Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-24 / 36. szám
8. oldal. »Komaromi La^ok« 1928. március 24. érveknek melyik része tetszett a parlamenti eentlemannoknak, az-e, hogy a nők szerelik a férfiakat, mint gyerekeket, vagy az, hogy a gyerekek ne szeressék a Scott whiskyt, tény az, hogy az öreg Westminster 339 szóval 138 ellenében a lady javaslatát elfogadta. A javaslat elvetői — a sörgyárosok és whisky készítők s minden valószínűség szerint öreg urak, akik már nem törődhetnek azzal, hogy lady Astor és a szép nem gyermekes szeretetheti részesítsék őket. — Egy leány, akinek 150 kérője volt. Londonból Írják: Margot Andrew?, egy fiatal aDgol leány, levelezés utján ismeretséget kötött egy fiatalemberrel, aki a Jóremény fok közelében levő St. Vincent szigetén táviróhivatalnok. A leány csak fényképről ismerte a fiatalembert és nagy volt a meglepetése, amikor elutazott a vőlegényéhez és egy egészen más ember lépett elébe, mint akit ő a fénykép után elképzelt. Azonban Margót kisasszony ugyanolyan energikusan, mintahogy elszánta magát az elutazásra, visszautasította a vőlegényt és elhatározta, hogy visszautazik. St. Vincent azonban egy istentől elhagyott szigetecske, ahol a visszautasított vőlegényen kívül még 150 házasulandó fiatalember tölti napjait, minden kilátás nélkül arra, hogy valaha is változás esnék nőtlen állapotukon. Ezek, mikor meghallották, hogy a szigetre egy csinos és házasulandó fiatal leány érkezett, mindent elkövettek, hogy ott tarthassák. Végre is rábeszélték Margót kisasszonyt, hogy kissé angolosan döntse el távozásának vagy maradásának kérdését. A megállapodás szerint feldobtak egy pénzdarabot és a kisasszonynak el kellett találnia, hogy a pénzdarab melyik oldalára esik le. Ha eltalálta, akkor elutazik, ha pedig nem, akkor ott marad és a 150 vetélytárs közül kiválasztja magának azt, aki legjobban tetszik neki. Mondani sem kell, hogy Margót kisasszony nem találta el az eltalálni vaiót és kikereste magának a 150 közül a neki megfelelőt, Legrosszabbul járt a derék távirász. aki az ismeretlen daliás fiatalember fényképével a szigetre csalta a menyasszonyt, neki nem maradt más hátra, minthogy ő lett volt menyasszonyának tanúja a házasságkötésnél. TÖRVÉNYKEZÉS. Gazdatiszt elbocsájtása munkászavargás miatt. Trnfea Mór a nagyleéli uradalom volt gazdatisztje durván bánt a mezőgazdasági munkásokkal. E miatt munkászavargás tört ki. A munkások súlyos megtorlással fenyegették az uradalmat és követelték a gazdatisztnek azonnali elhocsájtatását. Az uradalom a gazdatiszttel egyezséget létesített, amelynek értelmében kiadta a gazdatiszt egyévi illetményeit végkielégítésül, a gazdatiszt azonnal elhagyja állását, de még hat hétig bennmaradhat a tiszti lakásban. A gazdatiszt a hat hét letelte után sem akart a lakásból kimenni, sőt az uradalom ellen egyezség hatálytalanítása iránt pert tett folyamatba. Keresetében azt adta elő, hogy 5 az egyezséget kényszer és fenyegetés hatása alatt irta alá, miért is ez már keletkezése pillanatában érvénytelen volt. A járásbíróság a keresetet elutasította, mert elbocsájtására a gazdatiszt saját viselkedésével szolgáltatott okot, az egyezség aláírásánál pedig sem kényszer, sem fenyegetés nem játszott közre. A komáromi törvényszék a járásbíróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyta. Felperes felülvizsgálati kérelme folytán a pozsonyi Ítélőtábla is foglalkozott az üggyel. A tábla a két aisóbiróság ítéletét helyben' hagyta a következő érdekes indokolással: A megállapított tényállás szerint a munkásság fenyegető magatartásának csapán az volt a célja, hogy az alperes állásából elbocsájtassék, azonban a munkásság arra már nem kívánt befolyást gyakorolni, hogy a felperesnek az uradalommal szemben fennálló magánjogi követelései miképpen rendeződjenek. Amennyiben tehát a szolgálati viszony tényleg a munkásság fenyegető magatartása, ennélfogva nyilvánvalóan kényszer hatása alatt bontatott is fel: a magánjogi viszonynak egyezség uijáD való rendezése azonban már ezzel