nem a mi kultúránk. Mégis azt látjuk, hogy ismét megajándékoz egy uj magyar napilappal a kormány, amelynek teljes szabadságában állana ezzel a pénzzel, ezekkel a milliókkal szlováknyelvű napilapokat alapítani. A magyar napilapok megélnek a saját erejűkből, azok részére minden kormánytámogatás felesleges, ha pedrg nem tudnak megélni, megszűnnek. Mi a kormánytól iskolákra kérünk pénzáldozatot a törvény biztosította jogunk alapján, amely erre az állam kormányát kötelezi. Ha a kormány e helyett lapokkal támogatja a magyarságot, azzal bizonyára politikai céljai vannak, amelyeket mi kulturális céljainktól féltő gonddal különítünk el. A kormánylapjának e bizonyítéka hát még csak látszat bizonyíték számba sem jöhet. De a Venkov attól is tart, hogy a magyar kulturszövetség a könyvtárak terjesztésében nagyobb agitálást találna kifejteni és >megeshetnék, hogy 10 szlovák könyvtárra 100 magyar könyvtár esnék.« Ez az argumentum is csak olyan szappanbuborék, mint a tiz magyar napilap. Azt kérdezzük: mi ártalmára lehet a szlovák kultúrának az, ha minden magyar községben, — mintáz a háború előtt már csak- I nem meg is volt — magyar könyvtár j létesül. Meri mit jelent ez ? Semmivel sem j többet vagy kevesebbet, mint azt, hogy a j népet reászoktatni az olvasásra, az önne! vetésre és ezzel lecsökkenteni az anafabéták \ számát, terjeszteni a közegészségügyi és ! gazdasági ismereteket, küzdeni az alkoho- J Jizmus ellen. Hiszen mindezek a kormány népjóléti programjának sarkalatos tételei, amelyeket állami támogatással valósit meg. Miért ne lehetne ez a magyar kisebbségek joga? Haszlalan keresünk törvényt, mely ezt megtiltaná. Ha minden faluban könyvtár van, olvasókör van, dalegyesület van, nem helyesebb az az államraison szempontjából is, mint az, ha a falu népe a templom és korcsma között oszlik meg ? Erre adjon feleletet a Venkov, ha tud. A magyarok gazdasági túlsúlya okoz aggodalmat a kormány lapjának, melytől félti a szlovák kultúrát. Az életképes kultúrának, melynek nemcsak keretei vannak meg, de tartalma is van, nincsen semmi oka félnie gazdasági befolyásoktól. A magyar falvak kultúrája más, mint magyar ugv sem lehet. A kormány tudtommal a vegyes nyelvterületen sem enged semmi teret, a szlovák nyelvterületen pedig eltűri azt, hogy a magyar beszédet eltiltsák a hatóságok, bár olyan törvényt, amely ezt megengedhetővé tenné, nem ismerünk. A nyelvtörvény, amely alkotmány törvény, biztosítja minden nemzeti kisebbség részére nyelvének használását. Az adóformoknál és az újoncoknál nem vesznek tekintetbe nyelvi és nemzetiségi külömbségeket. A magyar kultúra védelme a magyar kisebbségnek olyan természeti joga, amelyet a békeszerződéseken, tehát a nemzetközi anyagi jogokon kívül, a köztársaság alaptörvényei is biztosítanak. Mi tehát a magyar Szerkesztőség és kiadóbiyztml: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: ked^i csütörtökön és szsibalH j kulturszövetség gondolatának felvetésénél ezekre hivatkozunk, kívánságainkat törvényeinkre alapítjuk. A kormánynak a magyar kultúrával szemben minden eszköze megvan a kezében. A kultúra a konszolidációt szolgálja, annak biztosítéka, a kormánynak minden módja megvan ennek ellenőrzésére. A magyar területek gazdasági túlsúlya egész természetesen a magyarságnak kétségbe nem vonható birtoka, ez a szlovák kultúrával semmi összeköttetésben nincsen, | semmi vonatkozásban, tehát azt nem veszélyeztetheti. IÉs végül ismét fel kell vetnünk a demokrácia kérdését, amely legszélesebb ; értelmében állampolgári egyenjogúságot | jelent. Demokrácia-e az, amely a kultúrát | csak az uralkodó népfajok privilégiumának ! foglalja le és azt a kisebbségtől megvonni l igyekszik, azon a címen, hogy az veszé- 1 lyezteti a nemzeti többség gazdasági érde- i keit ? Ezért várjuk kíváncsian a legfelsőbb ; bíróság döntéséi a magyar kisebbségek e j megoldatlan kérdésében, amely eldönti azt j a kérdést is, hogy a kulturális szervez> kedés lehetősége kisebbségi jog-e, vagy csak * olyan feltételes kormánykedvezmény, amely szolgálatoknak, magatartásnak a jutalma és amiut megadhatják, úgy el is vonhatják? = A losonci jogpárt megalakulása. A j szlovenszkói magyar jogpárt losonci kerületéí nek megalakítását, amint azt hírül adtuk, április közepére tervezték a mozgalom vezetői, j Az előkészítő és szervezési munkálatok már •; jelentősen előre is haladtak az egész kerületl ben, azonban több vidék részéről az a kívánj ság merült föl, hogy a losonci alakuló gyűlés ! terminusát tolják ki lehetőleg május hó végére, j A vezetőség honorálta a jogpárt híveinek óhaját és úgy határozott, hogy a losonci ala| kulast május végén vagy juuius elején fogja | megtartani s a pontos dátumot már legközelebb ; megállapítja. (ESŐ) = Ficza szenátor körútja. A Kisgazda* : és Kisiparos Part népszerű szenátora Ficza j József a napokban Muzsla községet látogatta i meg, akit Érsekújvárról Benkó István az érsek| újvári szervezet aleluökével, Liszt Ferenc, Máj* ! zon István válaszmányi tagokkal és Prohászka I Lajos osztály titkár kisért, kiket az állomáson a \ szervezet élén Szórád János elnök fogadott és j kocsisortól követve, hajtattak a községbe. A 11 órára hirdetett népgyülést az elnök uyilotta meg, örömét fejezte ki szenátoruk mtgjelenése fölött s kérte, hogy szóljon a néphez. Ficza József szenátor örömteljes szavakban köszönte meg a ; fogadtatást, párlukhoz való törhetetlen ragaszkodást és szép beszédben számolt be nagy lel* i kesedés kíséretében eddigi ténykedéséről. Majd Benkó István kisiparos világított rá az iparos* \ ság agyonterhelt s még mindig reménytelen helyzetére, szereteíre s összetartásra intve ipa; ros társait a megpróbáltatások közepette. Végül Prohászka Lajos szólalt fel, részletezte a párt egyes pontjait s kézzel foghatóan igazolta a kisgazda, kisiparos és íöidmüves egymásra I