ellentétben, minden kényszer alkalmazása nélkül, egyedül és kizáróan a peres felek szabad akaratelbatározása alapján jött létre, ezért ennek az egyezségnek érvényességéhez kétség sem férhet. Az elcserélt tehén. Felperes 4000 koronát követelt keresetében egy tehén vételára címén alperestől. Alperes azzal védekezett, bogy a felperes magános, beteg öregasszony lévén, megkínálta őt, vegye át tőle fejős tehenét, mert ö nem tudja tartani. Alperes át is vette a tehenet, ügy állapodtak meg a felek, hogy a tehén vételára 4000 korona, de az alperes egy félév alatt bármikor megfizetheti. A vételár tényleges kifizetéséig azonbin kamat fejében hetenként két liter tejet köteles az alperes a felperes javára szolgáltatni. Hat hó eltelte után pedig, ha a felperesnek pénzre nem lesz szüksége: — akkor a 4000 koronáért egy másik fejős tehenet köteles az alperes a telpemnek átadni. Alperes kellő időben felkínálta a 4000 korona vételárat felperesnek, de a felperes a pénzt nem fogadta el azzal, hogy neki nem pénzre, hanem tejre van szüksége és kérte az alperest, hogy adjon neki tovább is tejet, vegyen neki a 4000 koronáért fejős tehenet. Egy év ellelte után — amely időpontig az alperes ! a heti két liter tejet a felperesnek híven be| szolgáltatta — a felperes a 4000 koiona készl pénzt követelte. Alperes a megállapodásra hij v&tkozott, hogy ö már nem tartozik többé ' 4000 korona vételárra!, hanem egy megfelelő | tehénnel és ezt hajlandó is természetben kiadni. A felperes azonban nyilvánvalóan azért, ; mert a tehén piaci ára időközben nagy inér| íékben csökkent: a tehenet n-m akarta elfő| gadni. Alperes kijelenti, hogy ma is hajlandó I tehenet adni. A komáromi járásbíróság a lefolytatott i tanubizonyitási eljárás során beigazoltnak ta- i lálta az alperes tényállításait. Ennek jogi kö| vetkezményekép kimondotta Ítéletében, hogy a j felperes akkor, midőn a kellő időben felkínált • 4000 koronát visszautasította, a készpénzben \ való követelési jogától elesett és a magálla- i podásnak megfelelően most már csak termóí szetben követelhet alperestől teljesítést. Nincs ' joga tehát a felperesnek 4000 korona vételí árat követelni, hanem csupán a természetbeni < teljesítés eszközlését kérheti, amit az alperes I már peren kívül fel is kínált neki. A járásbij róság egy fiatal fejős tehén kiadására köte■ lezte alperest. A perköltségek megtérítésére j azonban felperest kötelezte, mert teljesen fe* ; lesleges volt perre vinnie az ügyet, hiszen az j alperes peren hívül két ízben is felkínálta I neki a teljesitést. A komáromi törvényszék a járásbíróság Ítéletét helybenhagyta. A pozsonyi Ítélőtábla az aisóbiróság itó; letét feloldotta és a járásbíróságot további eljárásra utasította azért, m^rt a tényállást nem látta egészen tisztázottnak. Ugyanis ügydöntő kérdés ebben a perben az, hogy ugyanazzal a tehénnel kínálta e meg alperes a felperest, amely második tehenet az alperes a felperes ; kívánságára a visszautasított 4000 koronáért I vett a felperes részére. Az ítélőtáblái végzés kimondja, hogy felj pßres csak ugyanazt a tehenet volt köteles el] fogadni, amelyet alperes a felperes utasítására ; a 4000 koronáért az első tehén helyébe megvett, mert ezt a második tehenet az alperes már nem a maga számára, hanem a felperes részére vette. Amennyiben pedig az alperes egy harmadik tehenet ajánlott volna fel a felperesnek, akkor ezt a felperes nem volt köteles elfogadni. Férjes nő házasságon kivül született gyermekének tartási igénye. Egy csallóközi menyecske a háború alatt évekig nélkülözte férjét. Férje hosszas távolléte alatt egy idegen férfitől gyermeke szüí letett. Az anya a természetes apát tartási dij I fizetésére perelte. A bíróság a keresetet elutasította, mert jogszabály, hogy a férjes nő házasságának tartama alatt született gyermeke atyjául a törvényes férj tekintetik mindaddig, , mig a gyermeket bírói Ítélet törvénytelen szár- i mazásunak nem mondja ki. A férj a hadifogságból hazaérkezett, i Nyomban megindította a birói eljárást a gyermek törvénytelenitésére. Majd ennek megtör- téntével az anya njból beadta gyermektartási keresetét, most már birói ítélettel igazolva a gyermek házasságon kívüli származásának tényét. A járásbíróság kötelezte az apát a gyermek eltartására. Felebbazés folytán a komáromi törvényszék foglalkozott ezzel az üggyel. A törvényszék a járásbíróság jogi álláspontját nem fogadta el. Elutasította az alp rest azzal a kifogásával, hogy egy házassagtörő nő birói oltalomra érdemetlen, mert hiszen a tartási dij nem az anya kedvezményezése, hanem a kiskorú gyermek létérdekét szolgaija, ennek fentartására fordítandó. Nem adott helyet azon alperesi kérelemnek sem, hogy a tartási igéDy ne a gyermek születésótól, h*nem csak a perindítástól állapíttassák meg. Ugyanis az anya » törvényteleuités birói ítélettel történt kimondásáig akadályozva volt kereseti igénye jogszerű érvényesítésében, de (bár sikertelenül) meg is kísérelte a törvényteieuités hiányában is az érvényesítést, miért is a tartási dij a gyermek születésétől kezdődően jár. Közli: ár. Fürth Béla. A sztrájk vége. Csütörtökön, f. hó 22 én tárgyalta a komáromi törvényszék büutető tanácsa Krencsán János és társai elleni lutósági közeg elleni erőszak vétsége miatt folyamatba tett bűnügyet. Az államügyészség azért adott be vádiratot Krencsán János, Szlazsák János-, Gellen Károly garamlöki lakósok, gazdasági cselédek és Baiastyár Eduard lévai lakos, szakszeryezeti titkár ellen, mert Garamiököu. 1922. évi május 3-án mintegy 100 főnyi sztrájkoló gazdasági cselédekből álló csoportnak tagjai, a munkaadó és a cselédség közti békéltetés végett megjelent dr. Packó Béla lévai főszolgabírót Krencsán János és Szlazsák János m-gakadályozták hivatásának t«)jesitósébeu olykép, hogy a kocsija elé fogott lovak kantárját és az istrángokat lefogták, igy nem távozhatott. Majd Balastyár párttitkár azzal a veszélyes fenyegetéssel: „ha nem tárgyal tovább, a következményekért felelősséget nem vállal“ a hatóság tagjait kényszeritették saját akaratukon kivül a további tárgyalásra. A csoportosulásban Gellen Károly pedig a jelenlevő csendörőrmestert megtaszigálta, mert az kihallgatás céljából a községházára akart kisérni a sztrájkoló munkások közül egynéhányat. A főtárgyaláson Balastyár Eduárd kivételével megjelentek az összes érdekeltek és a beidézett tanuk. Vádlottak tagadták a cselekmény elkövetését. A tanuk, valamint dr. Packó főbíró beigazolták, hogy szorongatott helyzetbe hozták a hatósági közegeket, szembehelyezkedtek velük s ezért a törvényszék Krencsán Jánost, Szlazsák Jánost és Gelbn Károlyt fejenként 1 hónapi fogházbüntetésre mint fö és fejenkint 100 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte. A meg nem jelent Balastyár Eduárddal szemben a bíróság az eljárást tovább folytatja. (§) Ülnökök kinevezése. A komáromi törvényszék elnöke az 1919. évi október hó 17-én 567 szám alatt hozott törvénnyel szervezett uzsorabirósághoz a komáromi törvényszék mint társasbiróság mellé úgy az elsőfokú, mint a fellebbviteli tanácsba az 1923. évi december hó 31 ig terjedő időtartamra a következő polgárokat ülnökökké nevezte ki: Grüofeld Endre kereskedő, Kiss László asztalos, Mi;us János kelmefestő, Sárfy Géza szerelő, Spitzer Béla kereskedő, Ssunyoghy János kereskedő, Melcsók Krisztina varrónő, Müller Fereisc lakatos, Paulik János ács, Ringhofer Ferenc pincér, Tóth Pál napszámos Ipolysági, Varga Pál kádár (szakszervezeti titkái), Gulyás János földműves, Jakab Sándor földműves, Kiss Endre magánzó, Maráz Márton földműves keszegfalvi, Mórocz Lajos földműves, Varga DéZtő földműves, Alapi Juliska tanítónő, Biró Gyula polg. isk. tanár, Gruber Lőrinc magánhivatalnok, Horváth István munkásbp. h. igazgató, Lengyel Béla magánhivatalnok, Vitek Róza tanítónő. Helyettes ülnökökké: Brenner Márk kereskedő, Scheinet József szobafestő, Csukás Sándor földműves, Sebestyén Ferenc földműves, Ruzsicska Péter napszámos, Szigetby István napszámos, Denk Károly irodafötiszt, Gregosits József pénzügyi számtanácsos komáromi lakosokat.
